Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)
1993-07-07 / 181. szám (183. szám)
10 üj Dunántúli napló 1993. július 7., szerda Az TJj DN politikai vitafóru ma Allamnemzet helyett: állam és nemzet A KDNP Intézőbizottságának állásfoglalása Gazdasági irányváltást! Nemzet, állam, nemzetállam, államnemzet, nemzetiség, kisebbség - alapfogalmak, melyek értelmezésében tarkaság, sokszínűség uralkodik a mai magyar közélet fórumain. Mind a különböző pártok, mind a sajtónyilvánosság legváltozatosabb eszmeiséget pártoló, pártideológiával szimpatizáló tényezői megpróbálják saját értelmezésüket érvényesíteni a korszakot, illetve különösen a ke- let-közép-európai, balkáni, kelet-európai térség jelenét alapvetően meghatározó fogalmakkal kapcsolatban. Fogalmak A mai magyar köz- és politikai élet egyik meghatározó - és leghatározottabb - tényezője, a FIDESZ is ezt teszi, ez nemcsak joga, hanem kötelessége is. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk egy, sokak számára sajnálatos tényt: kisebbségek - az adott államban uralkodó, többségi nemzethez, etnikumhoz, vallás/ok/hoz képest kisebbek, vagyis csak számarányukban kevesebbek: más vallásúak, más etnikumúak, más nemzethez tartozók - léteznek, vannak, itt élnek, együtt élnek velünk, egy államban, egy állam polgáraiként. A nemzeti és etnikai kisebbségek léte tehát természetes, mert történelmi adottság. Az állam uralkodó nemzetének ezt nem csak - és nemcsak kényszerből - tudomásul kell vennie, hanem az állam intézményein keresztül e kisebbségek létezéshez és élethez való jogait biztosítania kell. Két fogalom keveredik a térség polgárainak fejében e kérdéssel kapcsolatban: az államnemzet („politikai nemzet”) és a kultúrnemzet fogalma. Vannak államnemzet-pártiak, vannak kultumemzetbarátok, és vannak, akik a kettőt valami sajátos, de legtöbbször zavaros együttélésben képzelik el. Minden mai kelet-közép-, kelet-európai és balkáni nemzetiségi probléma az államnemzet fogalmából, illetve annak abszolutizálásából, mintaértékűvé emeléséből ered. Szömyűlkö- dünk, és teljes joggal, ha Ceau- sescu, illetve jelen utódai, követői román nemzetállam-koncep- ciójáról hallunk, mely csak olyan magyart ismer, aki román magyar, vagyis román, mert az egységes és oszthatatlan román nemzet tagja. Holott jobban tűrné a román állampolgár magyar, ha nem románként, esetleg jobb esetben magyar románként, hanem romániai magyarként emlegetnék, szólítanák meg. Ugyanez a helyzet a magyarországi német, horvát, szerb, szlovák, román esetében. A politikai nemzet fogalma a kelet-közép-európai térségben a magyar politikai élet szülötte volt: 1868-ban, a nemzetiségi törvény szövegében jelent meg, mely Deák Ferenc képviselő- házi törvénymódosító javaslatából eredt: „.. .Magyarországban egy politikai nemzet létezik: az egységes és oszthatatlan magyar nemzet, melynek a hon minden polgára, bármi nemzetiséghez tartozzék, egyenjogú tagja”. S bár az 1868-as nemzetiségi törvény (1868: XLIV. te.) tartalmazott liberális elemeket, biztosította az államélet több szinterén a nemzetiségi nyelv- használatot, mégis az ország vélt politikai egysége vélt érdekében kizárta a nemzeti kisebbségeket a politikai egyenjogúság érvényesítéséből. Politikai irrealitás A dualizmus nemzetiségpolitikája azután az 1870-es, 80-as években még többé-kevésbé megfelelt ugyan a főleg Eötvös József képviselte liberális eszmeiségnek, az 1890-es, és századfordulós években azonban, a nemzetiségi politikusok nemzeti önérvényesítő törekvései egyfelől, a magyar államnemzet koncepció abszolutizálása, a tagadhatatlan magyarosító törekvésekkel (lásd: 1893: XXVI. te.: az elemi iskolai tanítók fizetéséről; 1898: IV. te. a helynevekről; 1907: Lex Apponyi: a magyar nyelv kötelező oktatásának elrendelése) másfelől, szétfeszítették a koncepció alapjait, napfényre hozták eleve ellentmondásos jellegét. Ugyanis a politikai nemzet-koncepció a francia típusú államnemzet fogalmát akarta érvényesíteni merőben más történelmi közegben, egy soknemzetiségű, sokvallású, sokkulturájú állam közegében, amit ideig-óráig összefogott ugyan a „Szent István birodalma” látszólag használható, valójában életképtelen fogalma, de a fáziseltolódással ugyan, mégis a múlt század végére egyre inkább öntudatosodó, identitásukat megtaláló nemzeti kisebbségek (román, szerb, szlovák, horvát) anyanemzethez csatlakozni óhajtó, nemzetalkotó törekvései a századforduló után fokozatosan megrendítették, majd az első világháború után szétzúzták a politikai nemzet-képződmény alapjait. Más kérdés az, hogy e koncepció tarthatatlansága a korabeli történelmi közegben felismerhető volt-e a magyar politikai elit részéről. Szerintünk a politikai irrealitás, az illúziókra épülő magyar dzsentripolitizálás dominánssá válása, a magyar arisztokrácia önző magábafordulása, a polgári rétegek gyengesége és kiszolgáltatottsága miatt képtelen volt a dualizmus béklyóitól gyötrődő magyar politikai vezetőréteg egy józan kompromisz- szum-politikára, a nemzetiségek számára a nemzettéválást elősegítő politikai-területi engedményekre, éppen a magyar nemzet érdekében. A kisnemzetek korában Az 1918-ban létrejövő kisnemzetek, kisnemzet-államok a magyar (politikai) talajból felnőtt „politikai nemzet”-koncep- ciót alkalmazták és érvényesítették - igaz, sok esetben sokkal durvábban, kizárólagosabban, „kirekesztőbben”, mint a dualizmus-kori, mégiscsak liberális-gyökerű magyar politikában - a magyar kisebbség-nemzetiség ellen, a nemzet-állam koncepciót még jobban abszolutizálva, még erőszakosabban alkalmazva a retorzió, a visszavágás, a magyar nemesi-dzsentri fölény ellenében érzett kisebbségi érzést kompenzálandó, csakazértis, „mi is megmutatjuk, hogy vagyunk olyan nemzet, vallás, kultúra” jegyében. Ez a torz politikai nemzet - állam-nemzet koncepció bújkált a szocializmus évei alatt is a szomszéd államok politikai vezetésében, a pártvezetők ideológusainak fejében. Különösen Ceausescu nemzeti kommunizmusa ennek eklatáns példája, mely az erőltetett románosítás- sal próbálta ellensúlyozni a gazdasági-társadalmi hiányokat, sikertelenségeket. Sajnos napjainknak a rendszerváltás utáni új nemzeti kommunizmusa is e talajból táplálkozik, lásd a román nemzetállam-erőltetés, a szlovák szocialista-gyökerű nemzeti törekvések, a szerb nacionalista-kommunista tobzódás politikáját. S a magyar politikai elit egyes csoportjait is áthatják sajnos az államnemzeti koncepcióból származó gondolatok, tettek, nyilatkozatok... Sokféle érdek és érték Szerintünk a „politikai nemzet” (államnemzet) koncepció alkalmatlan arra, hogy a Közép- és Kelet-Európábán létező sokféle érdeket és értéket megjelenítse a politikában. („A FIDESZ állásfoglalása a nemzetről és a nemzeti kisebbségekről. Alapelvek.” Elfogadta a FIDESZ IV. Kongresszusának Kisebbségi Szekciója Pécsett, 1992. február 8-án). E koncepciót („politikai nemzet”, „államnemzet”) ki kell vetni a mai magyar (és kelet-közép-európai, balkáni, kelet-európai) politizálás teréből, mert a „kisebbségi problémát nem megoldja, hanem kizáija a megoldásra váró kérdések sorából”. Rozs András, FIDEESZ A Kereszténydemokrata Néppárt Intéző Bizottsága július 3-án rendes ülését tar- totta.A tanácskozáson Baranyából részt vett Ursprung János és Perényi József. Az Intéző Bizottság a következő állásfoglalást adta ki: Szembenézni a tényekkel A Kereszténydemokrata Néppárt Intéző Biztotsága csatlakozva a Miskolcon tartott Országos Választmány véleményéhez, fontosnak tartja a koalíciós munka folytatását. A párt Intéző Bizottsága fölhívja a figyelmet arra, hogy a következő időszakban a koalíció folytatásának akkor van értelme, ha bekövetkezik az a gazdaságpolitikai irányváltás, amely a gazdasági felemelkedés elősegítésével enyhíthet a súlyos gazdasági és szociális problémákon. Társadalmunkénak szembe kell néznie a vágyak és a lehetőségek közötti egyre nagyobb eltérésre. Ebben a helyzetben a nehéz gazdaságpolitikai döntéseknek a lehető legszélesebb konszenzuson kell alapulniuk. Ezért különösen sajnálatos, hogy ez elkerülhetetlen feladatokkal kapcsolatban nem született megállapodás az Érdekegyeztető Tanácsban. A jelenlegi helyzetből csak egységes elvekre felépülő gazdaságpolitikai program alapján juthatunk ki. Ennek elérése érdekében a kereszténydemokraták pártközi, valamint pártok és szakszervezetek közötti tárgyalásokat tartanak indokoltnak. Illúzió az az elképzelés, hogy a piacgazdaság feltételeinek megteremtése előtt a szabad piaci viszonyokra lehetne bízni a gazdaság működődésének szabályozását. A versenyhelyzet hiányában sok területen akadálytalanul emelkednek az árak, extraprofit keletkezik, míg sokak életszínvonala rohamosan romlik. A piacgazdaság, különösen a második világháború utáni Nyugat-Európa felvirágoztatásának kulcsát jelentő szociális piacgazdaság megteMúlt év novemberében állapodott meg az Érdekegyeztető Tanács, hogy ez év májusától a közalkalmazottak 10 milliárd Ft béremelésben részesülnek. A megállapodásnak megfelelő összeget az Országgyűlés beépítette az 1993. év költségetésébe. Ezt követően ez év tavaszán a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsának (KIÉT) önkonnányzati oldala felrúgta az ÉT-megállapodást arra hivatkozva, hogy az ön- kormányzatokat nem vonták be remtése határozott állami közreműködés nélkül nem lehetséges. E közreműködésnek infrastrukturális beruházások megindításában, vállalkozásbarát gazdasági környezet megteremtésében, a lakásépítések támogatásában, a mezőgazdaság jövedelemtermő képességének javításában kell megnyilvánulnia. A Kereszténydemokrata Néppárt ezt várja el az 1994. évi költségvetéstől. Érzékelve a mezőgazdaság területén a szövetkezeti dolgozók és azon kívüliek problémáját a legközelebbi intéző bizottsági ülésen olyan megoldást nyújt a KDNP képviselőcsoport részére - a szövetkezetekről szóló I. törvény modósításához -, ami mindkét fél megelégedését váltja ki. Felülvizsgálandó A lakossági terhek további viselésének az igazságos teherviselés jelenleginél fokozottabb megvalósulásával kell együtt- jámia. Ezért hatékony, a magas- jövedelmüekre koncentráló adóbehajtást, a gyermekek és eltartottak számát is figyelembe vevő jövedelemadó rendszer felé való elmozdulást, a rászorultakat jobban támogató elosztási rendszert kívánunk a vagyonadó bevezetésével. A KDNP szorgalmazza a fekete gazdaság elleni fokozott, szigorú fellépést, ugyanakkor a mezőgazdasági őstermelők számlaadási kötelezettség alóli felmentését. Felülvizsgálandónak tartjuk az adókedvezmények rendszerét abból a célból, hogy bizonyos körben csökkenjenek a terhek, valamint olyan feladatok elvállalására ösztönözzünk, amelyek az államról jelentős terheket vesznek le. így különösen támogatjuk az új munkahelyek létesítésének adókedvezményeit elsősorban a fiatalok első munkába állítása érdekében. Az önkormányzatoknak adott normatív támogatások rendszerében nevesíteni kell a bölcsőannak idején az ÉT-tárgyalá- sokba, és kezdeményezte a 10 milliárd Ft teljes újrafelosztását. A tárgyalások során végig úgy tűnt, hogy egyedül a szakszervezetek voltak érdekeltek abban, hogy a pénz mielőbb felosztásra kerüljön, annak ellenére, hogy ez az összeg egy főre vetítve mindössze 1230 Ft-os emelést jelent. A május 25-i megállapodás után a Művelődési __ Minisztérium beszerezte a TÁKISZ-ok- tól a végrehajtáshoz szükséges dei normatívát, hogy annak hiánya ne legyen hivatkozási alap az indokolatlan bölcsődei bezárások számára. A gazdasági felemelkedés egyik feltétele a kétes bankhitelek rendezése, a hitelkamatok csökkentését is eredményező banki konszolidáció. Támogatjuk a mezőgazdasági szövetkezeti bank hálózat kialakítását. Ez a nemzetközi pénzintézetek közreműködése nélkül nem valósítható meg. Minden olyan gazdaságpolitikától el kell határolódni, amely kalandor akciókkal az ország hitelképességét veszélyezteti. A költségvetési vita A Kereszténydemokrata Néppárt azt kívánja parlamenti képviselő csoportjától, hogy csak akkor szavazza meg az egyébként több pozitív elemet tartalmazó pótköltségvetést, ha a gyógyszerek árát sem idén, sem jövőre forgalmi adó nem terheli. Az 1994-es költségvetés vitájában érjék el a fenti gazdaságpolitikai célok minél határozottabb megvalósítását. A kereszténydemokraták a közalkalmazotti törvény lényegi végrehajtását kívánják, akár költségvetési, akár azon kívüli forrásból. Fontosnak tartjuk az egészségügyi bérek rendezését, mert itt alakult ki a működőképességet veszélyeztető hatalmas lemaradás. A közalkalmazotti bérek szükséges emelése a társadalombiztosítás költségvetési hiányát is mérsékli. A Kereszténydemokrata Néppárt az ország gazdasági helyzetét súlyosnak ítéli és elzárkózik minden kísérlettől, amely a költségvetési hiány növelésével a terheket a következő nemzedékekre hagyja, az infláció növelésével a mai nehézségeket is fokozza és a gazdasági összeomlás felé tereli az országot. Megengedhetetlen, hogy választási fogások szintjére kerüljön az ország gazdasági problémáinak mindanyiunk érdekében álló megoldás. adatokat, ám a béremelés fedezetéül szolgáló pénz június végéig még nem érkezett meg az önkormányzatokhoz. A PDSZ levélben kérte Pécs M. J. Város Önkormányzatát, hogy a béremeléshez szükséges összeget (kalkulációnk szerint kb. 30 millió Ft-ot) előlegezze meg, hiszen csak ily módon volna lehetséges, hogy a város valamennyi közoktatási dolgozója legalább augusztusban megkapja az ígért béremelést. Nagy Erzsébet Miért késik a pedagógusok májusi béremelése? MDF álláspont A szövetkezeti törvény módosításáról Az érintettek körében az elmúlt hetekben igen nagy vitát kavart az, hogy az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának önálló indítványa módosítani akarja a szövetkezeti törvény bizonyos pontjait. Az elmúlt héten megtartott szokásos parlamenti sajtótájékoztatón erről fejtette ki véleményét a Magyar Demokrata Fórum nevében Bogárdi Zoltán, Jakab Ferenc és Zsupos Lajos. A módosítás előzményeiről szólva Jakab Ferenc a többi között elmondta: erre néhány képviselő már tavaly, az év végén tett kísérletet. Ezt követően a mezőgazdasági bizottság hoszszas vitát folytatott az ügyről és a javaslat előterjesztése mellett foglalt állást. A testület kormánypárti és ellenéki képviselői a koncepció kidolgozásába bevonták a földművelésügyi tárca szakértőit is. Jakab Ferenc kénytelen volt elismerni, hogy a módosítási javaslatot szinte általános tiltakozás fogadta. Az érdekképviseleti szervezetek közül elégedetlenségét jelentette be az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége, a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége, a Lakásszövetkezetek Országos Szövetsége, a Magyar Agrárkamara, a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetsége, valamint az Országos Szövetkezeti Tanács. Ez utóbbi szervezet - mondta a képviselő - elismerte, hogy a kiválásra vonatkozó kereteket valóban át kell alakítani, noha a mezőgazdasági bizottság javaslatában szó sincs a szövetkezetek szétveréséről. Más érdekvédelmi képviseletnek, például a Gazdakörök Országos Szövetsége azzal állt elő, hogy a kívülállók részére is legyen lehetőség az üzletrészek kivitelére. Az is felvetődött - mutatott rá a továbbiakban a honatya -, hogy a tagok jóllehet hosszú évekig úgyszólván éhbérért dolgoztak, most mégis csak a töredékét kapják meg az üzletrészeknek; összehasonlítva azokkal is, akik egyetlen aktatáskával léptek be a szövetkezetekbe. Természetesen más érdekek motiválják az egyéni gazdálkodókat, mert nekik az a céljuk, hogy „kivitt” földjük mellett minél nagyobb üzletrészt is megszerezzenek. A mezőgazdasági bizottságnak tehát - hangsúlyozta Jakab Ferenc - az volt a feladata, hogy megkeresse a józan kompromisszumot. A lényeg az, hogy a tulajdon kérdésében a közgyűlésnek egyszerű szótöbbséggel lehessen dönteni, magyarán szólva, ne érvényesüljön a kétharmad „diktatúrája”. Zsupos Lajos a földtörvényt előkészítő munkabizottság tevékenységéről számolt be. A kodifikációs testület, melybe a témát legjobban ismerő szakembereket vontak be, 40 tagú. A korrekt tulajdonlási viszonyok kialakítására márcsak azért is nagy szükség lenne, mivel még külföldi állampolgárok is szeretnének nálunk földet vásárolni. Ezzel összefüggésben - közölte az országgyűlési képviselő - a bizottság megvizsgálta a 6 parlamenti párt beérkezett írásos anyagát, tehát politikai állásfoglalását. Erről egyelőre annyit érdemes tudni, hogy a földeladás kérdésében meglehetősen egységesek a vélemények. Nevezetesen az, hogy Magyarországon egyik napról, a másikra, a földpiacot nem lehet felszabadítani. A földtörvény beterjesztésére a bizottság szeptember 1-ig vállalt kötelezettséget a kormánynak. Bogárdi Zoltán a földkiadóés földrendező bizottságok munkájáról adott tájékoztatást. Mint ismeretes, a törvény 60 napot biztosított arra, hogy a részarány-földtulajdonosok bejelentsék igényeiket. Ezek meg is történtek, ám a továbbhaladás, enyhén szólva is, akadozik, miközben az ezirányú munkálatokat fel kellene gyorsítani. Erre azonban csak akkor van mód, ha a bizottságok nem pusztán „vannak”, hanem dolgoznak is. Köztudott, hogy lehetőség van faluagronómusok alkalmazására. Munkájukra azért van szükség, mert szakmai segítséget adhatnak ott, ahol esetleg nehézségekbe ütközhetnek a tulajdonosok. A képviselő befejezésül leszögezte: még az őszi munkák megkezdése előtt el kell dönteni, ki jogosult a művelésre, illetve a bérbeadásra? Az idő sürget... Nagy Attila i t 1
