Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-12 / 158. szám

6 uj Dunanton napló 1993. június 12., szombat Ötven éve történt . . . Az ünnepséget megörökítő freskó a Belvárosi templomban Fotó: Szundi György A szeretet oltalma alatt A döntéseket vállalom, s büszke vagyok rájuk A funkció többletfelelősség Az Alkotmánybíróság új helyettes elnöke Mi változik az egyház­megyében? Mint ismeretes, II. János Pál pápa a magyar püspökökhöz in­tézett apostoli levelében új ér­sekséget, új egyházmegyéket lé­tesített és ennek következtében megváltoztak az eddigi egy­házmegyék határai is. Minderre már volt példa a magyar katoli­kus egyház történetében. István király 10 egyházmegyét alapí­tott, amelyet Szent László, majd Kálmán király is megváltozta­tott és kiterjesztett. Változott a helyzet a török időkben és Buda felszabadulása után is. Legutóbb Mindszenty bíbo­ros tett javaslatot változtatásra. Ő is növelni kívánta az egy­házmegyék számát, s ezt azzal indokolta, hogy a veszprémi, a váci és az egri egyházmegyék túl nagyok. Ha az egyház veze­tői egyik-másik plébániájukat meg kívánják látogatni, nem ritkán 200 kilométert is utaz­niuk kell. A mai módosításokat az is szükségessé teszi, hogy jelentő­sen megváltozott a lakosság számaránya. Indokolt továbbá, hogy áttekinthetőbb legyen az egyházi szervezet, valamint az egyházi vezetés és a hívek mi­nél közelebb kerüljenek egy­máshoz. A Baranya megyei közsé­gek közül néhány a Pécsi Egy­házmegyéből más egyházme­gyébe kerül. Az újonnan alakult Kapos­vári Egyházmegyéhez taro­zik: Basal, Bürüs, Csertő, Diós­puszta, Görösgal, Gyöngyös­mellék, Kétújfalu, Kisdobsza, Kistamási, Magyarlukafa, Me- renye, Molvány, Nagydobsza, Nemeske, Patapoklosi, Pettend, Somogyapáti, Somogyhatvan, Somogyhárságy, Somogy- viszló, Szörény, Teklafalu, Tót- szentgyörgy, Várad, Vásáros- béc, Zádor. A másik újonnan alakult Kalocsa-Kecskeméti Egy­házmegyéhez tartozik: Duna- falva, Homorúd. Erdőbetegség Felmérést készít a Pilisi Parkerdő Gazdaság az utóbbi időben mind gyakrabban ta­pasztalt fapusztulás okainak ki­derítésére. A jelek szerint ugyanis a 67 ezer hektárnyi er­dőterület egy részén titokzatos betegség ütötte fel a fejét, előbb a tölgyek indultak hervadásnak, majd a cserfák kezdtek szá­radni, újabban pedig a feketefe­nyők is bámulásnak indultak, különféle gombák telepedtek meg rajtuk. „Az idősebbek még emlé­keznek rá, hogy 1943. júniusá­ban Esztergár Lajos polgármes­ter, a lakosság kezdeményezé­sére, Pécs városát ünnepélyesen Jézus Szíve oltalmába aján­lotta.” E szavakkal kezdődik a felemelő ünnepség ötvenedik évfordulójára megjelent szóró­lap. A korabeli újságokból pe­dig nyomon tudjuk követni az eseményeket. * Az előkészületek azzal kez­dődtek, hogy Pécs szabad kirá­lyi város közgyűlése április 30-i ülésén egyhangú lelkesedéssel elfogadta Esztergár Lajos pol­gármester előterjesztését, mi­szerint június 6-án rendezzék meg a felajánlási ünnepséget. A napilapok híradása szerint ez az egész város közvéleményét megmozgatta és örömmel töl­tötte el. Előkészítő bizottság alakult, hogy a nagyszabású ünnep külsőségeiben is méltó legyen. Elkészült a Széchenyi térről az elhelyezési rajz, ponto­san bejelölve a résztvevők he­lyét, az elsősegély-nyújtó he­lyeket. Gondoskodás történt légi riadó esetére. Az énekeket kis füzetekben kinyomtatták, hogy az ezer tagú kórus éne­kébe mindenki bekapcsolód­hasson. A lelki felkészülést pe­dig családfelajánlási imafüzetek teijesztése, a templomokban tartott háromnapos lelkigyakor­latok szolgálták. Növelte az ünnepség fényét, hogy június 5-én Pécsre érke­zett Angelo Rótta, pápai nun- cius. A Dunántúl címoldalán közölte Hanuy Ferenc püspöki helynök latin és magyar nyelvű köszöntőjét, a Pécsi Naplóban pedig Gesztesy Gőbel Károly írt vezércikket: „Most, hogy felet­tünk beborul az Ég és titkokat rejtő kárpitja mögött földet pusztító, életet kioltó, kínt, nyomort, szenvedéseket sejtető veszedelmeket vélünk rejleni, melyek reánk leselkednek, az ijedt gyermek félő reszketésével menekülünk Hozzád, hogy Szí­ved oltalmában keressünk és ta­láljunk menedéket...” * Június 6-án 9 órakor a zsúfo­lásig megtelt Székesegyházban Angelo Rótta pontifikálta az ünnepi szentmisét. A felajánlási ünnepség délután a Jézus Szíve (Pius) templomban kezdődött. Orgonaszó zúgott fel, megkon- dultak a harangok, majd Moso- nyi Dénes nagyprépost a Pange lingua dallamára kilépett a templomból. „Krisztus Király diadalútja a Pius templomtól a város szívéig” - hirdette a Du­nántúlban megjelent nagy betűs című beszámoló, melyből mi, késői utódaik is újra végigkí­sérhetjük, a járdákon álló embe­rek ezrei, virágbaborult, gyer­tyáktól fénylő ablakok között a Szigeti országúton, a Rákóczi úton, Irgalmasok utcáján át vo­nuló menetet, mely végül be­torkollott a Széchenyi térre, ahol mintegy 50 000 főnyi tö­meg várta.A belvárosi templom előtt magyarruhás diáklányok pártáinak színes gyöngyein csil­logott a búcsúzó napsugár, az örökmécsest pedig a régi ma­gyar nagyasszonyok selyem és brokát díszruháiban a pécsi asz- szonyok fonták körül. Az oltár mögött a karinges papság he­lyezkedett el, baloldalt a hely­őrség tisztikara, jobboldalról a polgári előkelőségek, díszes ta­lárban az egyetem professzorai, különböző közületek, iparosok, kereskedők képviselői. Fél 8 után megérkezett An­gelo Rótta pápai nuncius, vala­mint Virág Ferenc megyés püs­pök, aki a szószékre lépve szólt a hívők tömegéhez: „A szörnyű háborútól s a velejáró borzasztó pusztításoktól féltjük szeretett városunkat... Ha valamikor, most mikor a gondok sokasága nehezedik ránk, érezzük, hogy szükségünk van Rá, aki a sze­leknek és a háborgó tengernek parancsolni tud. Ne csodáljuk, hogy ma az egész város eljött. Ne feledkezzünk meg a zsoltá- rös szavairól: Ha nem az Úr őrzi a várost, őre hasztalan virraszt felette . . Majd Esztergár Lajos pol­gármester mondta el városfela­jánló imáját: „A megpróbáltatá­sok e nehéz napjaiban, a rengő föíd hátáról Hozzád emeljük te­kintetünket. Tőled várunk olta- mat és segítséget... Vedd ol­talmadba e város minden rendű és rangú polgárát...” (A belvá­rosi templom belső falán Geba­uer Ernő freskói ábrázolják az ünnepséget és őrzik az imák szövegét.) * „Ettől az ünneptől, városunk és lakóinak Jézus Szíve oltal­mába való felajánlásától sor­sunk jobbrafordulását biza­lommal hisszük és reméljük” - mondta Mosonyi Dénes nagy­prépost. Csodálható-e, hogy ősi városunk és annak lakossága a háború pusztításaitól megkí- mélten vészelte át a vérzivata­ros esztendőket? És vált lehe­tővé, hogy a legnagyobb buzgó- sággal, örömmel és lelkesedés­sel készüljön a Széchenyi téren felállított oltárnál püspöki nagymisével a felajánlás ötve­nedik évfordulójának méltó megünneplésére 1993. június 18-án, melyet a belvárosi temp­lomban június 14-től minden este 6 órakor lelkigyakorlatos szentbeszédek készítenek elő a város kórusainak közreműkö­désével. Dr. Nádor Tamás A funckió, úgy látszik, ra­gaszkodik Pécshez. Az május utolsó hetében jelentették be, hogy az Alkotmánybíróság új helyettes elnökének a testület tagjai dr. Lábady Tamás alkot­mánybírót választották meg. A korábbi helyettes elnök, dr. Hercegh Géza - a pécsi egye­tem volt professzora -, azért köszönt le tisztségéről, mert a Hágai Nemzetközi Bíróság tag­jává választották. Az új helyettes elnök még nála is sokkal jobban kötődik Pécshez. Itt él, a Pécsi Egyetem Jogtudományi Karán végzett 1968-ban „summa cum laude” fokozattal, s itt lett bíró 1970-ben. A hetvenes évek kö­zepétől másodállású oktató - 1990-től docensi rangban - a Pécsi Egyetem Jogtudományi karán, 1976-ban került a me­gyei bíróságra, ahol 1980-ban lett bírósági tanácselnök. Eddigi pályájának további főbb állomásai dióhéjban: 1988-ban szerezte meg a kandi­dátus tudományos fokozatot; időközben ösztöndíjasként ösz- szesen 10 hónapot töltött a Kölni Egyetemen; a budapesti ELTE Jogtudományi Karának 1989. óta címzetes docense. Az Országgyűlés 1990. június 2-ikán választotta meg alkot­mánybírónak. Helyettes elnökké választá­sának hetében csütörtökön még késő délutánig Budapesten tár­gyalt az Alkotmánybíróság el­nökével és a korábbi helyettes elnökkel, pénteken reggeltől vizsgáztatott a Pécsi Egyete­men, délután pedig már hosszú külföldi tanulmányútra indult. Nem volt tehát könnyű szabad időpontot találni, hogy beszél­getésre invitáljuk: mit jelent számára a megválasztása, mi­ben áll az Alkotmánybíróság he­lyettes elnökének funkciója?- Bár a helyettes elnöki funkció bizonyos többletfele­lősséggel jár, most elsősorban még az örömet érzem. Örömet azért, mert a választás eredmé­nye azt fejezi ki, hogy kollé­gáim szeretnek és bizalommal vannak irántam. A választás tit­kos volt és a szabályai alapján mindenki teljesen egyforma eséllyel indult. Ami a funkciót illeti, hangsúlyozni kell, hogy az nem jár önálló hatáskörrel. A helyettes elnök ugyanolyan al­kotmánybíró, mint a többi. Ki­zárólag bármiféle akadályozta­tása esetén helyettesíti az elnö­köt. Akkor viszont mindazon jogokat és feladatokat ellátja - a testület teljes ülése tárgyalásá­nak vezetésétől az Alkotmány- bíróság képviseletéig, a proto- koll-feladatokig - amelyeket a törvény az elnök hatáskörébe utal.- Módosít-e valamit bírói pá­lyáján, ambícióin a helyettes elnöki funkció?- Ha ez egy kicsit is elvinne a „tényleges ítélkezéstől” az al­kotmánybírósági döntéshozatal folyamatától, akkor biztosan nem vállaltam volna. A többlet­feladatoktól eltekintve a mun­kám nem fog változni. Szá­momra mindig is az volt az első, hogy az ügyek „menjenek” és jó döntések szülessenek közremű­ködésemmel. Ez az elv és szán­dék minden másnál fontosabb, még tudományos ambícióim is csak ez után soroltatnak. Hosz- szabb betegség miatt ez az év eddig nem volt igazán az én évem. Ennek ellenére 7-8 olyan alkotmánybírósági döntés jelent meg a Magyar Közlönyben, amelyeknek én voltam az elő­adója. Ezeket a döntéseket vál­lalom és büszke vagyok rájuk.- Tudományos ambícióival nyilván összefügg a külföldi ta­nulmányút.-A nagydoktori értekezése­men dolgozom és ezzel össze­függésben megyek vissza ta­nulmányútra a Kölni Egye­temre. Már sokat publikáltán itthon is, külföldön is az erköl­csi kártérítésről. A személyiségi jog, az emberi méltóság ezen igen hathatós polgári jogi esz­közéről még nem készült Ma­gyarországon modern, európai színvonalú és kitekintésű mo­nografikus feldolgozás. Ezt sze­retném megalkotni, mert az er­kölcsi kártérítés jogintézménye több évtizedes szünet után újra él nálunk is, s maga a téma kü­lönösen időszerű mind az elmé­let, mind a gyakorlat számára.- Van-e valami változás az Alkotmánybíróság „ ügyforgal­mában”, az ügyek jellegében?-Mondhatnám: csak annyi, hogy még több ügyünk van, mint eddig volt. Ismeretes, hogy a közelmúltban a köztársasági elnök kihirdetésük előtt három elfogadott törvénnyel kapcso­latban fordult testületünkhöz alkotmányos aggályainak meg­jelölésével. Legutóbb például a Frekvencia törvénnyel kapcso­latosan. Ilyen esetekben soron kívül kell eljárnunk. A mosta­nában érkező ügyek alapján úgy tűnik, hogy új területek is bir­tokba akarják venni az Alkot­mánybíróságot. Ezek pedig a gazdasági alkotmányosság kér­dései és a szociális jogok terü­lete. Nagyon valószínű, hogy az ilyen jellegű alkotmányossági kérdések már az elkövetke­zendő években testületünk munkájának meghatározó terü­letei lesznek. Dunai Imre Egy adat Székelyudvarhely és Pécs történetéből Vásárhelyi Gergely SJ A ÚDN június 2-i számában megemlékező cikk jelent meg „Székelyudvarhely: egy gimná­zium 400 éve” címen az 1593 óta működő székelyudvarhelyi -jelenleg Tamási Áronról elne­vezett gimnáziumról. A cikk megemlíti az iskola alapítóját - Vásárhelyi Gergely jezsuita szerzetest is, akiről az iskola mai igazgatója szerint „sajnos, nem maradt fenn kép, csak any- nyi ismeretes róla, hogy a rend egyik legképzettebb tagja volt.” 1986-ban ünnepelte a pécsi Nagy Lajos gimnázium alapítá­sának 300. évfordulóját. Ebből az alkalomból kisebb tanul­mányt írtam az iskola történeté­ről. Megemlítettem ebben azt a tényt is, hogy az iskola tényle­ges megalapítása (1687) előtt is folyt már itt Pécsett gimnáziumi oktatás. Ezzel kapcsolatban em­lítettem Vásárhelyi Gergely je­zsuita szerzetest is, akinek itteni működése igen jelentős volt a magyarság fennmaradása, mind pedig ezzel összefüggően az is­kolázás vonatkozásában is. A jezsuiták magyarországi és szorosabban pécsi működésével kapcsolatban több jeles tanul­mányt ismerünk. Ezek közül is kiemelkedik Fricsy Ádám mun­kássága, aki rendtársaival együtt ezekben az években adja ki folyamatosan a vatikáni le­véltárban fellelhető magyar vo­natkozású iratanyagot. Köztük igen jelentős számban olyan le­veleket, amelyek itt Pécsett ke­letkeztek, és amelyek alapján sokszor árnyaltabban ismerjük meg azt a korszakot, amelyet egyszerűen csak török uralom­nak szoktunk nevezni. A Pé­csett működő jezsuiták közül egyik legelső talán éppen a szó- banlevő Vásárhelyi Gergely. Vásárhelyi Gergely a jezsuita történetírók adatai szerint 1561-ben született Marosvásár­helyen, és 1584-ben lett a jezsu­ita rend tagja. 1598 és 1601 kö­zött a gyulafehérvári rendház vezető embere volt. Előtte a Székelyföldön végzett missziós tevékenységet, és így szervezte meg azt az iskolát 1593-ban, amely jogfolytonosság alapján őse a mai gimnáziumnak. (A Székelyföld nem került török uralom alá, és így az a folyama­tosság, amely nálunk Pécsett is megvolt, ott bizonyítható is okmányokkak. Míg nálunk csak következtetni lehet rá.) Amikor a medgyesi országgyűlés a je­zsuiták működését súlyos bün­tetés terhe mellett megtiltotta, azok egyrészt rendjük szelle­mének megfelelően életüket is veszélyeztetve „illegalitásba” vonultak, részben pedig rendi utasításra a török veszélyeztette területre költöztek. így Vásár­helyi megromlott egészsége helyreállítására - elmenekü­lésre kényszerítve Gyulafehér­várról - Kassán Pázmány Péter vendégszeretetét élvezi, majd 1607-ben Zágrábban találjuk, ahol a rend iskolájában tanít. Innen megy a török területre, és 1615-ben kerül egy rendtársával együtt Pécsre. Vásárhelyi korá­nak gyógyító tudományához is értett. Egy török főur családtag­ját gyógyította, és az hálából segítette azt is, hogy az itteni honfitársai lelki gondozását el­lássa. Pécsi működését nagyon megnehezítette a naptárvita. A Julián-naptár leváltása a Ger- gely-naptárral nem ment simán a tiszta katolikus országokban sem. Különösen nagy problé­mát okozott itt Baranyában, ahol a legkülönbözőbb nemzeti­ségű és vallású népek laktak. Nagy diplomáciai érzékkel igyekezett a keletkezett ellenté­teket - amelyekbe bíróul sokan a török hatóságokat is bevonták - elsimítani. A jezsuitáknál a szorosan vett lelki szolgálatok mellett a leg­fontosabb működési terület volt az iskola. Vásárhelyi is, mint említettem már, 1587-ben Ko­lozsvárott tanárkodon, majd megszervezte az udvarhelyi is­kolát. Onnan menekülve Zágráb után, itt Pécsett latin iskolát (gimnáziumot) szervezett. Ez a mai Tettye utca területén volt, a Mindszentek temploma közelé­ben. (Kiváló helytörténészünk: Madas József azonosította a je­zsuiták pécsi lakóhelyét, török uralom alatti iskolájuk helyét.” Államférfim bölcsességre utal a jezsuiták magyarországi történetében Bethlen Gábor sze­repe. Bethlen 1612-ben élénk kapcsolatot keresett és ápolt a török szultáni udvarral, a Portá­val, és a hazai török nagyurak­kal. Megfordult Belgrádban, Budán és Pécsett is még fejede­lemmé választása előtt. Itt Pé­csett ismerkedett meg Vásárhe­lyi Gergellyel, és fejedelemként ő hívta meg, és vitte magával Erdélybe - noha ott a jezsuiták kitiltás alatt álltak. Ekkor Vá­sárhelyi újra Gyulafehérvárra, a fejedelemség székvárosába köl­tözik 1613. április 23-án. To­vábbi működése már Erdélyre esik. Vásárhelyi sok teendője mel­lett írásra is talált időt. Ezt egyébként rendje szelleme is megkövetelte tőle. Kiadott könyvei között vannak fordítá­sok (Pl. Kempis négy könyve.) Nagyobb fordítása Canisius Pé­ter: A Keresztényi tudomány­nak rövid summáinak részei, aki úgy mint közönséges Ke­reszténységnek kicsi Cathecis- mussal foglalja magában. Ezt Kolozsvárott 1699-ben, Bécs- ben pedig 1604, 1615 és 1617-ben adták ki. A könyv ele­jén naptár, és a pápák és magyar királyok kronológiája található. Ez az első magyar nyelven meg­jelent naptár. Nem célom ezzel a kis meg­emlékezéssel tudományos tájé­koztatást adni a török uralom alatti Pécs szellemi életéről, vagy az itt működő jezsuiták munkásságáról. De az elmúlt évtizedek nagy elhallgatásai, hamisításai után talán nem árt, ha megismerjük jobban ezt a kort is, amelyben nagyképzett­ségű, bátor emberek töltötték be munkájukkal a három részre szakadt Magyarországot, és óv­ták, teijesztették, erősítették a Kárpát medence egységes kul­túráját. Talán az sem baj, hogy ha ezek a férfiak a jelenlegi pé­csi Nagy Lajos gimnáziumot is megszervező szerzetesek vol­tak. Dr. Rajczi Péter (

Next

/
Thumbnails
Contents