Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-28 / 204. szám

1993. július 28., szerda üj Dunántúli napló 7 Kétmillió ember A létminimum szintjén A létminium alatt élők száma a romló gazdasági kö­rülmények, a növekvő mun­kanélküliség, a jövedelmi differenciálódás következté­ben folyamatosan emelkedik. Erről a KSH adott ki részletes értékelést. Ebben megállapít­ják: a létminimum alatt élők száma múlt év közepére 1,6 millióra - az összlakosság 15,6 százalékára - emelke­dett. Az aktív háztartásokban élők 16-17 százaléka - ez 1992-ben 1,4 millió lakos volt az inaktív háztartá­sokban élők mintegy 12 szá­zaléka - körülbelül 220 ezer lakos - élt a létminium szintje alatt. A létminimum alatt élők jelenlegi száma kö­rülbelül kétmillióra, vagy va­lamivel a fölé becsülhető. A becslést nehezíti, hogy a fel­mérésekből kimaradnak - mert nem érhetők el - a haj­léktalanok, a vándoréletet folytatók, a kérdező bizto­sokkal kommunikálni nem hajlandó, félig-méddig a tár­sadalmon kívüliek. Számuk­ról nincs hitelt érdemlő becs­lés. A létminimum-érték 70 százalékánál kisebb jövede­lemmel, mintegy 400 ezren rendelkeznek. A létminimum szintjét el­térően ítélik meg a különféle jövedelmű rétegek. A múlt évben készített közvéle­mény-kutatás szerint az ala­csony jövedelműek átlagosan 7000 forintot, a közepes jö­vedelműek 9000 forintot, a más jövedelműek 11 000- 12 000 forintot jelöltek meg havi létminimumként. A jel­legzetes háztartástípusokra számított egy főre jutó havi létminimum összege jelenleg 10 980 forint. A létminimum szintjén élő családok körülbelül annyi jö­vedelemmel rendelkeznek, amennyit el is költenek. Míg az átlagos jövedelemmel rendelkezőknél körülbelül 15 százalékos a megtakarítás, addig a létminimumnál ki­sebb jövedelemnél egyre na­gyobb a túlkiadás. Az ilyen alacsony jövedelemnél a csa­ládok csak kölcsönökkel, hi­telekkel biztosíthatják kiadá­saikat. A létminimumon és az alatta élők fogyasztása kény­szerpályán mozog, döntő részben az alapvető szükség­letek kielégítésére koncentrá­lódik. Élelmiszerre a létmi­nimum szintjén élő aktív ház­tartások jövedelmük 31 szá­zalékát, a nyugdíjas háztartá­sok 37 százalékát fordítják. Kevés az időnk és a pénzünk Szeplők a magyar külgazdaság ábrázatán? A magyar külgazdaság múlt évi tapasztalatairól beszélge­tünk Petschnig Mária Zita köz­gazdász-kutatóval. Tesszük ezt annak a már híressé vált, s nem­zetközi szakemberek által is el­ismert tanulmánykötetnek az alapján, amelyet a Jelentések az alagútból címmel a Pénzügyku­tató Rt. ebben az évben is közzé tett.- Köztudott, hogy a gazdaság külső megítélése tavaly a várt­nál kedvezőtlenebbül alakult. Mit jelent ez közelebbről? Még él a bizalom- A dolog lényege abban áll, hogy a korábban fölmutatott külgazdasági sikerek töréke­nyek voltak, mert nem a bel­gazdaság javuló eredményeire alapozódtak. A belső és külső tényezők, mutatók ellentétes irányú mozgása, nem összeillő volta csak ideig-óráig maradhat fenn, de tartósan nem. Az 1992-es esztendő úgy indult, hogy a Nemzetközi Valutaalap­pal érvényben lévő hároméves hitelmegállapodásunk biztos hátteret nyújt az ország külső finanszírozásához. Noha a Va­lutaalap szakértői a múlt év ta­vaszán még elismerően nyilat­koztak a gazdaság teljesítmé­nyéről, ám hitelkeretünkből ez­után már semmit nem állt mó­dunkban igénybevenni, ugyanis aggályosnak találták a terve­zettnél jóval magasabb költség- vetési hiányt és annak követ­kezményeit. Ezért a hátralévő idő jószerével a Valutaalappal történő egyezkedéseinkkel telt el. Jóllehet a nemzetközi pénz- és tőkepiacokon továbbra is hozzá tudtunk jutni az adósság fedezetéül szolgáló források­hoz, de a nemzetközi pénzinté­zetekkel elhúzódó tárgyalások nem erősítették az irántunk való bizalmat. Ez volt az egyik kö­rülmény, ami gyengítette a ma­gyar kormányzat 1991-ben két­ségkívül fölmutatott sikerének értékét, az ország külső finan­szírozási nehézségeinek megol­dását.- Az Ön által elmondottakkal függ össze a kormányzatnak az az értékelése, mely szerint a belgazdaság válsága ellenére is a külkereskedelem sikereket mu­tatott fel. Milyen tényekre tá­maszkodik ez az értékelés?- Az eredmény bemutatása viszonyítási alap kérdése: az éves export a tavaly előtti bá­zishoz képest tovább nőtt, a ke­reskedelmi mérleg passzívuma harmadára csökkent, a folyó fi­zetési mérleg egyenlege mint­egy 800 millió dollárral lett kedvezőbb a tervezettnél. Ám az év második felében felerő­södtek a kedvezőtlen tenden­ciák. A szeptemberi egyenleg­hez képest például körülbelül 500 millió dollárral romlott a folyó fizetési mérleg egyenlege. Év végére lecsökkentek az év­közi magas devizatartalékok, a Magyarország "egyoldalú il­leszkedése" az EK-hoz elkerül­hetetlen, hiszen mi nem ját­szunk fontos szerepet a Közös­ség külkereskedelmében. A tár­sulás voltaképpen piacra jutási lehetőséget teremt és nem au­tomatikusan növekvő bevétele­ket. Ráadásul piacmegnyitási kötelezettségünk - bár lassított - azt jelenti, hogy a termelők­Exportra csomagolt csirkék a reménypusztai szövetkezet ba­romfifeldolgozó üzemében Fotó: Bolkovics László második félévre visszaesett az export növekedése. Az idei romlás jelenségei tehát már ta­valy megjelentek.- A múlt évben lépett ideigle­nesen életbe a társulási megál­lapodásunk az Európai Közös­séggel. Milyen előnyöket jelent­het ez számunkra? A versenyszabályok könyörtelenek-Az Európai Közösség im­már második éve a legnagyobb külkereskedelmi partnerünk. Látni kell azonban, hogy ez az integráció, amelyhez társultunk, válságos időket él át. Az EK or­szágok gazdasági krízise mély­ségét tekintve nem túl nagy, azonban elhúzódó. Ennek elle­nére nyilvánvalóan mérföldkő ez a csatlakozás a magyar gaz­daság további fejlődése szem­pontjából. Tapasztaljuk: ezt a szerződést hol túl, hol pedig le­becsülik. Az előbbi szerint az "Európához tartozás" első lép­csője ez, ami automatikusan a gazdaság felemelkedését is maga után vonja. A szélsősé­gektől mentesen, reálisan lát­nunk kell, hogy a magyar gaz­daság és társadalom számára nincs más lehetőség mint a kö­zösséghez történő csatlakozás, még akkor is, ha tudjuk, hogy nek a hazai piacon is mind erő­sebb versennyel kell szembe­nézniük. Ugyanakkor kérdéses, hogy a magyar gazdaság a hát­ralévő rövid négy év alatt képes lesz-e fölkészülni a nyugat-eu­rópai versenyviszonyokra és azoknak meg tud-e felelni.- Végül azt kérdezem, ho­gyan alakulnak az ez évi folya­matok? Adósként kell élnünk- A vártnál jóval rosszabbul. Úgy is mondhatjuk, hogy fordu­lat következett be a magyar gazdaságban, csak, sajnos ked­vezőtlen irányban. Az első fél­évi adatok már arra utalnak, hogy ez az esztendő komoly egyensúlyromlás éve lesz. Az export tetemes visszaesése mi­att a külkereskedelmi mérleg hiánya meghaladja az 1,6 milli­árd dollárt. Emiatt megtört a fi­zetési mérleg 1990 óta aktív jel­lege. Nem tartom kizártnak, hogy 1993-ban újra megnő az ország külső eladósodása. Ez annál is kellemetlenebb, mert a költségvetés és társadalombiz­tosítás hiánya miatt több száz milliárd forintos belső adósság­többlettel is bővülnek 1991 óta tartozásaink. Takács Ilona Szerbia nagyhatalom? Összekuszálódó frontvonalak Drámai helyzettől félti ön­magát és a világot Milan Ku- can, az ex-Jugoszláviából kivált Szlovénia elnöke, aki szerint „Oroszország és a Nyugat a leg­jobb úton halad, hogy Szerbiá­ból regionális nagyhatalmat te­remtsen a Balkánon”. A bécsi Der Standard-ban megjelent nyilatkozatot alátámasztó tény, hogy a mindjobban összekuszá­lódó frontvonalak és a diplomá­cia egymást érő kudarcai egyre inkább előrevetítenek egy olyan kényszerű rendezést, amelynek alapján a lehető legkisebb terü­let jut a muzulmán bosnyákok- nak, s úgy növekedne kissé a horvátok területe, hogy végül a szerbek birtokolhatják majd a legtöbbet. Úgy tűnik, csak az lesz kérdéses, vajon a szerbek lakta körzetek azonnal csatla- koznak-e Szerbiához vagy csak később? Mi lehet ennek a következmé­nye? Kucan szerint az - és ezt tartja a fő veszélynek -, hogy egy ilyen új hatalmi helyzet „bizonyosan további háborúk csírája lenne, amely egyaránt fenyegetné Közép-Európát, Szlovéniát, Ausztriát”. A szlo­vén politikus aggodalmai or­szága sajátos helyzetének isme­retében akkor is érthetőek, ha vannak, s nem is kevesen, akik túlzottan sötétnek ítélik az általa felrajzolt képet. Hát - mondják ellenérvként, s joggal - nem érik egymást a béketárgyalások? Hát nem szü­letnek újabb és újabb tűzszüne­tek? Vajon nem éppen az ENSZ-embargó hatékonysága miatt hirdetett ellenembargót Szerbia Belgrádnál a Dunán? Hát nem a megoldást szolgál­ják-e a nagyhatalmak egymás közötti konzultációi is? Ez mind része a pillanatnyi balkáni igaz­ságoknak. A lényeg azonban nehezen cáfolhatóan az, hogy az ex-Jugoszlávia-szindróma mégis mind fenyegetőbb, a vál­ság pedig éppen a nagyhatal­mak számára mind terhesebb. Nem ezt érzi-e másoknál is job­ban Kucan, éppen mert a füg­getlenségét féltő Ljubljanában nyugtalankodik? Immár a jövő feszültségeitől reméli óvni a vi­lágot: Európa integrálódni akar, vagy új nagyhatalmakat szül? Kocsis Tamás Csúcsforgalomban magasabb taksa Egységes autópályadíj Európában? Németországban kísérleti jel­leggel üzembe helyezték azt a számítógépes berendezést, amellyel teljesen automatizálni lehet az úthasználati díjak ki­szabását. Az autópálya mentén felállított konténer tárolja a rendszert vezénylő elektronikát. Ez - egy anntenna segítségével - mikrohullámú jelet bocsát ki, amelyet az autó szélvédőjéhez rögzített parányi készülék „vesz”. Ebben a benzinkutaknál később árusítandó kártya van, amelyről az autópálya elhagyá­sakor a kapura szerelt második impulzussal lehívható a „fo­gyasztás”. A kártya nélküli bliccelőt az itt felállított kamera automatikusan lefényképezi. A műszerfalon kijelző tájékoztatja a vezetőt, hogyan fogy a pénz kártyájáról. Az autópályadíj beszedésé­nek ezt a korszerű módszerét fogják bevezetni egész Európá­ban az évezred végéig, s a ter­vek szerint a chipkártyán az egységek nem a nemzeti valu­tában, hanem máris ECU-ben lesznek „feltüntetve”. Természetesen a kapuk felál­lítása, az elektronikai beruházás komoly költséget jelent, ám három-öt év elteltével már nyereséggel lehet számolni. Az sem elhanyagolható előny, hogy ez a rendszer semmilyen fennakadást nem okoz a közle­kedésben, nincs szükség a sor- banállásra, mint az olaszországi utakon. Külön előny, hogy ezzel a módszerrel befolyást lehet gya­korolni az autózási szokásokra. Nem csupán az útszakasz hosz- szához igazodhat a díjszabás, hanem például magasabb lehet a taksa szmogveszély esetén, vagy csúcsforgalomban. A számítógépes rendszerrel a köz­lekedés teljes ellenőrzése meg­valósítható. Mérni lehet a se­bességi túllépést, és nincs messze az az idő, amikor kom­puter végzi a büntetés kiszabá­sát is. Ha az utakat ellátják érzéke­lőkkel, és a jövőben a gépko­csigyártás ennek megfelelően korszerűsödik, bele lehet szólni majd az autóvezetésbe is. Az útburkolatból kibocsátott „állj”, illetve lassító jelzésekkel úgy­szólván az elektronika veszi át a kocsi irányítását. Ezzel párhu­zamosan a számítógép automa­tikusan kipostázza a büntetést, ha átlépjük a megengedett se­bességet. Fő feladatunk a jó légkör megteremtése Közjáték Nem a Salzburgi Ünnepi Já­tékok szombati megnyitásával, hanem elsősorban a négy ál­lamfő ez alkalommal tartott ta­lálkozójával, s jelenlétük szo­katlanul spontán jeleneteivel foglalkoznak az osztrák lapok. A sajtóban Thomas Klestil osztrák, Richard von Weizsäker német és Václav Havel cseh ál­lamfő előtt a jelek szerint Göncz Árpád vitte el a pálmát: nem csak azért, mert ő volt a hi­vatalos megnyitó meghívott szónoka, hanem mert ő produ­kálta a legszokatlanabb dolgot az elnökök közül. Mikor köz­vetlenül pénteki megérkezése után még „civilben” és vélt in­kognitóban sétálni indult, várat­lanul felfedezte őt a tömegben az éppen érkező Klestil államfő. „Őrület, hiszen ez az elnök” - kiáltott fel a vendéglátó, s ango­lul felszólította: „Árpád, mássz át!”. A magyar államfő - mint ezt a Salzburger Nachrichten című lapban megjelent fotó is bizonyítja - eleget tett a felszó­lításnak, és Klestil, a szintén ott lévő Havel, valamint az érdek­lődő tömeg nagy örömére átmá­szott a korláton, hogy Klestil szívélyesen megölelhesse. A közjátékra még a vasárnapi Ku­rier és a Neue Kronen Zeitung is visszatért. A Kurier terjedelmes írásban mutatja be Göncz Árpád életút­ját majd megállapítja: „Az Eu­rópára leselkedő veszélyekhez mindannyiunknak köze van. Ezért fontos, hogy a négy ál­lamfő újra találkozni szándéko­zik, valószínűleg Prágában az ottani zenei fesztiválon, s szán­dékuk szerint meghívják Kovác szlovák államfőt is”. „Fő feladatunk a jó légkör megteremtése” - hangsúlyozta Václav Havel a négy elnök saj­tóbeszélgetésén szombaton, amikor Prágát ajánlotta az újabb találkozó színhelyéül. Extra támogatás mezőgazdasági termelőknek A hitel még nem folyósítható Hitelínségben szenved a me­zőgazdaság. Innen is, onnan is lehet hallani, az egyéni termelő nem tud venni gépet, vetőma­got, műtrágyát, terménye eladá­sával is gondjai vannak. A szö­vetkezetek meg bizonytalan helyzetben vannak, mert még mindig folynak a politikai csa­tározások a téeszek felosztásá­ról. Aztán meg itt van az aszály, nagymértékű a terméskiesés, a minőség sem a legjobb, a befek­tetett tőke hozadéka a hideg vízre sem elegendő. Pénz kellene, mégpedig sür­gősen. A Földművelésügyi Mi­nisztériumban nemrégiben tar­tott sajtótájékoztatón bejelentet­ték: az EBRD (Európai Újjáépí­tési és Fejlesztési Bank) egye­dülálló hitellehetőséget terem­tett a mezőgazdasági vállalko­zóknak. Az alaptevékenységet finanszírozó 103 millió dolláros összegből az istállóépítéstől a falusi turizmust célzó beruházá­sig bármiféle befektetésre lehet támogatást kérni. A hitel futam­ideje 10 év, 3 éves türelmi idővel. Különösen vonzóvá te­szi a konstrukciót az a tény, hogy a kormány kamatszubven­ciót kapcsolhat hozzá. A 7 szá­zalékos devizahitel kamatból hiába lesz 20 százalékos forin­tos kamat, a támogatás miatt az igénybe vevőnek ténylegesen csak megközelítőleg 10 száza­lékot kell fizetnie. Induláskor - amelyet az elkövetkező hetekre ígértek - az OKHB-t, az OTP-t valamint az MHB-t jelölték ki kölcsönadónak. Ha már ilyen kedvezménye­sen kapnak kölcsönt a mező- gazdaságban tevékenykedők, utánanéztünk, egyáltalán mikor lehet az igényeket benyújtani. Az Országos Takarékpénztár vállalkozói hitelcsoport veze­tője, Jozifekné Tirtala Krisztina csak annyit tud mondani, ők is a tájékoztatókból ismerik ezt az új hitelfelvételi lehetőséget, pil­lanatnyilag még nem áll rendel­kezésükre, milyen formában és feltételekkel nyújhatják a köl­csönöket. Feltehetően a keres­kedelmi bankok és a devizát fo­lyósító jegybank között folynak a tárgyalások az elosztásról, a kontingensek meghatározásá­ról. A budapesti központ csak ezek után dolgozza ki feltétel- rendszerét, s csak ezek után tudnak tárgyalni az ügyfelekkel. A Magyar Hitelbanknál Széna Béláné, a mezőgazdasági hitelosztály vezetője is megerő­síti az OTP-től kapott tájékozta­tást, mármint azt, hogy náluk sem tudnak semmi közelebbit az EBRD-hitel indításáról. Annyit azonban hozzátesz, feb­ruárban már volt szó róla, s ak­kor kérték is a központból, mér­jék fel a potenciális igénybeve­vőket. Akkor megpróbáltak tá­jékozódni a lehetséges partne­reknél, ám minden valószínűség szerint a feltételként megszabott 40 százalékos önrész elriasz­totta a kölcsönfelvevőket, csak négyen jelentkeztek 35 millió forint hitelt akartak felvenni. Az Országos Kereskedelmi és Hitelbanknál Szakács Zoltán, általános hitelezési csoportve­zető elmondása szerint náluk még senki sem jelentkezett igénybevevőként. Azt azonban hozzátette, bár ismerik ezt a le­hetőséget, de addig, míg ez el nem indul, más hitelfelvételi le­hetőséget is tudnak ajánlani a mezőgazdasági termelőknek. Az úgyyevezett japán hitel MNB által nyújtott részéből né­hány hete már mezőgazdasági tevékenységet is lehet finanszí­rozni. Aztán ott van a reorgani­zációs, valamint a Világbank ál­tal meghirdetett agráripari kor­szerűsítési hitelkeret is. Mide- gyikre elfogadnak még jelent­kezőket. Tehát van azért alternatív le­hetőség. A három banknál el­mondták azt is, a nyáron nem tartják valószínűnek, hogy az EBRD-hitel folyósításra kerül­jön. B. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents