Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-11 / 218. szám
10 aj Dunántúlt napló 1993. augusztus 11., szerda Az XJj ON vitafóruma Képek a Parlamentből Koós Tamás „Hogyan közvetít a tévé?” cikkéhez további adalékokkal szeretnék szolgálni, de egy egészen más szemszögből. írásának felcíme „Parlamenti kulissza- titkok”, ami arra enged következtetni, ha a közvetítést valami titkosság fedi. A figyelmes szemlélő előbb-utóbb rájön, hogy tényleg van a parlamenti közvetítések körül, ha nem is titkosság, de furcsaság az igen. A TV üléstermi vezérkamerája a KDNP képviselők előtt úgy van telepítve, hogy bekapcsolt alaphelyzetben a FIDESZ, valamint az SZDSZ képviselőket veszi és továbbítja a keverőbe. A kamerának közel 60 fokot kell elfordulnia, hogy a miniszterelnöki bársonyszéket venni tudja. A legnagyobb kormánypárt legalább 75%-ának adásban történő megjelenítéséhez az alaphelyzethez viszonyítva 120 fokot kell elfordulni, a KDNP képviselő csoport bemutatásához közel 180 fokot. Tudom, egyeseknek ez bagatel dolog, hogy hogyan telepítenek műszakilag egy TV kamerát. Nyugdíjas tagjaink, akik nem sajnálták rá az időt, stopperórával ültek le a képernyő elé. Több heti megfigyelése alapján az alábbi „eredményt” kapták: 2% független, 4% KDNP, 7% MSZP, 18% MDF, 19% Kisgazda, 50% FIDESZ-SZDSZ politikusok voltak láthatók az adásban. Az ülésterem vételére telepített további kamerák közül van olyan, amelyik a kormánypárti politikusok hátát tudja csak venni, s van olyan is amelyik, sem a KDNP, sem az MSZP, sem a független képviselőket nem tudja befogni. Azt hiszem, hogy az elmondottak alapján nem lehet bagatel dolog a kamerák elhelyezése. Mindezek után még mindig lehet a parlamenti ülésterem speciális építési formájával, vagy az elnöki emelvény nagyságával magyarázni a helyzetet. Ide el tudok képzelni a kamerákat elhelyező műszakiak „odafigyelésével” történő magyarázatot is. Már csak azért is, mivel városunk önkormányzati közgyűlésében is hasonló a kamerák elhelyezése. Természetesen lehet mindez véletlen is. De azért mindezek tudatában érdemes elgondolkodni azon, hogy választások közeledtével ki és milyen reklámlehetőséghez jut. Perényi József KDNP megyei titkár A KDNP Gazdaságfejlesztési programja Irányváltást a választások után! Jólét, biztonság és személyes függetlenség Gyakran olvashatnak a különböző politikai mozgalmak, pártok egymás közötti civódásairól. Ezek többnyire elvi kérdések körül, egyes esetekben konkrét gazdasági újraelosztási kérdések körül zajlanak. A gazdaság újra mozgásba lendítéséről, az általános jólét megteremtésének követendő útjáról ritkán hall az állampolgár. Az alábbiakban szeretnénk a KDNP gazdaságpolitikai programjainak főbb téziseit ismertetni. Reményünk szerint a 94-es választások után a gazdaság irányváltása megtörténik, és elindulhatunk egy felfelé vezető úton. Ehhez kíván a KDNP hozzájárulni programtéziseivel. 1. A KDNP a gazdasági tevékenység és a gazdaságpolitika legfontosabb célját a keresztény szellemiségnek megfelelően abban látja, hogy mindenki szabadon kibontakoztathassa személyiségét és képességeit, és mindenki részesüljön a jólét, a biztonság és a személyes függetlenség áldásaiban. A gazdasági fejlődést tehát a társadalmi, szociális és kulturális felemelkedés eszközének tekintjük, és a gazdasági, illetve a társadalmi, szociális és kulturális törekvések harmóniájának elérésére törekszünk. 2. Az egyéni törekvések szabad kibontakoztatására és egyben a szociális szempontok következetes érvényesítésére felépített szociális piacgazdaság elkötelezett hívei vagyunk. 3. Azt tartjuk szükségesnek, hogy a vállalkozásnak nemcsak a szabadsága, hanem a lehetősége is mindenki számára adott legyen. Ezért szükségesnek tartjuk a kis- és csoportos vállalkozások, szövetkezetek hasonló kezdeményezések minden formájának támogatását. 4. A gazdasági szabadságnak céltudatos és hatékony gazdaságpolitikával való kiegészítését tartjuk szükségesnek. Célunk a gazdasági szabadság és a hatékony gazdaságpolitika olyan együttesének kialakítása, amely a legjobban szolgálja az egész társadalom érdekeit. 5. A gazdaságpolitikai törekvéseknek a szabad piacgazdaság körülményei közti érvényesítése teheti csak lehetővé a gazdasági tevékenység céljára vonatkozó elképzeléseink elérését. 6. Minden eszközt fel kell használni az esetleges gazdasági visszaesések kimélyülésének megakadályozására vagy a már kialakult válsághelyzet megoldására. 7. Elkerülhetetlennek tartjuk az aktív és tudatos konjunktúra- politikát, és emellett szorgalmazzuk az aktív és tudatos foglalkoztatáspolitikát is. 8. Arra törekszünk, hogy a vagyonnak a társadalom tagjai és csoportjai közötti megosztása a lehető legegyenletesebb legyen, és a társadalom minél nagyobb részének legyen vagyona. Ezért a tulajdonreform és privatizácó olyan szellemű lebonyolítását kívánjuk, hogy minél többen jussanak tulajdonhoz. 9. Nemcsak a vagyon-, hanem a jövedelemelosztás minél nagyobb mértékű kiegyenlítettségére törekszünk. Ezt elsősorban az új gazdasági kezdeményezések támogatásával, az aktív foglalkoztatáspolitikával és az alacsony jövedelműek adózásának mérséklésével vagy megszüntetésével akarjuk elérni. 10. Arra törekszünk, hogy a mai gazdasági szerkezetváltás ne sújtson aránytalanul egyes régiókat. Ezért aktív regionális politikát tartunk szükségesnek. 11. Az a meggyőződésünk, hogy pusztán az egyéni kezdeményzéstől nem lehet várni az infrastruktúrális, a termelési és az exportszerkezet gyors és racionális, nagyobb veszteségeket elkerülő átalakítását. Ezért tudatos, aktív és távlati szemléletű struktúrapolitikát tartunk szükségesnek. 12. Meggyőződésünk, hogy a környezetvédelem, a területfejlesztés, a kommunális politika és a lakásgazdálkodás terén pusztán a gazdasági erők szabad játékától nem lehet megfelelő megoldást várni. Ezért ezeken a területeken különös súllyal tartjuk szükségesnek tudatos és távlati szellemű gazdaságpolitika kialakítását. 13. A gazdaságpolitika integráns részének tekintjük az igazgatási, egészségügyi, szociális és kulturális intézményeknek és ezek finanszírozásának reformját, továbbá ezen keresztül a költségvetés egészének reformját is. Mindezeket az intézményeket a legszélesebb körű ön- kormányzat szellemében kell átszervezni, és ezeket az érdekeltek kezébe kell adni. 14. Az a célunk, hogy a remélt jólétből minden társadalmi réteg, sőt lehetőség szerint minden család és minden egyén kivegye a részét. A gazdaságot tehát a szociálpolitikai szempontoknak a folyamatos figyelembevételével kell irányítani, és nem csupán a már kialakult bajokat és problémákat kell enyhíteni. 15. A gazdaságpolitika kialakítását nem csupán állami, hanem nagyrészt társadalmi feladatnak tartjuk, Ezért az a véleményünk, hogy a gazdaságpolitikát a legszélesebb körű demokratizmus szellemében, a teljes nyilvánosság előtt, lehetőség szerint az egész társadalom bevonásával és ellenőrzésével kell irányítani. 16. Szerintünk csak a valóban országos súlyú kérdések tartozhatnak a központi gazdaságirányítási szervek hatáskörébe. Radikális decentralizációra van szükség, és annak érdekében támogatni kell minden helyi kezdeményzést. 17. Szerintünk az üzemeken belül is érvényesülniük kell a szociális szempontoknak és a demokratizmus elveinek, vagyis a szociális piacgazdaság szellemének. Ezért az üzemek irányításában és főként tevékenységük ellenőrzésében megfelelő szerepet kell kapniuk az üzemek dolgozóinak és az ösz- szes érdekeltnek, tehát a helyi és más önkormányzatoknak, a termékek felhasználóinak és az anyagok szállítóinak, sőt indokolt esetben másoknak is. Erb József Lemondó nyilatkozat Hatásköri zavar A Roma Kisebbségi Önkormányzat megalakulása óta eltelt időben megtapasztaltam, immár sokadszor, hogy roma érdekvédelmet, érdekérvényesítést - e tevékenység valós tartalmát illetően - nem, vagy csak nagyon esetleges valószínűséggel lehet végezni. Nem kívánom azokat az objektív tényezőket és kvalitásbeli okokat ecsetelni, melyek tevékenységem eredményes végkifejletében oly sokszor gátoltak. Szomorúan tapasztaltam, hogy az eredményes munkavégzés legfőbb akadálya többek között a tisztségviselők hatásköri zavara. A felsorolt indokok alapján a Roma Kisebbségi Önkormányzat titkári tisztségéről ezennel lemondok. Ajtai János Kedves szokásához híven a kormány újabb, városunkat (s persze más, hasonló helyzetű önkormányzatokat is) sújtó törvényt terjesztett a parlament elé. Ezúttal minden eddiginél mélyebben nyúlva a zsebünkbe, szinte az összes nem lakás célú városi tulajdonú ingatlant, e törvény szerint köteles lett volna a város nevetségesen csekély összegért azoknak a cégeknek, vállalkozóknak eladni, kik annak bérlői és vételi szándékot jelentenek be. E törvény következtében bennünket - minden pécsi polgárt - érő mérhetetlen veszteségről felelős városi tisztségviselők többízben nyilatkoztak. Ugyanígy arról is, miként tudta a pécsi képviselőtestület, Vagyonkezelő Kft létrehozásával mentesíteni ingatlanjait e kényszereladások alól. tudomásom szerint, még e védőintézkedésünk ellen szavazó pécsi képviselőtársaink (FKgP, KDNP) sem tettek mindezidáig olyan sajtónyilatkozatot, melyben vitatnák intézkedésünk jogosságát ill. hasznosságát a városra nézve. Ám az „Új DN Politikai Vita- fóruma”-rovatban, (07.28.) Nyeste Sándor a komlói(!) MDF-ből cikket írt a fenti döntést meghozó pécsi közgyűlést megelőző képviselői megbeszélésről: vitatva ennek törvényességét, ill. hosszan, igen hosszan jogászkodva óhajtaná kimutatni jogszerűtlenségét.. .s majd így-úgy, hogy visszavonják, eltörlik, megsemmisítik, jön az Alkotmánybíróság!, meg a kutyára dér, és irgum-burgumü! Boldogító lehet most komlói polgárnak lenni, hisz nincs gond abban a városban, mit meg nem oldott a vezető kormánypárt s annak helyi szervezete, hogy immár tág horizontú atyai tekintetüket pártfogóan Pécs városa ügye-bajára vethetik.! Azt szeretném röviden elmondani, miért is volt szükség a közgyűlést megelőzően, arra a képviselők közti beszélgetésre. A pécsi önkormányzat SZDSZ és FIDESZ frakciója, orsággyűlési képviselőcsoportjaik révén még időén értesült arról, hogy a kormány előterjeszti, s a kormányzó pártok vélhetőleg el is fogadják a fentebb jelzett törvényt, városunk számára rendkívül hátrányos tartalommal. Ezt megakadályozandó, dolgoztuk ki a Vagyonkezelő Kft-alapítást, mint kényszermegoldást. Teljesen biztosak voltunk abban (ekkor még!), hogy MDF, Kisgazda és Kereszténydemokrata városi képviselőtársaink is - pártkötelezettségüktől függetlenül -, Pécs érdekeit tekintik elsődlegesnek: elfogadják és megszavazzák e megelőző intézkedést, hogy megmenthessük a városi vagyont az elkótyavetyéléstől. Tudtuk azonban, hogy rendkívül kínos lenne számukra, ha a közgyűlés teljes nyilvánossága előtt (rádió, TV, sajtó) kellene kiállniuk és érvelniük egy, a parlamentben saját pártjaik által megszavazott törvény mellett, mely városunk érdeke ellen való. Városi képviselői lelkiismeretük és párthűségük konfliktusának feloldására javasoltunk egy - a közgyűléstől független - zártkörű magánbeszélgetést, „százszemközt”. Ennek praktikusságát az érintettek legott felismerték és egyhangúlag elfogadták. A többórás megbeszélés végén úgy tűnt, hogy konszenzus alakulhat ki - Pécs érdeké- b n. Nagy kár, hogy a kögyűlési szavazáskor a párthűség, no meg a személyes érdekeltség erősebbnek bizonyult egyes képviselőknél, Pécs iránti elkötelezettségüknél! S hogy a homályt végképp eloszlassuk, egyszersmind tisztelt polgártársaink ítéletére bízzuk e sokat vitatott döntésünket, s személyünket, itt közlöm a Városi Vagyonkezelő Kft alapításáról szóló rendeletünkről a név és pártok szerinti szavazási eredményt: I. Képviselők, akik a város vagyonát védték (IGEN-nel szavaztak) SZDSZ: Dr. Antalné Úz Éva, Balikó Zoltán, Dr. Bors Erika, Czeiningerné Dr. Hegedűs Ilona, Koósz Margit, Dr. Krippl Zoltán, Dr. Kummer László, Lévai Albert Csaba, Mata- vovszky Iván, Molnár Tamás, Papp Béla, Péter Pál, Dr. Ütő Tamás, Dr. Vargha Levente. FIDESZ: Bálint Botond, Bősze András, Dr. Mikes Éva, Nagy Csaba, Dr. Páva Zsolt, Szabó Tamás, Trombitás Károly. MSZP: Dr. Szili Katalin, Dr. Toller László, Dr. Vonyó József. MSZMP: Dr. Bödő László. Független: Térjék Tibor. II. Képviselők, akik a „pártjuk és kormányuk” akaratát védték (NEM-mel szavaztak) KDNP: Siska Imre, Ursprung János. FKgP: Galbáts András, Helmrich Ferenc, Dr. Kádár Géza. III. Képviselők, kik valódi szándékaikat védték - a kiváncsi tekintetektől? (TARTÓZKODÁSSAL szavaztak) MDF: Dr. Bányai Elek, Fischer Frigyesné, Fónai János, Dr. Mednyánszky Sándor, Dr. Révész Mária, Dr. Schmidt Gábor, Tillai Aurél. KDNP: Horváth Ferenc, Perényi József, Dr. Debreczeni László. IV. Távolmaradt a szavazástól: 9 képviselő. Molnár Tamás önkormányzati képviselő (SZDSZ) Hasznos demonstráció Augusztus 4-én az ÚJ DN-ben válaszolt Margittai Miklós egy július 21-i írásra, de nálunk bevett szokás szerint olyan állítások ellen hadakozik, melyek el sem hangzottak. Az írása elején felsorolt adatokkal nem lehet vitatkozni, csak a következtetések számítanak. Valóság az, hogy a nehézségek melyek a mezőgazdaságot sújtják nem írhatók a szövetkezetek - főleg nem az alig alakulgató, a világ más tájain is szövetkezetnek elismert formák - rovására. Részes abban a világgazdaság, a kelet-európai válságok és a nyugat-európai önzés az embargókkal és erőszakos piacköveteléseivel, saját termékeinek ránk erőltetésével, amihez társul a magyar kormányzat gyenge ellenállása a nyugati mezőgazdasági lobbikkal szemben. Ennek is felróható a húsválság, mely, úgy tűnik, állandósult. Az agrárolló végtelen kinyílása, illetve annak lehetővé tétele is kétségtelenül az irányítás hibája, illetve az irányítás hiánya. Az ország vezetői abban a tévhitben, hogy a piac automatikusan jól szabályoz, ha kimondják a megalakulását, kivonultak a gazdaságból, a piachoz hozzá nem szokott egyes gazdasági vezetők pedig úgy vélik, hogy az a szabad rablással azonos. Ezért sül 60 forintos kenyér a 8 forintos búzából és ezért lóg a hentesnél 300 forintnál drágábban a hús a 78 forintos disznóból. Ennek ellenére a nyugati mezőgazdasági támogatásra hivatkozni helytelen. Ott ugyanis az ipar hasznából támogatják a mezőgazdaságot, hogy a földből élők megéljenek, s van miből támogatni. Magyarországon a mezőgazdaság támogatása már 15-20 éve csak statisztikai adat, itt a mezőgazdaság tartja el az ipart. Az eddig kimutatott támogatás csupán a sokféle címen el szedett pénz egy részének visszaadása. Ha most ez az ágazat is demonstrál és nem termel, az ország végképp elsüllyed a gazdasági káoszba. Az aszálykárt ellensúlyozni (némileg) csak úgy lehet - hogy az ellátási alap ne sérüljön - ahogy a jó gazda teszi, ahogy a földből élő kénytelen tenni, hogy bevetnek minden földet. Tsz-földek minden tiltakozás ellenére is vannak. Legalábbis egyes helyeken nem egyszerű bérlői magatartással találkozunk. Szigetváron a kárpótlási licit után három héttel a tsz traktorosa a földtulajdonos tiltakozása ellenére felszántotta, bevetette a magángazda földjét. Ez ritka, de nem egyetlen eset. De ahol a tsz bérelt földön gazdálkodik, az tsz-föld, mert a bérlő felelős a földmegműveléséért - legalább erkölcsileg. Ha őszinték akarunk lenni, el kell ismerni a „földhasználók” előnyös helyzetben vannak, mivel a művelődéshez szükséges gépparkot ők üzemeltetik (bár hivatalosan az is magántulajdon), a földtulajdonosoknak pedig semmiféle művelési felszerelést nem biztosított a kárpótlási törvény (a kisgazdák törekvései ellenére). Ha mindezeket józanul végiggondoljuk, akkor kissé furán hat, hogy egyes vezetők (szerencse, hogy megcsappant a számuk) olyan nagyon elmerülnek az önsajnálatban (igaz, mindenkit a saját baja bánt leginkább) és a hosszú időn át beidegződött gyakorlatnak megfelelően az államtól várják a segítséget és annál követelőznek. A szabályozott agrárpiac megteremtéséhez adott a törvény, de a végrehajtás nem a törvényhozók feladata. A tisztességes agrárpiacot, - ahol a hasznon osztozik egyrészt a termelő, másrészt a felvásárló, feldolgozó, - a piaci résztvevőknek kell kemény alkuban megteremteni és ezt a Mező- gazdasági Termelők Szövetségének aktív közreműködésével lehet csak végrehajtani. Persze, nemcsak az idézett írás érveivel vitatkozunk, de megrökönyödve vettük tudomásul, hogy a kisgazda programmal parlamentbe jutott képviselő földművelési miniszterként a párt törekvéseivel homlokegyenest ellentétes törvény- javaslatot akar a képviselőház elé terjeszteni, mely jogot ad a külföldieknek, ha Magyarországon mezőgazdasági üzemet vásároltak, hogy bármekkora földet szerezzenek. Az indoklás szerint a tejüzem gazdájának joga, hogy saját marhacsordát legeltessen saját legelőjén, a cukorgyárosnak meg, hogy saját földjén termelhessen cukorrépát. Ez az okoskodás indok lehet a húsüzem, a konzerv, a növényolaj-ipar és számos más iparág külföldi tulajdonosának földszerzésre a saját hazai földárak egy tizedéért, míg csak egy talpalatnyi eladatlan föld sem marad, ahogy tették Budakeszin, ahol az emberek feje fölül a házat is megvették potom, 34 ezer/hektáros áron. Ha ez ellen akar a MTSZ tiltakozni, csatlakozunk hozzájuk, mert ez valóban hasznos demonstráció lenne! Székely Sándor Történelmi Kisgazdapárt é í A