Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)
1993-07-03 / 177. szám (179. szám)
6 aj Dunántúlt napló 1993. július 3., szombat Katolikus vagy protestáns Európa? Emlékezés a pécsi deportálásra Egy 12 éves pécsi ikerpár Auschwitzban A koalíciós pártok helyi szervezeteinek lapja, az Új Dunántúl 1945. március 20-i számában közölte azt a beszélgetést, amelyet a lap munkatársa folytatott az Auschwitz-ból elsőként Pécsre visszatért ikerpárral, az akkor 12 éves Somogyi Tamással és Péterrel. Az írás bevezetőjében az olvasókat tájékoztatta a náci Németország népirtó tevékenységéről, megemlítvén a magyar hatóságok felelősségét, segítségnyújtását a deportálások végrehajtásában a Sztójay-kormány idején. A beszélgetés elején az ikrek elmondták, hogy 1944. július elején történt a deportálásuk, vagonba préselve, súlyos körülmények között érkeztek meg Auschwitzba. Útközben romlott konzervekhez jutottak csupán, vizet is csak a fővárosban, Hatvanban, Kassán kaptak a mozdonyvezetőtől. Ezt követően szóltak az ottani gyötrelmeikről. „A ... pályaudvaron láttuk utoljára édesanyánkat és nővérünket ... különválasztották a férfiakat, nőket és a 12 éven aluli gyermekeket. Bennünket, mint ikertestvéreket az ún. „ikertáborba” szállítottak, ahol már 160 Német- és Csehországból származó ikertestvér volt. Német orvosok különböző vizsgálatokat végeztek rajtunk, és részben ezért is menekültünk meg ... Reggel feketekávét, délben répalevest és vacsorára 20 dkg kenyeret és margarint, vagy egy kávéskanálnyi gyümölcsízt kaptunk. Húst vagy tésztát sohasem láttunk... Bennünket nem bántottak, mert aztrvosolkísérleteztelrajtunk .. . A zsidók hátukon sárga háromszöget viseltek. A keresztény politikai foglyok zöld háromszöget, a rablógyilkosok pedig piros háromszöget... Azonkívül a megérkezés pillanatában a nők haját lenyírták, és minden fogoly karjába számot tetováltak. Testvérem volt a 17 455-ös, én pedig a 17 454-es ...” Elmondták az ikrek a tábor elhelyezését, majd a büntetésekre tértek rá: „Ha valaki nem dolgozott eleget, azt gumibottal verték vagy harapós vadászkutyákat uszítottak rá. Ha valakiA maffia firenzei terrortámadása után jóval örvendetesebb hírek érkeztek Toszkánából. A firenzei múzeumok, galériák és paloták szeptember 29-ig este 9 és 11 óra között tartanak nyitva, sőt belépődíj nélkül látogathatók. Ezt a város polgárainak önkéntes felajánlása tette leheJúnius hava, ha úgy vesszük, hogy 4-én Trianoni nagygyűléssel kezdődött, Hungarista Párt alakulásával folytatódott és 27-én a IV. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszussal fejeződött be, a feléledő sovinizmus hónapjának mondható. Szombaton Balassagyarmaton Magyar Nemzeti Mozgalom néven szaladnak össze újra a bőrfejűek, akiknek a jelek szerint nincsenek anyagi és szervezési gondjaik. Csak egy gondjuk van: az általuk hirdetett „odvas szittya gondolatok” úgy látszik, minden tömegvonzást nélkülöznek. A kisebb, többé-kevésbé illegitim szélső- jobboldali szervezetek azonban csak színes háttérként szolgálnak a hazai politikai jobboldal konszolidációjához, mely az érdekeltek reményei szerint a Magyar Út körök szombati országos gyűlésén kezdődik. nél szacharint vagy pár szem cukrot találtak, megbotozták. Aki pedig szökni próbált, azt felakasztották, és a többieknek végig kellett nézni... még nekünk, gyerekeknek is. De mindenki a „szelektálástól” félt a legjobban. Aki nem tudott többé dolgozni, azt gázkamrába vitték, és onnan senki sem került elő. Testvéremet és engem is egy Tilo nevű SS orvos-hadnagy „szelektálásra” ítélt, és már úgy volt, hogy estére a gázkamrába visznek bennünket, amikor egy Cerf nevű francia zsidó doktor megmentette az életünket. 1945. január 27-én foglalták el az orosz csapatok Auschwitzot. A németek előzőleg a deportáltak egy részét az ország belsejébe szállították, de több ezret legéppuskáztak. Mi is azt hittük, hogy géppuskával fognak bennünket kivégezni, de mire a géppuskához értünk, a kivégző SS-ek elmenekültek, és akkor a többi SS is elfutott, és bennünket otthagytak...” Érdemes megjegyezni, hogy mindketten a Ciszterci Gimnáziumba jártak, jeles rendűek voltak, apjuk és nagyapjuk katonatisztként harcolt az első világháborúban, de ez sem mentette meg őket a deportálástól ... Minden év júliusának első vasárnapján Pécsett azokra emlékezünk, akiket 1944-ben Pécsről és a megyéből deportáltak azért, mert zsidók voltak. Az áldozataokra ezzel az írással emlékezünk, de zárásként idézzük az akkori cikk befejezését: „Meg nem történtté nem tehetjük a dolgokat, és az auschwitzi gázkamrák áldozatait nem támaszthatjuk fel, de az életben maradt deportáltakkal szemben lerótt erkölcsi jóvátétellel és a bűnös német bérencek felelős- ségrevonásával enyhítenünk kell a múlt bűneit!” Lassan ötven év múlt el a borzalmak óta, minden évben lerója kegyeletét a MÁV-bérház falán elhelyezett emléktáblánál a német főkonzulátus, a város, a pártolészervezetelképviselői... Tegyük ezt minél nagyobb számban az idén is, így emlékezvén az áldozatokra. Dr. Vargha Dezső tővé. Ők vállalják magukra, hogy az esti órákban ellátják a múzeumőrök feladatait, amelyekre a város nem tudna pénzt adni. Ilyen segítséggel tekinthetők meg az esti órákban a Pitti-palota, a Medici-kápolna és a Palazzo Vecchio műkincsei. A létszámukat messze meghaladóan hangos és a sajtó kitüntetett figyelmét is élvező radikális csoportok egyike sem ismeri el magáról, hogy ultrajobboldali ideológiák rabjaként próbál helyet kikönyökölni magának a hazai politikai küzdőtéren, s ennek ellenkezőjét nem könnyű bizonyítani. A felfüggesztett börtönbüntetéssel sétafikáié és nyilas gyökereitől elszakíthatatlan Györkös István és Potyka bácsi talán kivétel. De a Király B. Izabellához hasonló vezéregyéniségek, de még a Döbrentei téren verekedő skinhead-ek is elhatárolják magukat a fasizmus és a bolseviz- mus történelmileg megszégyenült változataitól. Király B. Izabella például a június 4-i gyűlésen, mint maga mondta a parlamentben - „nem nyilaskeresztet viselt, hanem úgynevezett hun nagykeresztet, mely az ősi 1991. december 10. óta, amióta az európai tizenkettek állam- és kormányfői Maast- richt-ban aláírták azt a 320 oldalas szerződést, amely az európai politikai, gazdasági és pénzügyi unióról rendelkezik, részint az európai integráció újabb állomásának (1993. jan. 1.: az európai egységes piac kialakulása), részint az Európai Közösség jelenére és jövőjére vonatkozó megújult vitáknak, pro vagy kontra népszavazásoknak, késleltetett parlamenti ratifikációs eljárásoknak, kereskedelmi háborúknak, növekvő gazdasági recessziónak és munkanélküliségnek, az Európai Közösség gyors kiszélesítése érdekében vagy éppen ellenében folytatott kampányoknak, a tagállamokon belüli nacionalista érzések növekedésének, a Nagy Piaccal szembeni ellenséges érzület felbukkanásának, a német alávetettségtől való félelem gerjedé- sének vagyunk tanúi. Szkeptikusok és kritikusok E tények vagy a tényként való megélések kétségkívül az „euroszkeptikusok” érveit erősitik, noha számukra a legfontosabb ellenérvet a „nemzeti szuverenitás” minden áron való védelme szolgáltatja. Az „euroszkeptikusok” ellenében az Európai Közösség folyamatban levő elmélyítése és főként intézményi mechanizmusainak a fejlesztése arra irányul, hogy lehetővé váljon a Közösség határainak a kiterjesztése, elsőként az EFTA-orszá- gok bevonásával, ami már meg is kezdődött az Európai Gazdasági Tér létrehozásával. Az „euroszkeptikusok” mellett egy másik jellemző csoportot az „eurokritikusok” alkotnak. E két csoport egy pontban abszolút módon egyetért, amikor is a Közösség „demokműveltség egyik jelképe”. A szittya történelmi világkongresszuson is csak a magyarság megmentéséről, „idegenek őslakosokká honosításáról” volt szó „hivatalosan”, miközben „egy fehér inges, szemüveges, bajuszos fiatal férfi” hangosan követelte a zöldek eltávolítását a teremből. Itt tehát folyamatosan keverednek az ultraradikális kitörések a legitimizációs próbálkozásokkal. Ez utóbbiak azonban eddig eredménytelenek. Az ópusztaszeri országos találkozó résztvevőinek száma a leggálánsabb beszámolók szerint sem haladta meg a négyszázat. De vajon igaza van-e a Népszabadság hírmagyarázójának, maikor azt írja, hogy „ugyanazokat az arcokat láttam itt is, akiket Torgyán vagy Csurka fórumain szoktam”? Az eltérő politikai minőségek összemosása nem látszik indoratikus deficitjére” hívja fel újra és újra a figyelmet. Ez valóban azt jelenti, hogy a brüsszeli EK-bizottságot egy techno-bürokratikus hatalomnak tekintik. De amíg az „euroszkeptikusok” ezzel a techno-bürokratikus hatalommal szemben a „nemzeti szuverenitást” tételezik és védelmezik, addig az „eurokritikusok” éppen az Európa Parlament hatalmát szeretnék erősíteni a döntési folyamatokban, részint az EK Bizottságával, részint a nemzeti parlamentekkel szemben. Tradíciók A jelenlegi európai helyzet azonban - a politikai, gazdasági, szociális tényezők mellett -, mindazokat mlékezteti a vallási tradíciók súlyára is, akik korábban nem számoltak vele vagy egyszerűen megfeledkeztek róla. A legrissebb példája ennek éppen a maastrichti szerződés ratifikációs folyamata körüli történések sorozata. A vallási tradíció vizsgálatára 1992. elején jött létre Brüsszelben egy jövőkutató csoport, melynek egyik meghatározó vezetője Marc Luyckx, a louvain-i Katolikus Egyetem teológus-professzora. A csoport vizsgálódásai során rendkívül tanulságos összefüggésekre hívja fel a figyelmet, ami az európai integráció folyamatait illeti. Mindenekelőtt, a tavalyi francia népszavazáson az európai integráció további fázisaira „igen”-nel voksolók kis különbségű győzelme a legkatoliku- sabb régióknak (Bretagne, Elzász, stb.) volt köszönhető. Ezzel szemben, a dániai népszavazás „nem”-jében jelentős szerepet játszott az integrált Európával, mint valamiféle „katolikus monstrumnak” tekintett hatalmas gépezettel szembeni bizalmatlanság. De a reformáció által okozott koknak. Ha például a Magyar Igazság Nemzetpolitikai Csoport vezetőjének, Horváth Lajosnak igaza van abban, hogy az MDF hajlandó negyedik koalíciós partnerré fogadni a Magyar Igazságot, akkor egyértelmű: az MDF volt jobbszárnya legitim tagja maradhat a kormánykoalíciónak. Ám ha Csurkáék nemzetközi kompromittálódása miatt a kormányfő nem is vállalkozik ilyesmire, akkor is adott a 11 tagú parlamenti frakció, melynek támogatói aligha mindenütt „ugyanazok az arcok”. A magyar politika jobbszárnyának önszerveződése előrehaladottabb állapotban van, mint önmeghatározása. Csurkáék például nem tekintik magukat szélsőjobboldalnak, s ebben mintha Torgyán József, a parlamentben kiközösített kisgazda vezető is megerősítené őket, amikor Csurkát és társait „liberálisokként” jellemzi. Ebben a látszat-zűrzavarban jelentett viszonylag megbízható tájékozódási lehetőséget a Magyar Út Körök programja, mely a Magyar Fórum június 24-i szakadás ennél még sokkal mélyebben is nyomot hagy a közösségi Európa létrehozásán. Valójában, a protestáns hagyományú államok (Dánia, Nagy-Britannia vagy Norvégia, amely 1972-ben népszavazáson vetette el a csatlakozást) bizalmatlan és távolságtartó magatartása a közösségi tervek tekintetében nem annyira egy politikai értékválasztás vagy az egyházak eltökélt akaratának a következménye, hanem egy valódi protestáns kultúra terméke, melyet több évszázad ülepített le a mai társadalmak mélyére. Szolidaritás Ily módon a protestáns hagyomány a szolidaritás követelményére a szabadság követelményével válaszol, s az individualizmust, a személyes erőfeszítést, az érzelemmel és a szenvedéllyel szemben az értelmet részesíti előnyben. Továbbá, a gazdasági és a politikai szféra szétválasztására törekszik, a demokratikus fellendülést favorizálja és az autonómia valamennyi formáját privilegizálja. Történetileg nézve, a közösségi konstrukciót valóban a katolikus befolyás határozta meg. Az ötvenes évek fordulóján, azt a hat országot (Benelux államok, Olaszország, NSZK, Franciaország), amely létrehozta az Európai Szén- és Acél Közösséget, majd az 1957-es római szerződéssel az Európai Gazdasági Közösséget, kereszténydemokrata vezetés irányítja. Persze, írja Eric Hoesli a brüsszeli Le Soir című napilap Európa című különszámában, távol attól, hogy egy új vallás- háború kifejeződései lennének a „katolikusok” és a „protestánsok” közötti félreértések, sokkal inkább Európa alapvetően különböző történeti és kulturális felfogásából származnak. A számában látott napvilágot. Ellentétben a Csurka-dolgozatok- tól és -nyilatkozatoktól, ennek a programnak a fogalmazói és szerkesztői gondosan ügyeltek arra, hogy a létrehozandó jobboldali párt szélsőséges ideológiája szalonképes megfogalmazásokat nyerjen. Míg Csurka korábbi megszólalásaiban az „élettér” kifejezést próbálta elfogadtatni, itt a magyarság „ezeréves európai pozíciójának visszafoglalásáról” van szó. A dokumentum többé-kevésbé ügyesen bújtatott ultraradikális eszmék jellegzetes példatára, s a politológusoknak nem lesz könnyű dolguk értékelésével és minősítésével. Populista fogások (a nemzetépítő állam takarékossága, a gazdag családok privilégiumának megszüntetése az elit kultúrában stb.), demagóg hangulatkeltés (a sajtó egy részének külföldi tulajdonba kerülése, mint „a pártállam egyik utolsó ádáz csele”, a nemzeti termék további csökkenése, mint „nemzeti veszedelem” stb.) és ultraradikális gazdasági program (védővámok, protestánsok nem ellenzik Európát, hanem másképpen képzelik el. Az Európai Állam, melynek a jelenlegi közösséget tekintik az előképének, elfogadhatatlan a protestánsok számára. Ezzel kapcsolatban, sokszor idézik még fel az angol BBC egy néhány éve elhíresült adását, amely azzal vádolta a brüsszeli EK Bizottságot, hgoy „Európát a katolikus fogalmak szerint akatja felépíteni.” Szubszidiaritás A szubszidiaritás elvének a maastrichti szerződésben való szerepeltetése már ezeknek a kritikáknak a következménye. A szubszidiaritás elve valóban korlátozza a Közösség beavatkozási lehetőségeit. Ez elv szerint a döntéseket az állampolgárhoz legközelebbi szinten kell meghozni, döntéseknek összhangban kell lenniük a kívánt hatékonysággal és ki kell fejezniük az adódó problémák jelentőségét. Marc Luyckx vizsgálódásai szerint ez az elv a kálvinista egyházjog alapjaiban szerepel és már 1571-ben szentesítette az emdeni szinódus. Vajon a szubszidiaritás elvétől inspirálva az Európa Közösségnek hajlama mutatkozik arra, hogy megreformálja önmagát? Marc Luyckx-hoz közel áll ez a gondolat. Sőt, a katolikus teológus kívánja is, hogy így legyen, mivel szerinte az Európa számára megoldandó nehéz problémák sorára - ökológia, feminizmus, Észak-Dél viszony, biogenetika, új technológiák - a protestáns értékek alkalmasabbnak tűnnek. Kompromisszumok Mi mással zárhatnánk e cikket, mint a második dániai népszavazás most megtartott pozitív eredményét követő koppenhágai véres utcai összecsapások tényének a szomorú rögzítésével? Mint ismeretes, az európai politikai, gazdasági és pénzügyi unió radikális ellenzői „Európa-mentes övezetté” nyilvánították a főváros egyik negyedét, mely akció során sok rendőr és rendőri éles lövésektől sok tüntető sebesült meg. De a maastrichti egyezmény demokratikus ellenzéke is felveszi az alkotmányos fegyvert: az alkotmánybíróságnál próbálja megtorpedózni a megállapodások törvénybe iktatását, noha azok Dániának, Hamlet szülőhazájának, különleges engedményeket biztosítanak az edinburghi külön- kompromisszumok következtében . .. Dr. Csizmadia Sándor JPTE BTK Filozófia Tanszék adórendőrség, vagyondézsma, „nagy sebességgel dolgozó gazdasági bíróságok” felállítása, halálbüntetés a súlyos adócsalásért stb.) keveredik itt reálpolitikai megfontolásokkal. Egyebek közt ez utóbbiaktól, a létrehozandó párt politikai prioritásának alakulásától, továbbá az MDF akaratától függ, megka- paszkodik-e szélsőjobboldal Le Pen módjára a magyar politikában, vagy annak perifériájára szorul. Egy dolog, ha a párttá szerveződött jobboldal a fentiekben körvonalazott populista-radikális célkitűzéseket, az „idegenek” elleni viaskodást, a bújtatott revansista törekvéseket, a gazdasági izolacionizmust helyezi tevékenysége homlokterébe. Egészen más eredményre vezethet, ha megmarad a magyar politika fővonalában és energiáját „az állam és a gazdaság viszonyának újjászervezésére”, az adórendszer és az alkotmány megreformálásába, a felsőoktatás megreformálásába, a kárpótlás és a privatizáció meggyorsításába fekteti. Bokor Pál Műkincsek lámpafénynél Skinhead-ek a magyar utakon / Élénkség a jobbszárnyon Strasbourgban június 29-én megkezdte munkáját az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének nyári ülésszaka
