Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-26 / 170. szám (172. szám)
10 aj Dunántúli napló 1993. június 26., szombat Hetedhét kiállítás Nyár eleji találkozás Pinczehelyi Sándorral A Jelenkor Kiadó újdonságairól Mai klasszikusok és kuriózumok Az idei Ünnepi Könyvhétre a Pécsett működő Jelenkor Kiadó nem kevesebb, mint hét könyvvel jelentkezett. Ez a szám még nagy kiadók mércéjével mérve is nagy (a valaha szebb napokat látott Magvető vagy Szépirodalmi még ennyivel sem dicsekedhet az idén), különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Jelenkor-kiadványok között nincs egyetlen szakácskönyv, krimi, de még népszerű tudományos mű sem, csupán színtiszta irodalom. E halált megvető bátorság már önmagában is tiszteletet érdemel, hiszen mást se hallani évek óta, mint hogy irodalomból képtelenség megélni. Nos, úgy tűnik, az ügy nem kilátástalan, ugyanis például Nádas Péter „Égy családregény vége” című műve nemhogy azzal fenyegetne, hogy évekig a raktárban porosodik majd elad- hatatlanul, hanem még forgalomba kerülése előtt papíron elfogyott, újabb tételt kellett a nyomdánál rendelni. Persze, mondhatnánk, Nádas sima ügy, a könyvnek meg legendája van, tíz éve még antikváriumban sem lehet pult alatt sem hozzájutni. De ugyanilyen sikeresnek bizonyult Bállá Zsófia „Egy pohár fű” című verseskötete, ami manapság ugyancsak szokatlan „karrier” egy verseskönyvtől. Tehát minden huhogást megcáfolva úgy látszik mégis érdemes: könyvet kiadni is és olvasni is. Bállá Zsófia: Egy pohár fű- a kolozsvári költőnő versei arra példák, képes-e a politikai elnyomás alól felszabadult költészet megőrizni valamit hajdani nélkülözhetetlenségéből. Selyemből és durva madzagból szőtt gobelinek ezek a versek, hozzábújni is szeretnénk, de egyszer-egyszer feldörzsöli a bőrünket. * Sándor Iván: Vég semmiség- az író könyvének alcíme: A száhetven éve fel nem fedezett Bánk bán. Azaz nem kevesseb- bet állít, mint hogy a nagy magyar nemzeti darabnak tartott Bánk bán-t nem ismerjük eléggé, titkát mai napig nem fejtettük meg. Erre tesz kísérletet Sándor Iván, elemzéssel és kritikával egybeszőve. * Földényi F. László: A lélek- szakadéka - A Francisco Goya művészetének szentelt esszé a Quinta del Sordo falaira festett Fekete festmények legmegdöbbentőbb darabjának elemzéséből kiindulva az európai romantika mélyén rejtőző válságtudat, s a később csupán „elfeledett”, de meg nem oldott metafizikai dilemmák finom rekonstrukcióját adja. * Hét különböző kiállításon vesz részt Pinczehelyi Sándor ezekben a hetekben Európa különböző városaiban. A Tübin- genben szereplő magyar grafikai anyagban ott vannak az ő munkái is; június 24-én a párizsi Defence-ban, a „Különböző világok” című csoportos kiállításon egyedül szerepel Magyar- országról: az utcakőből összeálló illetve szétbomló ötágú csillagokkal és a tájban született landart munkákkal, a hetvenes évek elejének alkotásaival. Másnap, június 25-től a Hegyi Lóránt vezette bécsi Modern Művészetek Múzeumának kiállításán, majd Maastrichtban az első nemzetközi grafikai bien- nálén szerepelnek művei. A múlt héten Lahtiban a nyár végén Tel-Avivban nemzetközi plakátkiállítás, ahol ott lesznek az ő plakátja is.-Politikai jelképeket mutat fel a képein. Vajon a közben lezajlott közép-európai s hazai változások mennyire befolyásolták ezt a művészi programot?-E változások előtt tíz-ti- zenkét évvel értelmeztem a nemzeti és a nemzetközi szimbólumokat, tehát ennek nincs köze 1989-hez. A piros-fe- hér-zöld mint jelkép mostanra teljesen más összefüggésbe került. Ami akkor született, ma már történelem, s az ott felvetett problémák mára egyszerűen beértek. Akkor a három szín kont- rasztos, drámai összefüggésben volt azzal, ami körülvette őket. Mert olyan műveket akartam létrehozni, melyekről kiderül, hogy az itteni közegben születtek, amelyben magam is élek. Úgy tartom ma is, hogy ezt meg kell mutatni, ezt hangsúlyozni kell. Ez tehát elkötelezettséget jelent, de semmiképp sem politikait. Ez vonatkozik a vörös csillagra is - úgy akartam megmutatni a képeimen, derüljön ki, hogy a mű hol született.- Számít-e, hogy a vörös csillag időközben betiltott jelkép lett?- Most is ott szerepel a Zent- ripedal című kiállításon a Pécsi Galériában, csak éppen „átírva”, átértelmezve: mint a parkőr szemétgyűjtő botjára feltűzött valami. Mint olyan tárgy, amelynek megváltozott a funkciója. Egyébként sohasem kerestem a politikai aktualitást, bár vállalom, hogy ott vannak a műveimben. Hogy efelöl is meg lehet közelíteni a munkáimat. De úgy vélem, jóval előtte jártam az aktualitásnak. Amikor az 1988-as Velencei Biennálén, amelyet a politikai jelképek jegyében rendeztek, megkérdezték tőlem, hogy - na, ugye,most már szabad ilyet is? - akkor én elővettem a húszéves katalógusaimat, hogy lássák, nem újkeletű politikai divatot követek.-Külföldön mi ragadja meg a nézőket ezekből a nekünk oly sokat mondó jelképekből?-A piros-fehér-zöld képeim elsősorban a magyar nézőben váltanak ki hatást. A külföldiekben azért nem, mert az olasz és a bolgár lobogón is ugyanezeket a színeket látják, bár más sorrendben. Kihívóbb volt a sarló, kalapács, csillag képi megjelenítése, és a volt Szovjetunió művészein meg rajtunk is folyton ezt kérték számon az utóbbi években, holott a művészt nem az éppen aktuális politikai tartalom érdekelte. Mindenesetre soha nem voltak úgy tele ezekkel a letűnt jelképekkel Európa kiállítótermei, mint 1989 után.- Hogyan dolgozik?- Megvan az elképzelésem, hogy mit szeretnék csinálni hosszú távon. Egyik munka szüli a másikat, és a lendület is. Nyáron tudok igazán dolgozni, amikor van idő a folyamatos munkára. Három éve vettünk egy házat Erzsébeten, a kis városi lakásból, műteremből nagy térbe kerültem, és ennek köszönhetően nagyméretű, háromméteres képeket festek. Az ilyen nagy kép szinte körülöleli az embert, mások a gesztusaim, egészen másképp dolgozom, és más jellegű munkák is születnek ilyenkor - noha ezt a régi gondolatmenetet viszik ma is tovább... Gállos Orsolya * Nádas Péter: Egy családregény vége - A Nádas-életműso- rozat harmadik darabjaként megjelent, ahogy mondani szokás, „hiányt pótolva”, azaz önmaga hiányát, mert csak a híre élt, kézzel fogható alakban alig. Mint Balassa Péter kritikus írta, a regény alapgondolata az, hogy miként lehet egy családnak, egy eszmének, a zsidóságnak kikerülnie az évezredes ismétléskényszerből, mely az önmegha- sonlás és az eredendő ön-fel- nemismerés körforgásából adódik. * Lengyel Péter: Mellékszereplők - Egy könyv, mely 1970-es megírása után tíz évig az íróasztalfiókban dekkolt, s hiába jelent meg 1980-ban, mára már szintén fellelhetetlen volt. Érthetetlen, illetve nagyon is érthető, mi nem tetszett benne a cenzúrának: utálta magát olyannak látni, amilyen volt, s nem állhatta azokat, akikkel egy ébgbolt alatt élt, s mégse tudta saját és utált képére formálni őket. Eustachy Rylski: Az ezredes - Az 1883-as lengyel felkelés egyik vezetőjének fia minden különösebb meggyőződés nélkül, sorsa tehetetlenségi erejét követve áll be a fehér Gye- nyikin tiszti különítményébe, ahol végülis a vörösök fogságába esik. Egy hideg-rideg pajtában bekövetkező magányos halála, mint egész élete is, szívszorító példája a méltatlan közösségben feloldódni nem képes, tartalmas egyéniség otthon- talanságának. * Milorad Pavic: A tüsszögő ikon - A szerb posztmodern ismert képviselőjétől kínál elbeszélés-válogatást a kötet, mely a Belgrád-Bécs-Buda- pest-Temesvár négyszög sok- nemzetiségű, tarka kultúrájú, legendákban, mítoszokban gazdag tájain játszódik régi századoktól napjainkig. A történeteket a rejtély hangulata lengi be, titokzatos személyek és tárgyak határozzák meg sokszor irracionális értelmüket. M. K. Galambosi László: Fölém hajol Nyáranyáin Mézfakasztó Nyáranyám fölém hajol, tulipán koronázza homlokát. Szirmokból-varrt saruját ezüsttel a Nap köti, útját gyümölcs gyöngyözi. Királyasszony Nyáranyám, Te állsz Bőség várfokán: nyergelteted táltosom. Hívogató fuvalom szárnyát bontod, szállsz velem: bátorít a Végtelen. Játszó kalász cirógat: gyökérsúgta hangokat hallok, cseng a búzamag. Sütkérező meggycsapat ring fényontó gallyakon: bong az ég, kék cimbalom. Bánatburok kedvemet nem sorvasztja, hitemet béklyóimat röptetem: sugár táncol szívemen. Haraggal-telt csillagok oltalmában suhanok. Galántai György: Grafika számítógéppel Könyv helyett diszkó? Fáj a kötelező - Döntő a diáktársak véleménye-Érdekli őket egyáltalán? - kérdeztem magamtól, miközben Katona József Bánk bán című drámáját értei meztettem diákjaimmal. Elnéztem az unatkozó, álmos arcokat, hogyan küzdenek az ébrenmaradásért, hogyan próbálják a figyelő arc mimikáját magukra ölteni.- Van ennek értelme? Idősebb kollégáim azzal vigasztalnak, hogy jó arány, ha egy negyvenes osztályból nyolc-tíz tanulóra valóban hatni tud a tanár. Rájuk tényleg hat az irodalom, a többiek a legjobb esetben megtanulják a leckét. Nem hagyott békén a kérdés, és diákjaim között felmérést végeztem. Arra voltam kiváncsi, mit olvasnak. Legkedveltebbek a szerelmes regények Legtöbben kalandregényeket, szerelmi történeteket olvasnak, verset, újságot, szakkönyvet nagyon kevesen. Nem azért olvasnak, hogy tanuljanak, hanem azért, hogy szórakozzanak, kikapcsolódjanak. A kötelezőket csak azért veszik kézbe, mert számonkérik tőlük, mert fenyeget az elégtelen. Persze, ha elolvassák ... Könyvtárakba kevesen járnak, az otthoni könyvespolcokat ritkán használják. Inkább megveszik a könyveket, és egymás között cserélgetik. Bevallásuk szerint a szülők és diáktársak hatnak leginkább olvasási szokásaikra, a tanárok befolyása bizony elenyésző. Olvasni nehéz A Nagy Lajos Gimnázium két érettségiző diákját, Javos Esztert és Somogyi Lászlót kérdeztem meg, mi a véleményük erről a felmérésről.- Teljesen igaz - mondja Somogyi László. - A lányok a szerelmes regényekben találják meg a katarzist. Ezek a történetek a lélek gyökereibe hatolnak. Annyira alapvető dolgokról szólnak, hogy nem kell agy a befogadásukhoz.- Ez a fiúkra is igaz, nemcsak a lányokra - tiltakozik Javos Eszter. - Egyébként azért nem olvasnak a fiatalok mert inkább a társas szórakozást szeretik. Az olvasás túlságosan igénybe venné értelmi képességeiket. Marad a diszkó meg a tévé.-Úgy gondolod, tévét nézni kényelmesebb?- Igen, a film helyettünk hozza létre a képeket. Ez persze veszélyes, mert ezek a képek megszállják képzeletünket, és egy idő múlva nem tudunk mi, magunk képeket kitalálni. Pedig az olvasáshoz ez a képesség nélkülözhetetlen.-Sok a sznob azok között, akik olvasnak - folytatja Somogyi László. - Ezek „sémakönyveket” forgatnak, amik mennek a társaságban, de nem értenek belőlük semmit. Nem tudnak eléggé nyitottan nekilátni egy könyvnek, nem tudnak kételkedni önmagukban, a világról kialakított képükben. Pedig egy jó könyv gyökeresen megváltoztathatja az ember gondolkodását. Ha valaki elolvas egy igazán jó könyvet, másnap felakasztja magát.- És te még élsz?-Még nem olvastam igazán jó könyvet.- Hogy ítéled meg, a tanárok mennyire hatnak a diákokra?- Semennyire. Hiába ajánlanak szakkönyveket, hiába csináltatnak belőlük kiselőadásokat, a gyerekeket csak a jegy érdekli. A diáktársaknak nagyobb egymásra a befolyásuk. Persze, a legtöbb, amit ajánlanak egymásnak, az szemét.- Én ezzel nem értek egyet - vág közbe Javos Eszter. - Van egy-két tanár, akivel normális kapcsolatot lehet kialakítani. Ha nem lennének irodalomórák, akkor mindenki szerelmi történeteket olvasna. Amióta iskolába járunk, azóta van valamilyen közünk irodalomhoz, könyvekhez, könyvtárhoz.- Te melyik könyvtárba jársz?-A megyei könyvtárba. Ott lehet böngészni, ott lehet elveszni a könyvek között. Nem érzem azt, hogy figyel valaki. Az iskolai könyvtár kicsi, nincs hely, és mindig mindent lezárnak.- Természeténél fogva undorít minket az a hely - fejezi be sommásan a beszélgetést Somogyi László. Nem kell elcsüggedni Pólón Erzsébetet, a gimnázium könyvtárosát kérdezem, mit ér a tanár? - mi a véleménye erről?- Itt mindenki szabadon böngészhet, oda megy, ahova akar. Nem lesi őket senki. Az viszont igaz, hogy az olvasótermet gyakorlatilag nem használhatják. Minden nap tanórákat tartunk benne, hiszen az iskolában nincs elég terem ennyi gyereknek. Az új könyveket sem tudjuk megvenni, nincs rá keret. Az Ünnepi Könyvhét könyvei közül egyet sem rendelhettem meg. Érdekes, hogy egy-egy osztályból nagyon sokan járnak ide, a másikból szinte senki.- Ez függ attól, hogy kik tanítanak abban az osztályban?-Én ezt eddig nem tudtam megfigyelni. Persze, a legtöbben kötelező olvasmányért és példatárért jönnek. A kötelezőt jó, ha negyven százalékuk el is olvassa. Inkább megnézik a Száz híres regényt, vagy a Színházi kalauzt. Ott megvan mindegyik tömörítve.-A tanárok képesek felkelteni a diákok érdeklődését egy-egy könyv iránt?- Szerintem igen. Mindig vannak diákok, akik a tanár elejtett megjegyzésétől felbuzdulva kutatást rendeznek az egész könyvtárban. Nem kell tehát elcsüggedni. Azt hiszem, az irodalom és az iskola természete is ilyen. Nem mindenki tudja élvezni az olvasást, és a gyerekeknek nehéz elfogadniuk a tanár tanácsait. Az iskola túl nagy távolságot teremt közöttük. Arra kell csak vigyáznunk, hogy ezt a távolságot nehogy szakadéknak tekintsük! Újvári Gábor i 4 K ú k
