Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-09 / 216. szám

1993. augusztus 9., hétfő aj Dunántúlt napló 7 Érlelődnek egy globális szerződés lehetőségei Atomcsend(es)évfordulo 30 évvel ezelőtt, Moszkvában 1963. augusztus 5-én írták alá a légköri, a világürbeli és a vízalatti atomfegyver-kísérleteket megtiltó szerződést. A képen: az ünnepélyes aláírás, balról-jobbra Dean Rusk amerikai, Andrej Gromiko szovjet és Lord Home angol külügyminiszterek. A belgák elbúcsúztak királyuktól A belga vezérkar főnökei állnak Baldvin király koporsója mel­lett, végső tisztelgést adva az uralkodónak a királyi palotában augusztus 7-én. A Szt. Mihály székesegyházban tartott szent­mise után a koporsót a királyi kriptában helyezték el, a belga királyok rezidenciájával szemben. MTI FOTÓ Megszépült a Champs-Élysées Harminc éves a moszkvai részleges atomcsendszerződés. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetu­nió képviselői 1963. augusztus 5-én írták alá az egykori szovjet fővárosban - és bocsátották szé­lesebb nemzetközi aláírásra - az atomfegyver-kísérletek részle­ges tilalmáról szóló okmányt. Részesei arra vállaltak és vál­lalnak határidőhöz kötött köte­lezettséget, hogy az ellenőrzé­sük alatt álló területen sem a légkörben, sem víz alatt, sem a kozmikus térségben nem vé­geznek kísérleti atomrobbantá­sokat, s olyan földalatti nukleá­ris kísérleteket sem, amelyek a határaikon túl terjedő sugár­szennyeződést okozhatnának. A magas légkörből a föld alá A szerződés aláírásáig az atomhatalmak 547 atomkísérle­tet végeztek, ezek 77 százalékát a légkörben. Az atomcsendtől idegenkedő Franciaország (1974-ig) és Kína (1980-ig) együttvéve még további 63 lég­köri atomrobbantással tökélete­sítette nukleáris fegyvertárát, il­letve szennyezte bolygónk lég­körét. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió 1974-ben, illetve 1976- ban további kétoldalú megállapodásokban 150 kilo- tonnában maximálta földalatti atomfegyver-kísérleteinek, il­letve polgári célokat szolgáló földalatti atomrobbantásainak hatóerejét. A három^ vezető hatalom - az Egyesült Államok, Nagy-Bri­tannia és a Szovjetunió ­1977- ben a teljes atomcsendet, tehát a földalatti nukleáris kísér­letek betiltását is célzó tárgyalá­sokat is kezdett, ezek azonban megfeneklettek, bár 1980 nya­rára néhány ellenőrzési részlet kivételével sikerült kimunkálni az átfogó szerződést. Az akkor új amerikai kormányzat ott­hagyta a tárgyalásokat, és 1982-ben közölte, hogy az idő szerint a kísérletek teljes tilalma nem felel meg Washington biz­tonsági érdekeinek. Pedig az Egyesült Államok, amely 1967-ben 32 ezer atomeszköz­zel rekordot ért el, 1980-ban 25 ezerre csökkentette nukleáris robbanótölteteinek számát, s ez idő alatt nyolc új robbanótöl­tet-típust állított rendszerbe, 18 régit pedig kivont. Hogyan ellenőrzik? Már az 1963-as moszkvai atomcsend-szerződést is ellen­Menekülő elefántok A polgárháború dúlta Szu­dánból az utóbbi hetekben ele­fántok százai menekültek át a szomszédos Uganda nyugalma­sabb területeire. Amint azt az ugandai turisztikai miniszter közölte, az utolsó, mintegy száz tagból álló elefántcsapat két hete érte el az ugandai határt. Az elafántállomány növeke­dése szempontjából kétségkívül örvendetes az emigráló állatok érkezése: az erősen megtizedelt, mintegy kétezer tagot számláló ugandai elefántállomány ennek következtében 3000 fősre nö­vekedett. Az elefántok oda-vissza ván­dorlását úgy tűnik erősen befo­lyásolja az életkörülmények alakulása: 1972 és 1987 között, amikor a vadászatok következ­tében az ugandai elefántállo­mány 18 ezerről kétezerre csökkent, sok állat éppen szu- dáni területen keresett menedé­ket. (DPA) őrzési nehézségek, főként a nyugati ellenőrizhetőségi aggo­dalmak miatt kellett részlegesre méretezni. A Vela műholdak röntgensugár-detektorai és fo­tométerei, majd a NAVSTAR amerikai navigációs mestersé­ges holdak korszerűbb készülé­kei megoldották a légköri és kozmikus atomrobbantások ész­lelését. A tenger alatti robbantások­nak a földrengésektől való megkülönböztetését és azonosí­tását a hidroakusztikai hullá­mok mérése lehetővé tette. Ne­hezebb volt a Földünket érintő, átlag évi mintegy húszezer, kü­lönböző intenzitású rengésből kiemelni a földalatti atomrob­bantások okozta tektonikai je­lenségeket. Az észlelési problémák meg­oldását azonban segítette szá­mos körülmény. Az új fegyy- vertípusok kikísérletezéséhez több tucat robbantás kell, ezek végül is nem maradnak észre­vétlenek. A „fekete dobozok”, ezek a kihelyezett regisztráló automaták eloszlathatják a kémkedési aggodalmakat, mi­vel nincs személyzetük. Az el nem kötelezett országok szintén felkínálták a semleges megfi­gyelési lehetőségeket saját terü­letükön (India, Svédország, Ar­gentína és mások). Végül szov­jet részről készek voltak elfo­gadni az ameirkai CORRTEX észlelési és mérési technikát is. Az évek során kiderült, hogy az elrettentés hatásossága, vagyis az atomfegyverek meg­bízhatóságának ellenőrzése cél­Ryszard Kuklinskit, az egy­kori Lengyel Néphadsereg ez­redesét tíz évvel ezelőtt halálra ítélték azért, mert a rendkívüli állapot részletes terveit átadta a CIA-nak. A katonai bíróság íté­lete papíron maradt, minthogy Kuklinskinak sikerült idejében az Egyesült Államokba távoz­nia. A hajdani kém most azt fontolgatja, hogy szeptember 17-én, a Lengyelország elleni szovjet támadás 54. évforduló­ján hazájába látogat. Az eset jó ideje izgalomban tartja a lengyel közvéleményt, és heves vitákra ad alkalmat, amelyeknek belpolitikai vonza- tai is vannak. Kuklinski alakja és egykori tevékenységének mai megítélése először néhány hónappal ezelőtt került szóba, amikor ismeretessé vált, hogy két közismert lengyel politikus, Jaroslaw Kaczynski, az Egyet­értés Centrum (PC) vezetője ( ő volt Walesa kampányának veze­tője az elnökválasztás idején, de azóta élesen szembekerült az elnökkkel) és Jan Parys, volt nemzetvédelmi miniszter - ma egy kis jobboldali párt vezére ­jából végzett kísérleti robbantá­sok az összes atomkísérletek 3-5 százalékát teszik ki, vagyis az atomleszerelés körülményei között lényegesen csökkenthe­tők, ritkíthatok a földalatti rob­bantások is. A 80-as években hol az egyik, hol a másik atom­hatalom vezetett be moratóriu­mot az atomfegyver-kísérle­tekre. Meghatározó volt a szov­jet-amerikai reláció; a többi atomhatalom úgy vélte, hogy az atomleszerelés, ezen belül a nukleáris kísérletek korlátozása, majd betiltása elsősorban az Egyesült Államok és a Szovje­tunió kötelessége... ők ren­delkeznek a világ atomfegyver­készletének 95 százalékával, ők végezték az atomkísérletek 90 százalékát. A 90-es évek elejének világ- politikai fordulata jelentős fej­leményeket hozott ezen a terüle­ten is. Az utolsó szovjet és fran­cia robbantások 1991-ben, az utolsó amerikai, brit és kínai robbantások 1992 őszén voltak. Gorbacsov elnök 1991 szep­temberében jelentette be a szov­jet moratóriumot, amely Bush amerikai elnök csatlakozásával kétoldalúvá vált. Franciaország 1992 áprilisában lépett elő egy­éves moratórium-ajánlatával, amit 1993 februárjában követett egy olyan bejelentés, hogy nem Franciaország lesz az első, amely felújítja a nukleáris rob­bantásokat. 1993. júliusának első napjai­ban Oroszország, Franciaország és az Egyesült Államok közölte, hogy külön-külön egyoldalúan, meghívta őt Lengelországba. Janusz Onyszkiewicz, jelenlegi nemzetvédelmi miniszter Kuk­linski esetleges hazalátogatását kommentálva csupán annyit mondott, hogy a vendég már nem rendelkezik katonai rend­fokozattal, és bár a személye el­len hozott ítélet igazságtalan volt, egykori tevékenységét mégiscsak kémkedésnek kell minősíteni. Marek Kasperczak, a varsói körzeti katonai bíróság elnöke kijelentette: Kuklinski számít­hat arra, hogy lengyelországi tartózkodása idejé nem éri őt semmilyen bántódás, a bíróság az érvényes ítélet ellenére men­levelet biztosít számára. Ryszard Kulinski, aki tagja volt az egykori Lengyel Nép­hadsereg parancsnokságának, a 70-es évek elejétől összesen 35 ezer oldalnyi titkos adatot szol­gáltatott ki az amerikai felden­de mindaddig, amíg valaki nem szegi meg kötelezettségvállalá­sát, szüneteltetik atomfegyver­kísérleteiket. Nagy-Britannia, amely Nevadában amerikai se­gédlettel végezte nukleáris kí­sérleteit, azonosult a szándékkal és a feltételekkel. A pekingi ve­zetés óvatosan valami hasonlót érzékeltetett. Teljes csend? Mindezzel egyidőben Orosz­ország és az Egyesült Államok felvetette a teljes atomcsend megvalósításának lehetőségét 1996-ra, és javasolta nemzet­közi tárgyalások megkezdését. Ezekben részt kell venni az öt atomhatalomnak és Indiának, amely már végzett bejelentett atomkísérletet, olyan szovjet utódállamoknak, mint Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsz­tán, olyan „öt perc múlva atom­hatalmaknak”, mint Pakisztán és Izrael. Harminc évvel az 1963-as atomcsendszerződés megszüle­tése után tehát reális lehetősé­gek érlelődnek a részleges, de mind tartósabb atomecsend szerződés teljessé tételére. Erő­södő vélemény, hogy a vonat­kozó sokoldalú szerződés meg­kötésére nem kell 1996-ig várni, ám olyan nemzetközi vi­szonyokat kell teremteni, „glo­bálisan és regionálisan”, ame­lyek lehetővé teszik mind az egyoldalú kötelezettségvállalá­sok teljesítését, mind a gyümöl­csöző tárgyalásokat. Pirityi Sándor tésnek, egyebek között a leg­modernebb szovjet harckocsi, a T-72-es műszaki paramétereit, mielőtt az amerikaiak bármi­lyen erre vonatkozó informáci­óval rendelkeztek volna. Neki köszönhetően az amerikai fel­derítés megismerhette a NATO-egységek szovjet bom­bázásának terveit is, továbbá azt a három harcállást, amelyekből konfliktus esetén a szovjetek az európai hadszíntéren zajló hadműveleteket irányították volna. Ezek az adatok, amelyek Albatrosz fedőnéven voltak is­mertek nagyon szűk körben, a szovjetek legféltettebb titkai közé tartoztak. Kuklinski azonban elsősor­ban azzal tette ismertté nevét, hogy kiszolgáltatta a CIA-nak a rendkívüli állapot részletes ter­veit. Tehette ezt annál is inkább, mivel ő maga is részt vett a ter­vek kidolgozásában. Kuklinski Nem kell az augusztusi fői­dényben az építkezéseket ke­rülgetniük a Párizsba látogató turistáknak a francia főváros legnevezetesebb útvonalán, a Champs-Elysées-en. Július 28-án megnyitották a nagykö­zönség előtt az újonnan épült földalatti parkoló garázst, s ez­zel befejeződött a sugárút átala­kítása, csupán apróbb „finomí­tások” maradtak hátra. A két éves építkezés során felszámolták a főútvonal két ol­dalán lévő és eddig főként par­kolásra szolgált szervizutakat. Ezzel ugyan 390 parkolóhely szűnt meg, de ennél sokkal több, 850 autó fér be az új, igen reprezentatív földalatti ga­rázsba, ahol zene szól, freskók idézik fel az útvonal nevezetes­ségeit - s ahol természetesen igen magas tarifa van érvény­ben. A szervizutak helyén kiszéle­sítették a gyalogjárót, amely így mindkét oldalon több mint 21 méter széles lett - elegendő arra is figyelmeztette az ameri­kaiakat, hogy Moszkva óriási nyomást gyakorol a varsói kor­mányra azzal, hogy kilátásba helyezte egy, a lengyel szélső­bal embereiből álló ellenkor­mány megalakítását, amely - a lengyel kabinet makacskodása esetén átvenné Varsóban a ha­talmat. 1980 decemberében Kuk­linski értesítette az amerikaia­kat, hogy a lengyel-szovjet ha­tár közelében 15 szovjet had­osztály áll beavatkozásra ké­szen. Az ezredes által továbított információk hitelességét ké­sőbb az amerikai federítés egyéb forrásai is igazolták. En­nek nyomán Carter elnök fi­gyelmeztette Brezsnyevet, így az invázió elmaradt. Egy hónappal a rendkívüli ál­lapot bevezetése előtt ^Kuklinski titokban az Egyesült Államokba távozott, ahol azóta álnéven, arra, hogy helyet adjon a szün­telenül áramló gyalogjáró-had­seregnek. Az új szakaszon szépvonalú, a régi idők hangu­latát korszerűen felidéző lám­paoszlopok, padok kaptak he­lyet, a járdát szürkés gránittal burkolták és a meglévő mellé egy második fasort is telepítet­tek. Egyidejűleg a városi hatósá­gok arról is gondoskodnak, hogy a megszépült útvonalon nagyobb legyen a biztonság: 25 fővel erősítették meg a helyszí­nen szolgálatot teljesítő rend­őrök létszámát, igyekeznek el­távolítani a rendzavarokat, az il­legális árusokat, kiemelni a „zsebeseket”. A város javasolja az üzletek­nek, hogy távolítsák el az út­szakaszról az oda nem illő rek­lámokat, korszerűtlen és Ízléste­len cégtáblákat, s helyükbe olyanokat készítsenek, amelyek megfelelnek a megszépült út­vonal elegáns hangulatának. Kis Csaba visszavonultan él. Nemrégiben első ízben mutatkozott a nyil­vánosság előtt a chicagói len­gyel közösség körében. Hír­szerző tevékenységéért magas amerikai kitüntetésben is része­sült, William J. Casey, a CIA vezérigazgatója kezéből szemé­lyesen vehette át a szervezet legrangosabb kitüntetését, a Distinguished Intelligence Me- dal-t. 1981. december 13-a, a rend­kívüli állapot bevezetése után távollétéban először 15 évi fegyházbüntetésre ítélték dezer­tálásért, majd kémkedésért halá­los ítéletet kapott. Az 1990. évi amnesztiának köszönhetően ha­lálos ítéletét 25 év fegyházbün­tetésre enyhítették. A rendszer- váltás után többen több ízben kísérletet tettek arra, hogy lehe­tővé tegyék számára a hazaté­rést. Ügyével Zbigniew Brze- zinski, Carter elnök nemzetbiz­tonsági főtanácsadója is foglal­kozott, tárgyalt erről Lech Wa­lesával is. Ezek a kezdeménye­zések azonban eddig nem vezet­tek eredményre. Kovács Péter Egy hajdani lengyel kém dilemmája Amerikai kézen az Albatrosz > \

Next

/
Thumbnails
Contents