Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)
1993-07-31 / 207. szám
1993. július 31., szombat uj Dunántúlt napló 7 A Sziget Tégla Kft. bizonytalanságai Téglát vegyenek, vigyenek! Napkollektor a szentlőrinci szakközépiskola tangazdaságában Fekete hordó helyett Kapcsoljuk ki a villany boy lert! Kétmillió paraszt hagyta ott a földjét Tíz év alatt több mint két- millióan hagytak fel a földműveléssel az Európai Közösség tagországaiban és összességében 1980-90 között 10 százalékkal 16,9 millió főre csökkent az agrárágazatban dolgozók száma - állapítja meg az EK bizottsága statisztikai igazgatóságának Brüsszelben közzétett jelentése. A felmérés szerint különösen számottevő az egyéni gazdaságok visszaszorulása, amelyek közül az említett időszakban 1,2 millió szűnt meg, illetve olvadt be nagyobb egységekbe, 8,2 millióra csökkentve a magángazdaságok számát. Ezzel egyidőben a középgazdaságok termőterülete átlagosan 1,6 hektárral növekedett. Konjunktúra várható A fejlett ipari államokban jövőre ismét konjunktúra kezdődik - jósolja a hamburgi gazdaságkutató intézet. A legfrissebb előrejelzés szerint a fellendülés motorja az Egyesült Államok és Japán lesz. E két országban három százalékot is meghaladó GDP-növe- kedés várható, míg Nyugat-Eu- rópában 1,5 százalékot érhet el e mutató növekedése. Ezzel párhuzamosan még legalább a jövő év közepéig számítani kell a munkanélküliek számának gyarapodására. A világkereskedelem 1994-ben várhatóan 5 százalékkal fog bővülni. Lengyel autópályák A varsói kormány kedden sürgősséggel elfogadta, hogy 15 éven belül felépíttet három autópályát, mintegy 2000 kilométer hosszúságban. Az autópálya-használati díjjal működtetendő, két kelet-nyugati és egy észak-déli irányban haladó autópálya megépítésének összköltsége - a mostani számítás szerint - 82,7 trillió zloty, kb 4,6 milliárd dollár - jelentette a PAP. Törölnek három nullát Itamar Franco brazil államfő utasította a központi bankot, hogy augusztustól vezessen be új pénzt az országban az igen magas infláció miatt. Az új fizetőeszköz neve „valódi cruziero”, értéke pedig ezerszerese a jelenleg érvényes, de egyre gyengébb pénznek, a cruzierónak. A pénzcserét igen egyszerű technikával oldják meg: a jelenlegi bankjegyekről három nullát eltörölnek. Brazíliában jelenleg havi 30 százalékos az infláció. Amikor utoljára jártam az akkor még Baranya-Tolna Megyei Tégla és Cserépipari Vállalat szigetvári téglagyárában, a szárítószínekben egyenként, kézzel rakták le a nyerstéglát a csillékről. Naponta többszáz tonnányi anyagot mozgatott meg egy-egy levevő, hogy normaidőre szabályos rakatokat hozzon létre a cseréptetők alatt. A kegyetlenül nehéz fizikai munkával sem gazdagodtak meg a dolgozók. Múlt és jelen 1991. novemberétől a Sziget Tégla Kft. bérli a szigetvári téglagyárat. A hajdani gyárvezető, az immár kft. ügyvezető, Szilá- dics Zoltán kalauzol végig a gyártelepen, kíváncsi, vajon észreveszem-e a változásokat. A tegnapi, hatalmas felhőszakadástól víz-elöntötte kemencénél minden a régi. Kocsival tolják be az alacsony bejárati nyílásokon a kiégetendő nyerstéglákat, miután a megfelelő hőmérsékletre lehűlt térből már kivitték a kiégetett B-30-as blokktéglákat. Gyöngyöző homlokkal, feszülő izmokkal rakodnak a férfiak. Emberpróbáló fizikai munka. „A műszak végére alig várjuk, hogy ágyba essünk” - mondja egyikük. Társa, a rutinosabb kemencemunkás ezen csak mosolyog. „Hozzá lehet szokni” - jegyzi meg két mozdulat között.- Régi tervünk, hogy gépesíthessük a kemencei be- és kirakodást, továbbra is csak álmunk. Nincs pénzünk a kemencei anyagmozgatás korszerűsítésére, és az azzal együtt járó átépítésre. S ha lenne is? Mi csak bérlők vagyunk, akit, ha akad készpénzes vevő, 60 napon belül ki lehet innen tenni - mondja az ügyvezető. Még jó, hogy a nyersgyártás sima hengersorai közül előkígyózó masszacsíkot ütemesen, pontos darabokra vágó gép futószalagjáról a kisméretű nyerstéglákat már a raklapokra kell csak kézzel átrakni. Ä teli raklapot megemeli a villástargonca és tovagördül vele a soron lévő szárítószínbe. Ez az! Itt már gép váltja ki a korábbi nehéz fizikai munkát. A darabbéres rendszerben a bruttó átlagkereset nem éri el a havi húszezer forintot. Piac-hiány Ez a gyár hajdan, amikor még téglaínség volt, 7-8 millió kisméretű téglaegységnek megfelelő falazóanyagot (kisméretű téglát és B-30-ast) tudott gyártani. Tavaly kétmillió darabot tudtak csak értékesíteni.- Idén úgy néz ki, hogy egy kicsit megugrott a kereslet, több téglát értékesítettünk, mint tavaly ilyenkor. Kapacitásunk kihasználtsága még így sem éri el az 50%-ot. Biztos piac nélkül meg kész öngyilkosság a keresletet meghaladó gyártás. Örülünk, ha a termelést finanszírozni tudjuk. Szerencsénkre senkinek sem tartozunk semmivel. Reménykedünk a kedvező lakásépítési program indulásában - közli Sziládics Zoltán. Hol van a vágyva-vágyott kereslet? Egyelőre a Sziget Tégla Kft. sem tehet mást, mint hogy tudomásul véve a túltermelési válságot, a létéért tartja (lényegében csökkenti) az árait, csakhogy el tudja adni termékeit. Pedig az utóbbi években jelentősen drágább lett az energia, az alkatrész, minden. 1991-ben a kisméretű téglát átlagosan még 10 forintért, tavaly 6,70-7 forintért adták, idén 7,50-es áfás árral vihetik tőlük. A B-30-as két év előtti 21 forintos ára változatlan. Közben a munkabéreket is emelniük kellett.- Vállalati gyáregységként is meg kellett fognunk minden fillért, most a takarékosság a kereslet mélypontja miatt is létérdekünk. Mi nem dolgozhatunk ráfizetéssel, már előtte végképp abba kellene hagynunk a termelést. Abban reménykedünk, hogy minél több jómódú ember épít kacsalábon forgó házat, melléképületet, garázst, bármit és tőlünk veszik mindehhez a szükséges falazóanyagot. Bérlet, privatizáció A Sziget Tégla Kft. a törzstőke előteremtése és az értékesítés kereskedelmi biztonsága érdekében együttműködik a Téglacenter Kft-vel és a Mozaik TÜZÉP Kft-vel. Ahogy kft-vé alakultak, a vállalat felmondott az addigi 35-38 szigetvári emberének. Tavaly 1,5 millió forint bérleti díjat fizettek, idén már 1,3 millióról szól a szerződés. A tavaly márciusi indulástól 18-22 embert foglalkoztattak. Idén, bízva a kereslet némi felfutásában, már 25 emberrel kezdtek. A bérleti díj csak egy, ám fontos eleme az általános és kötelező fizetnivalóiknak. Eddig még senkinek nem tartoznak egyetlen fillérrel sem. Pedig, ha egyetlen téglát sem tudnak eladni, a havi kiadásaik akkor is több mint félmillió forintot tesznek ki. Szeretnének valamilyen úton-módon tulajdonosként birtokon belül kerülni. Baranyában egyetlen téglagyárat sem tudtak eddig megvenni az ott dolgozók, ráadásul az ÁVÜ-pályázatban még az E-hitel felvétele is kizárt. Készpénzért szabad a vásár. De melyik téglagyár kollektívája keresett valaha is annyit, hogy zsebből megvehesse a munkahelyét? S ez csak egyetlen sorsdöntő kérdés a sok közül. Mint ahogy azt is szeretnék tudni, fellen- dül-e valaha is a kereslet, és főleg mikor? De ez már, pontosabban ez is túlnő a hatáskörükön. Ők csak a téglagyártáshoz értenek, ne is ártsák bele magukat mások dolgába. Gyártsák csak a téglát, s bizakodjanak, hogy azzal, abból biztosíthatják ma és holnap is a megélhetésüket. Murányi László Rózsa Sándor, a kölni egyetemen tanító fiatalember azt mondja:- Magyarországon utazva a szolár-ember szíve sajog, hogy ebben a napsütötte országban sokan villannyal melegítik a vizet! Innen már csak egy ugrás Bős-Nagymaros: így azután persze hogy kell az elektromos energia ... A szolár-ember kifejezés egyébként azokat takarja, akiknek meggyőződése - mi több, gyakorlati ismereteire alapozott tapasztalata is -, hogy a napenergia az a forrás, amivel a jövőben gazdálkodnunk kell. Mégpedig a háztartásokban is. Azt javasolja Rózsa Sándor, utazzunk el Grázba: már a határtól láthatók a tetőkre szerelt ’’vakablakok”.-Több mint 13 000 napkollektor épült ezen a vidéken az ARGE szoláregyesület szervezésében. Ezért mondom, ne kísérletezzünk saját magunk által kitalált szolár-rendszerrel, mert részint nagyon sokba kerülhet, másrészt meg amit tízezerszer megcsináltak már, az biztosan jó! A magyar ipari kollektorgyártás néhány évvel ezelőtt megszűnt. Pár modellberendezés készült csak el, így bátran lehet mondani, hogy ezt a technikát egyelőre nem sikerült nálunk elterjeszteni. Ma a korszerű szo- lárberendezések 30 évre készülnek. Ebben az esetben már érdemes számolni, mi a gazdaságosabb: egyszeri beruházással megépíteni, vagy ennyi időn keresztül fizetni a melegvíz előállításához szükséges villanyáramot? Erre mondja Rózsa Sándor:- Mi vagyunk az a szerencsés szolámemzedék, akik elődeik össztapasztalatának csúcsáról indulhatnak. A múlt évben alakult meg Pécsett a Szelíd Energia Alapítvány - Rózsa Sándor szervezésében -, csupa olyan tagja van, akik az energiatakarékosság érdekében barkácsolnak. Ő előttük már nem ismeretlen se az ARGE-kollektor, se a tartálykollektor. Ezeket a melegvíz-szolgáltató berendezéseket a német gyakorlatban találhatók közül választották ki, mégpedig azért, mert viszonylag olcsók, házilagosan is elkészíthetők, hatékonyak és tartósak. A kettő között lényeges különbség van. Mindjárt a legfontosabb: a tartálykollektor jóval olcsóbb, mint a másik. Az előbbi anyagszükséglete mindössze 25 000, az utóbbié pedig 160 000 forint körül mozog. Természetesen más-más a rendeltetésük is. A tartálykollektor - magyarázza meg Rózsa Sándor - a vékonypénzű embereknek ideális megoldás: pár óra alatt felmelegszik a 100 liter víz, s például a nyári zuhanyozás így nem kerül pénzbe. A magyarországi meteorológiai viszonyok mellett a napenergia tulajdonképpen csak decemberben és januárban kevés ahhoz, hogy szolárberendezéssel melegítsék a háztartásokban szükséges vizet. Ezért reális elképzelés, hogy a nagyobb teljesítményű ARGE-kollektor is elterjed. Az Alapítvány most szerel egyet Pécsett, a DOZSO tetejére. (A tartálykollektort Szombathelyen állították fel.) A 6 négyzetméteres rézabszorber 300 liter vizet melegít fel, akár 70-80 fokosra. A szakemberek szerint jóval nagyobb tartály is hozzáépíthető, s ha akár egyhetes esős idő jönne, akkor is marad elegendő melegvíz - takarékos használat mellett - egy 4-5 hektós tárolóban. A kölni tapasztalat: 60 százalékban napenergiával fűtik fel a vizet, de a pécsi időjárási viszonyok ezt az arányt jóval kedvezőbbé tehetik, mert akár 80 százalékra emelhetik. Vagyis: ki lehet kapcsolni hosszú időre a villany- boylert. Mészáros A. Kocsival tolják be az alacsony bejárati nyílásokon a kiégetendő nyerstéglákat Fotó: Löffler Gábor Az új út szép, csak nem járható- Elismerem, a tiltó tábla ellenére behajtottam. De nemcsak én, hanem a Fülemüle, a Sirály, a Lankás és a Kővirág utca valamennyi személyautóval közlekedő lakója - jelentette egy felháborodott férfihang. „Polgári engedetlenségi mozgalom” fenyegető körvonalai rajzolódnak ki annak az intézkedésnek a nyomán, amely a Magyarürögi út tehermentesítésére született, csakhogy ellenkező hatást ért el. Mert éppen a közművesítési munkálatok miatt egy sávra szűkített és az erőgépek időszakos barikádjai által nehezített forgalom duzzad fel azzal a néhány száz autóval is, amelynek egyébként semmi keresnivalója nem lenne arrafelé, de az egyirányúsítás folytán rákényszerülnek, hogy az elágazástól számított 20-100 méteres útjukat három kilométeres kerülővel tegyék meg a kritikus szakaszon. Eltekintve attól a „kicsinyes” egyéni szemponttól, hogy ez naponta mennyi felesleges többlet-benzin, többlet-idő és bosz- szúság, nem szolgálja az áhított tehermentesítést sem. Sőt! Akik eddig türelmesen kerülgették egymást a szűk, bakhátas Fülemüle utcában, most ésszerűtlennek érzik, hogy kitiltották őket a kényelmesre szélesített, nagyobb megterhelést minden további nélkül elviselő új útról. Azon csak egy irányba, a város felé hajthatnak át. Virágzó vállalkozások kerülhetnek veszélybe, a környékbeliek „lázadásáról” nem is szólva. Ők egyébként nemcsak az újság ügyeletét ostromolták, hanem az illetékes Városgondnokságot is. Szerencsére - úgy tűnik - a közlekedési szakemberek nem csinálnak „presztízs- kérdést” a dologból. Álláspontjuk felülbírálatára készülnek. Ennek - remélhetőleg - nem az lesz a következménye, hogy rendőröket állítanak lesbe a kritikus pontokon és borsos bírságot sóznak az „engedetlenke- dők” nyakába, hanem a többség, a helyismerettel rendelkező lakosság igényeinek megfelelően veszik tekintetbe a jogos észrevételeket. Külön téma az autóbuszjárat, amit már hónapokkal korábban töröltek ezen a vonalon. A gyalogosokat sújtó hátrányok ugyan benzin-árban nem mérhetők, viszont szomorú, hogy a fájós lábú öregek, a gyerekeket cipelő anyák kénytelenek visz- szasími a régi, boldog, „civilizálatlan” állapotokat, amikor az út még keskeny és gödrös volt, de azért két autóbusz is elfért rajta. Rezes Zsuzsa A Fülemüle utcába a város felől tilos a behajtás Fotó: Löffler Gábor
