Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-26 / 170. szám (172. szám)
1993. június 26., szombat aj Dunántúlt napló 9 Nemzetközi megítélésünk az ország gazdasági stabilitásának függvénye Csökkentek az exportbevételek Jól ismert elvek alapján Az európai belépő Hazánk egyike a leginkább külgazdaság-érzékeny országoknak, hiszen mára szinte el- választhatatlanná vált az export és a gazdasági növekedés. Az ország gazdálkodásának egyik legfontosabb mutatója a külkereskedelem alakulása. Arra kértük dr. Kádár Bélát, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának vezetőjét, adjon áttekintést export-importunk jelenlegi helyzetéről.- Igaz-e az export drasztikus megtorpanása ?- Aki az elmúlt másfél esztendő kereskedelmi jelentéseit figyelemmel kísérte, annak nem okozott meglepetést ez a tény. Ha drasztikus visszaesésről nem is beszélhetünk, a fejlődés megtorpanása kétségtelen. 1992. végére a magyar kivitel lendületes fejlődése megállt, s 1993. első négy hónapjában már 27 százalékkal vissza is esett. A nagyvilág Magyarországot általában a külgazdaság teljesítménye alapján ítéli meg, a tőkebefektetők bizalmát is annak köszönhettük, hogy eddig a sikeresen exportáló országok közé tartoztunk. Ezzel bizalmat ébresztettünk a befektetőkben, mert nem kellett tartaniuk a belső deviza-feszültségektől, attól, hogy a fizetési mérleg problémái gátolnák a tőkebefektetések hozamának hazatelepítését.- Az export csökkenése mennyiben veszélyezteti a munkahelyeket?-Á külgazdaságnak kétségtelenül jelentős foglalkoztatási funkciója is van. Tudnunk kell, hogy az elmúlt évek termékstruktúrájában körülbelül 10 ezer dollár kivitel teremtett egy-egy munkahelyet. Igaz tehát az állítás másik oldala is: az export visszaesése munkahelyeket számol fel. Emiatt is kulcsfontosságú érdeke minden politikai erőnek, hogy helyreálljon az export megfelelő növekedési pályája.-Miért következett be ilyen nagymértékű visszaesés?- Az export kifulladásának veszélyét már 13 hónappal korábban jeleztük, szűkebb vezetői körökben még előbb megkongattuk a vészharangokat. Egy ilyen visszaesési folyamat megfordítása általában 6-12 hónapos felkészülést igényel, de az elmúlt egy év alatt szinte nem történt semmi, mert különböző szakértői körökben eléggé eltérően ítélték meg a helyzetet. Amikor már kormánykörökben is felismerték a veszélyt, még akkor sem születtek határozott intézkedések, mert annak okait mindenki másként látta. Bizonytalan diagnózis esetén a terápiában nehéz egyezségre jutni.- Ön miben látja az export visszaesésének okait?- Vannak külső és belső ösz- szetevői. A külsők között első helyen szerepel az elhúzódó világgazdasági recesszió. Ez sajnos sokkal hosszabb távúnak ígérkezik, mint ahogyan azt valamennyi gazdaságpolitikai műhelyben korábban feltételezték. A nemzetközi prognózisok 1993-ra felélénkülést jeleztek, de ez nem következett be! Az export teljesítmények romlásához az általános klímán kívül a kelet-eruópai politikai légkör feszültségei is hozzájárultak. A volt Szovjetúnió gyors összeomlása, és az azt követő fizetőképességi korlátok még az idén is jelentősen éreztetik hatásukat. A jugoszláviai események semvoltak előre láthatóak. A helyzet elmérgesedése miatt hozott intézkedések - nevezetesen az embargó - már tavaly decemberig több mint 500 millió dollár veszteséget jelentett. Mindezek ellenére nem hivatkozhatunk csak a külső tényezőkre. A magyar gazdsaági környezet alakulásában változatlanul hatottak azok a kedvezőtlen tényezők, amelyeknek export szűkítő hatására már több mint egy évvel ezelőtt felhívtuk a figyelmet. Ilyen volt példámé a csődtörvény szigorú alkalmazása. Már az elmúlt év első negyedében elérte a törvény szigora az előző év exportját szolgáltató vállalatok 40 százalékát. Többek között ebből fakadt az év második felében az export kifulladása. Az export finanszírozás feltételeinek kedvezőtlen alakulása is negatív hatást váltott ki. Az export-hitelekhez az elmúlt másfél év alatt egyre nehezebben lehetett hozzájutni, ráadásul ezek költségei igen magasra szöktek. Mindezek versenyképességet rontó tényezők. A hitelgarancia rendszerünket három év alatt sem sikerült talpra állítani! Nem véletlen, hogy legnagyobb mértékben a hiteligényes fejlődő piacainkon jelentkezik a visszaesés.- Az exporthoz beruházásokra, folyamatos műszaki fejlesztésre van szükség. Hazánkban a beruházások 25, a műszaki fejlesztés 60 százalékkal esett vissza az utóbbi három évben ...- Ez is igaz. Az igényes piacok keresletét kielégítő, jobb minőségű és korszerű termékek beruházások nélkül egyszerűen létre sem jöhetnek, tehát áruhiány keletkezett, ami szintén hozzájárult a rossz eredményekhez. Negatív hatást váltott ki az is, hogy az import 1989 óta 25 százalékkal lett olcsóbb, mint a belföldi termelés. Ebből egyenesen következett az is, hogy sok belföldi vállalat kiszorult a piacról, ugyanakkor az export bevételei 25 százalékkal csökkentek. Egy átalakulóban lévő gazdaság aligha képes arra, hogy 25 százalékkal javítsa a termelékenységét, hogy behozza egy korszerűtlen árpolitika kedvezőtlen hatásait. Igaz, hogy tavaly március óta ezen az áldatlan állapoton azzal igyekeztek segíteni, hogy a magyar ipari kivitelnek több mint 60 százaléka számára megszűntették a vámokat. Ez mintegy hat százalékot jelent, de ez édes kevés a 25 százalékos versenyhátrányhoz képest.-Nemigen segíti a magyar gazdaság versenyképességét a gyengén működő bankrendszerünk sem! Lassú a pénzmozgás, és a vám visszatérítése...-A „drága” pénz időszakában nem közömbös, hogy a vállalat pénze egy hétig van úton, vagy netán két hónapig. Ez ma valóban több százalékos versenyhátrányt jelenthet. A kormányzat nem rendelkezik olyan eszköztárral, amely a verseny- képesség romlásának különféle tényezőit ellensúlyozni tudná. A költségvetési deficitek következtében az 1990. évi 5 milli- árdról az idén 2,9 milliárd forintra csökkent a kereskedelmi fejlesztésre fordítandó összeg, az időközben bekövetkezett 100 százalékos infláció mellett. Ausztriában a vállalatok piacra juttatására a külkereskedelmi forgalom 3 ezrelékét fordítják. A mi múlt évi külkereskedelmi forgalmunk értéke 1700 milliárd forint volt, e szerint több mint kétszer annyit kellett volna kapnunk, mint amennyit a nemzeti versenyképesség ösztönzésére a költségvetés juttatott. Mondanom se kell, hogy a magyar exportpiac bejáratottsága és az 50 000 új exportőr piacra juttatásának könnyítése lényegesen több ráfordítást igényelne, mint a nagy múltú és nagyobb töréseket nem szenvedett Ausztriáé. Felsoroltam az export visszaesésének okait, a magyar gazdaság „lyukait”. Legelőször is ezeket kell befoltoznunk. Ösztönözni kell a magyar beruházásokat, meg kell teremteni az export-finanszírozási szervezeteket és alapokat, amelyek majd javítják a magyar exportképességet. Az elmúlt három évben óriási csaták dúltak különféle ügyekben, de mindenekelőtt a költségvetések deficitjének nagysága körül kerekedett nagy vihar. A hadakozók szem elől tévesztették, hogy nemzetközi tekintélyünk nem attól függ, hogy mekkora a költségvetés hiánya, vagy mennyi pénz folyik be a privatizációból, hanem attól, hogy ez az ország milyen külgazdasági teljesítményeket éréi Milyen biztonságos befektetési és kereskedelmi lehetőségeket kínál. Ha ezekhez a feltételeket nem tudjuk megteremteni, akkor a világ rólunk alkotott képét nem tudjuk úgy alakítani, ahogyan azt nemzetpolitikai érdekeink megkövetelik. Koós Tamás Vágjunk az utóbbi napokban nagy vihart kavaró ügyek közepébe: kivánjuk-e Szlovákia tagságát az Európa Tanácsban, kedvezőnek tartanánk-e szomszédunk felvételét e szervezetbe? A politika alapelveiből kiinduló válasz csakis egyértelmű igen lehet. Az Európa Tanács nem exkluzív klub, s az a cél, hogy minél szélesebb és reprezentatív képviseleti testületé legyen földrészünk országainak. Milyen normák alapján? Az Európa Tanács úgy tárja ki kapuit, hogy a felvételre je- lentekzőktől elvárja bizonyos normák vállalását és teljesítését. Ez nem valami „külső kényszerítés”, hanem a dolgok természetes rendje, hiszen minden, Európába tartó országnak hozzá kell igazítania a követelményekhez saját gyakorlatát és feltételrendszerét. Nem titok és nem most hangzik el először, hogy nincs minden rendjén a szlovákiai magyar közösség helyzetével kapcsolatosan. Ezt nem valamilyen „magyar elfogultság” mondatja velünk, hiszen erre a következtetésre jutott az ET parlamenti közgyűlése által Dél-Szlovákiába kiküldött megfigyelő csoport is. Garancia, de mire? Az elvi Az Országgyűlés hétfői ülésszakán elhangzott bejelentést, miszerint sáskajárás pusztít Tatárszentgyörgy határában, akkor még derültséggel fogadta a Tisztelt Ház. Azóta már tudjuk, hogy a veszélyes rovarok tetemes károkat okoztak a Pest megyei település környékén. Mit is kell tudnunk a sáskákról? - kérdeztük dr. Neményi Istvántól, a Fővárosi Növény- és Állatkert osztályvezetőjétől.- A sáskák az ízeltlábúak törzsének rovar osztályába, közelebbről az egyenesszárnyúak rendjébe tartoznak. A nálunk honos marokkói sáska nem olyan veszélyes, mint távoli afrikai rokonai. Tudomásom szerint jelentősebb kárt okozó sáskajárás utoljára 1925-ben volt Magyarországon. A marokkói sáskák homokos, laza talajú réten, legelőn élnek. Mostani inváziószerű megjelenésük az évek óta tartó csapadékhiányra vezethető vissza. Az aszály, az enyhe tél, a korán beköszöntő kánikula arra kényszerítette a rovarokat, hogy a nagy meleg miatt menedéket, hűsűlést és nedvességet keresve vonuljanak a mezőgazdaságilag művelt területekre.-Mit szeretnek enni a marokkói sáskák?- Egyáltalán nem válogatósak. Elsősorban a gyepes területeken a fűfélékből táplálkoznak, igenhez ezért párosulnak gyakorlati fenntartások: Magyarország egyértelmű garanciát vár, hogy a kisebbségi kérdésben északi szomszédunk következetesen eleget tesz majd az európai elvárásoknak. Nem ellentmondás, hanem egyazon érem két oldala, hogy a szlovák felvételnek egyszersmind elő kellene mozdítani az ottani magyar közösség helyzetének rendezését. Magyar vétó? A pozsonyi vétó-hisztéria, miszerint a magyarok megakadályoznák a szlovák felvételt, csak a bizalom megrendülését szolgálhatja. Egyrészt egyetlen ország sincs abban a helyzetben, hogy egy másik felvételét megakadályozhassa. Másrészt, nem valamiféle kulisszák mögötti ármánykodás, szlovákellenes lobbyzás folyik, hanem a magyar illetékesek azt mondták most is él, amit már számtalan esetben szóvátettek. Amit - sajnos - szóvá kellett tenniök. A helyzet bonyolult illetve némiképen össze is bonyolított. A jólismert elvek alapjára kell helyezkedni, ugyanakkor ügyelni arra, hogy minden meggondolatlan szó csak nehezítheti a kibontakozást. De ki mondta valaha is, hogy egyszerű dolog-e a politika? de ha szomjasak és éhesek, akkor bizony lelegelik a búzát, az árpát, sőt a gyümölcsösökben is kárt tehetnek. A marokkói sáskák általában 4,5-5 centiméter hosszúak, nőstényeik nagyobbak, mint a hímek. Súlyukat csak grammban lehet meghatározni. Azért különösen veszélyesek, mert mindent letarolnak, ami az útjukba kerül. Rengeteget esznek: napi fogyasztásuk „testsúlyuk” 3-5-szöröse. Ha az élelem elfogy, éhenpusztulnak. Lakott területre általában nem merészkednek be. Helyváltoztatásuk sajátságos: ugrálva sikla- nak, repülnek, és vonulásuk közben jellegzetesen „ciripelnek”. csak a levegőben látható, hogy hátsó szárnyuk piro- sas-bordós színű.-Elképzelhető, hogy az ország más vidékein is feltűnnek?-Már lehetett arról hallani, hogy nemcsak Pest megyében, hanem a szomszédos Bács-Kis- kunban is garázdálkodnak. Bármilyen forgalomban lévő rovarirtóval lehet őket irtani. Tekintettel azonban invázió jellegű támadásukra, legeredményesebben repülőgépes irtással lehet ellenük harcolni. A sáskák tömeges megjelenését a leghelyesebb a helyi önkormányzatnak jelezni, mert az egyéni védekezés aligha lehet hatásos e rovarok ellen.- szabó A PEIBA Kft. kisgépei a Pécs Expón Fotó: Szundi György Sáskák ■9 A vevő fizetésképtelennek bizonyult, a bérlők hoppon maradtak Pécsi irodaház-eladás két szék között A privatizáció útján számtalan buktató várja az érintetteket, s egy-egy sikertelen próbálkozás után azonnal mendemondák születnek személyi érdekeltségekről, olcsón átpasszolt tulajdonokról. Az üzlet azonban a lehető legtisztább körülmények között is meghiúsulhat, példa erre az Agrober cég Pécs belvárosi (Szliven áruház melletti) több, mint 2000 négyzetméteres irodaépületének értékesítési folyamata. Az Agrober Vállalat pécsi részlege tavaly szeptemberben megszűnt, a dolgozók egyéni és társas vállalkozásokba kezdtek, s közülük többen a központi épületben folytatták e tevékenységüket. Tavaly novemberben aztán a pécsi ingatlant eladásra kínálták, s a nyilvánosan meghirdetett értékesítésen az épület bérlői, a volt Agrober dolgozók mellett más bentlakók és külső társaságok együttesen tettek ajánlatot (33 millió forint) az egyes irodák megvásárlására. A feltételeknek megfelelően mindegyikük az általa vásár- landó érték 10 százalékát is hozta bánatpénzként. Az utolsó pillanatban azonban közülük az egyik társaság ügyvezető igazgatója mint magánszemély önálló indítványt tett (eredetileg a létesítmény egy teljes szintjére tartott a kft. igényt), az egész épületre egyedüli vásárlóként jelentkezett, 4 millióval megemelve a vételárat. Az akciónak volt azonban egy apró szépséghibája: a 10 százalék előleget nem tudta kifizetni, amire egy hét határidőt kapott. Jöttek-mentek telexek, faxok az Agrober fővárosi központja és a vásárolni szándékozó személy német partnere között - utóbbi az üzenetváltások során többször megerősítette, hogy finanszírozza az adásvételt - a pénz azonban nem érkezett meg. A bérlők közben igyekeztek másutt irodákat szerezni, így szétszéledt a vételre jelentkezők tábora. Az a hír járja, most újabb pécsi vállalkozás nézte ki magának a frekventált helyen található épületet, s olcsón megkaparintja majd ezek után az ingatlant.- Minden alapot nélkülöz az efféle vádaskodás - cáfolja felvetésünket Schmidt János, a budapesti központú Agrober vezetője. - Időközben ugyanis a vállalat vagyonának értékesítési konstrukciója megváltozott, mivel világossá vált, hogy az Agrober végelszámolással, jogutód nélkül megszűnik. A több százmilliós vállalati vagyon privatizációjára az ÁVÜ átfogó döntést készít elő, mely rövidesen ismerté válik. A pécsi irodaház megvétele majd oly módon történhet, hogy a vásárlás pályázati feltételeit az ÚDN-ben és országos napilapokban meghirdetik, s az ÁVÚ dönti el, hogy ki a nyertes pályázó. Uj körülmény az is, hogy közben az építési hatóság előírta az épület megerősítését, mivel IMS technológiával készült. A vételi szándékkal jelentkezőknek tehát ezt a plusz költséget is vállalniuk kell. Várhatóan egy hónapon belül pont kerül az ügy végére, ekkorra ugyanis olvasható lesz a lapokban a pályázati felhívás az épület megvételére. Mészáros B. Endre Az AGROBER irodaépület Pécsett Fotó: Läufer László
