Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-24 / 200. szám

1993. július 24., szombat új Dunántúli napló 7 Új igazgató az I-es belklinika élén Beszélgetés dr. Mózsik Gyula professzorral A belügyminiszter határaink biztonságáról Gyorsan mozgó akcióegységek Kétezer be nem engedett utas naponta Pusztulnak az erdők Európa erdeinek állapota fo­lyamatosan romlik, a faállo­mány legnagyobb mérvű pusz­tulása Nagy-Britanniában és Csehországban tapasztalható - olvasható az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának ked­den közzétett éves jelentésében. A fák leveleinek hullásáért és elszíneződéséért elsősorban az erősen szennyezett levegő a fe­lelős. A felmérés szerint az időjárás, az élősködő gombák, az erdőtüzek és az emberi be­avatkozás különböző formái vezetnek még a természet ilye­tén pusztulásához. A bizottság adatai szerint Magyarországon az erdőállomány több mint egy­ötödében volt tavaly káros le­vélhullás és elszíneződés, ami csaknem két százalékos növe­kedés 1991-hez képest. T ransznacionális vállalatok A világ legnagyobb transzna­cionális (multinacionális) válla­latai évente 5,5 billió dollárnyi forgalmat bonyolítanak le, és a globális gazdasági integrálódás egyik fő hajtóerejévé váltak - értékelte az ENSZ Kereske­delmi és Fejlesztési Értekezlete, az UNCTAD Genfben közzé tett legfrissebb jelentésében. A világon jelenleg 37 ezer ilyen nagyvállalat tevékenykedik, 170 ezer leányvállalattal. (Húsz évvel ezelőtt még hétezren vol­tak.) Dinamikusan nő a légiforgalom Az ENSZ Polgári Repülésü­gyi Szervezetének (ICAO) leg­frissebb jelentése szerint tavaly hat százalékkal növekedett a lé­giforgalom a világon, s az idén is megközelítőleg ugyanilyen mértékben növekszik majd. Az AP híre szerint az ICAO jövőre és 1995-re hét százalékos növe­kedést jelez előre. A világátla­got felülmúlóan növekszik az ázsiai utasforgalom, viszont alatta marad az európai. Észak- Amerikában a jelzett átlag körül mozog. Egerek a brit parlamentben A brit parlament felháboro­dott törvényhozói kedden az egészségügyi állapotok javítá­sát követelték a patinás épület­ben, ahol uzsonnájuk az alsóház éttermében a szemük láttára vált egerek martalékává. Az egyik szemtanú, Ken Purchase mun­káspárti képviselő elbeszélése szerint egy dagadt és egy so­vány egérke bukkant fel hétfőn este a 140 esztendőt megélt Temze-parti országház terasz­éttermében. Június utolsó napjaiban vette kézhez intézetvezetői ki­nevezését dr. Mózsik Gyula egyetemi tanár, aki ezzel a megbízatással a POTE I. sz. belgyógyászati klinikájának lett az igazgatója. Ez alka­lomból beszélgettünk pályafu­tásáról, s az új pozícióban az intézetvezetéssel kapcsolatos terveiről.-Debrecenben végeztem el az orvostudományi egyetemet, 1962-ben - kezdte a visszapil­lantást dr. Mózsik Gyula. - Az ottani élettani intézetben dol­goztam pár évet, utána a II. sz. belklinikára kerültem. Akkor kezdtünk a klinikai farmakoló­giával (gyógyszerek hatásme­chanizmusának klinikai vizsgá­lata) foglalkozni, ami szá­momra nagyon izgalmas terü­letnek tűnt. 1968-ban egy évig Norvégiában voltam tanul­mányúton, s onnan már ide Pécsre jöttem, 1969 január 1-től itt kezdtem dolgozni. — Ekkor' kezdődött az a peri­ódus, amikor a molekuláris kli­nikai biokémiai kutatások fog­lalkoztattak. Meglehetősen új területe volt ez az orvostudo­mánynak. Főként az emésztő-szervrendszeri feké- lyes megbetegedések biokémiai hátterének kutatása izgatott. Kandidátusi értekezésemet (klinikai farmakológiai témá­ból) 1970-ben védtem meg. Nagydoktori értekezésem té­mája a gyomor-bél rendszer biokémiai kutatása volt (1977). A nagydoktori érteke­zésem témája akkor merőben új és kritikákkal átszőtt terület volt, amit a tudományos világ elfogadott (ma ennek köszönhe­tem a nemzetközi tudományos világbeli kedvező pozíciómat).- Professzor úr, úgy tudom, több nemzetközi tudományos társaságnak tagja, illetve veze­tőségi tagja, s egy amerikai pro­fesszorral közösen írtak szak­könyvet.-Igen, mintegy 15-20 társa­ságnak vagyok a tagja, s hat tár­saságnak alapító tagja. A nem­zetközi kapcsolat rendkívül fon­tos a továbbfejlődésünk szem­pontjából. Most intézetvezető­ként az egyik tervemet is erre alapozom, azt szeretném meg­valósítani, hogy a fiatal orvosok közül minél többen jussanak el jónevű külföldi intézetekbe ta­nulni, ne 40-45 évesen legyen erre alkalmuk. Fiatalon tanulja­nak nyelveket, tanuljanak meg a világ tudományos, szakmai vi­lágában eligazodni, szerezzenek kapcsolatokat, hogy aztán ezt a tudást hazahozva itthon kama­toztassák. A könyvvel kapcso­latban - amit New Yorkban ad­tak ki - annyit mondanék, hogy abban is az emésztő-szervrend­szeri betegségek biokémiai hát­teréről, a betegségek kutatásá­nak módszeréről írtunk.-Évekkel ezelőtt úgy ismer­tem meg önt, mint a táplálko­zástudomány, a korszerű táp­lálkozás tanainak egyik elismert hazai szaktekintélyét. Abban az időben sokszor hívták e témá­ban a legkülönbözőbb fóru­mokra előadást tartani. — Az emésztőszervi megbe­tegedések okainak kutatása közben új kihívást jelentett a klinikai táplálkozástudomány, a dietetika témája, hiszen sok be­tegség kialakulása hozható ösz- szefüggésbe a táplálkozással. Ez nagyon szép időszak volt a számomra, mégpedig azért mert nagyon jó munkakapcsolat ala­kult ki az élelmiszeriparral (tej­ipar, húsipar), vagy az élelmi- szeripari kutatásokat végző in­tézetekkel (Tejgazdasági Ku­tató Intézet). Ennek a jó együttműködésnek az eredmé­nye több jóminőségű termék, mint például a Party vajkrém, vagy a Mőbiusz által gyártott „Tavasz” szelet. A Party vaj­krémmel sikerült fizikai-ké­miai eljárásokkal a zsírokat át­alakítani, s a terméket'zsírsze­génnyé tenni. A „Tavasz” szelet azért érdekes, írtért mást akar­tunk, mint ami lett belőle. Azt akartuk, hogy a répa, borsó és egyéb zöldségféle adalékokkal rostdús termék jöjjön létre. Ezek a hőkezelés hatására el­vesztették ugyan rostos állagu­kat, de térfogatukkal kiszorítják a zsírt, ezért egy finom, zsírsze­gény felvágott lett belőle. Nem a mi megállapításunk, hogy az akkori tejipari termékváltások 42 százaléka ezeknek a közös kutatásoknak az eredménye.-Milyen elképzelésekkel in­dul a klinika vezetésével kap­csolatban. ?-Minden klinikának elsőd­leges kötelessége a betegek gyógyítása, belgyógyászatról lévén szó, az általános betegel­látás. Természetes azonban, hogy a klinikák feladata a spe­cializálódott, magasszintű, sza­kosodott ellátás is. A klinikák feladata a napi munkán kívül a tudományos kutatás is. Ezen a területen az orvosnak állandóan képeznie kell magát, szakfolyó­iratokat olvasni, kongresszu­sokra járni, ami ugyancsak nem kis energiát igényel. Ám csak a legújabb tudományos eredmé­nyek birtokában tudja ellátni a klinika harmadik nagyon fontos feladatát, az orvosképzést.-A legfontosabb a mediku­sok oktatása, de egyre nagyobb hangsúlyt kap a szakorvosok postgraduális, s a változó alap­ellátásban a háziorvosok kép­zése. A hallgatók oktatásában alapvetőnek tartom a diákkörök tekintélyét visszaállítani. Itt a diák együtt dolgozik mesteré­vel, együtt oldanak meg felada­tokat, együtt örülnek a sikernek, vagy együtt bosszankodnak. A fiatal későbbi szakmai fejlődé­sében nagy szerepe lehet ennek. Új kihívás a háziorvosi képzés, aminek a mikéntjét még ki kell dolgozni. Új megoldandó prob­léma a szabad kórházválasztás és az új finanszírozási rendszer. Itt is még sok a bizonytalanság, a nyitott kérdés, amit felsőbb szinten kell tisztázni, ugyanis vannak ellentmondásai. S hogy milyen klinikát sze­retnék? Olyant, ahol lehetőség nyílik a szakmai ambíciókra, a tehetségek kibontakozására, ahol a hármas feladat - betegel­látás, kutatás, oktatás - ellátása érdekében kemény munka fo­lyik. Arra törekszem, hogy a klinikán kreativ és emberséges atmoszféra alakuljon ki. Sarok Zsuzsa A nálunk jóval gazdagabb és nagyobb országoknak is ko­moly gazdasági, politikai gon­dot jelentenek azok a külföldi állampolgárok, akik - főként anyagi, egzisztenciális okokból- új hazát keresnek maguknak. Milyen feszültségforrást jelent számunkra ez a „mozgó tö­meg”? - kérdeztük Boross Pé­ter belügyminisztertől.-Ma már egyértelműen be­fogadó és nem kibocsájtó or­szág vagyunk. Geopolitikai helyzetünkből adódóan azon­ban bizonyos veszélyhelyze­tekkel folyamatosan számol­nunk kell. A jugoszláviai há­ború, a romániai emigrációs hajlam, Ukrajna állapota - megannyi tényező, amelynek változása, alakulása pontosan nem prognosztizálható. Hazán­kon kívül nincs még egy ország Európában, amelyet - több mint félkörívben - ilyen veszélyezte­tett térség venne körül. Erre re­agálva a belső intézkedéseken kívül szervezetet is létre kellett hoznunk, amely megítélésem szerint jól működik. A közvé­lemény nem érzékel efféle ve­szélyt, hiszen rendszerint csak magának a bajnak a bekövet­keztét szokás regisztrálni - ez pedig szerencsére nincs. Talán nem is hiba, hogy a lakosság veszélytudatát sikerült minimá­lisra csökkenteni!-Milyen intézkedésekkel vé­dekezünk a nem kívánatos ven­dégj árás ellen?- Bizonyos feltételeket ter­mészetesen támasztottunk, tá­masztunk a beutazókkal szem­ben. Rendelkezniük kell például- a szükséges okmányokon túl - megfelelő pénzösszeggel; gép­kocsijuknak pedig kellő mű­szaki állapotban kell lenniök. Meghívólevél vagy itteni rokon természetesen előnyt jelent, vi­szont kizáró ok a „kereskedelmi batyu”. Szelekciónk tehát kife­jezi, hogy szívesen várjuk a tu­ristákat, de nem a csencselőket vagy az illegális letelepedőket. Az a 28 MiG-29-es vadász- repülőgép, rakétatechnika és pótalkatrész, amelyet a magya­rok 800 millió dollár értékben vásárolnak Oroszországtól, még a nyugat-európai országok szá­mára is nagyberuházásnak szá­mítana. „A magyar katonai lé­gierő megújítását nyugodtan nevezhetjük az évszázad mo­dernizációjának” - nyilatkozta a Ehhez csak annyit: jó napnak számít, ha kétezer alatt marad a határainkon be nem engedett utasok száma .. .- Határaink biztonságának fokozása jegyében gyorsan mozgó akcióegységeket is életre hívtak.-Nem titok: a határőrségen belül szerveztünk ilyen jellegű fegyveres alakulatokat. Felsze­relésük a kisebb határmenti cse­tepaték, betörések elhárítására alkalmas. Ahogy utaltam rá: környezetünkben olyanok a vi­szonyok, hogy egy-egy kisebb katonai, esetleg irreguláris egy­ségnek bármikor támadhat va­lamilyen „kóbor gondolata”... Ennek az alakulatnak vannak feladatai a határmenti csempé­szet elleni küzdelemben, s je­lentős szerepet tölthet be egy esetleges menekült-hullám kap­csán fölmerülő ellátási gondok megoldásában is. Méretét te­kintve az alakulat kisebb, mint kellene, de hatásos eszköze le­het a védekezésnek: 25 perc alatt a határ bármelyik pontján kész a parancs teljesítésére.- A tapasztalatok szerint merről jönnek legnagyobb számban illegális turisták?-Legtöbben Románia felől, de persze nem mind román ál­lampolgár - az összetételben úgyszólván a Közel- és Távol­kelet minden országa képvi­selve van. Mintha a történelmi szerep ismétlődne: minél stabi­labb hazánk határvédelmi rend­szere, annál kevesebb az ilyen természetű gondja Ausztriának, Németországnak és a többi nyugati államnak. Voltak tár­gyalásaink velük, biztató Ígére­teket is kaptunk bizonyos anyagi támogatásokra - ezek azonban jobbára a megértő bó- logatás és az egyetértés szintjén maradtak. Úgy tetszik, meg kell szoknunk, hogy Nyugat-Euró- pában sokszor a hangzatos ígé­retek dominálnak, s nem a konkrét, hathatós lépések. Koós Tamás Lidové Noviny tudósítójának egy cseh szakértő. Az ÉBEÉ alapokmánya értelmében Ma­gyarország köteles lenne meg­magyarázni e lépésének okait - így a cikkíró. A cseh katonai lé­gierő számára is égető probléma a modernizáció, mivel az ezred­fordulóra szinte mindegyik re­pülőgépének lejár a használha­tósági ideje. Dr. Mózsik Gyula professzor Fotó: Szundi György Az évszázad moder nizációj a Előtérben az Alföld fásítása Évi 15 ezer hektárral kellene növelni erdőterületeink nagysá­gát ahhoz, hogy az évezred vé­gére megközelítsük a világvi­szonylatban kedvezőnek tekint­hető 25 százalékos erdősítést. A tulajdonviszonyok átalaku­lása nyomán az erdőtelepítések jó része a jövőbeni magántulaj­donosokra hárul, de ők saját erőből képtelenek megoldani ezt a feladatot.-Az erdőtelepítést 1992-ig száz százalékban támogatta a költségvetés: az állami vagy termelőszövetkezeti erdőkeze­lőknek 40-80 ezer forintot jut­tatott hektáronként attól füg­gően, hogy hol, milyen fát kí­vánt ültetni - mondja Dauner Márton, az Erdészeti Hivatal elnöke. - Ez évtől pályázati rendszerben folytatódik a támo­gatás. Minden év őszéig kell el­juttatnia a földtulajdonosnak az erdőfelügyelőségre a pályáza­tát, amelyben pontosan feltün­teti, hogy mekkora területen mi­lyen fafajtát szándékozik telepí­teni.- Az állami hozzájárulás mértéke a következő: az ültet­vény típusú erdőt - nyár, fűz, akác - 40 százalékban, a termé­szetszerű erdőt 70 százalékban, a zöldövezeti-, közjóléti célo­kat vagy éppen erózió elleni vé­delmet szolgáló erdőt pedig to­vábbra is 100 százalékban tá­mogatja az állam. Ezenkívül a fiatal erdők ápolására, tehát az első 6 évre további, szintén vissza nem térítendő, a támoga­tás mértékével arányos segítsé­get kapnak a tulajdonosok. A kormányzati program sze­rint az ezredfordulóig 150 ezer hektár új erdőt kell telepíteni az országban. Ennek mintegy 40 százalékát az Alföldön, 35 szá­zalékát a Dunántúlon és 25 szá­zalékát a keleti országrészben célszerű létrehozni.- Az évi 15 ezer hektáros te­lepítéssel elmaradásban va­gyunk, ezért a következő évek­ben többet kell támogatásra for­dítanunk - folytatja Dauner Márton.- Az idén 450 millió fo­rintot kaptunk a költségvetéstől, de ebből sem tudunk minden igényt kielégíteni. Tegyük hozzá: a 70-es évek végén jelentkezett a hervadásos pusztulás - először csak a töl­gyesekben - a szárazság, a kör­nyezetszennyezés és bizonyos gombák együttes hatására. A beteg fák kivágásával a tölgynél sikerült megállítani a folyama­tot, de közben a bükkösökben, fenyvesekben is megjelentek ugyanezek a tünetek. A pusztu­lás mértéke ugyan csak 3-5 százalék évente, de a hervadás jelei a fák 25-30 százalékánál mutatkoznak! Európai viszony­latban ennél jóval nagyobb a pusztülás mértéke, ám a ma még csak hervadó fák tíz éven belül biztosan kipusztulnak. Az erdőtelepítés tehát egyik leg­főbb feladatává válik agrárgaz­daságunknak. -izs ­Jót nem tesz a környezetnek, de ... Már a rövid előzetes bejelen­tés felbolygatta a kedélyeket, s ahogy közeledett a kitűzött idő­pont, erősödtek a tiltakozás hangjai. Olyannyira, hogy a Hortobágyon, a Nemzeti Park közelében tervezett légvédelmi lövészeti gyakorlat ellen parla­menti interpelláció is elhang­zott. Katonai szakértőnktől, dr. Damó László nyugalmazott vezérkari főnök-helyettestől azt kérdeztük: miért váltott ki ez a szinte rutinszerű katonai gya­korlat ekkora ellenérzést a köz­véleményben?- Az okok minden bizonnyal a néhány évvel, évtizeddel ez­előtti nyomasztó emlékekben rejlenek. A környékbeliek an­nak idején megtapasztalhatták, hogy a hazánkban állomásozó szovjet csapatok - elsősorban a vadászbombázó repülők - gya­korlatozásaik során az erre kije­lölt tereprészeken „élesben” hajtották végre a bombázásokat. Része volt a hortobágyi gyakor­latoknak a magyar honvédségi egységek és a szovjet alakula­tok 70 km-es hatótávolságú föld-föld (4 UNA-M, Tocskaja jelzésű) rakétákkal végrehajtott lövészete is. S noha ilyen, szinte a valódi katonai konfliktus kö­rülményeit idéző gyakorlásra minden hadseregnek szüksége van, ezek a gyakorló akciók roppant pusztító és tűzerő beve­tésével jártak.- Azt azonban civil körökben talán kevesen tudják, hogy ha­zánk területén már nincsenek az előbbiekben említett harci esz­közök. Vadászbombázók akkor is csak a Szovjet Déli Hadse­regcsoport kötelékében voltak, a mi honvédségünk ilyenekkel nem rendelkezett. A föld-föld rakéták pedig már 1991-ben ki­kerültek a hadrendből, a szovjet rakéták robbanófejeit, kilövő ál­lomásait és rakétahordozóit pe­dig elszállították az ország terü­letéről.- A hortobágyi gyakorlat „arzenáljába” minden bizony­nyal csak olyan kisteljesítmé­nyű kézi légvédelmi rakéták ke­rülhettek be (SZTRELA-1, SZTRELA-2), amelyekkel ala­csonyan, 30-200 méter magas- sában szálló gépekre, illetve ki­csinyített repülő célpontokra le­het tüzelni. Ezeken „igazi” rob­banófej helyett úgynevezett INERT-fej használatos, amely­ben az eredetivel megegyező súlyú, de nem pusztító anyag (sok esetben egyszerű homok) van...-Mindehhez persze a kézi fegyverek - géppisztoly, gép­puska, golyószóró - és helikop­terre szerelt kis űrméretű gép­ágyú tüzelése adja a „hátteret” - de ezek együttesen megközelí­tőleg sem okozhatnak a hely­színen, a hortobágyi tájban és környezetében annyi kárt, mint a 70-es, 80-as években lezajlott bombázások és légvédelmi lö­vészetek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents