Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-31 / 207. szám

1993. július 31., szombat aj Dunántúli napló 9 Tito autója Nem kelt el a Belgrádban megrendezett árverésen az a Rolls Royce, amely az egykori Jugoszlávia kommunista veze­tőjének, Joszip Broz Titónak a tulajdonában volt. A dpa jelen­tése szerint a jelenleg a jugo­szláv hadsereg tulajdonát ké­pező Rolls Royce Phantom V személyautó mindössze 24 ezer kilométert futott, mégsem sike­rült túladni rajta az 1,4 millió márkás kikiáltási áron. Nem is csoda, hogy a hétüléses luxus­autót senki sem vette meg ab­ban az országban, ahol a havi át­lagbér 20 márka körül mozog - jegyzi meg a német hírügynök­ség. Elolvadnak a gleccserek A svájci gleccserek hamaro­san egyszerűen „kiolvadnak a turizmus alól” Graubünden kan­tonban például néhány évtized alatt 100-300 méterrel maga­sabbra csúszik a hóhatár a klíma várhatóan mintegy másfél fokos felmelegedése folytán és így ott a következő évszázad első har­madában már csak a mai glecs- cserek egyötöde létezik majd. Sőt: mivel a tudósok 2050 utánra még gyorsabb melege­dést jósolnak, azután már csak a mai gleccserek huszadrésze lesz meg. Kínai tőkebefektetések Az idei év első félévében 179,8 százalékkal több külföldi tőkét fektettek be a kínai gazda­ságba, mint az előző év azonos időszakában - közölte pekingi sajtóértekezletén Miao Fu-csun, a kínai külkereskedelmi és kül­gazdasági minisztérium szóvi­vője. Területileg a legfejlettebb délkeleti övezetekre, a reform és a nyitás politikájának kísér­leti laboratóriumaira koncentrá­lódtak a külföldi tőke kínai be­fektetései. Ágazatilag az iparra, azon belül is az elektronikai iparra, a vegyiparra és a távköz­lési berendezéseket előállító iparágakra. A legnagyobb beru­házók a hongkoni, a tajvani, a japán, a kanadai, a német, a brit, az amerikai, a dél-koreai, az olasz és a francia tőkések. Plutóniumgyártási stop? Az amerikai kormány java­solni fogja, hogy nemzetközi egyezményben tiltsák el az atomfegyverekben alkalmazott plutónium és dúsított uránium gyártását, majd kezdjék meg a készletek csökkentését. Sajtóje­lentések szerint a fő cél annak megakadályozása, hogy a hasa­dóanyagok terroristák kezébe kerüljenek. A stockholmi Nem­zetközi Békekutató Intézet ada­tai azt mutatják, hogy 910 tonna plutónium és 1300 tonna dúsí­tott uránium van a világban - de . az óriási mennyiségnek csak egy töredékét ellenőrzi az ENSZ Nemzetközi Atomener­gia Ügynöksége. A z általános forgalmi adó törvény 1993. augusztus 1-jén hatályba lépő módosítása valamilyen formában mindany- nyiunkat érint. Ettől az időpon­tól jószerivel a gyógyszer lesz az egyetlen áfa-mentes termék 1994. december 31-ig. A korábbi 0, illetve kedvez­ményes 6 százalékos adókulcs 10 százalékra emelése azt je­lenti, hogy többet kell fizetni a „közművek” igénybevételéért. A korábban adómentes villa­nyáramot, a háztartással kap­csolatos többi szolgáltatással együtt ezentúl 10 százalékos áfa terheli. Fontos gyakorlati tudnivaló, hogy a törvény végrehajtását szabályozó kormányrendelet ér­telmében csak az augusztus 1-jét követő első leolvasás után felhasznált villany-, gáz-, hő- és vízfogyasztásért szabad maga­sabb árat számlázni. Egyes termékeket a 25 száza­Megkérdeztük a minisztert: Jó üzlet-e a rádiótelefon-hálózat kiépítése... és kinek? Dr. Schamschula György Nem ritka esemény Magyar- országon, hogy különböző fej­lesztésekre pályázatokat írnak ki, amelyeken magyar és kül­földi cégek egyaránt résztvesz- nek. A zsűriknek általában nincs könnyű dolguk, de az ügyek végül is viszonylag csendben elintéződnek.- Miért kivétel e tekintetben a mobil telefonhálózat kiépítésére kiírt pályázat, amely az utóbbi hetekben politikai, szakmai és sajtóberkekben egyaránt nagy vihart kavart? Ki ad többet?- Mert nagy üzletről van szó - válaszolta dr. Schamschula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter. - A hírköz­lés az európai közösség orszá­gaiban a nemzeti jövedelemnek mintegy 8 százalékát adja, s to­vábbi gyors fejlődés előtt áll. Magyarországon is nagy szük­ség van ennek az ágazatnak a nagyarányú fejlesztésére, s ezen belül is a telefonhálózat bővíté­sére. Ezt elsősorban a vezetékes összeköttetés kiterjesztésével akarjuk elérni, de nagy az igény a ma még luxusszolgáltatásnak tekinthető hordozható rádiótele­fonokra is. Ezért írta ki a mi­nisztérium az úgynevezett digi­tális mobil rádiótelefon-hálózat fejlesztésére vonatkozó pályá­zatot, amelyen öt cég jelezte részvételi szándékát. Ezek a vállalatok nyilvánvalóan nem­csak azért pályáztak, mert mű­szakilag felkészültnek érzik magukat a feladat megoldására, hanem azért is, mert az üzletből nagy jövedelemre számítanak.- Akkor a pályáztatónak en­nek tudatában kell meghatároz­nia a feltételeket. Nem így tör­tént?-A pályázatot - hogy elke­rüljék a monopolhelyzet kiala­kulását, - két engedély elnyeré­sére hirdették meg. Az első számítások szerint 21 millió dollárban határozták meg az egy-egy koncesszióért járó ösz­szeget. Később azonban ezt 12 millió dollárra csökkentették, vagyis megfelelő műszaki meg­oldás esetén 24 millió dollárért lehet elnyerni a magyarországi hálózatépítés jogát. Amikor már miniszterként megismerkedtem a pályázat feltételeivel, megüt­köztem azon, hogy egy ilyen jövedelmező szolgáltatás jogát mindössze 24 millióért értéke­sítjük. (Görögországban ugyan­ezen pályázat nyertesei 195 mil­lió dollárt fizettek az államnak.) Ennek ellenére a pályázatot visszavonni nem lehetett, nem is akartam, de úgy véltem, hogy az ország érdekében élnem kell az eredeti kiírás azon kitételé­vel, miszerint azonos műszaki megoldások benyújtása esetén fel lehet tenni a kérdést az érde­kelt cégeknek: ki ad többet az engedélyekért?- De mindez már az ajánla­tok benyújtása után történt. Le­het-e menetközben módosítani a feltételeket?- Ez nem módosítás, hanem a korábban megadott bírálati szempontok, egyéb pénzügyi feltételek változatlansága mel­lett annak felmérése, mit érnek valójában a koncessziók a pá­lyázóknak.- Ennek ellenére elhangzott, hogy ez a koncessziós törvény megsértése. Ilyenkor lehet bíró­sághoz, a gazdasági kamara mellett működó' választott bíró­sághoz, vagy nemzetközi fóru­mokhoz fordulni, de - ahogy tu­dom - mindezek helyett egy kormánypárti képviselő fordult szembe Önnel, és levelet kapott a parlament illetékes albizott­ságától is. Tehát egy szakmai ügy politikai köntösben jelent­kezett. Miért? Darázsfészek- Mert így lehetett leplezni a lényeget: szemben találtam ma­gam az érdekek szövevényével, áthúztam egyesek számításait, hogy bizonyára igen kifizetődő közreműködésükkel, befolyá­sukkal viszonylag olcsón hoz­zásegítenek cégeket a hálózaté­pítési engedélyekhez. Vagyis amit nem tudnak szakmailag vagy pénzügyileg felhozni ve­lem szemben, azt más módon próbálják a rovásomra írni. Te­szik ezt annak ellenére, hogy tudják, a kiírás szerint a kon­cessziót csak olyan külföldi cég nyerheti el, amelynek magyar résztvevője is van. így hazai cé­geket lehet jó üzlethez juttatni, ami a jövedelem, a foglalkozta­tottság, a technikai fejlődés szempontjából egyaránt elő­nyös lehet.-Másrészt azonban megdrá­gíthatja a majdan kiépülő szol­gáltatást, hiszen a pályázat nyertesei a nagyobb ráfordítást a fogyasztókkal fizettetik meg.- Minthogy itt ma még luxus­igényeket kielégítő szolgálta­tásról van szó, a díjtételeket az igénylők fizetőképessége, a szolgáltatás eladhatósága hatá­rozza majd meg. Következés­képpen nem a koncessziós dí­jaktól függnek a tarifák.-Mit szóltak a licithez ma­guk a pályázók?-Mindegyik eljött, ecsetelte ajánlatának előnyeit, s fenntar­totta a pályázatát. Volt, amelyik képviselőjén keresztül igyeke­zett nyomást gyakorolni rám. Mindenkit biztosítottam arról, hogy a zsűrizés, a döntés, telje­sen szakszerű és jogszerű lesz, de azt ne vessék a szememre, hogy minél nagyobb bevételhez kívánom juttatni az államot az ál­tala rendelkezésre bocsájtott koncessziós jogokból.- Ezzel a licittel Ön belenyúlt a privatizációs darázsfészekbe, jelezve, hogy az állami javak - néhány sajnálatos példától elté­rően - olcsón nem eladók.-Én inkább más hasonlattal élnék: az üveggyöngyöket igyekszem konvertibilis valutára váltani... Pálos Tamás Augusztus elsejétől: Változások az általános forgalmi adóban lékos adósávba soroltak át, emiatt a hét végén az üzletek többségében leltározni fognak, elképzelhető, hogy néhol erre hivatkozva be is zárnak. Előze­tes számítások szerint az árak csaknem 40-45 százaléka nö­vekszik. A többlet terhek leg­nagyobb része - több mint 86 százaléka - a lakosságot érinti, a fennmaradó 14 százalék a költségvetési intézmények és a gazdasági társaságok számláját terheli majd. Az árváltozások következtében az infláció üteme augusztusban várhatóan 1,8-4,2 százalékkal emelkedik. A költségvetés többlet bevé­tele ebben az évben 11, jövőre pedig várhatóan 38 milliárddal lesz magasabb az áfa-kulcsok emelkedése révén. Az idei tiszta bevétel azonban nem lesz több 4,5 milliárd forintnál, ugyanis kompenzációra a bevételekből mintegy 6,5 milliárdot fordíta­nak. Á szerényebb körülmé­nyek között élők, a gyerekes családosok egyszeri 1000-4000 forint közötti adó- illetve tb-já- rulékmentes támogatást kapnak. 1000 forint kompenzációra számíthatnak all 300 forint, míg 1500-ra a 10 000 forintnál kevesebb nyugdíjban vagy nyugdíjszerű ellátásban része­sülők. 1500 forint támogatást kapnak azok a munkanélküliek, akik már a jövedelempótló tá­mogatást kapják és azok is, akik rendszeres szociális segélyre szorulnak. Az aktív dolgozók 10 000 forintos bruttó bérig 1500, 10-15 000 közötti java­dalmazás esetén pedig 1000 fo­rintos egyszeri támogatásra jo­gosultak. A gyerekes családokat is érinti a törvénymódosítás: két gyermek esetén 1800, míg há­rom, illetve több gyerek esetén 4000 forint a jövedelemtől füg­getlen kompenzáció. A nyugdíjasok legkésőbb szeptember középéig külön szel­vényen kapják meg az ellentéte­lezést, így a gyerekek után járó kiegészítést is. A munkanélkü­liek a jövedelempótló járadé­kukkal együtt vehetik fel az 1500 forintot, az aktív dolgozók kom­penzációjának folyósításáról még nem jelent meg végrehajtási utasítás. - szabó ­Levél Németországból A problémás főváros - Berlin S ok olvasó ismeri Berlint, de valószínűleg csak a keleti részét. Mivel Európában a szelek nyugatról fújnak, ezért a keleti városrészek a rossz levegő miatt a ke­vésbé felkapott és munkások által lakott negyedek. De ez a „proletár” Berlin is gazdag tavakban és erdőkben és körülölelte, sajnos a háború által erősen lerombolva, a történelmi magot a kormányépületekkel. A nyugatot, kétszer olyan nagy, polgárházak sorai képezik, ame­lyek szép fokozatosan végnélküli villanegyedekbe mennek át. Keletről nyugatra 55 kilométer és északról délre 35 kilométer - hatalmas kiterjedés egy város számára, amely falai közé az egész Ruhr-vidéket befo­gadhatná. De a nagyság egymaga még nem jelent minőséget. Építészeti szempontból a város nem versenyezhet Pá­rizzsal, de még Münchennel sem. Parvenu a nagy eu­rópai metropoliszok között, Németországnak csak 1871 óta fővárosa, de a németek igazán csak 1918 után fo­gadták el, míg aztán 1945-ben a német birodalmat szét nem verték. Természetes, hogy a második világháború után minden német politikus megesküdött, hogy az egyesített Németországban ismét Berlin legyen majd a központ. Még magam előtt látom Adenauert, ahogy nekünk diákoknak elmagyarázta, Bonnt csak átmeneti­leg választották kormányszékhelynek, hogy a provizó­rikus jelleget aláhúzzák. Ez a kis rajnai városka sem­miképpen sem lehet egy modern ipari állam fővárosa. Közben elmúlt 45 év, s a németek kétharmada ezután az idő után született. A nyugat-németek számára Ber­lin távoli emlék lett, amelyet többségük még meg sem látogatott. Csak az NDK polgárai számára volt Berlin főváros, mint Budapest a magyaroknak. Ott székelt a centralisztikusan szervezett NDK-ban a kormányuk. Oda eljutni hivatalnokként, professzorként, de mun­kásként is társadalmi felemelkedést jelentett. A legna­gyobb kulturális intézmények ott voltak, még a lakás- és élelmiszer-ellátottság is jobb volt „az NDK főváro­sában”. Berlin csodálatosan szép környéke hozzájá­rult, hogy az emberek a természetellenes fal ellenére is Kelet-Berlinben jól éreztük magunkat. Nos, jött az egység, amiben úgy igazából már senki sem hitt, és felkészületlenül találta az embereket. Ke- let-Németország számára, amelynek 1989 után oly sok átalakulást kellett felvállalnia, sokkal többet, mint Magyarországnak, Berlin mint főváros az identitás fontos része volt. Igen, polgárai számára, akik rosz- szabb körülmények között éltek, mint a nyugatnéme­tek, mindig is az újraegyesülés és a szabad élet remé­nyét jelentette. A nyugatnémetek, a mindenkori több­ség 62 millió a 16-tal szemben, ezt másképp látták. Wolfgang Schäuble, a merénylet által megbénult CDU frakció-elnök egészen kimagasló beszédére volt szük­ség a parlamentünkben ahhoz, hogy Berlinnek, mint a jövő fővárosának gyönge többséget szerezzen. De a vesztesek nem adták fel, és aláássák ezt a hatá­rozatot, nem eredmény nélkül. Először is elérték, hogy a kormánynak kevesebb mint a fele költözik majd át Berlinbe, ami valószínűleg lehetetlen munkakörülmé­nyekhez vezet. Azután rámutatnak a nagy költségekre, amit mértéktelenül eltúloznak. Olyan családapára em­lékeztetnek, aki nem akar szabadságra menni és ezért az üdülőhelyen egy luxusvillát szeretne bérelni, amit aztán nem lehet megfizetni, és ezzel az érvvel lemondja a szabadságát. Az egykori NDK kormány nyilván sze­rényebb épületeiben is lehet kezdeni és az igényeknek megfelelően ki- és átépíteni. így tologatják az átköltö­zést maguk előtt 1996-ról 98-ra, és talán a következő évezredre. Olcsóbb ezzel nem lesz, de a pénz különben is csak látszat érv. Azt hiszem, Konrad Adenauernak igaza volt, amikor Bonnak mint kormányszékhelynek a képtelenségére rámutatott. S ma még inkább igaza volna, miután föld­rajzi helyzetünknél fogva átvettük a felelősséget Kö­zép- és később Kelet-Európa újra beillesztéséért az Eu­rópai Közösségbe. Egy országot, amelynek gazdasági potenciálja alapján egy egyre bonyolultabb világban kell kötelezettségeket átvennie, nem szabad kisvárosi idillből kiindulva kormányozni. A képviselőknek lehetőséget kell kapniuk, hogy em­berekkel az élet minden szakmai rétegéből a napi élet­ben találkozzanak, művészekkel, bankárokkal, tudó­sokkal, szakszervezetisekkel, ahogyan ez magától érte­tődő Londonban, Rómában, vagy Budapesten. S Berlin a szellemi élet valóságos robbanását éli át. Itt nem a három operára, a nyolc szimfonikus zenekarra, a negyvenvalahány színházra, a három egyetemre és számtalan szakfőiskolára gondolok, hanem Németor­szág és Kelet-Európa lakóira, akiknek 45 vagy 75 éven át nem engedték meg, hogy szabadon kibontakozhas­sanak, s ma Berlinben találják meg a platformot egy termékeny szellemi párbeszédhez. A Magyar Kulturá­lis Intézet is, amelyet a német ipar nagyvonalúan tá­mogat, ezekhez az egyedülálló helyekhez tartozik, ahol Kelet és Nyugat találkozik. N em vagyok lokálpatrióta és sok mindent szóvá te­szek saját városomban, Berlinben. De pillanatnyi­lag ezt a várost tartom Európában a legizgalmasabb helynek és elengedhetetlennek, hogy Kelet és Nyugat ismét összetalálkozzék ezen a kontinensen. Hanns Rehfeld I i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents