Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-28 / 172. szám (174. szám)

1993. június 28., hétfő üj Dunántúlt napló 7 Világjelentés az anti­szemitizmusról Kevés bizonyíték van komoly zsidóellenes inci­densekre Kelet-Európábán, de a politikai antiszemitiz­mus igen elterjedt a térség­ben - ezt állapította meg a londoni Zsidó Ügyek Inté­zete, a Zsidó Világkong­resszus kutatóközpontja „1993-as világjelentés az antiszemitizmusról” című tanulmányában. A jelentés szerint Magyarországon, Romániában, Lengyelor­szágban és Oroszországban vezető pártok tagjai között is vannak antiszemiták. A magyar kormány semmiképpen sem tekint­hető antiszemitának, a kor­mány tagjai és különösen Antall József miniszterel­nök gyakran szólnak ked­vezően a zsidókról. Ám aggasztó, hogy a magyar kormánypártokban vannak csoportok, vagy le­galábbis egyének, akik két­értelmű vagy néha inkább egyértelmű zsidóellenes, ki­sebbségellenes és antilibe- rális ízű kijelentéseket tesz­nek, kizáró célzattal. Az is baj, hogy a középutasok túl türelmesek a szélsősége­sekkel - írták a tanulmány készítői. Számottevő nyílt anti­szemita mozgalmat nem ta­láltak a kutatók Magyaror­szágon, de veszélyesnek minősítették a bőrfejűek növekvő bandáját. A legsú­lyosabb incidensnek az 1992. október 23-i, parla­ment előtti jelenetet tartot­ták, s abban is azt, hogy a hatóság nem lépett erőtelje­sen közbe. A londoni tanulmány szerint Magyarországon változatlanul a Szent Ko­rona és a Hunnia füzetek a két mellbevágóan antisze­mita kiadvány, de megjele­nésük puszta tényénél is aggasztóbb, hogy a kor­mánypártok egyes tagjai is támogatják a Hunnia füze­teket. A londoni kutatóköz­pont szerint egész Ke­let-Európábán a magyar kárpótlási törvénykezés a legátfogóbb, mégis, súlyos megkülönböztetés érvénye­sül benne a nácizmus áldo­zataival szemben, összeha­sonlítva a kommunizmus politikai áldozataival. A tanulmány magyar fe­jezete Göncz Árpád kijelen­tésének idézésével zárul: „Magyarországon van anti­szemitizmus, de nem ért el veszélyes méreteket”. Határozatok nélküli csúcs? Stratégiai csomagterv decemberben Európa végre elszánta magát, hogy itt az idő nekigyűrkőzni és komolyan foglalkozni azzal, ami állampolgárait a leginkább aggasztja: a belső gazdasági­társadalmi gondokkal - kom­mentálta szerdán az európai kö­zösségi sajtó az előző este véget ért kétnapos koppenhágai EK- csúcs főbb tanulságait. Nyitott kapu Közép-Európának Kelet-Európa számára a leg­fontosabb a térség már társult országairól elfogadott határozat volt, amelyet egyébként minden résztvevő igen jelentősnek ítélt abból a szempontból, hogy a Közösség első ízben kötelezte el magát - politikailag - formá­lisan is ezen országok taggá vá­lásának lehetősége mellett. S ha már itt tartunk: a Közös­ség kiszélesítésének szempont­jából lényeges volt annak le- szögezése is, hogy az EFTA- országokkal már folyamatban lévő tagfelvételi tárgyalások legkésőbb 1995. január 1-ig el kell, hogy vezessenek e négy ország - Ausztria, Finnország, Svédország és Norvégia - taggá válásáig. Ködbe vesző szándék Ami a délszláv válságot illeti, Alija Izetbegovic bosnyák el­nök drámai villámlátogatása Koppenhágában és - bevallot­tan is német-amerikai támoga­tást élvező - fegyvervásárlási kívánsága láthatóan alaposan „ráült” a csúcs menetére.Végül eldőlt: a mohamedánok to­vábbra sem kapnak fegyvert - cserébe a Tizenkettek, történe­tük során első alkalommal egy­ségesen egyetértettek abban, hogy „embert és pénzt,, ajánla­nak fel az ENSZ számára a mo­hamedánok védelmére szolgáló biztonsági zónák létesítéséhez. Továbbra is távoli ködbe ve­sző szándék maradt viszont a válság átfogó rendezése. Azzal a kitapintható változással, hogy bár a külön Boszniának szentelt közös nyilatkozat ismét elutasít minden, a mohamedánok rová­sára történő egyezkedést, egye­bekben azonban láthatóan kezdi az érintettekre hagyni a végső döntés kihordását. Az egyetlen továbbra is han­goztatott kitétel lényegében csak az volt, hogy Boszniának meg kell maradnia jelenlegi ál­lami-területi egységében, nem lehet tehát szó kiszakadásokról meg összeolvadásokról. Ami azonban az etnikai közösségek belső, egymáshoz való területi és közigazgatási viszonyát il­leti, ez - bizonyos feltételek mellett - immár képezheti újabb alku tárgyát, amint arra rögtön a csúcsot követő nap, szerdán Genfben kezdődtek is újabb kí­sérletek. Gazdasági növekedés A csúcs „igazi” témái azon­ban ezúttal mégsem ezek, ha­nem a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés mind re­ménytelenebbnek tetsző kérdé­sei voltak, amelyeket valóban példás alapossággal, csaknem a teljes első munkanapon át tár­gyaltak. A hosszú vajúdáshoz képest már-már egérkének tű­nik a végül kihordott döntés: Jacques Delors bizottsági elnök megbízatást kapott, hogy stábja decembere dolgozzon ki egy át­fogó stratégiai csomagtervet a kérdés kezelésére. Megfigyelők ugyanakkor rámutatnak, hogy a Tizenkettek nem vaktában adták ezt a man­dátumot: az EK Bizottság el­nöke az ülésen már vázolta át­fogó elképzelését arról, hogyan kíván közelíteni a problémához. Valamennyi gazdasági-társa- dalmi-infrastruktúrális szférát felölelő ambiciózus tervezete, amellyel hangsúlyozottan nem csupán a betegeskedő közösségi gazdaság egyvalamely gyenge pontját akarja megragadni, ha­nem a pénzügyi-gazdasági fo­lyamatok egészét azok környe­zetével együtt - mindez hírek szerint a résztvevőkben egy­szerre keltett érdeklődést és némi riadalmat is, hogy tudniil­lik ki és miként állja majd min­dennek a cehjét?! A félév hala­dék mindenesetre sejthetően nem csupán a brüsszeli Bizott­ságnak jön jól a javaslat kidol­gozásához, hanem a tagorszá­goknak is a honi kincstár szem­revételezéséhez, azt eldön­tendő: mennyivel is tudnak majd „beszállni”. Látszólag persze mindez azt is jelenti, hogy akkor tehát a re- ceszió decemberig ismét „za­vartalanul” haladhat tovább - de azért ez sincs egészen így. Részjnt a kamatok további csökkentése melletti „csúcs-ki­állás” nagyon is közeli és konk­rét intézkedések meghozatalá­nak lehetőségét - kierőszakolá­sát? - vetíti előre. Emellett a csúcs résztvevői szemlátomást komolyan bíztak és bíznak ab­ban, hogy a gazdasági folyama­tok alakulása nem kis mérték­ben tömegpszichózison is ala­pul, s hogy a most demonstrált elszántság és hangsúlyozott „odafigyelés” önmagában is se­gíthet a bizalom és a vállalkozói kedv egyfajta helyreállításában. Októberben rk.csúcs Összeségében elmondható, hogy a koppenhágai csúcs „át­törést,, tükröző határozatokat nemigen hozott - állásfoglalást annál többet. Brüsszeli remé­nyek szerint mindezek elegendő „vezérfonalat,, jelentenek majd ahhoz, hogy a következő csúcsig hozzásegítsenek a Kö­zösségen belüli gazdasági-tár­sadalmi folyamatok stabilizálá­sához, Hogy a szándék meny­nyire realizálódik, azt hamaro­san mód lesz megvizsgálni - a mind bizonyosabbnak tűnő, ok­tóberi rendkívüli EK- csúcson, immár Belgiumban. Fóris György Sztálini terv Sztálin utasítására 1952-ben a szovjet titkosszolgálat me­rénylettervezetek egész sorát dolgozta ki a néhai Tito jugo­szláv elnök meggyilkolására - közölte az Izvesztyija című lap hasábjain Dmitrij Volkogonov tábornok. A neves hadtörténész és elnöki tanácsadó szerint az akciót arra a Maksz fedőnevű szovjet titkosügynökre akarták rábízni, aki korábban részt vett egy Trockij elleni fegyveres merényletben is. A Hetek és Oroszország Hetek közelgő tokiói csúcsértekezletéről, s az azon való orosz részvételről tár­gyalt Moszkvában Andrej Kozirev orosz külügyminisz­ter Douglas Hogg brit állam­miniszterrel és Thomas Pic­kering moszkvai amerikai nagykövettel. Kozirev a találkozókon reményét fejezte ki, hogy To­kióban sikerül olyan intézke­désekben megegyezni, ame­lyek serkentőleg hatnak majd a Hetek és Oroszország együttműködésére. Kozirev az amerikai nagy­követtel külön is véleményt cserélt az azerbajdzsáni hely­zetről, illetve az észtországi orosz lakosságot sújtó észt lé­pésekről. Rudolf Scharping Rajna-Pfalz (j) miniszterelnöke és Johannes Rau Észak-Rajna Vesztfália miniszterelnöke a Német Szociál­demokrata Párt rendkívüli elnökválasztó kongresszusa előtt üdvözli a küldötteket. Scharping, a legfiatalabb „unoka” Egy csődöt mondott „unoka” után egy újabb próbálja kihúzni Németország Szociáldemokrata Pártjának szekerét a kátyúból: Rudolf Scharping, mainzi mi­niszterelnök. „Brandt-unokák- nak” nevezik az SPD hajdani elnöke körül csoportosult fiata­labb évjáratú politikusokat, a néhai kancellár, az „apafigura” köré gyűlt politikai nevelteket. A Björn Enghol mból, Oskar Lafontaine-ből, Gerhard Schrö- derből és másokból álló „óvo­dában” Rudolf Scharping a leg­fiatalabb: 1947-es születésű. A szociáldemokrata párt közel 900 ezer fős tagságát arról kér­dezték meg, hogy kit tart a leg­alkalmasabbnak a pártelnöki posztra, miután egy másik „unoka”, Engholm másfél hó­nappal ezelőtt feladta a nyűgnek érzett pártelnöki megbízatást a kancellárjelöltséggel együtt. Arra hivatkozott, hogy 1987-ben egy vizsgáló bizottság előtt nem viselkedett etikusan, nem akarja, hogy miközben emiatt piszkálják, besározódjon maga az SPD. A párttagság, legalábbis a szavazók, Scharpingot találták, ha nem is legalkalmasabbnak, de a legrokonszenvesebbnek, szemben a hatalmat nagyon akaró alsó-szászországi Ger­hard Schröderrel és a „vörös Heidivel” Heidemarie Wieczo­rek-Zeul lal. Kétségtelen azon­ban, hogy Scharping nem csak szerénységével, de szakértel­mével is pontokat szerzett, mint ahogy eddigi legnagyobb sike­rét, a rajna-pfalzi CDU-uralom megdöntését is ennek köszön­hette két évvel ezelőtt: 44 évi CDU-kormányzás után az ő ve­zetésével váltottak fel a keresz­ténydemokratákat Rajna-Pfalz- ban, Kohl kancellár szűkebb hazájában. A szemüveges, körszakállas, mélyhangú Scharping Niede- relbertben született, bútorkeres­kedő családban, heten voltak testvérek. Bonnban politológiát, jogot és szociológiát tanult. A pártba 18 éves korában lépett be, s hamarosan a fiatal szocia­listák helyettes pártelnöki tiszt­ségéig vitte. A bonni vizsgák után Bundestag-képviselők mellett kezdte el politikai pálya­futását, 1975-ben bekerült Rajna-Pfalz tartományi parla­mentjébe, tíz évvel később át­vette a frakció, valamint a tar­tományi SPD irányítását. Már 1987-en is megpróbálta a CDU-t megfosztani a hatalom­tól, de ez csak második nekifu­tásra sikerült. Lahnsteinben él Jutta nevű feleségével és 17,16, valamint 11 éves lányaival. Scharping közvetlen, könnyen barátkozó. Sarkadi Kovács Ferenc Költséges fikció? A boszniai kudarc a NATO katonai és politikai kimúlásának jele: ahhoz, hogy a szövetség tovább éljen, szélesebb szerve­zetté kellene alakítani, amely végül magába foglalja a Varsói Szerződés volt tagjait és új fel­adatként megakadályozza a ha­tárok erőszakos megváltoztatá­sát, megfékezi az etnikai konf­liktusokat - írta a The New York Timesban James Chace professzor.A World Policy Jo­urnal főszerkesztőjének véle­ménye szerint mind George Bush, mind Bili Clinton elnök arról beszélt,hogy a NATO-nak új feladatokat kell adni, ám ezt egyikük sem valósította meg és - amint a boszniai válság mu­tatja - „a NATO nem sokkal több költséges fikciónál”. Connally halálával történelmet csinál?- Amerikai magánkutatók arra kérték Janet Reno igaz­ságügyminisztert, hogy ren­delje el a golyótöredékek el­távolítását a napokban el­hunyt John Connally volt te- xaso kormányzó'csuklójából és combjából. John Connally, akkor te­xasi kormányzó, aki egy gép­kocsin utazott John F.Ken- nedyvel és feleségével, maga is megsebesült, amikor Dal­lasban 1963. november 22-én meggyilkolták az elnököt. A golyótöredékeket azóta sem távolították el Connally testéből. Carl Stern, a washingtoni igazságügyminisztérium szó­vivője megerősítette, hogy Reno levelet kapott James H. Lesartól, az Assassination Archives and Research Cen­ter vezetőjétől. A levélről első ízben a The Washington News és a The Dallas Mor­ning News adott hírt. A levél írója szerint a go­lyótöredékek vizsgálata kimu­tathatja, hogy Kennedy elnö­köt és Connally kormányzót különböző golyók találták el. Ez megdöntené az úgyne­vezett „egyetlen golyó,, elmé­letet, amelyre a Warren Bi­zottság azt az állítását ala­pozta, hogy Lee Harvey Os­wald magányos gyilkos volt. Stern közölte, hogy az igazságügyminisztérium to­vábbította a kérést az FBI dal­lasi hivatalának döntés vé- gett.(AP) Az atom- és rakétakorszak egyik szülötte a „forró vonal”, az az állandó, kettőzött, bizal­mas közvetlen távközlési kap­csolat, amely a nukleáris nagy­hatalmak fővárosai között mű­ködik, hogy a folyamatos kap­csolattartás, a gyors információ- továbbítás és konzultáció lehe­tőségét biztosítsa olyan helyze­tekben, amelyeknek kétértel­műsége, tisztázatlansága súlyos válsághoz, megalapozatlan dön­tésekhez, háborúhoz vezethet. Bár szovjet részről már 1960-ban javasolták a Washing­ton és Moszkva között a máso­dik világháború idején fennállt, de a háború után megszűnt köz­vetlen rádiókapcsolat helyreállí­tását arra az esetre, ha a nem­zetközi helyzet gyors véle­ménycserét tesz szükségessé a vezető államférfiak között, a „forró vonal” létesítésének gondolatát a karibi válság ér­lelte meg. Az Egyesült Államok 1962. december 12-én munka­okmányt terjesztett a Genfben ülésező leszerelési bizottság elé Harminc éves az első forró vonal a véletlenből, számítási vagy távközlési hibából kirobbanó háború kockázatának csökken­téséről. Ebben szerepelt a Moszkva és Washington közötti közvetlen távközlési kapcsolat gondolata. Tárgyalások eredményeként harminc évvel ezelőtt, 1963. jú­nius 20-án Genfben amerikai­szovjet „egyetértési emlékira­tot” írhattak alá a két kormány között „rendkívüli körülmények esetén való felhasználásra” elő­irányzott távközlési vonal léte­sítéséről. A Kreml és a Fehér Ház közötti „forró vonal” 1963. augusztus 31-én lépett műkö­désbe. A híradó csatorna egy vezetékes géptávíróvonalból (Moszkva-Helsinki-Stock- holm-Koppenhága-London- Washington) és egy rádió-táv- íróvonalból állt. A felek abban egyeztek meg, hogy rejtjelezve adják le az üzeneteket, a rejtjel­kulcsokat a megfelelő nagykö­vetségek kezelik. Gromiko szovjet és Rogers amerikai külügyminiszter 1971. szeptember 30-án Washington­ban egyezményt írt alá, amely a „forró vonal” távközlési mű­holdrendszer útján történő kor­szerűsítését irányozta elő. Meg­állapodtak abban is, hogy mindkét ország területén a táv­közlési vonal több végpontját alakítják ki. Az aláírás napján hatályba lépett egyezmény a szovjet Molnyija és a nemzet­közi Intelsat műholdrendszert állította a „forró vonal” szolgá­latába. 1984-ben az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió gyorsabb szöveg- és adattovábbító rend­szert vezetett be, kiegészítve olyan berendezés felállításával, amely alkalmas iratok, doku­mentumok, térképek, vázlatraj­zok továbbítására is. 1985-ben Moszkva és Was­hington megegyezett abban, hogy akkor is élnek a „forró vo­nal” adta lehetőségekkel, ha ér­tesülést szereznek arról, hogy harmadik országok, vagy terro­rista csoportok atomfegyver be­vetésére készülnek. Az atomveszély csökkenté­sére hivatott úgynevezett koc­kázatcsökkentő központok fel­állításáról 1987-ben kötött ame­rikai-szovjet egyezmény újabb híradócsatorna üzembe állítását irányozta elő a két főváros kö­zött. A Szovjetunió 1966-ban Franciaországgal, 1967-ben Nagy-Britanniával is egyez­ményt kötött „forró vonal” beál­lításáról. Ami a keléti végpon­tokat illeti, a megszűnt Szovje­tuniójogutódja az Oroszországi Föderáció lett. Pirityi Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents