Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-12 / 188. szám

1993. július 12., hétfő oj Dunántúli napló 7 Veszélyes gazdagnak lenni Lengyelországban? A lengyel gazdasági életben egyre több olyan visszatetsző jelenségre derül fény, amelyek növelik a vállalkozókkal, üzlet­emberekkel, sőt általában a pri­vatizálással és a piacgazdaság­gal szembeni ellenszenvet. Ne­hezíti a helyzetet a törvényi szabályozás áttekinthetetlen­sége. Hol a megfelelő törvé­nyek hiánya, hol a sietve meg­alkotott törvények hiányosságai állítanak csapdákat hol a válla- kozóknak, hol a csaló és lelki- ismeretlen üzletembereknek ki­szolgáltatott kisembereknek. A zűrzavarhoz nem kis mér­tékben járult hozzá az Art-B konszern ügye. A vállalat tulaj­donosai, két fiatalember, össze­harácsolt dollármillióikkal Izra­elben kerestek menedéket, és maga a lengyel államfő nyilat­kozott többször is ügyükben. Többek között kijelentette: nem érdekli, hogy törvénysértést kö­vettek-e el, vagy csak visszaél­tek egy jogilag és szakmailag hibás pénzügyi szabályozással, bíróság elé akarja állíttatni őket, mert mindenképpen erkölcste­lenül és jogtalanul jutottak nagy vagyonhoz. Még azt is meg­tette, hogy megkérte az izraeli államfőt, adják ki a két bűnöst a lengyel hatóságoknak - holott Izrael és Lengyelország között nincs kiadatási egyezmény. A nagyvállalkozók elretten­tőnek tartják, hogy az Államvé­delmi Hivatal szabályos kom­mandóakciók egész sorát haj­totta végre, hogy őrizetbe vegye az ország vezető üzletemberei­nek egész sorát. Jelenleg lega­lább 10 bankár vár ügyének bí­rósági tárgyalására. Nem vélet­lenül teljed az az anekdota Var­sóban, amely szerint egy milli­omosok számára fenntartott klubban az egyik tag odafordul a másikhoz és azt kérdezi tőle: „Te hányadik vagy a leggazda­gabb emberek listáján? - A negyvenhatodik. - Szerencsés ember vagy, Neked még van időd, mielőtt letartóztatnának. Engem sajnos a 19. helyre tet­tek.” A bizonytalanságot növeli, hogy a lengyelek túlnyomó többsége erkölcstelennek tartja az „érdemtelen” vagyonszer­zést, és börtönbüntetést követel azok ellen, akik a joghézagokat használják ki. Természetesen szó sincs róla, hogy ne lehetnének a leggazda­gabb emberek között is bűnö­zők, csalók, sikkasztok. Az azonban semmiképp sem növeli a jogbiztonságot, ha komman­dósokkal vitetnek el egy olyan, nemzetközi szinten is elismert nagyvállakozót, mint Aleksan- der Gawronik, Lengyelország egyik leggazdagabb embere, s utána hónapokon keresztül szinte hetente változtatják, mi­vel is vádolják tulajdonképpen. Esete nem egyedi, s az ilyen el­járás azt sugallja, mintha előbb letartóztatnák a gyanúsítottat, s csak azután próbálnának megfe­lelő jogi érveket keresni bíróság elé állításához. Barabás T. János Balladur száz napja Francia miniszterelnök még sohasem került olyan nagy par­lamenti többség birtokában a Matignon palotába, mint Edou­ard Balladur - és sohasem volt még olyan népszerű kormány­zásának első száz napja után, mint ő. Pedig az új francia jobbközép kormány feje igen­csak sajátos helyzetben kor­mányoz. Egyrészt számolnia kell azzal, hogy lépéseit bármi­kor fékezheti, vagy meggátol­hatja a szocialista párti elnök, Francois Mitterrand. Ennél is súlyosabb gond azonban szá­mára, hogy rendkívül nehéz helyzetben lett miniszterelnök, akkor, amikor az országban bajban van a gazdaság, amikor a munkanélküliek száma megha­ladja a három milliót, s amikor az államkassza, a szociális in­tézmények kaszája üres - s a franciák jó része éppen az új kormánytól várja a gazdasági csodát. A miniszterelnökről gyakran mondják, hogy „pedagógus haj­lamú”, szereti az alapos magya­rázatokat, tettei indoklását, de nem használ nagy szavakat, ke­rüli a frázisokat. Kormányzása száz napjának évfordulója al­kalmából is ezt tette, amikor egy órára a France 2 televízió legnépszerűbb politikai műsora, „Az igazság órája” kamerája elé ült, hogy válaszoljon a riporte­rek kérdéseire. Egyöntetű a vé­lemény, hogy ebből a próbából sikerrel került ki - s az első száz nap mérlegét is általában pozi­tívnak ítéli meg a közvélemény. Balladur itt is elmondotta: kormánya legfőbb feladatának a gazdaság fellendítését, a mun­kanélküliség megállítását és csökkentését tartja s ehhez iga­zítja politikáját - de nem képes csodákra és az első eredménye­ket legfeljebb az év végére, a jövő év elejére lehet várni tőle. Erre az időszakra viszont már lehetségesnek tartja, hogy meg­állítsák a munkanélküliség nö­vekedését és a gazdasági re­cessziót, jövőre pedig talán már meg is tudják fordítani a folya­matokat. Ehhez a programhoz a kor­mány eddig csak a kezdeti lépé­seket tudta megtenni. Elsősor­ban a kimerült szociális alapo­kat kívánta feltölteni: a biztosí­tási alapok hiányát pótolják át­menetileg a „Balladur-kölcsön- nel”, a jelek szerint jelentősen túljegyzésre kerülő negyven milliárdos államkölcsön kibo­csátásával, addig, amíg meg­kezdődik a privatizációs bevéte­lek beáramlása ezekbe a pénztá­rakba. Egyúttal foglalkoztatási programot is kezdeményezett: egyelőre 12,9 milliárdot szán erre, növelni kívánja azoknak számát - elsősőroban az isko­lákból most kikerülő fiatalok és a tartós munkanélküliek köré­ben, - akik állami támogatással részesülnek szakképzésben és addig minimális jövedelemben részesülnek, most nem kerülnek a munkanélküliek közé. Viszont a kormány kényszer- intézkedéseket is végrehajtott és egyelőre még nem látni, mi lesz ezek kihatása a közvéleményre akkor, amikor már zsebbe vá­góan jelentkeznek. Az élvezeti cikkek adójának emelését senki sem kifogásolja, de már a ben­zinre kivetett újabb adó vissza­tetszést keltett, el is halasztották bevezetését. Az pedig, hogy a kormány egyelőre - az év végig - befagyasztotta a nyugdíjak, a családi pótlék összegének ren­dezését, a jövő évre tette át a közalkalmazottak fizetésrende­zését, módosítani akarja a nyugdíjrendszert, csökkenteni az egészségügyi biztosítás kia­dásait, hosszabb távon árthat a jelenlegi népszerűségnek. Balladur emellett gyorsan lé­pett azon a téren, hogy a jobb­oldal politikai programjában foglalt terveket megvalósítsa, mert az új parlamenti többség birtokában biztosra mehet. Nem vitás, hogy ezeknek az intézkedéseknek egy része a közvélemény nagyobbik fel­ének óhaját fejezi ki, - de a ki­sebbik felében visszatetszést kelt. Ezek közé tartozik részben a privatizálás tervezete - a ma­gánkézbe adandó vállalatok egynémelyikét sokan szeretnék továbbra is állami tulajdonban látni. De ennél is nagyobb visszhangot keltett néhány olyan rendelkezés, amely meg­szigorítja az állampolgárság el­nyerését, növeli a rendőri szer­vek hatáskörét. „Végre kormányozzák Fran­ciaországot” - mondotta a Bal­ladur kormány száz napjának mérlegét megvonva a nagy pat- rónus, Jacques Chirac, a na­gyobbik kormánypárt, a Tömö­rülés a Köztársaságért vezetője. A közvélemény eddig neki ad igazat. A politikai életben nem­sokára bekövetkezik a nyári szünet és ez időt ad a miniszter- elnöknek a további lépésekre. Párizsban őszre már eredmé­nyeket kell letennie az asztalra. Kis Csaba Pályaudvari tűzharc - miniszterbukással Úgy tűnt, hogy ez lesz a német terrorelhárítás egyik legsikeresebb akciója. Ami­kor azon a kora délutánon, 12 óra 54 perckor, a mecklen- burgi kisváros Bad Kleinen pályaudvarának második vá­gányára befutott a wismari he­lyi szerelvény, 54 rendőr és 11 GSG kommandós - termé­szetesen civilben - már két napja figyelte az érkezőket. Végre megérkezett, akit vár­tak, legalábbis az egyik: Bir­git Hogefeld, aki a kapott „fü­lesek” szerint a restiben be­szélt meg találkozót élettársá­val, a körözési lista élén sze­replő, Wolfgang Grams-sal. 14 óra 5 perckor már ott ültek az egyik asztalnál, kávét és ásványvizet rendeltek, mert - mint a pincérnek mondták - várnak még valakit. Grams óvatosan körülnézve, hét per­cenként kiment az étterem elé, míg fél háromkor megjött a harmadik is. A terrorista pá­ros természetesen nem tudta, hogy az illető (csak fedőneve ismeretes - Klaus) az Alkot­mányvédő Hivatal embere volt, aki beépült a terroristák soraiba. Az ebéd elfogyasztása (rán­tott Camembert, bécsi virsli) után 15 óra 15 perckor hagy­ták el az éttermet s két perc múlva hangzott el a „Zug­riff!” kiáltás, amely az akció kezdetét jelezte. A nőt azon­nal elkapták, de a terrorista fegyvert rántott s tizenegy lö­vést adott le üldözőire. A tűz­harcban Michael Newrzella huszonöt esztendős komman­dós halálos sebet kapott, majd földre került Grams is, aki ugyancsak belehalt sérülé­sébe. így hangzott a hivatalos változat, de két vonatkozás­ban súlyos kétely vetődött fel. Egy szemtanú, Joanna Baron, aki a közeli kioszk eladónője, a Spiegel című magazinnak elmondta, hogy a földön he­verő, súlyosan sebesült terro­ristához odalépett két kom­mandós és közvetlen közelről több lövést adott le rá. Az újabb orvosi vizsgálat is meg­állapította, hogy a halálos lö­vést végül négy és fél centi- méteres távolságból adták le. Egyes körök azzal menteget­ték ezt a tettet, hogy a baj társ halála váltotta ki a rohamosz- tagosok tragikus reakcióját. A történtek megtépázták a határőrséghez tartozó GSG-9 (Grenzschutz-9) kommandó mítoszát. Ezt a 220 tagú egy­séget a müncheni olimpiai merénylet után, 1972 szep­temberében hozták létre, Genscher személyes kezde­ményezésére. Kemény fizikai próbák és lélektani tesztek nyomán választják ki tagjait. Ha valaki elérte a negyven évet, azonnal leszerelik.Igaz, mehet a határőrséghez, a Bundeswehrhez, vagy testőr­ként elhelyezkedve három­szorosát kaphatja addigi fize­tésének. A pályaudvari tűzharc ügye a magas politikát is megmoz­gatta: Seiters belügyminiszter lemondott, hogy szabad fo­lyást engedjen a vizsgálatok­nak. A kancellár igyekezett marasztalni, de belügyminisz­tere, vállalva a személyi fel­elősséget, úgy cselekedett, ahogyan az jogállamban néha fájdalmas, néha talán nem is minden részletében igaz­ságos, mégis szokásos. Réti Ervin 600 %—os infláció Oroszországban Szabad olajár Oroszországban az infláció az idei első félévben elérte a 600 százalékot - jelentette be Oleg Lobov, a gazdasági ügye­kért felelős miniszterelnök-he­lyettes. Az Interfax hírügynökségnek adott nyilatkozatában Lobov azt is elmondta, hogy ha az olaj árát teljesen felszabadítják, az év végéig akár még további ártíz- szereződés várható az ország­ban. Jurij Safranyik energiaügyi miniszter kedden jelentette be, hogy az elektromos áram tari­fája rövidesen 17-szeresére emelkedik Oroszországban. Afganisztáni veteránok Kasmírban mintegy 300 „af­ganisztáni veterán,, harcol a muzulmán szakadárok oldalán India ellen - jelentette be az in­diai határvédelmi csapatok fő­nöke. Prakas Szingh szavai sze­rint ezek az iráni, afgán, pakisz­táni, szudáni és arab országok­ból származó veteránok koráb­ban a szovjet csapatok ellen harcoltak Afganisztánban, ké­sőbb pedig beszivárogtak Kas­mír indiai részébe. Kezdetben inkább irányító tevékenységet végeztek és propagandát fejtet­tek ki, időközben azonban a „zsoldosok” közvetlen har­cokba is keveredtek az indiai csapatokkal Gyökeres változások időszaka Fél év belga színekben Sikeres az űrutazás Első hetének végéhez közeledik az orosz-francia közös űrrepülés a Mir orosz űrállomáson - jelentette a moszkvai űrrepülési köz­pont. A nemzetközi legény­ség tagjai az elmúlt napok­ban tudományos kísérlete­ket végeztek azt vizsgálva, hogy az emberi szervezet hogyan alkalmazkodik a Föld körüli pályán való re­pülés körülményeihez. A francia űrhajóst többek kö­zött átfogó szív-, és érrend­szeri vizsgálatoknak vetet­ték alá ultrahangos beren­dezések segítségével. A Mir személyzete tovább foly­tatja a különböző orvosi és technikai jellegű kísérlete­ket. A kutatási program ke­retében felvételeket készí­tenek a Föld felületéről. Történelme során ötödször került a sor a kicsiny - Magyar- ország területének alig harma­dát kitevő - Belgiumra, hogy az Európai Közösség soros elnöki tisztét betöltse. De valószínűleg soha nem kezdődött még belga elnökség ilyen gyökeres válto­zásokat megélő időszakban. Ami az EK-t illeti: a napok­ban éppen arról faggatták Jac­ques Delors bizottsági elnököt, hogy ki tudja, talán ez lesz az utolsó belga elnökség? Értve ez alatt azt, hogy mire legközelebb sor kerülhetne Brüsszelre, a kö­zösségi létszám már tizenhat, netán akár húsz is lehet - ami értelemszerűen együtt kell, hogy járjon az intézményrend­szerek és játékszabályok gyöke­res módosításával is. Való igaz: a hajdani közös piacból kinőtt mai közöség és holnapi Európai Unió ezekben hónapokban ké­szül évtizedekre szólóan új ar­cát felvenni, akár a belső struk­túrát, akár az összetételt tekint­jük. De hasonlóan vízválasztó időket él meg az egyébként kö­zöspiaci alapító tag, Belgium is. Alkotmányának több mint egy évtizede tartó reformja mos­tanra jutott el odáig, hogy már csak Baldvin király aláírása hi­ányzik az ország föderációvá nyilvánításához - 160 éves léte­zése során első alkalommal is­merve el a flamand és a vallon ajkú népcsoportok és térségek önálló identitásként való létezé­sét. Sokan egyébként éppen a bi­zonyos szempontból széthúzó tendenciáknak a számlájára is írják, hogy a mindenkori köz­ponti belga kormány Európa- politikájában talán a legelszán- tabban és legkövetkezetesebben „integráció-párti” a „Tizenket- tek” közül. Felelős belga politi­kai tényezők ugyan tagadják - vagy legalábbis nem vállalnak közösséget vele -, de tagadha­tatlanul léteznek további elkü­lönülést, tényleges szeparatiz­must tükröző törekvések az or­szágban (különösen a gazda­gabb flamand oldalon), ame­lyek ellen Brüsszelben a leg­jobb orvosságnak egy minél koherensebb, föderális jellegű Európai Közösség létrejöttét te­kintik. Ebben csökkenne a ha­gyományos nemzeti határok je­lentősége, s a két igazán „szá­mító,, szint: a közösség egésze és az országokon belüli régiók lennének. Érdekes ellenpontot alkotnak ezzel a belgák az általuk most váltott Dániával: ott az európai föderáció ellen azért kapálóz­nak, mert az önálló dán állam létét féltik tőle - Belgiumban meg nem is kevesen éppen egy föderatív Európa létrejöttétől remélik megőrizni a jelen belga államalakulatot. Jean-Luc De- haene miniszterelnök minden­esetre már hetekkel az elnökség átvétele előtt abban summázta a belga vezetés hitvallását: az EK jelenlegi gazdasági és társa­dalmi problémáira a megoldás „nem a kevesebb, hanem a több Európa” (miközben a belga sajtó meg arról ír, hogy „Európa megmentette a Dehaene-kor- mányt.) Tartanak is elsősorban az el­különüléspárti dánok és brittek a „föderalista belgáktól”. Pedig annyiból nem igazán megalapo­zottak ezek az aggodalmak, hogy éppen Belgiumban már jó ideje azt is kitapasztalták: igenis célszerű kialakítani azokat a mechanizmusokat is, amelyek meghagynak minden döntést a legésszerűbb, legalacsonyabb szinten. Ennyiben elmondható, hogy a „szubszidiaritás” ötlete belga földön már évtizedek óta csendben működő gyakorlat - a flamand-vallon-német népcso­portok együttélésének kipróbált receptje. Mindezen adottságokkal, cé­lokkal és aggodalmakkal a,háta mögött lépett tehát a belga poli­tikai vezetés az EK kormány- rúdjához. Egyszerre szorgal­mazva nagyobb integrációt - igenis közös kül- és biztonság- politikát, határozott lépéseket a közös pénz érdekében -, s egyúttal minden korábbinál na­gyobb önállóságot és beleszó­lást az országokon belüli régi­óknak (máris előre jelezve, hogy adott - például kulturális­oktatási - témáknál a „föderális Belgiumból” Vallóniát és Flandriát külön-külön politiku­sok képviselik majd..). Nem nehéz megjósolni, hogy a le­gendás „kompromisszum belga módra” gyakran kell. Fóris György Külföld „Végre kormányozzák Franciaországot!”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents