Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-26 / 170. szám (172. szám)
8 uj Dunántúli napló 1993. június 26., szombat Oldalirányban már nem terjeszkedhet bánya a Szársomlyón Fotó: Läufer László Még 30 éve van a Szársomlyónak Lehet szépen követ bányászni? Magyarul magyarán <_7V —------: ■■ ■■ ■ ------—-----------------------------------------»------ ■ S zöveghűség, szerzőhűség Pokoli a hőség ebben a katlanban! A többtucat méter magas sziklafalak mintha a bányagödör fókuszába gyűjtenék a meleget. A szinte fehér, finom port tapossuk Schmieder Józseffel, az egyszemélyes Nagyhar- sányi Kőbánya Kft. ügyvezető igazgatójával. Szársomlyó már-már legendás. A Dráva-síkból felszökkenő alakjával, különös felületével, ritka élővilágával. A honi természetvédelem egyik első gyermeke: generációkkal ezelőtt elhatározták megőrzését. Akkor még a kőbánya sehol sem volt. Csak a „fehér húsú hegy”, a 98-99 százalékos tisztaságú mészkövével. Az utóbbi időben Szársomlyó ütközőpont lett: a gazdasági érdekek és a természetvédelem egyaránt a kőbánya felett lengették zászlaikat. Csak a Hegynek nem volt szava: ment a köve a cementműbe, a kohászatnak, a cukorgyártáshoz. Ha itt, a Nagyharsány közvetlen szomszédságában lüktető bánya teljes kapacitással dolgozna, évente közel egymillió tonnát fejtenének le. Ez a teljesítmény azonban csak névleges, valójában 600 000 tonna követ bányásznak. Ennek egyharmada kerül a beremendi cementműbe, a többi a kohászatnak és a cukoriparnak, ez utóbbin belül 60 000 tonnát a horvátok visznek el.- Nyomott a piac - mondja Schmieder József -, nem tudtunk fejleszteni. Más határok is vannak. Például az a természetvédelmi előírás, hogy bár a bányatelken belül 100 millió tonna a kőva- gyon, de 60 milliót bent kell hagyni. Eddig a Szársomlyóból mintegy 40 millió tonnát „faragtak le”. Ennek a nyoma ez a hatalmas amfiteátrum, a mesz- sziről is, de közelről különösen meghökkentő nagyságú katlan, amelyet a hajdan vízszintes, de mára a tektonikai mozgások eredményeként erősen megdőlt hajdani tengerfenék határol. Meddig lesz még itt kőbányászat? Csak elméletileg lehet kiszámolni. A bánya oldalirányba már nem terjeszkedhet, lefele kell menniük. Ott a mélyben azonban értékes kincs van: a karsztvíz. Felette 10 méter vastagságú pillért kötelesek meghagyni a szársomlyói kőbányászok. Ahol most az iroda van - talán a hegyoldal harmadá- nál-felénél -, ez még 40 métert jelent. A cementgyártáshoz évente 1,5 millió tonna mészkőre van szükség. A beremendi üzem bányája még 10 évig ellátja a BCM-et. Nagy harsányban tehát nagyjából még 30 évig működhetnek a fúrógép, a robbantómester, a kőtörők, a rakodógépek, a hatalmas dömperek. Hatalmas? Most a kőbányában százhúszan dolgoznak. Egy ekkora kapacitású üzemet - erre természetesen van példa nyugaton - nyolc alkalmazott vígan működtet. S mert a szársomlyói bánya se magyar kézben van már, várható a technológia-váltás. Amikor azt kérdem Schmieder Józseftől: mennyire megnyugtató most a bánya jövője, azt feleli: a bányáé megnyugtató. De 112 ember jövője már nem az. Lehet szépen követ bányászni? Lehet egy kőbánya szép?- Lehet - válaszolja Schmieder József. - De a nagyharsányi most nem az. Kényszerpályán vagyunk, ez meglátszik. Szép volt ez a bánya, s széppé is lehet majd tenni. Ami a nagyjából azonos magasságú, letakarított bányafalakat jelent. Most van 80 méteres, 20 méteres is. Dőlésszögük félelmet kelt, annak ellenére, hogy a különböző korok tengeri lerakódásai szülte csíkozottság légiesen játékossá teszi. Csakhogy - amint ott állok az egyik fal tövében - éppen a csíkoktól félek: mikor csúszik le az egyik réteg a másikról... • Mostanában átlagban hetente egyszer robbantanak. Ha nem megfelelő a szél, a bányához legközelebbi falurészt elborítja a por. Az aszály a kőbányának is gondot okoz. A portól lepett utakat egy-két óránként kellene locsolni, saját ásott kútjuk vize ehhez nem elegendő, a hálózati vizet meg azért kell kímélniük, mert a szárazságban a község elől használnák el. Néha - különösen a kőtörők miatt - akkora a por, hogy az ügyvezető igazgató kénytelen leállítani a termelést. Ez azonban gyakorta nem alkalmazható. Ha egy napra - két műszakban dolgozik a nagyharsányi kőbánya - leállnának, akkor 600 000-800 000 forint bevételkieséssel kell számolniuk. S a legutóbbi fejlesztéshez felvett jókora kölcsön visszatérítésének terhe még másfél évig nyomja az üzemet. Meg kell gondolniuk nagyon: leállja- nak-e - ha ritkán is - egy rossz szélirány miatt ... Termékeik egy része vásárlóra vár. Évente 100 000 tonna kőlisztet tudnának adni talajjavítás céljára a mezőgazdaságnak - a legtöbb, amit valaha is igényeltek ennek fele volt. Vagy a filler - 0,1 milliméter átmérőjű szemcsék -: aszfalt- burkolatba javallott, de ezt sem viszik. A már említett - és talán két éven belül végre is hajtott - technológia-váltás eredményeként a bánya kapacitása évi 1,5 millió tonnára nő. A jelenleginek majd a duplájára. Ennek piacáról kérdezve meséli Schmieder József: Svájcban alagutat fúrtak vasúti pályának. A kitermelt követ az ott felállított üzemben törték, osztályozták, árulták, használták fel betongyártáshoz - hogy a környéken lévő felhasználók a legkisebb költséggel jussanak az anyaghoz. Mészáros Attila Szélhámos milliárdos A Nagy-Britanniában kormányzó Konzervatív Párt beismerte, hogy 1990-ig, öt éven át, összesen 440 ezer font támogatást kapott Asil Nadirtól, egy szélhámos milliárdostól, aki májusban megszökött Londonból az igazságszolgáltatás elől, és most Ciprus törökök megszállta északi részén éldegél biztonságban. A Konzervatív Párt közölte, visszaadják a pénzt, ha bebizonyosodik, hogy az adományok lopott pénzből származtak. A Konzervatív Párt beismeréssel igyekszik elhárítani a nagyobb botrányt. Lapjelentések ugyanis arról szólnak, hogy a szélhámos valójában legalább 1,5 millió fontot juttatott a kormánypártnak, remélve, hogy cserébe lovagi címet kap. Bőrfejűek Párizsban Ismeretlen tettesek nagyerejű pokolgépet robbantottak egy párizsi boltban, amely a város bőrfejű fiataljainak egyik kedvenc találkozóhelye volt. Az üzlet elsősorban ruházati cikkeket árusított számukra, de volt könyvrészlege is, ahol a skinheadek számára a legkülönbözőbb szélsőséges, erőszakosságot hiredető fércműveket árusították. A robbanás jelentős anyagi károkat okozott, de mivel üzlet- zárás után következett be, szerencsére emberéletben nem esett kár. Az üzlet szomszédai, a környék lakói már több esetben tiltakoztak a bőrfejűek randalírozásai ellen. Örvendetesen szaporodnak hazánkban a versmondóversenyek. A bírálóbizottság közösen elfogadott szempontok alapján értékeli a teljesítményeket. Minden szempontot megelőz a versválasztás és a szöveghűség. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a versenyző úgy mondja-e a választott verset, ahogy a költő leírta, s ahogy a verset tartalmazó könyvben írva áll. Úgy vélem, minden versbarátnak van élménye a szövegtévesztésről. Ártatlannak tartom, ha valaki a Szózat első versszakának utolsó sorát így mondja vagy énekli: „Itt élned és meghalnod kell.” - Már valamivel súlyosabb vétség, ha valaki Petőfit így idézi (idézte is): „Ha majd a bőség asztaláról mindenki egyaránt vehet” - összekeverve az asztalt a kosárral. Sokan nemcsak a szöveget tévesztik el, hanem a szerzőt is. Ilyenről tudósított az Új D.N., amikor a szónokot idézve a következő szöveget írja: „Széchenyi István szerint: ... minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs.” - Helyesbítve: támasza, talpköve; végül: nem Széchenyi István mondta, hanem Berzsenyi Dániel írta, mégpedig A magyarokhoz című Fel- és leszálláskor nem használhatnak az utasok elektromos berendezéseket, mert a kibocsátott sugárzások műszaki zavarokat okoznak a repülőgép műszereiben. Ezzel az intézkedéssel az American Airlines versében 182 esztendővel ezelőtt. Idézzük csak az eredetit: „így minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, mely ha megvész: / Róma ledől, s rabigába görbéd.” Ezt meg a Népszava írta: „Olyan elavult fogalmakra gondolok, mint a tisztesség a becsület, és olyan - nyilván szintén idejétmúlt - XIX. századi intelmekre, hogy „Minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs.” - Azon kívül, hogy az országnak szó a -nak nélkül helyes, a közvetett utalás szerint Kölcseyre testálja a szerzőséget. Bizony rájár a rúd a niklai remetére. Szállóigévé vált versrészletét más szerzőnek tulajdonítják. Az olyan közismert, ezért szállóigévé vált szövegrészieteket, mint „Dunának, Oltnak egy a hangja” - „Magyar, oláh, szláv bánat mindigre egy bánat marad” - „Vétkesek közt cinkos, aki néma” - „Rendezni végre közös dolgainkat..stb. tucatnyi esetben nem az igazi, a valódi szerző nevével idéznek. Ez már nem a szöveghűség és a szerzőhűség elleni vétek. Ez már szerzőhűtlenség. Rónai Béla követte a többi légitársaságot, amelyek ezt már régebben bevezették. Az United Airlines például csak háromezer méteres magasság felett engedélyezi az utasoknak a komputer használatát. Kérész trej t vény Beküldendő a helyes megfejtés július 5-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A június 12-i lapban közölt rejvény megfejtése: „Mondtam, hogy nem kellett volna a fürdőkádba tenned a békáidat.” A helyes megfejtők közül utalványt nyertek: Panni Lászlóné, Pécs, Kisboldogasszony u. 9/A., Puskás Dóra, Komló, Vértanuk u. 52., dr. Scheich Jánosné, Mohács, Pécsi u. 40., Szirmai József, Pécs, Kőrös utca 25., Végvári Zoltán, Pécs, Corvin O. u. 16. Az utalványokat postán küldjük el. Évente 600 ezer tonna követ bányásznak itt Tilos leszálláskor a komputer 4 *
