Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-07 / 214. szám
10 aj Dunántúli napló 1993. augusztus 7., szombat Szép magyar vers Szép Ernő Mint magányos lovast... Mint magányos lovast az este, Elér a bánat engemet, Gyereksírás jön fel szívemből, Könnyűim csöpp csengői csengenek. Apám után szeretnék futni, Ki a városba vezetett, S míg a boltok közt bámészkodtam, Elengedte egyszer a kezemet. Pákolitz István: Vízparton Bajsza előtt megest elhúzom a csalit; a harcsa nem repes vigyorogva hagy itt. * Hegyenvölgyön nagy a vendégjárás, kocsmát nyitott vala Busa Mátyás; hogyha lenne félzsáknyi halpénzem, hét sügeret hívnék halászlére. * Exaudi vocem meam: csuka jöjjön, ne hableány! * A horgász félredolgát guggolja a bokornál, ezenközben a horgát bizgatja Sügér Konrád. * Vita brevis, ars longa - - zsinórom kispannolva; egy deviáns angolna jó ándungra hangolna. * A bereki erdőt szélvész uzurpálja, deli Csuka Gergő berukkolt vasárnap; hetfén beöltözik regruta-gúnyába, pipes Kárász Böske, sírhatol utána. * Amyékalak fekszik hanyatt a part alatt s farkon ragad egy lagymatag sült cethalat. * A nap veres golyója belégurul a tóba; horgászcsalim hadd ázzon, úgy sincs már több dobásom. * Szákja ma is száraz maradt - - - cipőorrig horgadt fővel s fertályóra kerülővel jut haza a kertek alatt. A vöröslő Fényes szelek és az elcserélt Aphrodité A közvélemény, gyakran még a szakmai közvélemény sem tudja vagy könnyen elfelejti, milyen értékek rejtőznek Budapesten a Filmarchívum polcain. Az elmúlt majdnem száz esztendő különlegessége, hogy a történelem legfontosabb eseményeiről már nemcsak levelek, jegyzőkönyvek, újságok holt papíranyaga tud hiteles vallomást tenni, hanem a mozgókép is, amely a cselekvő, egykor élő, mozgó embert is képes visszaidézni az időből. Sokáig a történelemtudomány sem figyelt erre a különleges kincsre, s maguk a filmalkotók, a játékfilmek készítői sem tartották számon mindazt, ami ebben a műfajban született, és a nemzeti kultúr- kincs részévé vált. Csak 1991 decemberében kapta meg a Filmintézet a közgyűjtemények törvényes rangját, s az elhanyagolt, egyébként is könnyen romló filmanyag restaurálása, megmentése lett elsőrendű feladatunk. Van olyan filmnyersanyag, amelyik bizonyos életkor után törik, szakad, ilyenformán különlegesen nehéz másolatot készíteni róla. Van, amelyik a sok használattól „előhívódik”; az újabb és újabb vetítések, tehát a fokozott átvilágítások hatására további kémiai folyamatok zajlanak le az emulzióban. Vannak színes filmek, amelyek a vetítéstől, de néha anélkül is, tovább színe- ződnek, elsősorban vörössé válnak.- Sajnos, ilyen áldozat lett a Lúdas Matyi is, az első egész estés magyar színes játékfilm. Olyan anyagra készült, és olyan sokára került volna sorra a restaurálása, hogy nem lehetett megmenteni, és ezért már csak fekete-fehér változatban vetíthető - mondja Gyürey Vera, a Magyar Filmintézet igazgatója, akivel a mentési munkálatokról és azok pénzügyi fedezetéről beszélgetünk.-Az a körülmény, hogy köz- gyűjtemény lett az Intézet, változtatott valamit anyagi helyzetükön?- Természetesen, de nem eleget. Az évi költségvetésünkkönyvkiadásra szánt pénzekkel. Tőlük tavaly is három milliót kaptunk, idén először csak kettőt, és nagy viták után még egy milliót, jóllehet minimum 10-15 millióra lenne szükség, hogy minden kapacitásunkat kihasználva végezhessük a legfontosabb mentési munkákat. Csak Sós Imre és Törőcsik Mari a Körhinta c. filmben nek felét kapjuk meg, de ebből nem tudjuk finanszírozni még a legszükségesebb mentési munkákat sem. Hamarosan a film illetve a mozi századik születésnapját köszönti a világ (mint közismert; 1895 decemberében, egy párizsi kávéházban zajlott le az első nyilvános vetítés), és a legtöbb országban, például Angliában, Hollandiában, Franciaországban igen sok pénzt költenek arra, hogy felújítsák a régi szalagokat. Számunkra is most kellene a nagyobb támogatás, amit sajnos, nem kaptunk meg. Sőt, az idén kevesebbhez jutottunk, mint tavaly, amikor még a Történelmi dokumen- tumfilmek kuratóriumától is kaptunk 10 millió forintot, az idén viszont már semmit.- Egyáltalán: kitől lehet erre a célra pénzt kérni?- A Magyar Mozgókép Alapítványtól, amelynek van egy szakkuratóriuma, ők gazdálkodnak a képzésre, kutatásra és példaképpen: a Körhintát olyan sokszor vetítették, hogy a restaurálása két millióba került. Szerencsére az HBO és a TV2 támogatásával ez sikerült.- Máshonnan nam jutnak pénzhez?- A Magyar Filmintézet ösztönzésére a filmszakmai vállalatok még 1989-ben létrehozták a Magyar Film Múltja és Jövője nevű alapítványt, ami kifejezetten a mentéshez ad némi támogatást. Nagyon hálásak vagyunk a Széchényi Könyvtárnak is, ahol a Hanák Gábor vezette Történeti interjúk tára is sok segítséget ad. Fokozatosan videóra vesszük a nemzeti film- állományt, ami a Széchenyi Könyvárban a jelenleginél sokkal jobb kutatási lehetőségeket biztosít majd.- Végül is hol tart ma a mentés?-Az 1945 és 63 között készült játékfilm mentése befejeződött. Néhány később készült munka restaurálását azonban előre kellett hozni, mert különben ezek a filmek felújíthatatla- nok lettek volna. így például a Fényes szelek már majdnem teljesen vörösbe ment át, de a Régi idők focija és a Szerelmesfilm is a tönkremenetel határán áll, azért a sürgős mentésüket el kellett végezni.- Hogyan lehetséges az, hogy ezek a nem is olyan régi filmek ilyen állapotba kerültek?- Valóban érdekes, mert a magyar filmipar nem használta a nagyon gyenge Szov- color vagy az ORWO színes nyersanyagait, de elég nagy mennyiségben forgattak a Kodak egy rossz szériájára, és ezeket most sürgősen rendbe kell hozni.- S mi a helyzet a történelmi dokumentáció szempontjából oly fontos híradó-anyagokkal?-Az 1945 és 1963 között Híradók restaurálását szeretnénk minél hamarabb elvégezni. Eddig hét évfolyammal készültünk el.-A Filmintézet alapfeladata az is, hogy felkutassa és beszerezze a régi, tehát 1945 előtti hangos és néma filmeket is. Sikerült újabb lappangó anyagokra találni?- Igen. Nagy örömünkre, eddig eltűntnek hitt némafilmeket sikerült beszereznünk. Például Deésy Alfréd 1918-ban rendezett Aphroditéját, de a másik, A bánya titka talán még érdekesebb mű, mert készítője az első korszak ismert rendezője, Uher Ödön volt. Az angol filmintézettől kaptuk -mindkettőt, cserébe a Szegénylegények és az Aranyfej nem kevesebb, mint öt kópiájáért, ami körülbelül félmillió forintot jelent. Ez sem olcsó mulatság tehát. Egyébként Amszterdammból is szereztünk két régi magyar némafilmet az elmúlt évben. Bernáth László Balia D. Károly: Fagylalt, tej, sör- Andris, kérsz fagyit? - kérdezi négyéves fiától a szakállas papa. A szakáll fontos: a tengerparton vagyunk, ahol minden fürdőruhás egy kicsit elveszti eredeti egyéniségét: a homok, a víz és a vakító napsütés mindenkit egyszerű nyaralóvá uniformizál. Ám egy szakáll! Egy szakáll a hetvenes évek végén! Kitűnő megkülönböztető jel! Ugyanakkor korta- lanít is. Harminctól ötvenig bárhány éves lehetne ez a kissé kopaszodó, kemény izmú, mozgékony férfi, akit kezdettől kissé gyanakodva figyel környezete. hogy idegen nyelvet beszél, nem számít különlegességnek: amott endékás lányok karattyolnak, az árnyékban fehérbőrű lengyelek kimért csoportja (alighanem valami pártdelegáció lehet), de akadnak egzotikusabb példányok is: a három kreol kubai diák és a vietnámi ikerpár. De sem a túl fehér vagy sötét bőr, sem a vágott szem nem kelt olyan feltűnést, mint a jókora szakáll. Amely egyben mintha pótszer is lenne: amennyi haj hiányzik az apa fe- jebúbjáról, épp annyi szőr található az álián. Az ember azt hinné, elegendő egy határozót mozdulat, és máris minden a maga helyére kerülne. De hősünktől ne várjuk ezt a gesztust. Ellenkezőleg: szakálla örökös simogatásával mintha mind lejjebb és lejjebb húzná egész szőrzetét. Mire véget ér a turnus, koponyája alighanem teljesen fedetlen marad, szakálla pedig mellét veri majd.- Andris, kérsz fagyit? - kérdi újra minden sürgetés nélkül, mintha maga sem lenne bizonyos abban, hogy az előbb már feltette-e ugyanezt a kérdést, vagy csak akarta. Andris ezúttal is elengedi füle mellett. Egykedvűen a homokot piszkálja lábbujja hegyével, csak maga számára érthető hieroglifákat rajzol, mit sem törődve azzal, hogy a ki-kicsapó hullámok elmossák a kusza jeleket, és ő élőiről kezdheti foglalatosságát.- Na, kérsz fagyit vagy nem? - hangzik most már sürgetőbben. A gyerek kicsit hunyorog, amikor bizonytalanul kiböki:- Kérek. Az apa elmosolyodik, és látható kárörömmel szabja ki a feltételt:- Akkor előbb idd meg a tejedet.- A tejet nem kérem.- De én szeretném, ha meginnád.- Nem szeretem a tejet. - Ezt úgy mondja, mintha nehezére esne az elutasítás. Mintha éreztetné: voltaképpen a tejivás mint olyan ellen nincsen kifogása, csak épp ő spéciéi nem szereti ezt a mások által méltán kultivált fehér nedűt.- Ez vitaminnal dúsított tej.- Nem kérem. — Ez már-már kategorikus elutasítás. így az apa nem is hozakodik elő azzal, hogy a nagy melegben perceken belül megsavanyodik a tej, hogy a zacskó minduntalan oldalt billen azzal fenyegetve, hogy a vitaminnal dúsított és perceken belül megsavanyodó tej ráömlik a fürdőző szerszámokra: törölközőre, tartalék szemüvegre, pótgatyára.-Ha nem iszod meg a tejedet, nem kapsz fagyit. Andris érezni kezdi, hogy átverték. Az imént, amikor a homokba firkálta lábujjával az egykedvűség hieroglifáit, még egyáltalán nem kívánta a fagyit. Most azonban, hogy előbb a hideg nyalánkság vízióját lebben- tették elé, s csak azután az utálatosan langyos tejet, mint feltételt, most már ellenállhatatlanul vonzódik az esetlegesen kilátásba helyezett fagylalthoz. De megkeményíti magát és eddigi ellenállását ez iránt a tej iránt most már általános elutasítássá teszi:- Nem iszom tejet. A papa nem érzi a minőségi ugrást, nincs tisztában azzal, hogy ez már egy totális ellenszegülés, amely kizárja általában mindenféle nemű és fajú tej szervezetbe vitelét (legalábbis önkéntes orális módszerrel). Ám ilyen tartalmi mélységekig most nem tud lehatolni az egyébként intelligens (lásd: szakáll) papa. Nem tud, mert a távolba kémlelő tekintete éppen felfedezte, hogy egy messzi bo- degánál friss sört kezdtek csapolni.- Na nem bánom. Megkapod a fagyit, mert legalább következetes vagy. Andris nem érti pontosan, mindez mit jelent. Azt azonban máris érzi, az előbb még hőn kívánt fagyi iránt újra közömbösséget érez. Inkább fürödni szeretne. De egyedül nem mehet a vízbe, mert megtiltották neki („nagyok a hullámok, és hirtelen mélyül”), apja, lám, már kotorássza a pénztárcát a levágott csücskű tejeszacskó mellől, az anyja pedig most jött ki a zuhany alól, meg sem száradt még, aligha hagyná abba beállított pózú napozását az ő kedvéért.-Fiacskám, elmegyek fagyit venni a gyereknek - szól most már feleségéhez a papa, és sza- kállát elégedetten simogatva elindul a csapolt sörért várakozók hosszan tekergő sora felé. A gyerek pedig tovább piszkálja a nedves homokot, mintha az örökkévalóságnak küldene üzenetet két kicsapó hullám között.
