Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-04 / 150. szám
12 uj Dunántúli napló 1993. június 4., péntek Äi A szerkesztőség postájából Az uránbánya eresztékei... „Az uránbánya eresztékei is ropognak” című cikkhez szeretnék hozzászólni. Ha egy cég termékének piaca van és jól fizető partnere, akkor mindenki elégedett, úgy a vezetés, mint az alkalmazottak. Ebből eredően súlyos pénzügyi gond - például a fizetésképtelenség - nem valószínű. Ilyen cégnél sokan vállalnának munkát, talán a munkaadó még válogathatna is a jelentkezők közül. A Mecsekurán Kft-nek megrendelése és jól fizető partnere is van, és a még mindig nem rosszul fizető uránbánya mégis munkaerőgondokkal küszködik, hangoztatja a vezetés. Hogyan lehet munkaerőgondja a kft-nek, ha a termékének „piaca” és jól fizető partnere van. Valamint még mindig nem fizet „rosszul”. Mihez képest? A 730 ezer munkanélküliből miért nem jönnek a kft-hez munkavállalók? Miért sok a táppénzes munkavállaló? Kapás György a Mecsekurán Kft. alkalmazottja Apáczai Nevelési Központ Művelődési Háza Ölbei László! Engedje meg, hogy köszö- netemet fejezzem ki Önnek és beosztottjainak azért az áldozatos munkáért, amit a III. Pécsi Blues Fesztivál megszervezése és lebonyolítása ügyében végeztek. Ez a köszönetéin vonatkozik a korábbi két fesztivál, valamint a Magyar Blues Társaság alakuló közgyűlése ügyében tett segítségre is! Úgy vélem, és ez az odalátogató bluesrajongók elsöprő többségének a véleménye is, hogy az Ön által vezetett intézmény a Pécsi Blues Fesztiválok megrendezésével beírta nevét a hazai szórakoztatózene történetébe. A sorozatos fesztivál rendezéssel a hazai blues-műfajban hagyományt teremtettek. Kérem tolmácsolja a magyar bluesrajongók és a fellépett muzsikusok elismerését mindazoknak, akik e rendezvény lebonyolításában részt vállaltak és feladatukat derekasan ellátták. Külön köszönetéin szeretném kifejezni Kovács Tamásnak, aki annak idején nem csak kiötlötte a blues- fesztivált, hanem a fesztiválok minden fázisában lelkes, önfeláldozó „napszámosként” dolgozott, robotolt az ügy érdekében. Meggyőződésem, hogy az Önök áldozatkész munkája eredményeképpen Pécs városának neve a magyarországi blues-zene fellegváraként vonul be a hazai szórakoztatózene történetébe. További munkájukhoz erőt, egészséget és sok sikert kívánok! Nemes Nagy Péter a Magyar Blues Társaság elnöke Válaszol az illetékes Az Új DN május 18-i számában „Melegítési veszteség” címmel megjelent írásra szeretnék reagálni. Barth István okleveles mérnök levelében kétségeinek ad hangot a távhőellátás keretében nyújtott használati melegvíz-ellátás áraival kapcsolatban. Mi- tovább a fizika törvényeit látja megcáfolni a szolgáltató vállalat árszabása által. Alábbiakban szeretném megvilágítani az amúgy nem túl bonyolult helyzetet a cikkíró számára: A használati melegvíz-szolgáltatás a hőközpontokban felmelegített víz fogyasztási helyekre való eljuttatását jelenti. E tevékenység során a hőközpont és a lakások között a legjobb szándék ellenére is fellép víz- veszteség. A legjellemzőbb veszteségforrások a teljesség igénye nélkül a következők: a melegvíztárolók mosatása, annak érdekében, hogy a leülepedett iszap ne kerüljön a hálózatba; a tároló, a vezetékek és a szerelvények meghibásodása, lyukadása; javítási, karbantartási munkák végzése; lakásvízmérő beszerelés; átalakítási munkák végzése lakásokban. A felsoroltak egy része az egész épület ellátórendszerének leürítését is szükségessé teheti. Ezeket a vízmennyiségeket a lakások vízmérői nem mérik meg, ugyanakkor a PÉTÁV melegvízellátás érdekében a VízSegít a rászorulóknak Sokan érezzük úgy, hogy Dr. Berényi István nyugdíjas jogtanácsosnak hálával tartozunk, mert segítséget nyújtott - és teszi ma is - a volt nyugati hadifoglyok hivatalos papírjait intézni önzetlenül, emberi szeretetből. J. J.-né, Pécs műtől megvásárolja. Természetesen, ha valamely fogyasztó, vagy fogyasztói közösség a hőközpontban elhelyezett hidegvízmérő alapján vásárolja a melegvizet (a veszteségek előtt), akkor a mérő megméri ezeket a veszteségeket és így a költsége is megtérül a szolgáltatónak. Emiatt a két elszámolási mód miatt szükséges a kétféle felmelegítési díj alkalmazása a melegvíz elszámolásnál. Abban az esetben, ha a melegvíz elszámolása hőközponti hidegvízmérő alapján történik a jelenlegi felmelegítési díj 57,90 forint/köbméter. Ehhez az elszámolási módhoz az szükséges, hogy az épületnek önálló hőközpontja legyen és abban a hőcserélő előtt legyen hidegvízmérő beépítve. Lakásban felszerelt melegvízmérő esetén a felmelegítési díj 65,80forint/köbméter. Ezek a díjak nem tartalmaznak se rezsi jellegű költséget, se hasznot. Az 57,90 forint/köbméter díj kizárólag azt a közvetlen költséget tartalmazza, amibe a Pétávnak kerül az a hőenergia, amit megvásárol a Pécsi Erőmű Rt-től egy köbméter víz felmelegítéséhez. A 65,80 forint/ köbméter nagyságú díj a felmelegítéshez szükséges hőenergia költségén kívül a mindenkori víz-és csatornadíj 10 százaléknak megfelelő vízveszteség költségét is tartalmazza. Az elhasznált melegvízért a fogyasztó mindkét elszámolási mód esetén lényegében ugyanakkora összeget fizet, mivel hőközponti hidegvízmérő alapján történő elszámolás esetén egy nagyobb mennyiség (köbméter) kerül megszorzásra egy kisebb felmelegítési díjjal, lakásmérő esetén pedig egy kisebb meny- nyiség egy nagyobb felmelegítési díjjal. Reméljük a fizika törvényeit sértetlenül hagyva sikerült kételyeit eloszlatni és némi bizalmat kelteni irányunkban. Dr. Hernádi Alajos igazgató Új alapítvány a peremkerületi gyermekekért Vasas kialakulását, sorsát, fejlődését nagymértékben meghatározta a bányászat léte. Vasasbánya nem csupán a település gazdasági, társadalmi arculatát formálta, hanem nagymértékben részt vett a kultúra, művelődés, az oktatás támogatásában is. A bánya és az iskola jó kapcsolatát nem koptatták meg az évtizedek, s nem halványult el a gazdasági válság kialakulásával sem. Bár a bánya léte kétségessé vált, az iskola támogatása továbbra is fontos feladat maradt. Ennek szellemében érlelődött meg az alapítványtétel gondolata. Vasasbánya vezetősége és dolgozói, az iskola munkaközössége és tantestülete, valamint 38 lelkes szülő adakozásából született meg a „Vasas és Hird Tanulóifjúságáért Alapítvány” 260 000 forint alaptőkével. Az alapítvány, a terület tanulóifjúsága szellemi teljesítőképességének és neveltségi szintjének jelentős javítása, az iskolai hagyományok megőrzése és fejlesztése érdekében jött létre. Az alapítvány minden olyan kezdeményezést támogat, amely az oktatás és nevelés színvonalának emelését célozza annak érdekében, hogy a tanulók személyisége fejlődjön és képességeiket ki tudják bontakoztatni érdeklődésüknek megfelelő bármely területen. Támogatja az oktatás technikai feltételeinek javítását, gyarapítja a műszaki eszközök állományát, ösztönzi a nyelvi és számítás- technikai képzést. Jutalmazza az értékes tantárgyi versenyek, vetélkedők nyerteseit, támogatja az iskola kulturális, szabadidős programjait. Célja az is, hogy a tehetséges, szorgalmas, de szociálisan hátrányos helyzetű tanulókat az általános iskolában, valamint középiskolai tanulmányaik során eseti, vagy rendszeres ösztöndíjban részesítse. Támogatja az oktatás technikai feltételeinek javítását, gyarapítja a műszaki eszközök állományát, ösztönzi a nyelvi és számítástechnikai képzést. Jutalmazza az értékes tantárgyi versenyek, vetélkedők nyerteseit, támogatja az iskola kulturális, szabadidős programjait. Célja az is, hogy a tehetséges, szorgalmas, de szociálisan hátrányos helyzetű tanulókat az általános iskolában, valamint középiskolai tanulmányaik során eseti, vagy rendszeres ösztöndíjban részesítse. Támogatja a rendszeres testmozgást, tanulmányi kirándulásokat, sportvetélkedőket. Ösztönzi a tanulókat a környezetvédelmi és egészségnevelési program megvalósításában. A Baranya Megyei Bíróság az alapítványt 464-es sorszámmal nyilvántartásba vette. Kinyilvánította, hogy tartós közérdekű célra létesített alapítványként kezeli. Az alapítvány pénze a Magyar Külkereskedelmi Bankban nyert elhelyezést, melynek egyszámlaszáma: 246-126817007. A gyermekek érdekében megszületett egy nemes célokat szolgáló alapítvány. Hitünk szerint a területen élők további támogatásával teljesíteni tudja mindazt, amiért létrejött. Varga Ernő üzemvezető, a kuratórium elnöke Hol a villanyóraszekrény? Pécsi olvasónk levelében arról ír, hogy családi házuk udvarán gyermekei labdázás közben kidobták a villanyóra szekrény üvegét. Megcsináltatta, de a számlát a biztosító nem fizette ki, mert a szekrény nem tartozik a házhoz, hiába van az ügyfélnek üvegkárra is biztosítása. Horváth István, az Állami . Biztosító Baranya megyei Kár- rendezési Irodájának igazgatója mindenekelőtt elmondta, hogy az adatok, melyeket a levél tartalmaz, nem elégségesek határozott állásfoglalásra. A kárrendezésnél az ÁB működését szabályozó rendeletek értelmében meghatározó a gyermek kora, elismeri-e a szülő felelősségi nyilatkozattal a történteket, az ügyfél biztosításában a felelősség fel van-e adva, illetőleg a házban van-e a szekrény, vagy különálló épület, az biztosított-e? S még jó néhány körülmény, amelyek a biztosítás megkötésekor tisztá- zandók. Ez azonban a legtöbb esetben elmarad - nyilatkozta Horváth István. Az üzletkötők előtt gyakran becsapják az ajtót, a lakosság nem veszi igénybe a tájékoztatást, de amikor megtörténik a baj, akkor gyakori a szemrehányó reklamáció. Az igazgató kéri az ügyfeleket, hogy a panaszokkal forduljanak az irodához, maga is rendelkezésre áll személyesen, mint ebben az esetben is, ígéretet téve az ügy kivizsgálására. K. A. Vagyonvédők 1991. július elsejétől önálló éjszakai szolgálatot teljesítünk, 80 szőlősgazda épületére, értékeire vigyázunk. A Vagyónvé- . delmi Csoport eredményesen dolgozik, a városi, megyei szervek elismerően nyilatkoztak a munkájáról. Nagy áldozatokkal, a tagjai által összeadott pénzen CB rádiót vásárolt, telefon hiányában a mentők, tűzoltók és a rendőrséggel való összeköttetés céljából. Áprilisban újra választott a csoport, a vezetője Kárpáti Jenő lett. A Polgárőrségtől független Önálló Muromi Vagyonvédelmi Csoport A közelmúltban készült el a gázvezeték Postavölgyben. Az itt lakók örömét azonban megkeseríti a kivitelezők gondatlan munkája, akik sok helyen felületesen temették be az árkokat, az aszfaltozásról is megfeledkeztek, most a környékbeliek a sáros utakon közlekednek. Fotó: Müller A. V adászélmények Az abaligeti általános iskola tanulói, szülők és pedagógusok kerékpártúrán vettünk részt. A rendhagyó „Madarak és fák napját” a bodai vadászháznál töltöttük. Az esti órákban az erdő nagyvadjait - csoportokra osztva - a szántóföldek szélén felállított magaslesekről figyelhettük meg. A vadlesről hazatérő csoportok a tábortűz fényénél és a nyárson sült szalonna illatánál mesélték „vadászélményeiket”. Nagy segítségünkre volt a túra megszervezésénél Gondos Gyula fővadász és Győré Károly vadőr. Gábor Mária igazgatóhelyettes Gyorsan dolgozott a DÉDÁSZ A közelmúltban a DÉDÁSZ Rt. közvilágítási munkálatokat végzett az utcánkban. A közvilágítási munkálatok megindulását nagy örömmel vették tudomásul az utca lakói. Gondolván: végre elkezdték. Arra azonban senki nem gondolt, hogy ilyen gyorsan és közmegelégedést kiváltó minőségben végzik el. Ugyanis egy pénteki napon megjelentek a DÉDÁSZ emberei és a rákövetkező kedd este kigyulladtak a fények az utcánkban sokak nagy örömére. Flaska László Pécs, Víztározó dűlő 17/1. A pad nem játékszer! Többször tapasztalták, hogy a pécsi főpályaudvafi buszmegállóban (és sajnos nemcsak itt) várakozó gyerekek nem éppen a legfegyelmezettebben viselkednek, a padok támláira ülnek, felteszik a lábukat a padra. Idős, nyugdíjas emberek panaszolják ezt nap, mint nap. Talán szóljanak rájuk? Kétséges, hogy mi lesz a válasz. A padokra már le sem lehet ülni, mert összepisz- kolják. A napokban történt, hogy két iskola diákjai kirándulni mentek, és ugyanitt gyakorolták ezt a kényelmetlen ülőhelyzetet? Kedves pedagógusok, kedves gyerekek, nem lehetne eredeti rendeltetésének megfelelően használni a padokat és tisztán adni át a helyet az idős embereknek? R. Gy. „Pécsi Mecseken fújnak a szelek” Ezt a dalt, a gyerekkorom dalát drága nagyanyám hozta el magával a pusztára, amikor néha meglátogatott bennünket. De régen volt az! De más volt akkor a Mecsek is. Ma már a szelek fújása is inkább sírásnak hallik Nem vagyok pécsi tüke, hisz csak 1936 óta élek itt. De úgy érzem, mintha tíz életem lett volna és mind a tízet ebben a városban éltem volna le. A féltés és az aggódás hangján szólok, amikor érzékelem amit más is lát, az egyre torzuló városképet. Azt, hogy mint változik át a Mecsek déli lankáinak zöldövezet jellege beton és téglatömbökké, s hogy tűnnek el a kis sző- iős-gyümölcsöskertek, hogy teret adjanak újabb parcelláknak, házhelyeknek. Nosztalgiával gondolok arra az időre, amikor Szalánta felől Pécshez közeledve még gyönyörködhettünk a Mecsek szépségében. A Magaslati úton, az esti órákban mint kis gyertyák fényei úgy tűntek elő a lombok közül a közvilágítás lámpái. Felemelő érzés volt látni mindezt. Ezt az érzést azonban már az előző rendszer is lábbal tiporta, amikor engedte, hogy megbontsák a Mecsek természetadta szépségét, és magát a városi összképet. Ennek, az elindított helytelen gyakorlatnak ma sem látom a gátját. Jó, megértem: szükség van lakásra, vagy más kommunális létesítményekre. És az sem tagadható, hogy nem kis pénzt jelent a Mecsek déli oldalának felparcellázása. Tehát a pénzre is szükség van, hisz ezer helye lenne. És én most mégis azokhoz szólok, akiket ez illet, hogy vessék előre tekintetüket és lássák meg a jó mögött megbújó rosszat is. Pécs és környéke, éppen a Mecsek áldásos védőpajzsa miatt, a „mediterrán jellegű” besorolást kapta. Én ha a jövőbe tekintek, ezt látom veszélyeztetve. Keresem azoknak a szövetségét, akik még szeretnének megtartani valamit a nótából megénekelt „pécsi Mecsekből, hogyha majd fújnak a szelek, ne az egyre szaporodó ut- i cák porát kavarják fel, hanem a zöldellő fák lombjait lengessék. Berényi József A í
