Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-24 / 200. szám

8 üj Dunántúli napiö 1993. július 24., szombat Felújítják a polgármesteri hivatal épületét Fotó: Szundi György Kovácshidán egy napon történt valami csoda Kéne egy csapat Magyarul magyarán A keltezés és a számok helyesírása Még azt mondják az embe­rek, hogy nem történnek cso­dák. Pedig történnek. Akkor zárult le egy korszak Kovácshida és környező kiskö­zségeinek életében, amikor a szerdahelyi kocsmáros letette az új kapuskesztyűt és a bírónak szánt sípot a polgármester aszta­lára. A nagy álom végérvénye­sen magvalósult, elkészült az a focipálya, amely valaha a térség kevés sportlétesítményeinek egyike volt, s amelyet évekig benőtt a gaz, lerobbant öl­töző-épületének ablakain ki-be­járt a szél, s befejeződött egy szervezés-előkészület-előmun- kálat amiben a környék fiataljai oroszlánrészt vállaltak. Csodaszéppé varázsolták a pályát, s csodaszéppé az öltö­zőket. Megtették azt a bátor és merész lépést, amivel ismét olyan közösséget lehet terem­teni, amely nemcsak önmagát edzi, fejleszti s készteti majd fölvállalni néha erőn felül is cé­lokat, hanem kihat (?) a falu éle­tére is. Kimozdítja az embere­ket, hitet, célt adhat nekik is, akik többségben munka nélkül, rokkantnyugdíjjal vegetálnak az italbolt és az otthon között in­gáivá, dülöngélve, reményt ad­nak annak, aki már beletörő­dött: itt már nem történhet semmi. Mondják, a létesítmény ava­tása csendben az első edzésen megtörtént - majdnem száz fia­tal jött el Kovácshidáról, Drá- vacsepelyről, Drávaszerdahely- ről, Ipacsfáról, de érkeztek még Kórósról is. Ki gyalog, ki bicik­livel, gépkocsival; tizenévesek, huszonévesek, s valaha itt foci­zott öregfiűk is. A hivatalos avatás állítólag az első bajnoki mérkőzés előtt lesz, amiért a helybéli sportbarátok lassan térdig koptatják a lábukat. Na­gyon nehéz elintézni ugyanis, hogy itt, a valaha siklósi járás­ban is a megye III, azaz a me­gyei harmadosztály bajnoksága beinduljon, s benevezzen a Ko­vácshida FC. (Színükben pi­ros-feketék, mint a bajnok Honvéd.) Nincs vállalkozásuk­hoz igazi patrónus, s a Pécs környéki vagy a Mohács kör­nyéki bajnokság messzire van, sokat kéne utazni. Pedig erről álmodnak sokan. Mondogatták annakidején Mándy Iván szava­ival: Kéne egy csapat. Márta Ernő kovácshidai és Selymes Sándor drávaszerdahe- lyi polgármesterekkel sok min­denről szót váltottam a most szépülő körjegyzőségen. Ide tartozik a négy kisközség, Ko­vácshida 322, Drávaszerdahely és Drávacsepely 230, Ipacsfa 257 lakosával. Valaha Harkány­ról nézték le őket: oda csatolta az államigazgatás átrendezése ezeket az Ormánság felé tartó községeket. Nem is mentek vele sokra: a harkányi tanács legföl­jebb abban segítette őket, hogy könnyebb és elviselhetőbb le­gyen a haldoklás.Illetlenség volna azonban elhallgatni, hogy a válás, az új önkormányzatok fölállása idején kaptak közsé­genként néhány milliót végki­elégítésként. A Harkánytól való búcsú így éppen az egykori har­kányi tanácselnök okán sikere­dett tisztességesre. Azóta tataroztak néhány há­zat, új is épült, s furcsa átmeneti emlékmű: Kovácshida központ­jában, az útfordulónál egy ha­lom PVC-nyomócső, a mara­dék, ami a község vízhálózatá­nak kiépítésekor megmaradt. A fölösleg. (Elfelejtettem meg­kérdezni, hogy vajon a megma­radt csöveknek mi lesz a sorsa, de nem is ez a fontos.) Épültek utak, s a pénzek okos fölhaszná­lása a helyi képviselőkön múlik. Akik annakidején megfogal­mazták: itt nem a szociális segé­lyekre kell a pénzeket fordítani, mert szinte mindenki szegény, mindenki megérdemelné, s ak­kor bizony alig-alig jutna egy-egy családnak. Jobb talán, ha a községre áldoznak, mert akkor abból mindenki részesül. Beszélgettem már jónéhány éve több körzeti orvossal is: mindegyik mondta, elszomorí- tóan rossz a falvak lakóinak egészségi állapota. Lerobbant, öreg ember a középkorúak többsége, s bizony az ital és a cigaretta, a fizikai terhekkel ki­egészítve hamar a sírba viszi fő­leg a férfiakat. Az ingázás és a kétlakiság gyötrelmei: a hajnali kelések, a vonaton-buszon zötykölődve alvások, a hajnali kocsmanyitások és féldecik, a bizonyos értelmű kilátástalan- ság nem csak lélekölő: a testet is kikezdi. Márta Ernő polgár- mester kérdésemre, bár látom, nem szívesen teszi, de rábólint. Kovácshidán sem hatvan éves korban megy minden férfi nyugdíjba. Szemléletesen fo­galmaz, amikor azt mondja: ez a következménye annak, ha az ember nem látja a dolgok végét. Márpedig itt, jóideje nem igen tudnak a világ folyásán eliga­zodni az emberek. Bár indul egynémely vállalkozás, - zöld­ségtermesztéssel maga is fog­lalkozik -, mégsem tudtak, mégsem mertek igazából a ma­guk dolgában előrébb menni. Várakoznak az emberek. Hallanak mindenhonnan ilyen-olyan híreket: látják a munkájuk eredményét. Előre semmit sem lehet kiszámítani. Ma ennyi a sertés kilója, holnap annyi. Megéri? Nem éri? Ki tudná előre megmondani? A hétköznapok változásaiban a társadalmi átalakulásunk min­den gyötrelme tetten érhető e községben, e községekben. Az emberek tehetetlenségét meg­növeli az információ hiány: nem tudják, hogy mihez kezd­jenek, s nem tudják, hogy ho­gyan? (Szociológusok tudnának minderről szenzációs dolgoza­tokat összehozni.) Miért nem kell a föld? Miért nem kell a jó­szág? Miért ez a csendes vege­tálás, ellumpenedés? S miért néznek arra ferde szemmel, irigykedve, aki a várakozás csöndjét valamivel megtöri: földet bérel, dinnyézik, fóliázik, egyébbe kap. S mindebben a legégetőbb: vajon hogyan találnak vissza fa­lujukba az egykor ingázásra kényszerített, majd az ingázók közűi kivetett emberek? Sokmindenről szót váltottunk Kovácshidán, megnéztünk egy-két épülő házat, kimentünk a pályára, megnyitottuk az öl­töző kapuját, s megnéztük a szertárban a polcokon sorakozó mezeket, focicsukákat. Még csak néhány edzés nyomait vi­selik. S elbeszélgettünk arról is, hogy mit jelenthet a jövő szá­mára, ez a kalákában megépített sportcentrum, amelyet még a BCM is megsegített a méretes kapukkal. Ad-e hitet a kétke­dőknek, ad-e hitet abban, hogy érdemes valamibe belevágni. A fiataloknak bizonnyal. Ők a foci révén szőnek majd egyéb életre kiható álmokat. S talán néhány idősebbnek is ad valamit, hitet az újrakezdés­hez. Amíg nem késő. Kozma Ferenc Kézikönyv a jó házassághoz A puszi, a mosoly, a simoga- tás, a széptevés növeli a várható élettartamot, állítja Piero Ba- lestro. A torinói pap, aki lélek­tant is tanult, könyvet írt „A szeretet nyelvén” címmel. Az olasz könyvpiac slágere külö­nösen azoknak hasznos olvas­mány, akik meg akarják men­teni zátonyra futott házasságu­kat. De kézikönyvként forgatják a házasságkötés előtti oktatás­ban is, ami Olaszországban kö­telező. „Nem elegendő csak szeretni- hangsúlyozza Ba- lestro atya. - Ezt a másik ember tudomására is kell hoznunk: ké­nyeztetéssel, gyengédséggel, amit inkább vigyünk túlzásba, ahelyett, hogy fukarkodnánk vele.” A kézikönyv szerint a gyengéd érzelmek eltitkolása káros, sőt azzal a veszéllyel jár, hogy a szervezet megbetegszik. A szexet sem szabad - úgy­mond - szégyenletes dolognak tartani, mivel „minden formája” csodálatos. Robogó-bolt Megnyitották Budapesten az első úgynevezett Scooter-házat. A XI. kerületi Andor utcában működő cég tulajdonosa a két hónappal ezelőtt alakult Treff-X cég. A svájci közreműködéssel létrejött, és 10 millió forintos alaptőkével működő vállalko­zás főként japán gyártmányú robogók értékesítésével foglal­kozik. Használtakat és újakat egyaránt árusít. A cég francheis rendszerben klubhálózatot is szeretne működtetni a nagyvá­rosi kismotorok népszerűsítése érdekében, továbbá azért, hogy nyilvántartsa ezeket, mivel a robogókra hazánkban nem lehet biztosítást kötni. (MTI) Igazat kell adnom szerkesz­tőmnek, aki szerint a nyelv- használat finomságairól, ár­nyalatairól írni mindaddig csaknem fényűzés, amíg „írás­tudók” és egyéb értelmiségiek helyesírási gondokkal küsz­ködnek. Alátámasztotta ezt a vélekedést az egyetemi írás­beli felvételi feladatok javítása közben szerzett bőséges és le­hangoló tapasztalatom. Hol is kezdjük? Szerkesz­tőm kívánságára a keltezéssel, mert - ahogy mondta - mun­katársai annyiféleképpen írják — mármint a keltezést -, ahá- nyan vannak. Nos, szigorúan igazodva a MAGYAR HELYESÍRÁS SZABÁLYAI 11. kiadásához a következőkhöz kell tartani ma­gunkat. A keltezés lehetséges változatai: 1993. július 26. - 1993. júl. 26. - 1993. VII.26. - 1993. 07.26. - Terjedőben van: 1993-07-26. (Az Magyar Tu­dományos Akadémia Helyes­írási Bizottsága ezt még nem szentesítette.) Az évet és a napot jelölő számjegyekhez a toldalékok pont nélkül, kötőjellel kapcso­lódnak: 1848. március 15-én.- Magyarország 1514-ben. ­.. január 31-ig vagy 31-éig; március 12-től vagy 12-étől; január 1-je, 1-jén, 1-jéig. - Áz elseje vagy elsejei számjeggyel: 1-ji vagy 1-jei. Ha a napok sorszáma után névutó következik, a számok után a pontot ki kell tenni: 1933. június 20. és 30. között, de: 20-a és 30-a között - 1992. december 10. óta, de: 1992. december 10-e óta. Az évszámok után általában pont van: 1848. március 15. - 1848. márciusban - 1848. áp­rilisi — 1993. évi - 1993—94. vagy XIX-XX. század - 1944. őszi -1945 március-áprilisban - 1945. tavaszi-nyári - 1945. október havában - 1945. októ­ber folyamán. Az évszámok után nincs pont, ha a1 az évszámot (évszámcsopor­tot) névutó vagy névutóból képzett melléknév követi: 1848 előtt vagy előtti, 1867 és 1896 között vagy közötti b/ az évszám (évszámcsoport) birtokos jelzője egy másik szónak: 1526 augusztusában 1848 hősei 1849 mártírjai 1848-49 forradalmai 1914 késő őszén 1920 első felében 1848 tavaszi hónapjai 1944/45 nehéz telén. Ha az évszám alany, szintén elmarad a pont: 1789 forduló­pont Európa életében - 1941— 45 mérhetetlen károkat oko­zott népünknek. Bármely keltezés, bármely évszám írása a felsorolt példá­kat követve hibátlanul meg­oldható. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés augusztus 2-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVE­LEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A július 10-i lapban közölt rejvény megfejtése: „Remélem mama, hogy nem akarsz megint ve­szekedni a papával?” A helyes megfejtők közül ajándékutalványt nyertek: Dudás István, Pécs, Mártírok u. 36., Markó Matild, Szentlőrinc, Kodály Z. u. 8., Mező Sándor, Pécs, Matusán B. u. 11., Pókó János, Pe­reked, Fő u. 10., Szitás Tibor, Palotabozsok, Ta­vasz u. 34. Az utalványokat postán küldjük el. őszei indul a bajnokságban a kovácshidai csapat

Next

/
Thumbnails
Contents