Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-31 / 207. szám

6 aj Dunántúli napló 1993. július 31., szombat Változóban az aprófalvak politikai arculata A tb-választás baranyai tapasztalatai Pillanatképek az I. Nemzetközi Tangóharmonika Fesztiválról Fotók: Löffler G - Müller A. Legyenek városunknak ilyen tartalmas ünnepei! Nem a harmonikák csendesek Még egyszer az I. Nemzet­közi Ifjúsági Tangóharmo­nika Fesztiválról. (Válasz az 1993. július 27-én megje­lent értékelő jegyzetre.) Pécsett egy európai feszti­vál volt, résztvett 12 nemzet több mint 2000 fiatalja és rész­ben hozzátartozója Norvégiától Horvátországig négy napon ke­resztül. Itt Pécsett, velünk, kö­zöttünk. Mármint, akit érdekelt a fesztivál, átfogó képet kapha­tott, hallhatott a harmonika ze­nekari művészetéből a klasszi­kusoktól a mai modern zene­szerzőkig. 73 együttes 12 országból Hogy mi hírt vittek magukkal városunkról? Meg kellett volna kérdezni! Én sokukat megkérdeztem, hisz velük voltam a négy napon ke­resztül, és lehet tőlük, az ifjú harmonikásoktól elmélyült elemzést feltételezni. Legtöbb­jük diák, zeneiskolai növendék, szakmunkás, értelmiségi vagy éppen már gyakorló zenepeda­gógus. Közülük csak igen kevesen tudták, hol van Pécs. Egyáltalán Magyarországról is ez alka­lommal szereztek első ismere­teket, benyomásokat. Szépnek, kedvesnek látták a várost, ba­rátságosnak a tájat, az embere­ket szívélyesnek, segítőkésznek ismerték meg. Muzsikáltak, csináltak jó hangulatot egymás­nak és mindenkinek, akit érde­kelt, aki találkozott velük. Számukra a fesztivál ünnep volt, kihívás és megmérettetés. És mindez Pécsett, ahol nem­zetközi zsűri (Amerikától Oroszországig) értékelte az egyes kategóriákba beosztott zenekarok felkészültségét. Hogy mennyire komolyan vették? „Kétharmada az átlag felett áll...” - jellemezte Georg Pénz, a zsűri elnöke a versenyt. Elsősorban ezért jött a 73 zene­kar saját költségén és járművén Pécsre, meg azért, hogy megis­merje városunkat, szűkebb és tágabb hazánkat, Magyarorszá­got. Sokat kirándultak, fesztivál előtt és után keresztül az orszá­gon, hajóztak a Dunán, képzett, anyanyelvükön beszélő idegen- vezetőkkel járták a várost, sokat vásároltak, írtak, vittek haza emléket Pécsről, a fesztiválról. Hogy nem lengett minden résztvevő ország zászlaja ezek­ben a napokban a Széchenyi té­ren? Nem, mert nincs, mint ahogy a sportcsarnoknak sincs! De nemcsak az I. Harmonika Fesztiválnak nem lengett! Nem lengett az ugyanezek­ben a napokban zajló III. Nem­zetközi Néptáncfesztiválnak és a Körrepülő Modellek Eu- rópa-bajnokságának sem. Ideje lenne beszerezni, vagy csinál­tatni, mert a régiek mellett sok az új állam, új nemzeti lobogó­val, hadd lengjenek! Hogy a pécsiek a részletes programot időben nem ismer­ték? Valamennyi helyi orgá­num, rádió, televízió, újság több nyelven adott átfogó tájékozta­tót, napi tudósítást a fesztivál­ról, meg az a 200 plakát, amely 40 településen hívta fel a fi­gyelmet erre az európai rendez­vényre. Hogy a pécsiek Csak kevesen jöttek el? Talán nem is szeretik a harmonikamuzsikát, nem is­merik vagy rangon alulinak ta­lálják? A pécsi zenét oktató fő­intézmények vezetői névre szóló meghívást kaptak, mint ahogy a város, a régió vezetői is. Együtt maradtak érdektele­nek a fesztivál iránt. A város polgárai mitől lennének érde­keltebbek, érdeklődőbbek, akár egy európai rangú fesztiválról is van szó! Önfeledt örömmámorban A szervezők kizárólag a szakmai zenei részét illetően voltak a németek. A fesztivál megszervezését, lebonyolítását a résztvevők elhelyezését és programját teljes mértékben a Mecsek Tourist munkatársai vállalták át. Példásan oldották meg. Erőpróba a javából, de szép teammunka volt, és meg­érte. „Mi sem tudtuk volna job­ban megcsinálni...” - össze­gezte az együttműködést a fesz­tivál német főrendezője, és nem holmi udvariasságból. A négy nap esti gáláin volt tisztán harmonika zenei est és volt (a vendégek kérésére) a he­lyi folklórt bemutató magyar, délszláv és német néptáncmű­sor, a 12 országból érkezett ifjú zenészek nem kis örömére. És volt 40 (összesen negyven!) vi­déki fellépése az együtteseknek vasárnap délelőtt, istentisztele­teken vagy azt követően közte­reken, művelődési központok­ban. Az eredmény: vannak, aki­ket egyhetes helyi vendégségbe hívtak meg (hangszerrel) 1994-re. A meghívást elfogadták. Va­lamennyi együttes boldogan tért vissza a tájolásról, közönség nélkül senki nem maradt. A fesztiválhangulat a vasárnap délutáni eredményhirdetésre csúcsosodott, önfeledt öröm­mámorban tört ki egy-egy zene­kar eredménye hallatán. Csak igen ritkán él meg a pécsi sport- csarnok ennyi üdvrivalgást. (A szellőzőberendezés most is zú­gott, talán még mindig zúg, ha be van kapcsolva, a terembérből futná korszerűbbre, szerényen halkra, a termbér ugyanis nem szerény!) Az omladozó siklósi vár ezen a napon újra felébredt Csipke­rózsika-álmából, hisz már na- gyon-nagyon régen mutatta meg egyszerre ennyi vidáman ünneplő fiatalnak, demonst­rálva, hogy az ódon vár és kör­nyezete mire is érdemes és ké­pes. Itt zárult a fesztivál ezen a verőfényes júliusi vasárnapon, július 25-én. Itt búcsúztak egy­mástól, a fesztiváltól régi és új barátok harmonikaszóval, tánc­cal, dallal. Nem minden - Eu­rópa Cantat. Az akkor volt, kul­turális áttörés, politikai is! És rengeteg pénzébe került a vá­rosnak. Az I. Nemzetközi Tan­góharmonika Fesztivál több milliót hozott a városnak, de nem vitt semmit. A városnak csupán meg illett volna tisztel­nie. Ingyenes volt, de nem azért, mert nem voltak költségei. Ön- nönmagukat finanszírozták a résztvevők. Három év múlva újra Pécsett! A harmonikák nem csen­desek, készülnek egy követ­kező fesztiválra. Felkészülésük tartós, szünet nélküli, naponta kézbe kell venni a harmonikát is, ha eredményes óhajt lenni. Hisz mint említettem, az ered­ményükért jöttek Pécsre, meg azért a felejthetetlen négy na­pért, amit magával vitt a 2000 fiatal zenész 12 országba. „Há­rom év múlva újból találkozunk Pécsett...” - ezzel köszönt el a Nemzetközi Harmonika Szö­vetség elnökségi tagja. Váro­sunk most csendes, éli szürke hétköznapjait. Van idő gondol­kodni: legyenek ilyen és ilye­nebb színes, tartalmas ünnep­napjai? Gráf Vilmos Az 1993. május 27-én lezaj­lott Társadalombiztosítási ön- kormányzati választások legfőbb megyei adatai a következők: Ba­ranyában a választásra jogosul­tak 42,59%-a járult az urnákhoz, ezzel a harmadik helyre került megyénk a megyei rangsorban. Legtöbben Nógrádban (51,33%) és Borsodban (49,76%) mentek el szavazni. Az első 5 helyet az északi iparvidék, s a bányavidé­keket magukban foglaló megyék érték el (4. Heves 48,42%, míg 5. Komárom 47,79%-al). Mindez arra enged következ­tetni, hogy a szakszervezeti moz­galom legszilárdabb bázisa to­vábbra is a hagyományos ipari munkásság körében keresendő. A megjelentek közül me­gyénkben is a Magyar Szakszer­vezetek Országos Szövetsége kapta a legtöbb voksot: az Egészségbiztosítási Önkor­mányzat szavazatainak 49,22%-át, míg a Nyugdíjbizto­sítási Önkormányzat szavazatai­nak 53,47%-át. A Liga és a Munkástanácsok Országos Szövetsége fej-fej mel­lett haladt, az EÜ Önkormány­zatban az előbbi 12,47%-ot, míg az utóbbi 12,07%-ot kapott. A Nyugdíj Önkormányzat arányai esetükben alacsonyabbak: 9,38%, illetve 10,21%. Ezen adatok azt mutatják, hogy a nyugdíjbiztosításban sokan azok közül is az MSZOSZ-re szavaz­tak, akik az egészségbiztosítás­nál a rendszerváltás folyamatá­ban kialakult új szakszervezetei tömörülésekre voksoltak. Annál is inkább állítható ez, mivel a vá­lasztásokon indult többi tömörü­lés is jellemzően kevesebb sza­vazatot kapott a Nyugdíjbiztosí­tást illetően, mint az EÚ önkor­mányzat vonatkozásában. Amennyiben elfogadottnak tekintjük azt a politikai közvé­leményben gyakran hangoztatott állítást, hogy a MSZOSZ-re sza­vazók a politikai szimpátiájukat tekintve inkább baloldaliak, a parlamenti választás adataival összevetve bizonyos következte­tés vonható le a tekintetben, hogy a Nagy Sándor vezette szakszervezeti tömörülés által elért eredmény milyen változási trendeket jelez a választók poli­tikai magatartásában. A kistelepülések konzervatívak Elöljáróban néhány adattal kell megismertetni az olvasót, hogy viszonyítani tudja a tb-vá- lasztásokon született eredmé­nyeket: Baranya jellegzetesen apró­falvas megye, a települések 56,5%-án 3Ö0-nál kevesebb vá­lasztópolgár él. A községek 28,6%-ában 600 alatt van a sza­vazásra jogosultak száma, a tele­pülések 10,1%-án 600-1000 fő a választók száma, 1000-3000 vá­lasztópolgár a falvak 8,0%-án él, míg 3000-10 000 közötti sza­vazóval mindössze a lakóhelyek 1,3% bír. 10 000 fölötti szavazója csak há­rom városnak, Komlónak, Mo­hácsnak és Pécsnek van, viszont e városokban él a baranyai vá­lasztópolgárok 51,7%-a. E sajátos településszerkezet­ből következik, hogy egészen más erőviszonyok alakultak ki a viszonylagos kis lélekszámú te­lepüléseken, mint a városokban. Az országgyűlési választások jellegzetessége volt Baranyában, hogy a Független Kisgazda és Polgári Párt a 3000 választópol­gárnál kevesebbel bíró települé­seken vitathatatlanul első helyet ért el. A második-harmadik he­lyen az Agrárszövetség és a Ma­gyar Demokrat Fórum osztozott. Az Agrárszövetség megyénkben érte el legjobb eredményét: 6,6%-ot, szemben az országos 3,1%-kal. A megye egészét tekintve a listás szavazáson első helyezést a Szabad Demokraták Szövetsége, második helyezést a Magyar Demokrata Fórum szerzett, míg az FKGP csak a harmadik helyre futott be. Mindez azt jelzi, hogy a kistelepüléseken a választási küzdelem elsősorban a földkér­désről vallott felfogás mentén osztotta a választókat 1990-ben. Bár a szövetkezeti mozgalom továbbélését szorgalmazó agrár­értelmiség jelentős befolyással bírt, alapvetően a választók a földmagántulajdon visszaállítá­sát és a kárpótlást meghirdető kisgazdák, illetve a nyugodt át­menetet ígérő keresztény nem­zeti erő túlsúlyát alakítják ki e te­lepüléstípusban. Politikai beállí­tódását tekintve tehát inkább konzervatívnak tekinthetjük e szavazókat, mintsem bármely más irányzathoz sorolhatónak. Figyelembe véve a megyei át­lageredményeket, könnyen be­látható, amit egyébként a tények is alátámasztanak, hogy az 5000 szavazópolgár fölötti települése­ken viszont a megyei győzelmet Választás Fazekasbodán Fotó: Löffler Gábor magáénak tudható SZDSZ kis­mértékű túlsúlya figyelhető meg. így míg a falvak konzervatívok­nak tekinthetők, a városok libe­rálisnak. Természetesen ez csak durva megközelítés, mivel a két legnagyobb lélekszámú város­ban a legtöbb voksot kapó SZDSZ és MDF mögé harma­dikként az MSZP sorakozik fel, bár lényegesen kisebb, megyei átlagban 9,2%-ot kitevő ered­ménnyel, míg a három kisebb lé­lekszámú város Mohács, Siklós, Szigetvár 3. helyre ismét be­hozza a kisgazdákat. Mindez to­vább erősíti azt a korábban már kimutatott tendenciát, hogy a lé- lekszám csökkenésével Baranyá­ban arányosan nő a választópol­gárok konzervativizmusa az 1990-es választásokon. Van-e elmozdulás? Ezen tények ismeretében rendkívül érdekes trendre hívja fel a figyelmet a tb-választások alkalmával született 1993-as eredmény. Mivel ezúttal a választók nem pártok, hanem szakszervezetek köszött választottak, a pártok kö­zötti arányeltolódás kimutatha­tatlan, viszont követhető a kon­zervatív, liberális, és baloldali politikai attitűd elmozdulása. Az elemzés során elsősorban azt fi­gyeltem, hol mutatkozik az MSZOSZ átlagos szereplését is meghaladó szavazati arány a baloldali szakszervezeti tömörü­lés javára, mivel, ez az 1990-es évben tapasztalt konzervatív po­litikai beállítódás elmozdulását jelezheti. 298 településen zajlottak a TB-önkormányzati választások megyénkben, a választópolgárok részvételi magatartása a két vá­lasztás közötti időben tendenciá­jában nem, csak mértékében csökkent. Jellemző, hogy a leg­kisebb településeken (300 vá­lasztópolgárt el nem érő) voltak kiugróan magas részvételi ará­nyok (70% felett), de hasonló je­lenség volt tapasztalható a 90-es választásokon is, inkább néhány százalékos csökkenés figyelhető meg, mint emelkedés. Még ma­gasnak tekinthető 55-60%-os megjelenés az 5-600 főt szám­láló településeken tapasztalható, míg a nagyobb lélekszámú tele­püléseken egyre csökkenő ten­denciát mutat a részvétel. Az MSZOSZ kimagasló, 70% feletti eredményt a községek 11,4%-ában ért el, ezek a telepü­lések Beremend kivételével 300 szavazásra jogosult alattiak, te­hát bizton állítható, hogy a ko­rábbi választásokon jelentős FKGP erőt tudtak felmutatni. Té­telesen megszemlélve ezen 34 kisközséget, a következő ered­ményre jutunk: 55,8%-ban (19 falu) a kisgazdák első helyezést értek el az országgyűlési válasz­tásokon, 11,7%-ban (4 falu) má­sodikok, 5,8%-ban (2 falu) har­madikok voltak, 17,6%-ban (6 település) pedig nem voltak az első három között az országgyű­lési választásokon. A saját megyei átlagát jelentő­sen meghaladó, 60-70% közé eső szavazatot kapott a MSZOSZ a szavazóhelyek 14,7%-án (44 település). 19 eb­ből 300 szavazópolgárral sem rendelkezik; 13-ban van 600 fő alatt a választásra*jogosultak száma; 2 faluban 1000 fő alatti, 5-ben pedig ezret meghaladó a választójegyzékbe felettek száma. A 600 választópolgárnál kevesebbel rendelkező települé­seken hasonló tendenciát tapasz­talunk ez esetben is, mint a ma­gasabb arány szám esetében. Figyelembe véve, hogy a TB-választáson résztvevők és az országgyűlési választáson sza­vazók létszámeltérése az érintett településeken nem haladja meg a 10 főt átlagban, joggal feltéte­lezhető, hogy a korábban a kis­gazdákra voksoló emberek ezút­tal a baloldali politikai beállí­tottságú szakszervezetekre adták szavazatukat. Azaz a kisgazda- párt 1990-ben tapasztalt látvá­nyos fölénye a baranyai kistele­püléseken mára szertefoszlott. Kinek a táborát növeli? Hogy ki nyeri el a FKGP üre­sen maradt helyét, az a TB-vá- lasztások adatai alapján nehezen megjósolható, mivel nem fedez­hető fel hasonló markáns össze­függés a baloldali pártok (MSZP, MSZMP, MSZDP), vagy az Agrárszövetség javára. Azaz nem mutatható ki, hogy ahol átlagosnál erősebb az Ag­rárszövetség, vagy a megemlí­tett pártok a 90-es választáso­kon, ott átlagon felüli ered­ményt ért el az MSZOSZ. Egy érdekes jelenség viszont megfi­gyelhető az aprófalvak 90-es választási eredményét ele­mezve: az Agrárszövetség és az MSZP rivalizált egymással, azaz, ahol erős volt az Agrár- szövetség, ott gyengén szerepelt az MSZP és fordítva. Ezért a kis falvak tekintetében egyáltalán nem egyértelmű, hogy a TB-vá- lasztásokon tapasztalt, „balol­dalinak" minősített arányelto­lódás a valóságban kinek a vá­lasztótáborát növeli. Annál is inkább kérdéses ez, mivel az ag­rárválság kiterjedésével a szö­vetkezetek érdekvédelmi tevé­kenysége egyre inkább kezd markánssá válni, s az eredmé­nyes érdekvédelem új politikai erőt lehelhet az Agrárszövet­ségbe, melyhez viszont a liberá­lisok látszanak közeledni. A kis­falvakban tehát formálódik egy új politikai konstelláció. Ennél is bonyolultabb a hely­zet a nagyobb településeken, mivel a pártpreferenciák össze­tettebbek, s ellentmondásosab­bak, így elemzésük további időt igényel. Kunszt Márta egyetemi docens politológus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents