Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-12 / 158. szám

1993. június 12., szombat oj Dunántúlt napló 7 Háttér Pótköltségvetés P ártharcok kereszttűzébe került, azaz kikerült a szakszerű, szenvedélymentes megítélés köréből a pótköl- tégvetés. Pedig benyújtásá­nak aktusa egyáltalán nem szokatlan a parlamentáris demokráciák világában és történetében. A demokráciá­nak ez a formája ugyanis ép­pen azoknak a polgári törek­véseknek az eredménye, hogy a választók - képvise­lőik révén - végre beleszól­hassanak abba, mekkora le­gyen az adóterhük, mire költse a hatalom ezeket a be­vételeket. Ezért a mindenkori kor­mányok iránti parlamenti bi­zalom próbája, hogy a tör­vényhozás megszavazza-e a költségvetést vagy sem. Eb­ben egyébként nem kizárólag az játszik szerepet, hogy mi­lyen a költségvetés minő­sége. A parlamenti tárgyalás gyakran inkább alkalom arra, hogy a költségvetés „ürü­gyén” vagy kapcsán a kor­mányt leszavazó többség alakuljon ki. A pótköltségvetéshez nem szívesen folyamodnak a kormányok és a pénzügymi­niszterek, mert óhatatlanul fölvetődik, hogy az eredeti költségvetés elkészítésekor hiba történt. Valóban, a min­denki által érzékelhetően rendkívüli, a költségvetés összeállítói által előre nem látható nagy horderejű, a be­vételeket vagy a kiadásokat kedvezőtlenül érintő esemé­nyek indokolhatják a pótkölt­ségvetést. Ilyen történések hiányában a pénzügyminisz­tériumi apparátust vádolják hozzá nem értéssel, vagy a kormányt marasztalják el, mondván, hogy taktikai okokból rózsásabb képet fes­tett a valóságosnál a rendes költségvetés elfogadásakor. Meggyőződéssel állítható, hogy a pénzügyminisztérium szakértelme megfelelő. Fölté­telezhető viszont, hogy - mint a múlt évtizedekben annyiszor - a vágy volt a szü­lője a gondolatnak. S az ere­deti költségvetés (amelynek hiánya a mintegy 17%-kal, tehát minden hibahatáron túlmenő mértékkel haladja meg a tervezettet) a pénzügyi berkekben szállóigének szá­mító „IMM” záradékkal ké­szült, ami annyit tesz, hogy „Isten Majd Megsegít...” De komolyra fordítva a szót: a kormány valójában a pót­költségvetéssel és a körülötte kitört viharral fizet az állam szerepét megváltoztató mély­reható reform halogatásáért. M aga a pótköltségvetés - az eredetivel összevetve - számos pozitív vonást mu­tathat föl. A fogyasztókra há­ruló terhek növelése, amit persze sokan keserű szájízzel fogadnak, némileg tehermen­tesíti a megtakarítókat, a be­fektetőket. Magánberuházást élénkít, növekedést serkent, bővíti a foglakoztatási lehe­tőségeket. A deficit mögött meghúzódó kiadások fo­gyasztási jellegű szociális ki­adásokból infrastruktúrális kiadásokká változnak, ami megteremti a bel- és külföldi magánberuházások szüksé­ges kereteit, közvetve-köz- vetlenül tehát élénkíti a gaz­daságot. A szociális jellegű támoga­tások esetében az állampol­gári jogosultságot a rászo­rultság elve váltja föl. S noha azt is sokan ellenérzéssel fo­gadják, tagadhatatlan erénye az elgondolásnak: megszün­teti azt a visszatetsző gyakor­latot, hogy az ingyenes szol­gáltatásokat és pótlékokat a jómódúak és a szegények egyaránt élvezhetik. Bácskai Tamás A posztgraduális képzés jövője Első lépések az autonómia felé Dr. Papp László- Annál is inkább szívesen számolok be a Janus Pannonius Tudományegyetemen folyó posztgraduális képzésről, mert egy erősödő társadalmi igényt elégít ki, másfelől az intézmény számára is növekvő pénzforrást jelent - mondja Papp László, a pécsi „alma mater” rektorhe­lyettese.- A posztgraduális képzés tu­lajdonképpen a továbbképzés különféle formáiból áll, másfe­lől, hogy ki-ki a saját szakterü­letén tudományos fokozatot szerezzen. Vannak - voltak - még egyéb, ad hoc képzési for­mák is. Az utóbbi néhány évben egyre több jele, kézzelfogható eredménye van a törekvésünk­nek, nevezetesen annak, hogy ezeket a képzési formákat egy­séges, jól áttekinthető posztgra­duális rendszerbe foglaljuk. Jól szervezett, működőképes rend­szerbe, amely képes rugalmasan alkalmazkodni a változó igé­nyekhez és a fiatal oktatók utánpótlásáról is szervezett formában gondoskodik.-A pécsi egyetem korábban is neves volt például a bölcsész­karon tanító tudósairól, a legki­válóbbak közt emlegetik a köz- gazdasági karát. Ezek a műhe­lyek nem termelték ki volna au­tomatikusan a maguk szellemi utánpótlását?- Szinte minden karon, min­den tudományban vannak (vol­tak) iskolateremtő személyisé­gek. De a főváros agyelszívó hatása ennek ellenére érvénye­sül, lehetőségeiben ma is többet kínál, mint a vidék, nem be­szélve a máig fennálló jövedele- lemkülönbségekről. Ezt a fo­lyamatot mérsékelni, netán' megállítani csak úgy lehet, ha az egyetem tudatosan törekszik arra, hogy minél több tehetsé­ges embernek nyújtson lehető­séget saját berkein belül - ezt a tehetségkiválasztást szolgálja az immáron hivatalosan is mű­ködő Janus Pannos Alalpítvány is. De visszatérve általában a posztgraduális képzésre, szeret­nénk lehetőséget adni a diplo­másoknak arra is, hogy az itte­niek, a szűkebb régióban élők és dolgozók - viszonylag rövid átképzési-továbbképzési idő után - helyben szerezhessenek újabb diplomát. Magyarorszá­gon az elmúlt évtizedekben klasszikus értelemben vett posztgraduális képzés csak a fővárosban folyt, Budapesten volt az Orvostovábbképző Inté­zet, a műegyetem monopoli­zálta a műszaki mérnökök má­soddiplomáinak kiadását és így tovább. Sőt, az ELTE akkori rektorának a vezetésével egy tanulmány is készült, amely „kiderítette”, hogy a posztgra­duális képzésnek csak a fővá­rosban van létjogosultsága. Ezt mi nem tudtuk elfogadni.-Az első lépések egyikét az Idegennyelvi Továbbképző Központ pécsi egyetemen mű­ködő intézetének az önállóso­dása jelenti, de említhetném a képzőművészeti mesteriskolát is.-A vidéki egyetemek közül egyelőre csak nekünk van kia­lakulóban lévő, de korántsem kész posztgraduális képzési rendszerünk. Adódik ez a karok közti együttműködés, az inter­diszciplináris képzés lehetősé­geiből is, az igényből, hogy a jogászok, mérnökök közgazda- sági diplomával is rendelkezze­nek és viszont, vagy hogy a természettudományi karon vég­zők kömyzetvédelmi és ide­gennyelvi képzésben is részt vehessenek. Magától értetődő igény az is, hogy mondjuk egy földrajz-szakos általános iskolai tanár ugyanezen a szakon ala­poklevelet szerezzen az egyete­men is; s minderre itt helyben kínálkozon lehetőség. Ez találkozik az universitás - az egyetemek, főiskolák közti közeledés, az integráció - esz­méjével is.- Milyen pénzforrást jelent mindez az egyetem számára?-A titkárnőképzéssel kom­binált nyelvi kurzusoktól a me­nedzserképzésig, a számítás­technikai-informatikai átképzé­sig mindez komoly pénzforrást, évente bruttó 40-50 millió forint bevételt jelent. A piac megszer­zésében, a megrendelők köré­nek kialakításában nagy a sze­repük a munkanéküliek átkép­zését vállaló pályázatainknak és más ajánlatainknak is. Méltán említhető újdonság az angol egyetemek közreműködésével szervezett MBA-menedzser- képzés. Egy éve indult, négy szemeszter alatt szerezhetnek nemzetközi rangú diplomát - utolsó évüket Angliában töltve. Az universitás - az intergrá- ció - megvalósítása gazdasági szempontból is rendkívüli meg­takarítás és erőkoncentráció. Nincs szükség arra, hogy min­den egyetem külön-külön épít­sen magának egy számítástech­nikai-informatikai központot, természetes egymásrautaltság, együttműködés kínálkozik a POTE és a Természettudomá­nyi Kar között és sorolhatnám. Május 28-i határidővel ad­tunk be pályázatot a Damjanich utcai konferencia-központ kia­lakítására, amihez 30 millió fo­rint támogatást kérünk; újabb pályázatokban kérjük a FEFA III.-program - a Felsőokatási Felzárkózási Alap - segítségét infrastruktúrális fejlesztésekre - s ez csak néhány az universitás kialakulását is elősegítő pályá­zatok közül. Bóka Róbert A Damjanich utcában konferencia-központ kialakítását tervezik Kiszámolósdi? Számolnak a honatyák és a frakciók, számolnak a pártok, a koalíciósok és az ellenzé­kiek, számol a sajtó és az ol­vasó, egyszóval mindenki számol. A feladvány látszólag egy­szerű: megvan-e még, megma- rad-e a kormánytöbbség avagy elveszti parlamenti túlsúlyát a koalíció? Ehhez pedig csak összeadni és kivonni kell - fi­gyelembe véve a kizárások, átülések nyomán kialakult pil­lanatnyi helyzetet. Egyetlen „apró” probléma, hogy a pilla­natnyi helyzet momentán átte­kinthetetlen ... A számháború kimenetele a fontos? Félreértés ne essék: érdekes és nem is lényegtelen, mi a parlamenti sokismeretle- nes poli(matema)tikai művele­tek végeredménye. De sok- kal-sokkal fontosabb, hogy 215 milliárdos deficit mellett be kell-e léptetni - s ha igen, mikor - a 10 százalékos áfát; mennyivel emelkednek az alapvető élelmiszerek, gyógy­szerek és egyéb „kemény” cikkek árai. Milyen kompen­zációs megoldásokkal lehet mentesíteni az új inflációs hul­lám terheitől legalább a leg­szegényebb rétegeket? Vagy: milyen garanciákkal, hitel- konstrukcióval juthatnak tör­vényben is megígért béremelé­sükhöz a közalkalmazottak, mit jelent a gyakorlatban a szociális juttatások körében az állampolgári jogosultság he­lyett érvényesítendő rászorult­ság elve? Megannyi tisztá­zandó, mérlegelendő kérdés és vitatéma - amely alighanem ezerszer jobban érdekli az át­lagpolgárt, mint a parlamenti pártszektorok határainak mó­dosulása. Válasz - vakáció előtt? A parlamentben folyó „kiszámo­lósdi” közben (helyett?) alig­hanem elsősorban ezekkel a súlyos kérdésekkel kell a ho­natyáknak szembesülniük, s minden erőt, figyelmet az op­timális válaszok megtalálására összpontosítaniuk. Július má­sodik hetében vakációra megy a tisztelt Ház - az idő tehát rö­vid, a felelősség pedig nagy. A háztáji esélylatolgatás, a sza­vazótáborok méricskélése és a színfalak mögötti lázas „dip­lomáciai manőverezés” persze nem bűn. De csak ezzel fog­lalkozni - hiba. Bajnok Zsolt Marshall-szellem? Új fogalom: „Köztes Európa” Közép- vagy Kelet-Európá- hoz tartozunk? Hová kötnek in­kább gazdasági, történelmi ha­gyományaink? Az utóbbi évek­ben nem annyira nyelvészeti, mint inkább politikai indíttatású viták sora zajlott e kérdés körül. Most Garmisch-Partenkirchen- ben viszont egy újabb kifejezés­sel ismerkedhettek meg a tudó­sítók: Rühe német védelmi mi­niszter következetesen „Köz- tes-Európát” emlegetett, mint olyan, bizonytalanságában ve­szélyessé válható régiót, amely egész kontinensünk stabilitását megingathatja. Mit kell tenni e fenyegető fo­lyamat megakadályozásáért? - tette fel a kérdést a Marshall tá­bornok nevét viselő új Straté­giai Tanulmányok Központjá­nak felavatására érkezett szá­mos magas rangú vendég. A leggyakrabban elhangzó válasz magyar szempontból igencsak kedvezőnek tűnik: a gazdasági segítségnek párosulni kell a Nyugathoz fűződő biztonságpo­litikai szálak erősítésével. Most, az ezredfordulóhoz közeledve köszönnek vissza tehát az Egyesült Államok hajdani kül- és védelmi miniszterének szán­dékai, a regionális érdekegyez­tetéstől a partneri képességek kifejlesztésén át érzékeny térsé­günk gazdasági magáratalálá- sának elősegítéséig. Lesz-e feléledő Mar­shall-szellem mellett Mar­shall-terv is? Pontosabban: remélhető a második világhá­ború utáni nagyarányú fejlesz­tési segélyek manapság oly sok­szor sürgetett újra-beindítása? Ez ügyben persze a bajor üdü­lőhely friss tanulmányi köz­pontja nem illetékes, de Was­hingtontól az EK-ig megannyi­szor lehetett már hallani józan, reális figyelmeztetést: nem vár­ható új segély-hullám. Már az is nagy szó lenne, ha a „Köz- tes-Európa” fontosságának fel­ismerése a jövőben jobban ér­ződne az amerikai diplomácia lépéseiben. De a Marshall-szel­lem tényleges érvényesülése akár jelenthet annyit, mint né­hány, banki feltételekkel körül­bástyázott dollár-átutalás . .. Szegő Gábor Magyarország Politikai Évkönyve 1993 A Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány megjelentette a Magyarország Politikai Évkönyve legújabb, ötödik kötetét. A mintegy 800 oldalas kötet ismert társada­lomkutatók (Andorka Rudolf, Ágh Attila, Bihari Mihály, Kéri László) tanulmányai alapján mutatja be a tavalyi legfonto­sabb politikai, gazdasági fo­lyamatokat és eseményeket. Űj utakon a pécsi tömegközlekedés Társasági formában jobb lesz? Ikarusok mellett Mercedesekkel vagy Renault-okkal is utazunk? 1993. április 1-jén megala­kult a Pécsi Tömegközlekedési Részvénytársaság (PTRT), amely június elsejétől meg­kezdte működését. A pécsi ön- kormányzat (54 százalékban tu­lajdonosa a társaságnak) és a Pannon Volán (46 százalék a részesedése) alapított vállalko­zással kapcsolatban azt hangsú­lyozta Kóczián Lőrinc ügyve­zető igazgató: elsősorban az a feladatuk, hogy szervezzék, irá­nyítsák és lehetőségeik szerint minél jobban megoldják a helyi tömegközlekedést. Nem kis fel­adatról van szó, hiszen naponta 158 autóbusszal, 3900 járaton 170 000 utast szállítanak. S bár az utazó azt szeretné, hajó álla­potban lévő, pontosan és gyak­ran közlekedő buszokkal jár­hatna, a PTRT létrejöttével sem várható azonnali és minőségbeli javulás. A társaság bevételei - havonta mintegy 60 millió fo­rintjön össze a jegy és bérlet el­adásokból - ugyanis csak arra elegendőek, hogy fedezzék az egyre növekvő üzemeltetési költségeket. Selejtpótlásra, fej­lesztésre ebből a pénzből egyet­len fillér sem jut... Ennek ellenére idén vásárol­nak új autóbuszokat - az elmúlt három évben egyetlen újat sem tudott a Pannon Volán forga­lomba állítani -, hogy mennyit, az egyelőre bizonytalan. A PTRT 160 millió forintot költ­het erre a célra - ez az a pén­zösszeg, amellyel a város „szállt be” a társaságba. Tár­gyaltak az Ikarus-szal, ezért a pénzért 10 szóló és 4 csuklós járművet tudnának szállítani, igaz, környezetet kímélő DAF motorokkal. A gond az, hogy je­lentős nagyságú előleget kér a már szebb napokat is megért magyar nagyvállalat. A PTRT pedig nem akar később futni a pénze után. Éppen ezért körül­néztek külföldön: kecsegtető ajánlatokat kaptak a Mercedes és a Renault cégektől, sőt egy osztrák nagyváros használt, de igen jó állapotban lévő autóbu­szai is „benne vannak a kalap­ban”. Döntés egyelőre még nincs, ami azonban biztos, idén ősszel - ahogy a társaság ügy­vezető igazgatója fogalmazott - már másféle buszok is közle­kednek Pécsett. Ami a jövőt illeti: hét év alatt kellene kicserélni a város autó­busz-parkját. Ezt saját erőből a PTRT nem tudja végrehajtani. Ezért a továbbiakban az önkor­mányzat feladata lesz a jármű­vek beszerzésének finanszíro­zása. Hogy erre mennyit költe­nek, azt a közgyűlés dönti el minden esztendőben. Elkészült a társaság emblé­mája - csigavonal, amely emlé­keztet a város jelképére az öt to­ronyra, valamint egy kormányra -, s végleges az az elhatározás is, hogy a buszok színe kék-fe­hér lesz. A közeli jövőben 500 főt foglalkoztató PTRT önálló javító bázissal nem rendelkezik, így egyelőre bérmunkában vé­geztetik a járművek javítását. Kóczián Lőrinc elmondta, június 14-től változik a helyi tömegközlekedés menetrendje, ami - mint eddig is minden év­ben - azzal van összefüggés­ben, hogy nyáron 40-50 000 diák „kiesik” a forgalomból. Ez azt jelenti, hogy a törzsvonala­kon, az 1-es, a 2-es, a 2/A, a 3-as, a 6-os, a 7-es, a 27-es és a 30-as járatokon 1-2 perccel hosszabbak lesznek követési idők. A tanév kezdetekor ter­mészetesen visszaáll a hagyo­mányos menetrend. Várható, hogy ősztől egy új járatot is in­dítanak, mégpedig a már több fórumon, s régóta kért Kertvá­ros és Kürt utca közötti szaka­szon, M 55-ös jelzéssel. Roszprim Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents