Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-28 / 204. szám

1993. július 28., szerda aj Dunantült napló 9 Milyen a jó vakáció a gyermekpszihológus szemével? A nyár a gyerekeké Milyen a jól eltötött vakáció? A gyermekpszichológusok egyöntetű véleménye az, hogy a vakáció idejét a szabadság és a tagoltság határozza meg. Esze­rint a pihenést, az elernyedést, a fokozott erőfeszítés és az aktív tevékenység kövesse. Majd újra a pihenés következik, lehetőleg bizalmas családi együttlétben. Módot és lehetőséget kell ad­nunk gyermekeinknek arra, hogy az érzelmek és az érzékek táplálkozzanak az iskolaév fo­kozott értelmi erőfeszítései után. Szintén pszichológusi véle­mény szerit a hibát a szülő ak­kor követi el, amikor a gyerme­kük nyári időtöltését program­füzetekből tervezi: egyik tábor követi a másikat azon meggon­dolásból, hogy a gyereknek is jobb, ha közösségben van. Ez a megoldás nem jó, sőt legtöbb csemetének sokkal rosszabb, hiszen az, aki egész nyáron át napjait különféle táborokban tölti, annak állandóan alkal­mazkodnia kell az adott közös­ség életéhez, nincs alkalma a kötetlen ellazulásra. A gyereknek a sok jövés-me­nésben talán a vidéki nagyma­mánál eltöltött idő az igazán pi­hentető kikapcsolódás. A falusi esők, a virágok, a nagy viharok vagy a csillagfényes éjszakák a maguk tüneményével és termé­szeti jelenségeivel mind mind a padban ülés hónapjaiban kiéhe­zett érzékeket táplálják. Itt nin­csenek szigorú időkorlátok, nem szempont a lefekvés vagy ébredés pontos ideje, itt nincs szülői dorgálás, lehetnek nyakig maszatosak is, hiszen a falusi környezet adja a sok városi lur­kónak azt a fantasztikus él­ményt, melyekről csak az anyuka meséiből hallhattak. A vidéki nagymamánál lehet fára mászni, naphosszat mezítláb csatangolni, botra kötött horog­gal pecázni a falubeli haverok­kal és lehet segíteni egy kicsit a kertben a nagyinak is. Akinek megvan a lehetősége, hogy gyermeke falun töltse a szünidő egy részét, az feltétlenül hasz­nálja ki az alkalmat, mert ezzel a család iljabbikainak több bol­dogságot okoz, mintha végigci- bálná méregdrága pénzen egész Európán. A hosszú külföldi utazás ugyanis gyermekeknek nem igazán pihenés. A sűrű, sokszor feszített tempót igénylő prog­ramokból a valódi értékeket ők még nem tudják megfelelően ér­tékelni. Hagyjuk a gyermekünknek választási lehetőséget, melyben ő dönthesse el azt, hogy mit is csinálna a legszívesebben. Sza­badságunkat lehetőleg nyugodt természeti környezetben, velük tervezzük, de az együttlétünket ne fogyamatos nevelés, az örö­kös dresszirozás határozza meg, hanem annak a lelki és fizikai harmóniának a biztosítása, mely az egész évi padbanülés stresszhelyzeteit, kudarcait a nyári hónapokra a gyermekkel feledtetni tudja. E. É. Azok a gyermekek, akik nem nyaralnak, a parkokban, vagy a játszótereken töltik szabadidejüket Fotó: Bolkovics László „Rávettem őket, hogy járassák iskolába a gyerekeket” Falun is sok tehetséges ember él Tizennégykötetes atlaszsorozat Új modern ismeretek Darabos Jenőné mutatja be a kisszentmártoni iskola otthonos osztálytermét Fotó: Löffler Amerre a szem ellát, dinnye­földek. Az Ormánságban tom­bol a nyár, jónak ígérkezik idén a termés. A nagy kérdés csak az: lesz-e vevő? Ahogy Kis- szentmárton felé haladok, az árokba szúrt táblácskákon egyre alacsonyabb árak. Aztán meg eltévedek: Maj- láthpusztán kötök ki, térképem szerint a következő állomás a horvát határ. Irány vissza. Út­közben talákozom Darabos Je­nővel, a tanár úrral, akikhez igyekezem épp, s aki egyébiránt a falu polgármestere is. Ő igazít útba. Reggel törhették le a falu irányát jelző táblát, tegnap még megvolt. A csonka toronyig menjen, ott az iskola, megtalálja a feleségemet, aki immár har­mincnyolc éve tanító. A „csonka toronyra” nem ne­héz rátalálni, a református templom katasztrofális állapot­ban áll. Aki neki akarna fogni a restaurálásának, annak az utolsó szögig mindent fel kellene újí­tania. De a falubeliek erre egye­lőre gondolni sem mernek, honnan is vennék a „csak” eh­hez szükséges több millió forin­tot? Darabos Jenőné rögtön az is­kolába, azaz az egy szem osz­tályterembe vezet, ahol minden olyan pici és otthonos. A négy­vonalas tábla, a falon a kézzel írt ábécé-betűk, kis zöld padok, fagolyós abakusz, és az ala­csony fogas: most nem lógnak rajta a gyerekkabátok, sapkák. A tanító néni a saját helyére ül, én az iskolapadban foglalok he­lyet.-Harmincnyolc éve tanítok itt - mondja -, a faluban a mai ötvenévesekig mindenki tőlem tanult írni-olvasni. Pedig én amúgy Balaton-melléki vagyok, iskolába Pesten jártam. A fér­jem idevalósi, végülis ő miatta jöttünk vissza 1955-ben. A há­borút, az ostromot a fővárosban éltem át, s utána amúgy sem na­gyon kívánkoztam városban élni. Azt mondtam magamnak, amit annak idején édesapámtól is hallottam, hogy falun is sok tehetséges okos ember él, csak nincs alkalmuk kiemelkedni a paraszti sorból. És ez így is volt, mert mielőtt mi idejöttünk volna, Kisszentmártonban soha senki érettségit le nem tett. Mi­nek is? Szántáshoz, disznótar­táshoz nem kellett érettségi. Azóta sokan érettségiztek, men­tek felsőoktatási intézménybe, vagy lettek szamunkások. Az is igaz, azóta a világ is nagyot vál­tozott.-Például miben?- Mondok egy példát. Mikor elkezdtük a tanítást - én az alsó négy osztályban, a férjem az azóta megszüntetett felső tagoz­tában - a cigányok lent laktak az erdő alján, és egyáltalán nem járatták iskolába a gyerekeiket. Apró, földből tapasztott kuny­hókban éltek, középütt volt rajta egy lyuk, azon szállt ki a füst, és oldalt is volt egy lyuk, azon le­hetett ki- s bejutni a kunyhóba. No, én bemásztam ezen a lyu­kon, s nem tudom, mi módon, de rávettem őket, hogy járassák iskolába a gyerekeket.- Hány tanuló alkotja általá­ban az 1-4. osztályt?- Annak idején 28-an voltak a nyolc osztályban. Most ősszel 9-en lesznek, de ebben már benne van az az ötéves is, aki egy év előképzőre fog járni. Mindig kevés volt a gyerek, és ennek sok előnye van. Nekem sose a tanterv volt a fontos szi­gorúan véve, hanem az, hogy valamiféle ember legyen majd belőlük. Tömegben nem lehet nevelni, mert nem ismerik meg a gyerekeket. Itt falun egy ta­nító sokszor jobban ismeri a ta­nítványait, mint a szülei. Darabos tanítóék sose sajnál­ták az időt és fáradságot a gye­rekektől. Régen nyaranta Bala- tonfenyvesre mentek üdülni, vittek magukkal krumplit, to­jást, csirkét, szénán aludtak, pokróccal takaróztak, és jól érezték magukat. Manapság ez a lehetőség már nincs meg. Ta­valy még egyetlen napra el tud­tak menni a volt téesz buszával kirándulni, de idén az árak olyan magasra szöktek, hogy ez is elérhetetlenné vált. így a gye­rekeknek nyárra is marad a falu, legtöbbjüknek már a munka. De egy falusi tanító sem úr, nehogy azt higgyem, mondja a tanítóné. Mióta idekerült, ő is ugyanúgy végzi a paraszti munkát, mint bárki más. Sokat tanult az itteni emberektől.- Kis falu ez - teszi hozzá -, és itt se rosszabbak az emberek, mint máshol. Hívtak engem másfelé igazgatóhelyettesnek is, de csak itt maradtam. Az az igazság, hogy a falusi ember is szeretne élni egy kicsit. Ma már mindent láf a tévében, és lehet, sokan azt gondolják, másutt jobb. Pedig egy film csak egy kis történet, se az elejét, se foly­tatását nem tudjuk... M. K. Tudományos kézikönyvből soha sincs elég, és az új, mo­dern ismereteket összefoglaló nagylexikon is fájón hiányzik sokunk életéből. Ezért mindig ünnepe a betűre szomjazóknak, s a tudni vágyóknak, amikor egy-egy új ismeretterjesztő so­rozat piacra kerül. A Springer Hungarica például egy at­lasz-sorozattal jelentkezett egy évvel ezelőtt, s az eredetileg 14 kötetesre tervezett SH-atla- szokból öt: a Biológia, a Világ- történelem, a Csillagászat, a Fi­zika és az Építőművészet már kapható is.- Milyennek tapasztalják a sorozat fogadtatását? - kérdez­tük Kertész Margitot, a Sprin­ger Hungarica kereskedelmi igazgatóját.-Örvendetesen nagy az ér­deklődés köteteink iránt, ami természetesen elsősorban belső értékeiknek köszönhető, de ré­sze van a sikerben talán annak is, hogy igyekszünk felhívni rá­juk az olvasók figyelmét.- Valamennyi kötetük egyen­ként többezer tárgyszót és több­száz, színes oldalra tördelt áb­rát tartalmaz,,,.- Ez tudatos és régóta bevált szerkesztési elv. A képi megje­lenítésnek szerves illeszkedése a szöveghez, tehát a szó szoros értelmében vett atlasz-jelleg a tudományos ismeretterjesztés egyik nagyon hatékony lehető­ségét kínálja.- Nem okozhat a magyar ki­A Magyar Tudományos Akadémia Szeizmológiai Öb- szervatóriuma szerint vasárnap kisebb földrengés rázta meg a adásokban gondot az, hogy a kötetek szerzői német tudósok?- Úgy tapasztaljuk, hogy egyáltalán nem. Sőt, kifejezet­ten előnye az atlasz-sorozatnak, hogy nem törekszik belterjes­ségre. A világ tudományának mai állását igyekszünk közért­hető és sokszínű módon össsze- fogni, ,s ha az illető területen magyar vonatkozások is emlí­tésre érdemesek, azoknak úgyis megvan a helyük a kötetben. De aszerint, hogy a világ miként ítélkezik rólunk, s nem aszerint, hogy mi mit tartunk magunkról.- Milyen kötetekkel folytatják a sorozatot?- Még ebben az évben kiad­juk a Filozófia, majd a Matema­tika című atlaszunkat. lövőre tervezzük a Zene, a Kémia, az Élettan és az Ökológia, később pedig az Atomfizika, a Pszicho­lógia és az Anatómia címsza­vakkal összefoglalt munkák megjelenését. Sőt, a kedvező fogadtatáson felbuzdulva bővít­jük is az eredeti repertoárt az In­formatika és a Földrajz című at­lasszal, de ezek kiadására már csak 1995-ben gondolhatunk.- Hogyan lehet hozzájutni a nem éppen olcsó sorozathoz?- A könyvesboltok vezetői igénylik tőlünk a köteteket és magáncégek levélbeli kérése sem ritkaság. A teljes sorozatot megrendelők 15 százalékos ár- kedvezménnyel vásárolhatják meg az SH-atlaszokat. (MTI-Press) Békés megyei Medgyesegyháza térségét, a rengés mérete a Rich- ter-féle magnitúdó skálán mérve 1,8 volt. Enyhe földrengés Szívet cseréljen az, aki hazát cserél! Emlékezés Tompa Mihályra halálának 125. évfordulóján Az Életképeknek azzal sike­rült nagy népszerűséget szerez­nie, hogy a legjobb írókat, köl­tőket gyűjtötte maga köré. Jókai Mór ezt írta: „Nem a magam érdeme, hanem a közreműkö­dött irótársaké: olyan irodalmi csillagzatok, mint Petőfi, Arany, Vörösmarty, Tompa, egyszerre, egymás mellett!, hogy bátran elmondhatom, mi­szerint annál becsesebb évfo­lyamai magyar szépirodalmi lapnak nem voltak, talán nem is lesznek”. - A múlt században még együtt emlegették a három nagy magyar költőt, a Petőfi, Arany, Tompa triászt. Tompa Mihály sokáig Petőfi és Arany egyenrangú alkotótársaként élt az irodalmi tudatban. Azért is, mert Petőfi egy ideig magával egyenrangúnak minősítette és hirdette, hogy ő Arany és Tompa jelenítik meg a valódi népköltészetet. Szövetségük emberi termé­szetük miatt sem lehetett tartós. Volt egy hang, amelyben Tompa biztos mesternek bizo­nyult: ő vált az ősz hivatott köl­tőjévé líránkban. Petőfi 1845 tavaszán Eperje­sen látogatta meg költő-barátját, Kerényi Frigyest (1822-1852) s az itt nevelősködő Tompa Mi­hályt. Hármas költői versenyük eredménye Az erdei lak című vers. Egy erdei lakot írtak le mindhárman. Tompának e leí­rásában is határtalan természet­szeretete és csendes, nyugodt lelke nyilatkozik meg. Költe­ménye minden versszaka a ter­mészet gondos megfigyeléséről tanúskodik. Alaphangulata a nyugalomban, a csendes elvo­nultságban rejlő boldogság. Ez vezérelte Tompa egész életvite­lét is. Buzgó református lelkipász­torként néhány kis faluban töl­tötte egész életét: családjának (felesége Zsoldos Emilia), eklé­zsiájának, továbbá a természet­nek és költészetnek szentelve idejét. 1840-től rendszeresen jelen­tek meg versei az Athenaeum­ban, az Életképekben, a Pesti Divatlapban s a Honderűben. Legnagyobb sikerét a Népregék és mondák c. gyűjteményével aratta, melyből 1846-ban két kiadás is elfogyött. Tagjává vá­lasztotta a Kisfaludy Társaság és később az MTA levelező tagja lett. Korán fogékonyságot muta­tott a magyar nemzeti és társa­dalmi kérdések iránt. 48-ban tagja volt a Tízek Társaságának. Tompa, több verse rendkívül népszerű volt. Allegóriái közt olyan jelképi mozzanatok is rej­lenek, melyek már a hazai szimbolizmus csíráinak számít­hatók. Művészi egyénisége, sokoldalúsága feltétlen érdeke­sebb, miként irodalmi köztuda­tunkban él. A forradalom kitörése bete­gen találta. Mikor valamennyire felgyógyult, táborba szállt: tá­bori lelkészként vett részt a schwechati csatában. A bukás után meghurcoltatások vártak rá. Allegorikus versekben fe­jezte ki a nemzet bánatát, s a nemzeti reményt: „Csak vissza, vissza, dél szigetje vár; / Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár, / Neked két hazát adott végzeted, / Nekünk csak egy - volt! az is elveszett!” Sokan világgá mentek a re­ménytelen helyzetben. Kerényi Frigyes a pesti nemzetőrség tag­jaként vett részt a szabadság- harcban. A költőbarát 1850-ben Észak-Amerikába vándorolt ki. (A hontalanságot nem sokáig bírta, betegen és őrülten öngyil­kos lett.) Tompa az őhozzá írt költeményében - Levél egy ki­bujdosott barátom után - fo­galmazta meg az azóta már szál­lóigévé vált igazságot: „Szivet cseréljen az, aki hazát cserél! ” Szintén a magyar költőkhöz írta 1852-ben A Madárfiaihoz c. versét: „Nagy vihar volt. Fel­dúlt berkeinkben / Enyhe, ár­nyas rejtek nem fogad; / S ti hallgattok? elkészültök innen? / Itt hagynátok bus anyátokat?! / Más berekben máskép szól az ének, / Ott nem értik a ti nyelve­tek. .. / Puszta bár, az otthonos vidéknek, / Fiaim, csak énekel­jetek!” Nem volt már más vigasza, mint a költészet. Hamar örege­dett. Ötvenévesen már aggas­tyánnak érezte magát. Hanván 1851-től vol lelkész. Ezt na­gyobb eklézsiák kedvéért sem hagyta el. Falujából nemigen távozott. Fanyar mondása volt: „A hanvai pap hamvai Hanván hamvadjanak el!” Halála, temetése nemzeti gyász volt. Néhány verse a legszebb ma­gyar versek közé tartozik. Köl­teményeit angol, arab, francia, héber, német, olasz, orosz, ro­mán, svéd és szlovák nyelvre is lefordították. A hajdani refor­mátus papköltő a Bach-kor- szakban egész nemzetünket vi­gasztalta, tanította remélni és élesztette a szabadság szuny- nyadó szikráját. Domonkos János Segélyakció Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök és Hans-Diet- rich Genscher német ex- külügyminiszter a Bayre- uthi Ünnepi Játékok alkal­mából segélyakciót indított a nehéz helyzetben lévő orosz kultúra megmenté-' sére. Szándékuk szerint - mint a DPA német hírügy­nökség írja - tekintélyes művészekből, a két politi­kus vezetése alatt, orosz­német alapítványt kell léte­síteni. A kezdeményezést máris támogatja a bayreuthi „Trisztán” előadás szerep­lőgárdája, valamint Wim Wenders és Alexander Kluge filmrendező. Gorbacsov 70 támogatást igénylő intézmény kataló­gusát terjesztette elő. Tá­mogatás nélkül a sok év­százados orosz kulturális hagyományok megsemmi­sülnek - hangoztatta. i A 1 A k

Next

/
Thumbnails
Contents