Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-19 / 163. szám (165. szám)
6 uj Dunántúli napló 1993. június 19., szombat Beszélgetés a párizsi konferenciáról dr. Adám Antal alkotmánybíróval Az emberi jogok nemzetközi jogi és belső jogi védelme Dr. Adám Antal A közelmúltban tartották az európai alkotmánybíróságok párizsi konferenciáját, amelyen a magyar küldöttség tagjaként dr. Ádám Antal alkotmánybíró is részt vett. Izgalmas, sokakat érintő téma került terítékre: az emberi jogok nemzetközi jogi és belső jogi védelme, valamint az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi és nemzeti bíráskodás viszonya. Erről beszélgettünk Ádám professzorral, elő- rebocsátva a kérdést: Az emberi jogok katalógusa-Ha a rendkívül sokszínű nagyvilág különféle jogi kultúrával rendelkező országaira tekintünk, vajon beszélhetünk-e egységes emberi jogokról? Mi lehet e jogok zsinórmértéke?-Nem állíthatjuk, hogy létezne jelenleg a világon olyan dokumentum, amely valameny- nyi államra vonatkozóan kötelezően rögzítené az emberi jogok katalógusát 7 mondotta bevezetőjében dr. Ádám Antal. - Az emberi jogokat országonként elsősorban az alkotmány szabályozza. Vannak azonban nemzetközi egyezmények, amelyek nagyszámú csatlakozó ország elismerését élvezik. Az ilyen, minden csatlakozni kívánó ország számára nyitva álló egyezményeken kívül, legalább négy vagy öt regionális egyezmény is találunk a világon az emberi jogokra vonatkozóan, így az amerikai földrésznek, az afrikai országoknak van saját konvenciója, s ugyanilyen regionális konvenció az emberi jogok európai egyezménye. Felismerhető azonban az egységesülési trend, szándék, amelynek keretében a legjelentősebb emberi jogokat mind több állam ismeri el.-Az európai alkotmánybíróságok kapcsolatrendszere 1972 óta öltött intézményes formát, s ennek keretében került sor a párizsi konferenciára. Mennyire időszerű napjainkban a konferencia témája?-A második világháború és az önkényuralmi rendszerek tengernyi szenvedést okozó kegyetlenkedéseinek hatására vált korunk egyik globális jellemzőjévé az emberi jogok - alapjogok - fajtáinak, tartalmának, biztosítékainak és korlátainak nemzetközi és belső jogi kimunkálására, meghatározására és érvényesítésére irányuló sokrétű erőfeszítés. Ennek eredményeként az elmúlt évtizedekben több mint harminc nemzetközi nyilatkozat, egyezmény, szerződés született és jelentősen szaporodtak az emberi jogokra vonatkozó alkotmányi és egyéb belső rendelkezések is. A nemzetközi dokumentumok közül kiemelkedő az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-i Római Egyezmény, amelyhez hazánk 1990-ben csatlakozott. Az Országgyűlés 1992 szeptember 29-én ratifikálta, 1993 március 23-án pedig törvénybe foglalta az egyezményt és kilenc kiegészítő jegyzőkönyvét. A megerősítő okiratot a magyar külügyminiszter tavaly november 5-én helyezte letétbe az Európa Tanács főtitkáránál. Ez utóbbi dátum azért is jelentős, mert Magyarországra nézve ettől a naptól kötelező érvényű. Elsődleges a belsőjogrendszer- Sokat hallunk az emberi jogok strasbourgi bíráskodásáról; a polgárok számára igen fontos nemzetközi bíróságról.-Az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi és nemzeti normaanyag a jelzett fejlődés eredményeként párhuzamosan érvényesül; a két normacsoport és igazságszolgáltatási rendszer kölcsönhatásának elismerése mellett azonban hangsúlyozandó, hogy az emberi jogok szempontjából elsődleges szerepet a belső jogrendszer fejlettsége, a nemzeti igazságszolgáltatás színvonala és hatékonysága tölt be. Nyilvánvaló az is, hogy a nemzetközi normák serkentőleg hatnak a nemzeti jogalkotásra. Az emberi jogok európai vagy strasbourgi bíráskodása pedig kettős rendeltetés betöltésére hivatott. A felmerülő konkrét panaszok megvizsgálása és elbírálása révén egyrészt értelmezi és ezáltal gazdagítja az Egyezmény és a kiegészítő jegyzőkönyvek normaanyagát, másrészt kisegítő szerepet vállal a kezdeményezésre jogosult természetes személyek, szervezetek és egyének csoportjai, valamint a szerződő felek által előterjesztett jogsérelmek orvoslásában. Hangsúlyozom azonban: az emberi jogok védelmének strasbourgi szervei nem jogosultak arra, hogy valamely részes állam jogszabájog és a belső jog párhuzamos érvényesüléséből kiinduló dualista koncepció elfogadása esetén témánk vonatkozásában szinte meghatározó szerepe van annak, hogy az Egyezmény belső joggá transzformálását alkotmányba iktatással, egyszerű törvénynél magasabb hierarchiai fokozatú, un. sarkalatos illetve organikus törvénybe foglalással, vagy egyszerű törvénybe cikkelyezéssel valósítja-e meg az adott ország. Ausztria például alkotmányba inkorpolálta az Egyezménynek az emberi jogokat megállapító szabályokat alkothatnak. Mindaddig, míg az Egyezményt Magyarország fel nem mondja - amit méltán remélünk -, a be- cikkelyező törvénnyel ellentétes törvény nem születhet. Az is természetes, hogy a bíróságok és az egyéb hatóságok hatáskörükben eljárva kötelesek alkalmazni az Egyezménynek a kihirdető törvénnyel belső joggá alakított előírásait.- Mi a szerepe az Alkotmánybíróságnak az Egyezmény védelmében?-Az Alkotmánybíróság a rá vonatkozó törvény szerint nemcsak a jogszabályok alkotmányosságát bírálja el, hanem a kezdeményezésre jogosult személyek indítványára - vagy hivatalból eljárva -, arról is dönthet, hogy valamely jogszabály ellentétes-e nemzetközi szerződéssel. Az ilyen tárgyú eljárásban még a nemzetközi egyezményt kihirdető jogszabállyal azonos fokozatú későbbi jogi normát is megsemmisíti, természetesen akkor, ha az ellentétes a jogszabályba foglalt nemzetközi szerződéssel.- Mit tehet a bíró, ha szerinte az általa alkalmazandó jogszabály sérti az Egyezményt?- Meghatározó jelentősége van e tekintetben annak, hogy az Alkotmány 70/K szakasza szerint az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények bíróság előtt érvényesíthetők. Szerintem az Alkotmánynak ez a rendelkezése az Egyezményben biztosított emberi jogokra is vonatkozik. Nagyon fontos tehát, hogy a bírák az Egyezményt és a strasbourgi ítélkező szervek gyakorlatát is ismerjék! A hatályos szabályozás szerint, a bíró csak az általa alkalmazandó alkotmányellenesnek vélt jogszabály alkotmánybírósági elbírálását kezdeményezheti. Alig vitatható, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosításával minél előbb meg kell teremteni annak lehetőségét is, hogy a bíró ugyanígy járhasson el akkor is, ha megítélése szerint az általa alkalmazandó jogszabály az Egyezmény valamely rendelkezésébe ütközik. Kölcsönös kiegészítés- Milyen az Egyezmény és a magyar Alkotmány viszonya ? Úgy tudom, hogy Ön részben erről is szólt a párizsi konferencián.- Kérdésének megválaszolása önálló tanulmányt igényelne. Válaszom röviden: a magyar Alkotmány 7. szakasza kinyilvánítja, hogy a „Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelességek és belső jog összhangját”. Megítélésem szerint az Egyezmény egyetlen rendelkezése sem áll ellentétben az Alkotmánnyal, e kettő nem a versengés, hanem a kölcsönös kiegészítés viszonyában áll egymással. Az Egyezményt kihirdető törvénnyel szemben az Alkotmány felsőbbrendűsége nyilvánvaló.-Mit jelent közelebbről az Egyezmény és az Alkotmány egymást kiegészítő viszonya?- Az Alkotmány számos olyan alapjogot is tartalmaz - például a nemzeti kisebbségek kollektív és egyéni jogait, bizonyos szociális jogokat -, amelyek az Egyezményből hiányoznak. Ennek azonban a fordítottja is megállapítható. Az Egyezménytől eltérően nem rendelkezik az Alkotmány például a habeas corpus jogának generális voltáról. Csak a bűn- cselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személy tekintetében mondja ki ugyanis, hogy a legrövidebb időn belül bíró elé kell állítani vagy szabadon kell bocsájtani. A szabadságuktól megfosztott kiskorúak, elmebetegek, fertőző betegek, kábítószer élvezők, jogellenesen az ország területén tartózkodó külföldiek stb. esetében azonban az Alkotmány nem biztosítja ezt a jogot. Hiányzik az Alkotmányból továbbá a bíróság elé került ügyek ésszerű határidőn belül való eldöntéséhez való jog vagy a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személy több egyéb eljárási jogosultsága. Utóbbiak közé sorolandó a rászorultnak a hivatalból és ingyenesen kirendelt védőhöz való joga. További gondos felmérés és értékelés, valamint gyakorlati tapasztalatok hasznosításával az ilyen, tartalmi eltéréseket már a kilátásba helyezett alkotmányreform előtt indokolt alkotmány kiegészítéssel megszüntetni. Az Alkotmány jelzett tárgyú tartalmi gazdagítása önmagában is növelné az alaptörvény belső értékét és tekintélyét.- Alkotmánybíró Úr! Válaszait megköszönve megkérném, hogy foglalja össze: Ón szerint milyen kötelességet ró Magyar- országra az Egyezményhez való csatlakozás?- Jól felfogott érdekünk, hogy olyan hatékony alapjogvédelmi rendszert építsen ki az ország, amelynek funkcionálása mellett csak ritka kivétélként váljon szükségessé a nemzetközi igazságszolgáltatási fórumok egyéni kérelemmel kezdeményezett jogértelmező és döntést hozó eljárása. Kozma Ferenc Egy azték indián áll Bécsben az Austria Center előtt, ahol az Egyesült Nemzetek szervezésében június 14-én megkezdődött a világkonferencia az emberi jogokról. 183 nemzet 5000 küldöttje jött itt össze egy kéthetes konferenciára, amelynek rendezői azt remélik, hogy egy nagyobb nyilatkozattal zárul ebben az érzékeny témakörben. lyát, bírósági vagy más hatósági döntését megsemmisítsék. Legfeljebb azt állapíthatják meg, hogy a kifogásolt állami döntés megsértette az Egyezményben biztosított valamely emberi jogot. Minderre válaszként az érintett állam hatáskörrel rendelkező szervei az Egyezményben vállalt kötelesség teljesítéseként nem mellőzhetik a szükséges korrekciós és reparációs intézkedések meghozatalát.- Ha ezek a két normaanyag és igazságszolgáltatási rendszer közötti viszony általános vonásai, miben jelölhetők meg az egyes országok esetében fellelhető különbözőségek?- A különbözőségek főleg abból fakadnak, hogy az adott ország a nemzetközi jog és a belső jog viszonya tekintetében a monista vagy a dualista koncepciót követi-e? Monista felfogás esetén pedig az a döntő kritérium, hogy az e felfogást valló ország a nemzetközi jognak vagy a belső jognak tulajdonít-e prioritást. A nemzetközi rendelkezéseit. Emellett szinte mindegyik csatlakozó ország, ugyancsak eltérő mértékben, de fenntartással is élt az egyezmény egyes rendelkezéseivel szemben, ami arról tanúskodik, hogy a hagyományos polgári jogrendszerek Egyezményhez igazodása sem probléma mentes. Ellentétes törvény nem születhet- Milyen szintű törvénnyel hirdette ki Magyarország az Egyezményt?- Bár az Egyezmény kihirdetése nem kétharmados, hanem egyszerű törvénnyel történt, az 1993. évi XXXI. törvény megkülönböztetett helyet foglal el a jogforrások között. Az Egyezményből ugyanis egyértelműen fakad az Országgyűlésnek és az egyéb jogalkotó szerveknek az a kötelessége, hogy a jövőben csak az Egyezményben foglaltak megvalósulását szolgáló vagy azt nem akadályozó jogVálaszlevél Új dimenziók Nem feltétlenül szoktam magánlevelek tartalmát kifecsegni: hiszen többnyire intimitással, s kötőerővel bírnak. Időnként azonban akad kivétel, közkinccsé tehető információ- tartalom, ami így vagy úgy, de kiköveteli magának a szélesebb nyilvánosságot. Egy ilyen levélről van szó, melyet a minap kaptam. Abból is néhány mondatról. Mivel azonban manapság a napilapok mellőzik a perszonális híradásokat, a régmúlt nyílt-tér rovatait, ahol szokás volt familiáris és egyéb baráti vállalásé közleményeket az olvasó elé tárni, meg kellett keresnem azt az újságírói műfajt - a „nyílt válaszlevélre” voksoltam -, mellyel köztiszteletben álló kanadai kedves ismerősöm (barátom?), Miklós bá’ felöl szólhatok. Felőle, aki eképpen fogalmazott írásának bevezetőjében: „Gondolom, talán téged, régi pécsi jóbarátaimat és kedves új ismerőseimet is érdekli az alábbi személyes híradásom . . Ki ne ismerné Pécsett, akár másutt Magyarországon, tá- gabb pátriánkban a nevet: Zsolnay? Mert róla, azaz egyikükről van szó, az Ottawában élő, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség örökös, tiszteletbeli elnökéről, dr. Mattya- sovszky Zsolnay Miklósról. Áki az ipari hírnévre szert tett ős nyomdokain haladt, amíg tehette, majd politikai-társadalmi közszereplésével, az ifjúságért fölvállalt munkájával, a emigrációban élő, mindennapjaikkal megbékélni akaró, de magyarságukat megőrizni vágyó magyarok mindennapjait ková- szolta. Hitben, együttlétben, romantikában. Cserkészmozgalmat teremtett számukra. Összefogva a világban sokfelé szétszórt-szétszóródott hazánkfiait. Fiatalokat és idősebbeket egyaránt. Fölvállalta a politikai közszereplést gomblyukába tűzött liliomos jelvényével, s miközben Kanadában a külföldinek adható egyik legmagasabb kitüntetést vehette át, itthon a hivatalos politika áldásos működését vagy elhallgatta, vagy retorziókkal honorálta azt. Zsolnay Miklós szülőföldjén évekig persona non grata lett, s csak a rendszerváltozás idején látogathatott hosszú idő után haza. A külhoni magyarokért dolgozott tehát, s teszi ezt ma is, jóval a megszokott nyugdíj- korhatár fölött, csodálatos vitalitással és lankadatlan erővel. A levél apropója: nemrégiben Magyarország kanadai nagykövete, dr. Kulcsár Kálmán nyolc kanadai magyarnak adta át a köztársaság elnökének és a kormánynak köszönő elismerését. És ahogyan azt Miklós bá’ fogalmazta: „Közöttük voltam magam is, Pécs szülöttje és neveltje. Azóta magyar mivoltom új dimenziót nyert. Ennek tudatában viselem kanadai érdemrendem jelvénye mellett a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztjének címeres jelvényét. Úgy gondolom, hogy ezt a rendkívül megtisztelő elismerést legfőképpen annak a pécsi ciszter, cserkész és közéleti nevelésnek köszönhetem, amelyben egykor szülővárosom részesített...” Eddig a levélrészlet, mely önmagáért beszél: egy pécsi honfitársunk örömét megosztotta velünk. Tömören, szűkösen fogalmazott. (Mondatai mögött mennyi minden lehet?) Emlékek hömpölygő áradata, amely ilyenkor, az összes jelenből fakadt gondot elsöpri. Visszaidézi az ifjúság édes ábrándjait; felrémlik egykori jóbarátokkal töltött órák szívet melengető diskurzusa, a Me- csek-oldal mandulafáinak virágillata, a tettyei utcák szűk kaptatói. Az otthonról kapott elismerő szó talán a legtöbb ilyenkor amit ember kaphat, miután kenyere javát megette. Visszaigazolást arra, hogy az elhullajtott évek között nem akadt üres, tartalmatlan, hogy nem volt hiábavaló végigmenni az önként vállalt úton. Azon az úton, amiről Zsolnay Miklós feltehetően az emigráció első napján már biztosan tudta, hogy merre visz. Mit is írhatnék válaszképpen? Hadd kívánjak jó egészséget és sok sikert ahhoz a hosszú-lélegzetű kutatói tevékenységhez, melyet a Kanadai Nemzeti Levéltárban vállalt föl Miklós’bá. S talán adhatok a szerkesztőségünk és a magam nevében e nyílt „válaszlevélAz öregcserkész - fiatalon lel” néhány cseppnyi plusz erőt mindennapjaihoz. Erőt a valamiféleképpen számunkra, a pécsiek számára is mindig kamatozó munkájához. Kozma Ferenc
