Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-30 / 174. szám (176. szám)

1993. június 30., szerda aj Dunántúli napló 7 Elkótyavetyélték a román flottát A bukaresti hatalomhoz kö­zel álló független napilap, az Adevarul elkerülhetetlennek tartja Paul Teodora román köz­lekedési miniszter leváltását a román kereskedelmi flotta javá­nak botrányos elkótyavetyélése nyomán, és személyre szólóan bírálja Iliescu elnök magatartá­sát, az ellenzéki Romania Li­bera pedig azt kérdezi, mikor mond le az ügy következtében Nicolae Vacaroiu' miniszterel­nök. Mind az Adevarul, mind a Romania Libera újabb doku­mentumokat közöl fénymáso­latban hétfőn. Ezek azt bizo­nyítják, hogy a kormány tudato­san megtévesztette a közvéle­ményt és az ügyben eljáró ható­ságokat. A nomenklatura új hatalma Az egykori kommunista no­menklatura - főként gazdasági téren - kulcsszerepet tölt be Közép-Európa államaiban - ál­lapítja meg egy most megjelent francia tanulmánykötet. A köte­tet a posztkommunista társa­dalmakkal foglalkozó francia kutatóintézet, a CRESPO még 1989-ben létrehozott részlege jelentette meg. A kötet szer­kesztői, Georges Mink és Jean-Charles Szurek a Le Quo- tidien de Paris című lapnak adott interjújukban megállapít­ják: a volt kommunista nomenk­latura Lengyelországban, Ma­gyarországon és másutt kihasz­nálta azt, hogy már a nyolcva­nas években lehetőség nyílt ál­lami vállalatok privatizálására. Szerintük most gazdasági ere­jüket arra akarják kihasználni, hogy szerepet kapjanak az ön- kormányzatokban, helyi, terü­leti és állami szinten, politikai lobbyt hozzanak létre. Franciaország támogatja a magániskolákat Hétfőn hajnalban végétért az új összetételű francia Nemzet- gyűlés első nagy parlamenti csatája: a szocialisták többna­pos, két egész éjszakán tartó obstrakciós kísérlete ellenére a hatalmas jobboldali többség el­fogadta a magániskoláknak - ezen belül az egyházi iskolák­nak - nyújtott támogatásról szóló törvényt. Ez lehetővé te­szi, hogy a helyi önkormányza­tok tetszés szerinti összeggel támogathassák a magániskolák beruházásait, épületvásárlásait. Az új törvény egy több mint 140 éve fennálló törvényt mó­dosít, amely korlátozta az ilyen támogatás lehetőségét. Leégett a jordániai király villája Vasárnap éjszaka leégett Husszein jordániai király villája a floridai Palm Beachben - kö­zölte a rendőrség. A tűz oka egyelőre ismeretlen. Husszein gyakori vendég volt Floridában a hetvenes és a nyolcvanas években, bár az utóbbi években ritkán fordult meg az üdülőhe­lyen. A jordán király pénteken fejezte be washingtoni látogatá­sát, amelyet a közel-keleti or­szág sajtója az Öböl-háború mi­att befagyott kapcsolatok olva­dásaként értékelt. Husszein ki­rály az Öböl-háborúban Irak pártján állt, de nemrégiben bí­rálta Szaddam Husszein iraki elnököt. Ki legyen az elnök? Franciaország kívánatosnak tartja, hogy továbbra is francia el­nöke legyen az Európai Újjáépí­tési és Fejlesztési Banknak (EBRD) - jelentette ki Edouard Balladur miniszterelnök. Ezt fo­galmazta meg korábban Alain Juppé külügyminiszter és Philippe Séguin, a Nemzetgyűlés elnöke is. Várszegi Gyula tanítványai a Kodály kollégium felújításán dolgoznak Fotó: Szundi György Szakmaszeretetből, erkölcsi okokból , Sok a gond a szakmunkásképzésben A megfelelő színvonalhoz - megfelelő szakemberek kellenek Baranya megyében 440 ipari tanuló gyakorlati oktatását 317 kisiparos végzi. A szakmák kö­zül a legnépszerűbb változatla­nul az autószerelőké, de sokan mennek karosszéria lakatosnak, női szabónak, fodrásznak, szo­bafestő és mázolóknak, lesznek kőművesek és a villanyszere­lők. Várszegi Gyula épületgépész vállalkozó már évek óta foglal­kozik szakmunkástanulók kép­zésével, jelenleg tizennégy első-, másod- és harmadéves van nála.- Ha valaki elvállal egy tanu­lót, azért teljes felelősséggel tar­tozik. Az én érdekem és erköl­csi felelősségem, hogy a saját jövőmet felneveljem, mert ha nem, akkor nem lesz senki, aki a helyemre áll. Vannak olyan szakmák, ahol a tanuló a három év alatt megtermeli a ráfordított összeget. Az első két év ráfordí­tást jelent, de két tanuló helyet­tesít egy betanított, vagy se­gédmunkást. A harmadik évben már önálló munkát is lehet adni azoknak, akik elsőtől kezdve már a mester keze alatt vannak. Várszegi Gyulánál már évek óta 10-14 tanuló sajátítja el a szakmát. A legjobbak a szak­munkásvizsga után nála is ma­radhatnak. Sok probléma van a tanuló- képzésben. Nincsenek meg sem a képzéshez, sem a szociális kö­rülmények megteremtéséhez a feltételek. Nincs külön öltöző, fürdő, sőt a legtöbb helyen munkaruhában jönnek, és men­nek a tanulók. Megfelelő tudású szakmunkások is kellenének, akiknek valamennyi pedagógiai érzékük is van. A vállalkozó nem tehet mást, mint azt a mun­kát végzi, amire megrendelést kap, ezért sok esetben nem is tud megfelelni az iskolában elő­írt követelményeknek. Nem egy esetben előfordul, hogy a tanuló három éven át teljesen mást csi­nál, mint amiből a végén vizs­gázni fog.-Szükség lenne az üzemek feletti képzésre, ahol ezeket a gondokat orvosolni lehetne - mondja Borsós István, a Pécsi Ipartestület ügyvezető igazga­tója. - A lehetőség megvolt erre itt is, de a pécsi önkormányzat nem adott hozzá épületet, pedig a németek felszereltek volna egy ilyen oktatóbázist. Ez most Dombóvárra kerül.-Ha csak fűtésszerelés van, akkor mindenki azt csinálja, hi­ába lesz vízvezetékszerelő- folytatja Várszegi Gyula. - A nyolcadik osztályból kikerülő tanulóknak pedig meg kellene ismerni a szakmák alapjait, a gépeket, az alapanyagokat, a szerszámokat és azok használa­tát. Nyolc órán túl nem is fog­lalkoztathatnánk őket, de arra nincs lehetőség, hogy, ha vidé­ken dolgozunk, akkor őket kü­lön visszahozzuk. Szabadnapot adunk nekik. Több az ebédpén­zük, amit tőlem kapnak, mint az ösztöndíjuk, de azt is csak étke­zési jegyekben adhatom az adó­törvények miatt. A tervek szerint bevezetik a német rendszerű 3 és fél éves szakmunkás képzést. Egy évig a tanműhelyben lennének a tanu­lók. Ott kapnák meg az alap­képzést, a többi időt a mesternél töltenék el. Egyelőre lehetetlen az is, hogy azok, akik sokat dolgoznak külföldön, magukkal vigyék a szakmunkástanulóju­kat a nyelvtudás hiánya miatt. Jó lenne, ha a jobb képességűek nyelvet tanulhatnának.- Nagy gond - mondja Vár­szegi Gyula -, hogy nincs egy olyan szerződés, ami pontosan rögzíti, hogy egy vállalkozónak milyen jogai és kötelességei vannak. A szülők nagy csúszó­pénzeket leraknak a divatszak­mákban, mert az iskola csak úgy vesz fel tanulókat, ha már van gyakorlati helye. Sokan el is fogadják ezeket az 50-60 000 forintokat. El kellene odáig jutni végre, hogy megnézzék, ki foglalkozik szakmunkásképzés­sel, közülük ki alkalmas arra, mert azoktól, akik rosszul csi­nálják, el kellene venni ezt a jo­got. A németeknél és a franci­áknál csak a mestervizsgával, és azon belül is az alapfokú peda­gógiai végzettséggel rendelke­zők vállalhatnak tanulót. Jelenleg havonta 1000 forin­tot vonhat le tanulónként az adóalapjából a vállalkozó, e he­lyett jobb lenne, ha részesül­hetne a fejkvótából és jobban támogatnák a tanulóképzést. Nem egy esetben a mesternek talajt kell adni a gyerek lába alá, mert elsősorban a legrosszabb körülmények között élők men­nek nyolcadik után szakmát ta­nulni. A szakképzési alapot az idén 10 százalékkal csökkentették, és a pályázatokat nagyon speci­ális területekre írták ki, csak egy-két iskola felel meg azok­nak a követelményeknek. A de­centralizációs alap is csökkent, de ebben az szja-alá eső vállal­kozók nem is vehetnek részt, csak a társasági adón keresztül adózók vehetik igénybe. Az is­kolák meg a pályázatok segítsé­gével a működésüket próbálják megoldani. A vállalkozók közül egyre többen közvetlenül az iskolák­nak fizetik be éppen ezért a szakképzési alapot. Sz. K. A környező országok Páneurópa tanácskozása Pécsett Tisztelettel egymás iránt A közép-európai országok Páneurópa-szervezeteinek kép­viselői Bernd Posselt főtitkár elnökletével a hétvégén Pécsett, a Lenau-házban tartották első közös megbeszélésüket. Né­metország, Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Ma­gyarország képviseltette magát a találkozón. A megjelentek kö­zött több parlamenti képviselőt üdvözölhettünk. A tanácskozás témája: a sza­baddá vált közép-európai or­szágok öröklött és újonnan je­lentkező problémái, különös fi­gyelemmel a gazdasági nehéz­ségekre, az etnikai kérdésekre, kapcsolataikra a fejlett nyugati országokkal és az Európai Kö­zösséghez való csatlakozás ne­hézségeire. Az országok képvi­selői arra törekedtek, hogy a nemzetiségi problémák megol­dásának módozatait egymással elfogadtassák a Páneurópa szel­lemiségének alapján. Vala­mennyi résztvevő megegyezett abban, hogy a különböző nép­csoportok zömében békésen él­tek egymás mellett. Az ellenté­teket mindig egyes személyek szították olyan szélsőséges ide­ológiák alapján, melyek egy emelkedett szellemű, kulturált, egyesült Európa számára elfo­gadhatatlanok. A küldöttek ellátogattak Mo­hácsra, résztvettek az ottani Magyar Szabadság napi prog­ramban, melyben szerepet vál­lalt dr. Habsburg Ottó, a PEU nemzetközi elnöke. Jelen voltak azon a háromnyelvű szentmi­sén, mely demonstrálta a kü­lönböző nemzetiségek egyazon hitét, egymás iránti tiszteletét. A delegátusokat Kuti István polgármester elvezette a hajdani mohácsi csata színhelyére, megmutatta a várost és ismer­tette annak történetét. Dr. Szalai István Komámasszony, hol (volt) az operatőr? Ha eddig csak sejtettük, most már biztosan tudhatjuk, hogy nincs idilli béke a televíziósok nagy családjában. Jobb sorsra érdemes műsorpercekből, új­sághasábokból értesülhettünk arról, hogy kitört a (mostoha) testvérháború a Hét és az Egyenleg között. Egészséges rivalizálás? A sportszerű versengésnek több­nyire nemcsak a győztes, ha­nem a közönség, a fogyasztó is hasznát látja. Ennek a kommu­nikációs pankrációnak azonban mi nézők csak kárvallottai lehe­tünk. Aligha leljük örömünket abban, hogy 1 áthatjuk-hallhat- juk, miként lehet sejtésekből, ingatag feltételezésekből súlyos vádakat gyúrni, hogyan kell e vád-malomkövet elhajítani, s egyáltalán egy viszolyogtató belső csatározást közüggyé da­gasztani. Csak a tévéről van szó? A kérdések kérdésévé az vált, hogy az a bizonyos tarfejű ifjú azt a bizonyos árpádsávos zász­lót jó nyolc hónapja a Kos- suth-téren lengette-e vagy sem. A kandi kamera ott rögzítette-e az államfőt elnémító „spontán” megnyilvánulásokat, vagy vá­gási manipuláció, azaz képha­misítás történt. A tájékoztatás hitelessége, a tévé-műhelyek presztízse szempontjából ter­mészetesen mindez nem mellé­kes. Újraélednek az őrült eszmék? A Kossuth Lajos téri történet­ben nekünk, műsorfogyasztók­nak azonban nem az a fontos, hogyan végződik ez a furcsa „komámasszony, hol volt az operatőr” játék. Hanem az, hogy csakugyan újra élnek és hatnak-e a fajgyűlölet, a náciz­mus, az irredenta őrület eszméi? Csakugyan újra fertőznek az embertelenség vírusai? Ártal­matlan politikai szellemidézés vagy veszélyes fenyegetés a hungarista és egyéb neofasiszta szervezkedés? Ne féljünk a farkastól? Ha­marosan bizonyára megtudjuk, hogy a parlament előtt rögzí­tette-e az operatőr a zászlólen­gető, abcúgoló ifjoncot, vagy másutt. De megtudjuk-e, mi tör­ténik a Kossuth téri események értelmi szerzőivel, a nyilas-idő­ket idéző új próféciák terjesztő­ivel? Világossá válik-e, hogy csak a kertek alatt jár a faji eszmék farkasa, vagy már a ka­pukon belül? S ha belül, akkor elég reménykedni, hátha nem éhes és nem kap be bennünket, vagy tennünk is lehet és kell el­lene? Bajnok Zsolt Ketyeg az adósságbomba! 1,2 billió dollár A fejlődő országok: bele­értve az ide lecsúszott Ke- let-Európát is, 1200 milliárd dollárral tartoznak a fejlett Nyugatnak. Nemrég a tévé Panoráma c. műsorában láthattunk meg­döbbentő képeket a dél-szu- dáni állapotokról. Ott elhang­zott, hogy a khartúmi központi kormány be sem avatkozik már a bandák öldöklésébe. Nem is igen tudna beavatkozni, hiszen az állami költségvetés több mint fele ott is a hitelek kama­tainak fizetésére megy el. Szomáliában Sziad Barre diktátor rezsimje előbb a szo­cialista „tábort” pumpolta, majd amikor az etiópiai terü­letszerző kaland miatt kegy- vesztett lett az Elbától keletre, akkor a Nyugat „segítette” hi­telekkel. Ha tehát helyreáll Szomáliában valamiféle köz­ponti hatalom a jövőben, első dolga lesz a sorban álló hitele­zők számára felújítani a ka­mattörlesztést. Aztán majd jön a Világbank, amely egyelőre több tőkét von ki a harmadik világból kamat­fizetés formájában, mint amennyi hitelt nyújt oda, és előírja, hogy mennyire kell összehúzni még a nadrágszíjat azoknak, akiknek már nadrá­guk sincs. Egy sor ország Afrikában és Ázsiában élelmiszersegélyek­ből tartja fenn magát, miköz­ben költségvetésének nagyob­bik részét elviszi a kamattör­lesztés. Kapják az élelmiszersegé­lyeket, s közben gyapotot, ba­nánt, indigót, kakaót, kávét termelnek exportra, hogy azok bevételéből fizethessék éves adósságszolgálataikat. A hatalmas ültetvények nagy nemzetközi monopóliu­mok tulajdonában vannak, akik tulajdonképpen a fő hasznot zsebrevágják. A Szahel-övezet országai gyapotkiviteli rekor­dot döntöttek évről évre, mi­közben az ott pusztító éhínség­ről döbbenetes képek járták be a világsajtót és a tévé képer­nyőket. A fejlődő országok 6-10-szer olcsóbban meg tud­ják termelni a cukrot cukor­nádból, mint a mérsékelt égöv országai cukorrépából, mégis ez utóbbiak kiépítették ezen kapacitásai kátés nem veszik át a fejlődők cukortermését. Közép-Amerika országait nemrég méltán nevezték még banán-diktatúráknak, hiszen a hatalom fő birtokosa, a diktáto- rocskákat kedve szerint cserél­gető United Fruit Company volt. Most annyiban módosult a kép, hogy a Nyugat már ej­tette a diktátorokat, mindenütt kezd kialakulni végre valami­féle parlamenti demokrácia: a gazdasági hatalom gyeplője vi­szont továbbra is néhány multi kezében van, az ültetvényeken nem élelmiszert, hanem ex­portra szánt élvezeti cikkeket termelnek. Az exportbevétel, már ami ebből az államé, per­sze kamatok fizetésére megy el teljes egészében. A gazdagok és szegények közti szakadék mélyülésén a Nyugat is veszít. Elveszít több milliárd fizetőképes fogyasz­tót, valamint egy hatalmas be­ruházási piacot is. A jelenlegi nemzetközi gaz­dasági rend tehát a nyugatnak sem jó. Ha lélegzethez juthatna a harmadik világ, ha mente­sülne a hitelterhek alól, száz­milliók, vagy akár több milli­árd ember kapcsolódhatna be a piacgazdaságba, a nemzetközi kereskedelembe és munka- megosztásba. Óriási piacok nyílnának meg, dinamikusan bővülhetne a világgazdaság, nem sújtaná a Nyugatot sem a mostani re­cesszióv Amikor az amerikaiak a II. világháború után a Mars- hall-segélyt nyújtották Euró­pának és Japánnak, nem egé­szen önzetlenül tették. Meg­gyorsították a két régió talpra­állását, hatalmas piacot nyerve ezzel éppen az amerikai áruk­nak. A Marshall-terv legna­gyobb nyertese valójában az USA lett, amelynek a háború után így nem kellett leépítenie óriási ipari termelő kapacitását, nem kellett munkanélküli se­gélyt adnia leszerelő katonái­nak: hiszen Európa infrastruk­túrájának, gyárainak helyreállí­tása, üzleteinek áruval való megtöltése korlátlan piacot je­lentett. A Marshall-segély tu­lajdonképpen az első lökést adta meg, utána már a világ- gazdaság lokomotívja harminc éven át ment a maga útján. Ma hasonló, de világméretű szanálási tervre lenne szükség, hogy újra mozgásba hozzuk ezt a mozdonyt, amely egyre in­kább a kifulladás jeleit mutatja. A harmadik világ (ahová már mi, kelet-európaiak is tarto­zunk!) adósságállományának elengedése végső soron nyere­ség és nem veszteség lenne a fejlett Nyugatnak. Csak meg kellene ezt már ér­teni ... Gazdag László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents