Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)
1993-07-17 / 193. szám
8 aj Dunántúli napló 1993. július 17., szombat Belesikoltva hullámokba Lassan megindul a növekedés Magyarul - magyarán színlelt ijedelmet Dunafalváról Szekcsőre indul a régi komp Gyönyörű és félelmetes víz. A túloldali gát közvetlen közelében, éppen a védett oldalon élő Frányó Dezső házára is rálátnánk innen, ha nem takarná sok-sok magasra nőtt kanadai nyár. Amott három magányos fa próbál az ég felé tömi. Barátom magyarázza, mellette Szi- laski Lajosék hétvégi háza, & megint odébb éppen a szegedi karatézók nyári tábora, bent az árterület fái között. Ha jobban megnézem, egyik-másik sátor oda nem illő színével ki is villan a fák-bokrok közül. Dunaszekcső legszebb és legmagasabb pontján állunk, a magas löszfal tetején. Törökdomb. Alattunk a Duna, s talán egyet ért velem Rácz Pista is: ha nem sürgetne az idő bennünket, naphosszat elüldögélhetnénk itt, mint e káprázatos panoráma foglyai. Szó nélkül, csöndben. Hallgatva a folyómente zajait, a szél-hegedű pattanó húrjait, az időnként felsíró hajókürtöket. Itt a nagy, kettős-kanyar. A folyómeder valaha utat keresve magának tétován körülnézett, s tán mint a részeg ember, ide-oda lépve kerülte meg az útjában álló akadályokat. Talán az egyik legszebb baranyai pontja a Dunának ez, bár már a jelző leírásakor érzem, sok vízi ember replikái azonnal: akadhat bizonnyal még szebb pontja is. Meglehet. Biztosan ott a legszebb és legvonzóbb a Duna, ahol az ember éppen idejét fecsérli: a kőgát mögött süllőre várva, vagy motorcsónakkal húzva a part mentén, akár mint legutóbb, (tavaszleső jégviharban), belesikoltva a hullámokba színlelt ijedelmet. Vagy átellenben a dunafalvi töltés alatt, a 03/2 helyrajzi számon, ahová a tavalyi ár idején csónakkal eveztünk be a gólyalábakon álló vízitanyára, s ahol bajai módra készült a halászlé. A laposfenekű bogrács aljában bicskával felvágott vöröshagymára feküdtek föl a megtisztított, besózott halszeletek, majd következett a víz. Csak éppen annyi, hogy ellepje. Első forrásig zöldes a lé, majd kés hegyén megkapta a kellő mennyiségű pirospaprikát, s lángoló keményfa hasábok zubogva érlelték készre nem egészen huszonöt perc alatt. Amikor közbeszóltam,» paszí- rozni kéne, Pista megfelelően ráérezve a vendégjogra, visszakérdezett:- Gondolod, hogy a halászok mindig hordtak magukkal pa- szírozógépet? Na ennyi. Búcsúznunk kell a löszfal magasából: alant a komp egészkor indul. (Ha tudtuk volna, hogy ilyenkor aratás idején sűrűn fordul a szekcsői komp - mohácsi vállalkozó, Mészáros Imre bérli -, még egy darabig feltehetően elücsörgünk az oldalára fordított szüretelőkádon.) Ami momentán két malterosvödröt rejt: valaki, igen szerencsés ember éppen ide épít magának a domb peremére. Vagy házat, vagy présházat, vagy mást, talán csalogató vendéglőt. Bizonnyal annyi látszik: az alapok nagy teraszt sejtetnek. A kompot motoroshajó vette hóna alá, s vastag drótkötél pórázon viszi át a túloldalra. Alig néhány pillantás az út, mire felocsúdik az ember a víz-közelség öröméből, már oldalazhat is le srégen a gépkocsival a dunafalvi kikötőbe. Ma nagy a szél, mégis sűrűn szeli a kishajó a vizet. Ifjabb Mászáros, megbízott révész szerint ma már a harmincötödiket fordulták, s csupán arra volt ideje, hogy valamit délben bekapjon. Ugyanis ahogy megjelennek a pótkocsis teherautók színültig gabonával rakva, indulni illik. (Soha nem érne át a termény a túlpartra talán, ha az óránkénti menetidőhöz igazítanák a révet.) Nincs híd errefelé a Dunán. Sokszor hitegették az ittenieket, de mégse lett. Télen föbkell menni Bajáig, akár oda, akár vissza akar valaki jutni. Erről beszélgettünk sokáig Frányó- éknál is, aki a dunafalvi önkormányzat képviselője. (Aki amúgy gazdaember, szépre telepített szőlője elvágólag fut a magas kordonon, az ólakban a jószág pihen.) Különösen télen rossz a közlekedés: akad, hogy lehetetlen Baranyába bejutni. A kompról a vikendházig a védőgát tetején vezet az út: a lélekölő sárrázón, a sajátos hullámok a tetején. (Annakidején egy helybéli kitalálta, az idegennek azt kell mondani, azért ez a sok rece, mert ötvenhatban ezen a töltésen jöttek az oroszok Bajáról, s a tankok lánctalpa kivágta. Pedig csak a szél tette: ilyen furcsára fújta a fölösleges port.) A récék az ember lelkét is kirázzák, nincs a gépkocsi számára ideális sebesség. Pista mutatja a kenut: a minap vette. Könnyű test: ezt nem lehet úgy kint hagyni a vízen, mint a halászcsónakot. A partfal itt is magas - persze minden relatív, a Duna vízállásától függ - ezért aztán csörlőt készített, hogy könnyebben a partra emelje. Már a motorcsónakban ülünk, felfelé a Kenderáztató felé, amikor szóba jön egy helybéli ember halála. A hajóját múlt szombaton emitt találták meg, őt meg hat nappal később, egy kilométerrel lejjebb, a túloldal homokján. Ki tudja, mi történhetett? A Duna kegyetlen tud lenni, néha azt is becsapja, aki úgy hiszi, kiismerte már... Változik a víz, változik szinte naponta. Sok furcsaság megesik. Mostanában az a hír járja, főleg a horgászok között, hogy rengeteg a kárász. Sokkal több, mint valaha. Akad bőven dé- vérkeszeg is, időnként jön a süllő, csuka, s a nyurga ponty. Lehet kuttyogatni is: valahol Baja alatt, talán Szeremlén lakik egy harcsakirály, csak harcsára megy, s fog néha 35-40 kilóst. (Van e jobb dolog, mint esténként, tűz mellett, halat sütni, jóféle bor mellé, társaságban?) Egyébként szándékunk nem több: a csónak orrában ne- gyed-vödörnyi orrfacsaró erjesztett kukorica, s a kukorica tetején az erjesztéstől elalélt néhány jókora lótetű. A pecabot szerelése közben szóba kerül a Bezerédi-holtág, ahol talán a világkiállítás egyik színhelye is lehet. Van már rá elképzelés, vízi-paradicsomot lehetne létrehozni itt néhány millióval, legalábbis erről váltott szót a dunafalvaiakkal a bajai polgármester. De aztán elcsendesülünk, nem kíván beszédet a művelet: a víz tetején táncolnak az úszók, s mintha meg-megsüllyedne, bukna a baloldali... Most kezdődik számunkra a nap igazán, így délután négy óra fele. Itt a kanyart védő kőgát mögött, az alig kétugrásnyi széles Duna-víz partján. Kozma Ferenc A szekcsői dombról a legszebb a panoráma Lottózzon vagy lottózzék? Az európai gazdaságok még az idei év végén túllépik a recesszió mélypontját - jósolja a Rajna-Vesztfáliai Gazdaságkutató Intézet (RWI) legfrissebb jelentése. A dokumentum készítői arra számítanak, hogy lassan megindul a beruházások és a fogyasztás növekedése. A munkanélküliség azonban - átmenetileg - tovább fog növekedni Európában. Az esseni kutatók szerint mérséklődni fog a konjunkturális szintkülönbség Európa és az Egyesült Államok, illetve Japán között, ahol már megindult, illetve most kezdődik a gazdasági föllendülés. 300 dollár évente Az év első öt hónapjában 149 millió USA-dollámak megfelelő valutát vásárolt a turistaellátmány terhére a lakosság. A Magyar Nemzeti Bank tájékoztatása szerint ez csaknem háromszorosa a múlt esztendő ugyanezen időszakában eladott 45 millió dollár értékű külföldi fizetőeszköznek. A növekedés részben azzal függ össze, hogy időközben, tavaly július 1-jétől 50 USA-dol- lárról 300 dollárra emelkedett az igénybe vehető éves lakossági valutakeret. A magánutazás céljára kiszolgáltatott külföldi fizetőeszközök összege 1992-ben 344 millió dollárt tett ki. Egy évvel korábban, 1991-ben összesen 114 millió dollárt vásárolt a lakosság - az MNB összesítése szerint - a turistaellátmány terhére. Ebben az időszakban még 50 dolláros volt az éves keret. A Szerencsejáték Rt. felelős beosztású dolgozója szögezte nekem a címben föltett kérdést. Örömmel nyugtáztam az érdeklődést, amely nemcsak a pénzügyi szakember felelősségét tükrözte, hanem a nyelvhasználat kérdéseiben megnyilvánuló érzékenységét, igényességét is. Az Rt. szemszögéből úgyszólván mindegy, hogy a lottózzon, totózzon vagy a lottózzék, totózzék felszólítás hatására vásárolnak-e hétről hétre több játékszelvényt. Nyelvi szempontból azonban a két alak a régóta vitatott ikes ragozásra, az ikes igék használatára hívja fel a figyelmünket. Az ikes elnevezés a kijelentő mód jelen idő egyes szám 3. személyű igealak végződéséből ered: esz-ik, isz-ik, játsz-ik, alsz-ik. Aligha téveszti el bárki is ezek használatát, s még véletlenül se mondja vagy írja így: esz, iszjátsz, aisz■ - Kivételként fordul elő ebben az indulatos kérdésben: Már megint esz a fene?! Az 1. és a 2. személyben már valamivel több a bizonytalanság. Az eszem, iszom, alszom, játszom szabályos alakok mellett egyre gyakrabban hallható, olvasható az eszek, iszok, játszok, alszok iktelen forma. Más elbírálás alá esik a bújik, illik megjelenik, válik igék ragozása. Erőlte- tettnek, modorosnak éreznénk a szabályos ikes alakokat: bújom, illem, megjelenek válói - Ez azonban nem jelent számottevő arányeltolódást, mert az -s, -sz, -z végű ikteleneket egyes szám 2. személyben ikesen ragozzuk: olvasol, hiszel, nézel -a „szabályos” olvas-sz, hisz-sz, néz-sz helyett. Ezt a váltást ugyancsak a jó hangzás követeli meg. Az ikes ragozás rendje azonban a feltételes és a felszólító módban bomlott fel igazán. Ennek a legékesebb bizonyítéka az, hogy még iskolázott emberek se tudják szabályosan végigragozni az ikes igéket ebben a két módban, így: enném, innám - ennél, innál - ennék, innék, illetve: egyem, igyam - egyél, igyál — egyék, igyék. A lottózzék egyértelműen az egyék, igyék alakokkal mutat ragozásbeli azonosságot, vagyis ikesen ragozott ige felszólító módban. A nyelvtart számon tartja ugyan a szabályos alakokat, de ugyanakkor tudomásul veszi a nyelvben, főként a beszélők tudatában végbemenő változásokat, s a változások eredményeként kialakult nyelvszokást. Elfogadja a valamikor szabálytalannak minősített iktelen alakot, a lottózzon használatát, de nem száműzi az ikes lottózzék alakot sem. A nyelvi finomságokat, árnyalatokat ismerő és becsülő emberek megnyugtatására választékosnak, irodalminak, ünnepélyesnek minősíti, s ezzel egy kissé ösztönöz is bennünket mindkét alak megőrzésére. Akinek tehát megszokott, hétköznapi tevékenység a szelvények kijelölésé, az lottózzon', akinek viszont kivételes, ritka, mondhatnám ünnepi időtöltés, az meg lottózzék! Tudomásom szerint Fortuna nem avatkozik bele a lottózzon - lottózzék ragozott igealakok vetélkedésébe. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés július 26-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134, Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi ü. 34. VIII. em. A július 3-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Az első féljem ennyi idő alatt már készített volna egy tutajt. Ajándékutalványt nyertek: Dániel Bernadett, Komló, József A. u. 1., Nagy Roberta, Pécs, Sáfrány u. 12., Pécsi Józsefné, Mecseknádasd, Kossuth u. 121., Széli József, Pécs, Gosztonyi Gy.u. 8/b„ Vincze Katalin, Dombóvár, Tanácsköztársaság tér 17., Az utalványokat postán küldjük el.
