Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-23 / 229. szám

1993. augusztus 23., hétfő aj Dunántúli napiö h 7 A Stasinak dolgozott Honecker sztárügyvédje Kufár? Emberbarát? Az NDK-t elhagyni nem volt könnyű. Azok áttelepülését, akiknek ez sikerült, jórészt a ma 67 éves sztár-ügyvéd, dr. Wolf­gang Vogel intézte és ez 300 ezer embert jelentett. Nem csoda, hogy „az NDK-kormány humanitárius ügyekkel foglalkozó különleges megbízottja” (ez volt az ügyvéd hivatalos cime) világszerte is­mert és elismert embernek szá­mított. Kitüntette a svéd király, az osztrák elnök, 1986-ban kö­szönő levelet írt neki a bonni ál­lamfő, Kohl kacellár pedig 1990 szeptemberében, néhány nappal a német egyesülés előtt kilátásba helyezte, hogy a kö­vetkező év első hónapjaiban megkapja az egyik legnagyobb kitüntetést, a Szövetségi Er- demkeresztet. , Ebből nem lett semmi. A for­dulat után ugyanis számos, Vo­gel segítségével áttelepült pol­gár furcsa dolgokat kezdett me­sélni az áttelepülés körülmé­nyeiről. Kiderült, hogy az ügy­véd segítségét értékes ingatla­nokkal, műkincsekkel, vagy márka-százezrekkel kellett ho­norálni, tehát olyan kenőpénz­zel, aminek mértéke messze meghaladta a legmagasabb ügyvédi honoráriumot is. Már akkor sokan sejtették, hogy e tranzakciókkal nemcsak dr. Vogel, hanem az Allambizton- sági Minisztérium bankszám­lája is vastagodik. A Stasi-dossziék felszabadí­tásával, az úgynevezett Gauck-bizottság munkájával e sejtésből bizonyosság lett. Az ügyvéd ellen, aki korábban már 18 napot töltött vizsgálati fog­ságban a híres berlini Moa- bit-börtönben, elkészült a 738(!) oldalas vádirat, amihez a nyomozók sokezer oldal Stasi-aktát tanulmányoztak át. A bizonyítékokból kiderül, hogy az ügyvéd Georg fedő­névvel a Stasinak dolgozott, közvetlen felettese Gerhard Niebling vezérőrnagy, az ál­lambiztonsági minisztérium ki­utazási osztályának főnöke volt, aki Vogel különleges státuszára való tekintettel csak Erich Mielke tábornok állambizton­sági minisztertől kaphatott az ügyvédre vonatkozó utasításo­kat. Hogy a Stasi mennyire ál­lam volt az államban, arra jel­lemző, hogy amikor Niebling elődje, Heinz Volpert halála után átvette hivatalát, mostani vallomása szerint a főnöki pán­célszekrényben többszázezer nyugati márkát talált „minden bizonylat, vagy egyéb papír nélkül”. Mivel a vádirat 53 konkrét esetben vádolja zsaro­lással Vogelt, és volt olyan eset, amikor valakit 200 ezer nyugati márka készpénzért engedtek ki, elképzelhető, honnét származ­hatott a főnöki páncélszekrény tartalma. Hogyan vélekedik minderről Vogel? „35 éven át segítettem, közben magam is félelemben él­tem. 300 ezerből 53-an támad­nak. Remélem, a többiek is hal­latják majd a hangjukat”. A per során legalább 300 tanúra szá­mítanak. Majd eldől, köztük lesznek-e a „többiek” is. A dán rendőrség technikusai megszállták a Barbel nevű német teherhajót Esbjerg kikötőjében augusztus 19-én. A hajó egy orosz tengerészét letartóztatták. Azzal vádolják, hogy a legény­ség többi tagját, amelyek közül egyet sem találtak meg meg­gyilkolta. Hajsza a kémek után Jelcin trójai falova Borisz Jelcin a jelek szerint megtalálta az országot meg­bénító kettős hatalom meg­szüntetésének módját. Ráadá­sul - ami a legfontosabb - úgy tűnik, az elnök nem akar le­térni az alkotmányos útról, és nem próbálja meg feloszlatni a törvényhozást, mint ahogy azt harcias hangvételű múlt hét végi beszéde sejtette. Mindez egyelőre persze csak feltételezés, de az elnök leg­utóbbi megnyilatkozásait elemezve kezd kirajzolódni egy egyelőre gondosan titkolt stratégia. Jelcin utóbbi beszédeinek ve­zérszólama az volt, hogy a re­formok kerékkötője a jelenlegi parlament, amelyen valahogy túl kell lépni. A legkézenfek­vőbb erre a választások kiírása. Ez tehát Jelcin nem titkolt célja, amelynek elérésére több lehető­ség is van. Választások az ősszel Az államfő váratlan bejelen­tését, miszerint ősszel akár maga írja ki a választásokat (ha a parlament erre nem hajlandó) a moszkvai elemzők egy része úgy értékelte, hogy az államfő tényleg a törvényhozás feloszla­tására gondol. Mások szerint vi­szont egy újabb fenyegetésről, ha úgy tetszik, Jelcin újabb blöffjéről van szó, amellyel az elnök megpróbál ráijeszteni a székükbe görcsösen kapasz­kodó képviselőkre, akiknek van mit veszíteniük. Napjaink Oroszországában ugyanis „jó üzlet” (néha a szó szoros értel­mében is) képviselőnek lenni. Moszkvában közszájon forog­nak az „adakozó” vállalkozások „önzetlen” ajándékaira vonat­kozó történetek. (Nercbunda a képviselőfeleségeknek, külföldi „tanulmányutak” stb.) de nem ez a lényeg. Az elnök is tudja, hogy a par­lament szétkergetése alkotmá­nyellenes, és tartózkodik annak megismétlésétől, ami 1991-ben történt. Moszkvai politológusok egyöntetű véleménye szerint Jelcin ugyanis nem legitim mó­don jutott hatalomra, mivel a Szovjetuniót nem az arra egye­dül jogosult szovjet parlament oszlatta fel, hanem Jelcin. Ak­kor Jelcin Gorbacsovot akarta kiütni a nyeregből, most pedig a jelenlegi parlament van soron, amely a kezdet kezdetén Jelcin engedelmes eszköze volt. Jelcinnek mindenesetre a je­lenleg érvényben levő alkot­mány szerint nincs joga felosz­latni a törvényhozást. Enélkül viszont idő előtti választásokat sem lehet kiírni. Haszbulato­véknak még kettő, az elnöknek pedig három éve van a válasz­tási periódus végéig. Ez tehát patthelyzet, hogyan akar akkor mégis Jelcin idő előtti választá­sokat? Föderációs Tanács A magyarázat a petroza- vodszki találkozó eredményében keresendő. Mi is történt a festői Onyega-tó partján fekvő észak-orosz városban? Jelemnek a jelek szerint sike­rült maga mellé állítani az Oroszországi Föderációt alkotó köztársaságok vezetőit, ami le­hetővé teszi egy új hatalmi szerv létrehozását. A Föderá­ciós Tanács kinyilvánított célja a központ és köztársaságok kö­zötti kapcsolatokban felmerülő vitás kérdések rendezése. Van viszont a szervezetnek egy má­sik, szélesebb politikai össze­függésben értelmezhető szerepe is. Nevezetesen Jelcin „trójai fa­lova” lehet, amely a parlament­tel szembeni legitim ellensúlyt képezhet. Az elnök sakkhúzásának lé­nyege, hogy a 176 tagú testü­letben a helyi népképviseleti szervek képviselői is helyet kap­nának. Ezzel Jelcin lényegében szalonképessé tenné a szerveze­tet a Legfelsőbb Tanács előtt, így abba aligha tudnak Haszbu- latovék belekötni. Ideiglenes alkotmány Jelcin másik fontos lépésként beleegyezett abba, hogy az el­nök által kezdeményezett al­kotmányos tanácskozás és a parlamenti alkotmánybizottság közösen vitassa meg az új al­kotmány tervezetét, amelyre esetleg így már rámondja a tör­vényhozás az igent. Nem kizárt ennek ellenére, hogy a képvise­lők mégsem írják alá saját „ha­lálos ítéletüket”, azaz nem fo­gadják el az új alaptörvényt, amelyben már kétkamarás par­lament szerepel a még szovjet időkből megmaradt Legfelsőbb Tanács, illetve a népképviselők kongresszusa helyett. Jelcinnek a jelek szerint erre is van megoldása. És itt jön be a „föderációs trójai faló”. Az el­nök ugyanis utalt rá, hogy egy ideiglenes alkotmánytörvényt is elképzelhetőnek tart, amit a Fö­derációs Tanács útján próbál meg esetleg keresztülvinni, a parlament ellenében. Ennek is végső soron az új választások kiírása lehet az eredménye. Jel­cin tehát a nyári hosszas gon­dolkodás után lépett a sakk­játszmában, s maradva a sakk­hasonlatnál, a „föderációs trójai falóval” sakkot adott a parla­mentnek. Kóti Lóránt Az amerikai Szövetségi Nyomozóhivatal (FBI) kivizs­gálja azt az egyik átállt KGB- ügynök által tett kijelentést, mely szerint több száz amerikai, köztük magasrangú biztonsági szolgálati alkalmazott dolgozott a szovjet felderítésnek - olvas­ható egy kiadott könyvben. Ronald Kessler, „Az FBI, a világ legerősebb rendőri szer­vezete” című könyv szerzője azt állítja, hogy az utóbbi hónapok­ban több magasrangú amerikai hivatalnok neve merült fel, mint lehetséges KGB-ügynök. Az FBI megerősítette, hogy a hidegháború korszakának le­zárását követő időszakban ka­pott információk alapján a hi­vatal újabb vizsgálatokat indí­tott a KGB-nek, vagy utód- szervezeteinek dolgozó kémek Szingapúr Kis családért A szingapúri kormány anyagi támogatásban részesíti azokat a kis jövedelmű, alacsony iskolai végzettséggel rendelkező há­zaspárokat, akik legfeljebb két gyermeket vállalnak - jelentette be a szingapúri miniszterelnök. A „Kis Családért” elnevezésű program célja - a Reuter köz­lése szerint - a szegény csalá­dok ösztönzése: úgy segítsenek helyzetükön, hogy legfeljebb két gyerek felnevelésére vállal­koznak. A házaspároknak nyúj­tandó oktatási és lakásépítési segély összege akár a 16 ezer dollárt is elérheti. A jogosultak­nak még középfokú végzettsé­gük sem lehet, sem a félj, sem a feleség nem kereshet havi 466 dollárnál többet, az édesanyá­nak pedig 35 évesnek, vagy en­nél fiatalabbnak kell lennie. leleplezésére, azonban az egyik illetékes túlzónak minő­sítette a Kessler által említett számot, s azt is kizártnak tar­totta, hogy sok magasrangú amerikai illetékes dolgozott volna az ellenséges hírszerő szervezeteknek. Kessler könyvében nem ne­vezte meg az FBI hírforrása­ként dolgozó KGB-ügynököt, csak annyit közölt, hogy az il­lető hozzájutott az Egyesült Államokban beépített ügynö­kök kartotékjaihoz. - Az ügy­nök beszámolója szerint az utóbbi években amerikaiak százait szervezte be a KGB - állítja Kessler, majd hozzá­tette: Az adatok annyira részle­tesek voltak, hogy az FBI azonnal hozzálátott a forrás hi­telének megállapításához. Újjáéledt a vakolás? Bécsben járt a segédlevele megszerzése után a középkori eredetű hagyományt követve, vándorlásra indult Sandra Ben­der húszéves német lány, tanult mesterségét tekintve kőfaragó. A bécsi Kurierban közölt hírből kiderül: ma is él még a „vako­lás” hagyománya: az a közép­kori eredetű, s még a századelőn is elterjedt szokás, hogy az ipa­rostanulók segédlevelük meg­szerzése után szakmai tudásuk tökéletesítésére vándorútra in­dulnak. A jómódú' tübingeni családból származó Sandra egész útipoggyásza egy kis tás­kából áll. Benne két rendnyi van a német kőfaragók céhének hagyományos egyenruhájából. Cilindere a fején, vándorbotja a kezében - így fog hazaérkezni három évi vándorlás után. A petrozavodezki találkozó során Jelcin a Néprajzi Múze­umba is ellátogatott Közel-keleti ki mit tud - 1993? Lőnek, vagy egyezkednek? Szudétanémetek A cseh kormánykoalíci­ónak dűlőre kell jutnia a szudé- tanémet kérdésben, a lehető legmagasabb szinten kell tár­gyalásokat kezdenie a Szudé­tanémetek Honfitársi Szövet­ségével, és el kell utasítania kárpótlási követeléseiket - je­lentette ki Josef Lux helyettes miniszterelnök a CTK hírügy­nökségnek adott nyilatkozatá­ban.- Nem tárgyalni annyit tesz, mint megerősíteni a szudéta­németek reményeit és fokozni a csehek félelmeit. Lux még hozzátette, hogy a szudétané- met kérdésnek nem szabad a cseh-német viszony központi kérdésévé válnia. A szudétanémet szervezetek a benesi dekrétumok alapján 1945-ben kitelepített mintegy 2,5 millió német elkobzott va­gyonának visszaadását és új­bóli letelepedésének lehetősé­gét követelik. A Közel-Kelet újból forró pontja lett a világnak: megint nincs okunk rá - sajnos -, hogy úgy érezzük, távol esik tőlünk. Tizenegyedik fordulójukhoz érkeztek az 1991 októberében, Madridban megkezdett kö­zel-keleti béketárgyalások. A néhányszor már beharangozott áttörés eddig elmaradt, de a megbeszélések mégsem voltak hiábavalók: körvonalazódnak a megegyezések s eltűnőben vannak például olyan tabuk, hogy Izrael és a Palesztinái Felszabaditási Szervezet között elképzelhetetlen a közvetlen párbeszéd. Tekintsük át a legfontosabb vitapontokat. 1. Területet békéért. Elvben mindkét fél egyetért azzal, hogy Izraelnek az 1967-ben megszállt területekről történő visszavonulása megnyithatja a békéhez vezető utat. Izrael azonban „területi kompromisz- szumról” beszél, ami nem az összes területek visszaadását jelenti. Kérdés tehát, mennyi lesz a terület és mennyi lesz a béke? 2. Golan-fennsík. Szíria új­ból erélyesebben követeli az iz­raeli visszavonulást a Go- lan-fennsíkról, Izrael viszont hol ajánl, hol nem visszavonu­lást. 3. Gaza. Izrael álláspontja „Gazával kezdeni”: tehát amint lehet kivonulna a háromne­gyedmillió lakosú, állandó problémákat jelentő övezetből. A palesztinok félnek, hogy eb­ből a „csak Gaza” alakulhat ki, s az első lépés után nem követ­kezik a többi. Felvetődött a „Gaza plusz” lehetősége, is: eszerint Gaza mellett, inkább jelképesen, Jericho-t s a Nyu­gati Part néhány más megszállt települését is visszaadnák. De vita közben újból gyakran lő­nek: ágyukkal és rakétákkal is. 4. Jeruzsálem. Izrael Jeru­zsálemet örök időkre főváro­sává nyilvánította. A paleszti­nok az egy város - két főváros követelését hangoztatják, a ke­leti negyedekben saját székvá­rost szeremének. Felvetődött egy olyan eshetőség, hogy vá­lasszák szét az „adminisztra­tív” Jeruzsálemet, Izrael fővá­rosát a „vallások Jeruzsálemé­től”, ahol a három nagy világ­vallás bizonyos igazgatási jo­got nyerhetne saját szent he­lyein. A városban közben meg­int szaporodnak az incidensek. 5. PISGA. A betűszó az át­meneti palesztin önkormány­zati hatóság rövidítése. Az első kérdés, milyen területekre ter­jedne ki a palesztin önkor­mányzat s mi legyen az ott lé­tesített zsidó településekkel? A második a menetrendre vonat­kozik. Izrael Gazában és a Nyugati Parton (Cisz-Jordáni- ában) azonnal átadná a palesz­tinoknak egy ötéves átmeneti időszakra a mezőgazdaság, ipar, szállítás, oktatás- és egészségügy irányítását. A pa­lesztinok viszont tartanak attól, hogy ezzel törvényes látszatot kapna s könnyebbé válna a megszállás. Felvetődött ezért, hogy a korábban gyakorlatilag mindkét oldalon elfogadott öt­éves időszak helyett tárgyalja­nak rögtön az állandó rende­zésről. 6. Jordánia-palesztin konfö­deráció. Az állandó rendezés lehetősége felveti a palesztin államiság kérdését. Izrael el­lenzi a független Palesztinát, de nincs kifogása egy lehetsé­ges jordániai-palesztin állam- szövetség ellen, amelyben a közös kül- és biztonságpolitika mellett területi közigazgatási önállóság érvényesülhetne. Egy izraeli-jordániai békeszer­ződés lényegé'ben már csak­nem kész az aláírásra, de éppen a palesztin összefüggések miatt várat magára. Természetesen kérdés, hogy a PFSZ elfo- gadna-e egy ilyen konföderá­ciót s az ammani királyi udvar mit szólna a változáshoz, hi­szen egy ilyen államalakulat lakosságának háromnegyede palesztin lenne. Vagyis a tájkép jellegzete­sen közel-keleti - tárgyalások közben is: nem lehet tudni, most igazában lőnek vagy egyezkednek? Réti Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents