Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)
1993-05-22 / 138. szám
10 qj Dunántúlt napló 1993. május ti., szombat Szép magyar vers Kosztolányi Dezső Beírtak engem Beírtak engem mindenféle Könyvbe és minden módon számon tartanak. Porzó-szagú, sötét hivatalokban énrólam is szól egy agg-szürke lap. Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás, hogy rab vagyok, és nem vagyok szabad. Nem az enyém már a kezem, a lábam, és a fejem, az is csak egy adat. Jobb volna élni messze sivatagban, vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt mivel beírtak mindenféle Könyvbe és minden módon számon tartanak. A legfontosabb: a helyi információ Peták István a TV regionális műsorairól Coppélia-bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban Egy népszerű balett Svanilda - Sipson Karen és Coppélius - Sólymos Pál. Simara László felvételei A Magyar Televízióban nemrég végrehajtott szervezeti és személyi változások sorána TV-2 korábbi intendánsa, Peták Ist\’án lett a regionális és hálózati műsorok igazgatója. Új feladatairól érdeklődtünk.-Nemsokráa húsz éve lesz, hogy a Magyar Televízió első regionális stúdiói létrejöttek, mégpedig Szegeden és Pécsett, de bármennyit is fejlődtek azóta mind műszakilag, mind műsoraik tartalmában, s bár azóta további regionális adások is működnek, például Debrecenben, Miskolcon, Győrött, Szombathelyen, mégis: máig nincs szervezeti és működési szabályzata a regionális műsoroknak. Ezt- kell most kidolgozni és a Magyar Televízió szabályzatába szervesen beilleszteni. Vagyis pontosan meg kell fogalmazni a helyi stúdiók viszonyát a budapesti, Szabadság téri központhoz - mondja Peták István, majd így folytatja:-E központi szervezeti szabályzat híján és általában nívós munka folyt és folyik ezekben a regionális stúdiókban. Igazi műhelyek alakultak ki. A legfontosabb, hogy ezek a stúdiók a régió információt dolgozzák fel, létjogosultságuknak ez a fő alapja. Hiszen a szegedi vagy a szombathelyi néző azért hanyagolja el bizonyos időpontokban a központi egyes vagy kettes csatornát és nézi helyette a regionális adást, hogy megtudja, ott nála, az ő körzetében melyek a fontos hírek, információk, események, történések.- Ideálisnak tartom az osztrák modellt, ahol 8-9 regionális adás van, egy-egy régióra 1-1,5 millió néző jut. Ezt a közönséget kell őt érdeklő, jó műsorral ellátni. És itt tudni kell, hogy mi az „őt érdeklő”, vagyis például Szombathelyen nincs érdeklődés a szegedi, sem Szegeden a szombathelyi események iránt, mindenütt a helyiek - no meg a budapestiek, a központiak - az érdekesek. Annyi azonban bizonyos, hogy minderre szükség van, hogy a jó közszolgálati televíziónak magába kell foglalnia a megfelelő színvonalú regionális adásokat. Mindez független a városi televíziók rendszerétől, az megint más ügy, az adott város, netán az adott vállalkozó gondja. Egyébként a városi televíziónak, és mi azokat, ha nekünk is tetszik, megvásároljuk: ez egy szépen fejlődő, korrekt piaci kapcsolat. Sőt, adott esetben amatőrök munkáit is integrálni tudjuk.- Fontos, hogy az információcsere ne maradjon határainkon belül, hogy megteremtsük a kishatármenti információs forgalmat, például Ungvár Debrecennel, a horvát televíziósok Péccsel, a szlovák tévések Győrrel cserélnek információs műsorokat oda-vissza, kölcsönösen fejlesztve a kapcsolatokat. Ezzel összefüggésben említem a fontos nemzetiségi műsorokat. A szegedi és a pécsi stúdió munkatársainak érdeme, hogy ezek a műsorok annak idején, havi egy adással megindultak. Most már hetenként jelentkeznek. Ágas-bogas fák, oroszlános kút, ódon kapu, középen tornyos házacska, szobrokkal díszített lépcsőfeljáró ... „Mesésen fantasztikus” díszlet, franciás könnyedségű muzsika, üde, vidám fiatalok színesen kavargó tánca ... mintha nem is a Pécsi Balett premierjén lennénk. Pedig szó sincs tévedésről! Herczog István a modem Pink Floyd-est után ezúttal klasszikus balettművel, a Coppéliával örvendeztette meg a közönséget és szemmel láthatóan a társulatot is. A több mint száz éve folyamatosan repertoáron szereplő balett számos feldolgozást ért meg, a „zománcszemű lány” meséjéhez sokan sokféle gondolatot fűztek, sőt olyan alkotók is akadtak, akik egészen új történetet kerekítettek belőle. Herczog nem tért el lényegesen a nálunk is ismert Coppé- lia-változattól. Megtartotta az alapmesét, Swanilda és Franz szerelmének és házasságkötésének motívumát valamint a bogaras ezermester Coppélius és titokzatos Coppélia babája körül zajló történéseket. Ehhez mintegy keretként, huszárok to- borzóját toldotta hozzá és Coppélius alakjának átfogalmazásával igyekezett mélyebb hangsúlyokat adni művének. A toborzás végül is beépül a cselekménybe: a huszárok érkezésére seregük össze a városka népe, a fiúk - ki kénytelen-kelletlen, ki örömmel - újoncnak állnának, ha Coppélius nem tépné szét a toborzó parancsot, visszaadva ezzel a lányoknak - köztük Swanildának is - párjukat. Az öreg ezermester alakja már ezzel a tettel is új színeket kapott, valódi énje azonban - Herczog olvasata szerint - a balett közjátékában domborodik ki. Itt a habókos öregből az alkotásért élő, a művét teremtményként szerető alkotó ember tör elő, tűdnek az elrontott baba feletti bánatában, majd a saját tetterejébe vetett, újra fel lobbanó hitében a Pygmalion-mo- tívum is megcsillan. Valójában mégsem a balett cselekménye, hanem a szépen és igényesen megoldott táncok, valamint a kitűnő előadói teljesítmények ragadnak magukkal. Szemet gyönyörködtetőek a mozgalmas, változatos térkezelésű csoporttáncok és a muzikális, „technikás” kettősök és szólók. Herczog a klasszikus lépésanyagot olykor különleges megoldásokkal, szokatlanul kombinálva használja fel, mellette a huszárok táncába és a mazurkába stilizált karakter- táncelemeket vegyít. Coppélius alakjához pedig - talán Harangozó Gyula előtt is tisztelegve - humoros, pantomimes gesztustárat kapcsol. A balett első szereposztása legnagyobbrészt az együttes ifjú erőinek adott megmutatkozási lehetőséget. Swanilda alakja tökéletes meg- formálóra lelt a fiatal, törékeny Sipson Karenben, aki virtuóz technikával és megejtően hamvas bájjal táncolt. Partnere, az ugyancsak kellemes megjelenésű Sergeant Anthony szép vonalakkal, de egyelőre még kissé kiforratlanul jelenítette meg Franzot. A huszártiszt karakteres figurája jól illik Lencsés Károly táncos és előadói adottságaihoz, így szerep és művész találkozásából hatásos színpadi pillanatok születtek. Coppélia harmadik képbeli babatáncában a temperamentumos, biztos spicctechnikájú Korfia Emília hívta fel magára a figyelmet. Coppélius megformálásával Sólymos Pál ismét pályájának egyik csúcspontjához érkezett. Azon kevesek közé tartozik, akiknek művészi skáláján a danseur noble-tól a drámai hősön át a karaktertáncosig mindenféle szín megtalálható és ennek most újból tanúbizonyságát adta. Esetlenül totyogó, fellegekben járva bukdácsoló, poros könyvét bújó, mókás öregura éppen olyan hiteles, mint a bábújáért élő-haló, újjáéledő teremtő erejétől szárnyakat kapó alkotó figurája. Humora pedig, amelynek felvillantására ritkán adódik alkalma, külön élményt nyújtott. Kellemes összhatást keltett a lelkes fiatal táncosokkal felfrissített balettkar is, amely valóban igényes táncfeladatot kapott a lendületes mazurkában és a gazdag koreográfiájú keringők- ben. A május 7-i premieren egy új Pécsi Balett lépett a közönség elé és ez a megújult együttes azt mindenképpen bizonyította, hogy táncolni tud és akar. H. Major Rita Svanilda - Sipson Karen - és Ferenc - Sergeant Anthony. Howard Williams hete Négy nagysikerű hangversenyről Mottóként kívánkozott beszámolóm élére e cím: Howard Williams hete. Úgy vélem, példa nélküli az a lenyűgözően sokoldalú, fáradságot nem ismerő muzikalitású tevékenység, mellyel a Pécsett rendkívül népszerűvé vált angol karmester közönségét elkápráztatta. 1. Kezdődött május 10-én, hétfőn, amikor a Bazilikában, a Pécsi Szimfonikus Zenekar élén három, Pécsett még nem hallott művet dirigált. A francia Francis Poulenc g-moll orgonaversenyét - vonószenekar és üstdobok kíséretével - Elekes Zsuzsa szólaltatta meg a műhöz illő erőteljes és hatásos regisztrálásé játékkal. Ugyancsak Poulenc kompozíciójával folytatódott a hangverseny: a Concert champétre (Falusi concerto) című csembalóverseny gondos felkészültségű tolmácsolója Horváth Anikó volt. Ezt követte Olivier Messiaen érdeklődéssel várt, fa- és rézfúvósokra valamint nagyszámú ütőhangszerre komponált alkotása: Et exs- pecto resurrectionem mortuorum. E nem mindennapi hangszerösszeállítású, változó rit- musvilágú, meghökkentő hangeffektusokkal teli mű Howard Williams karmesteri instrukciói nyomán végül is elgondolkoztató élményt nyújtva hangzott el, betöltve a bazilika hajóját. 2. Folytatódott Howard Williams hete május 16-án, vasárnap a Liszt-teremben. Pécs hangversenyéletében is kuriózumszámba menően, életében először állt amatőr, méghozzá fúvószenekar élére. A Pécsi Ércbányász Fúvószenekar tartotta itt tavaszi hangversenyét, tanúságot téve arról, hogy ez a - nem is olyan régen még a megszűnés veszélye ellen küzdő -, nagymúltú együttes Szabó Ferenc hozzáértő, szakszerű irányításával milyen bámulatos módon tudott újjászületni. Vasárnap esti koncertjük közönségsikeréhez nagymértékben járult hozzá Williams minden nehézséget legyőző, lendületes vezénylése, szuggesztív erejű egyénisége, melynek hatására a zenekar felszabadult, lelkes játékkal szólaltatta meg a számára is ismeretlen angol szerzők műveit éppúgy, mint a már többször játszott, népszerű sikerszámokat. A program lehetőséget nyújtott arra is, hogy Vida Róbert (tuba), Bencze Zsolt (tenorkürt) szólisztikusan is bemutassa tudását, akárcsak Szabó Ferenc, aki xilofon-szólójával, a Paganini-mű hangszerelésével és nem utolsósorban a sikeresen helyálló ifjú ütős-generáció nevelésével érdemelte ki a közönség szűnni alig akaró tapsát. 3. Howard Williams hetének következő állomása május 17-én, hétfőn este a POTE aulájában (illetve május 19-én Veszprémben) tartott, vonzó és ritkán hallható programú hangverseny volt. Már az első hangoknál fel kellett figyelnem arra, hogy a Pécsi Szimfonikus Zenekar Howard Williams vezénylése nyomán sejtelmesen finom hangzással szólaltatta meg Debussy művét. Barth István fuvolaszólója egyaránt volt szépen rajzolt és színesen érzéki. A másik Debussy-mű, a Három noktürn: Felhők - Ünnepek - Szirének. A zenekar részéről legszebben és leghihetőbben az Ünnepek komplex és áttételes muzsikája valósult meg, félelmetes-vizionáló középrészével és feloldást teremtő ünnepi muzsikájával. A tipikusan impresszionista Szirének kép gyakran elmarad a koncertéletben a szöveg nélküli női kórusos partitúra nehézségei miatt. E nehézséggel hangversenyünkön sikeresen birkózott meg a JPTE női énekegyüttese (karigazgató: Várdai István). A két Debussy-mű között hangzott el Manuel de Falla Éjszakák a spanyol kertekben c. háromtételes alkotása, mely a szerző meghatározása szerint szimfonikus impressziók zongorára és zenekarra. Jandó Jenő játszotta ennek az érdekes műnek a zongoraszólamát, mely nem zongoraverseny, bár a zongora szólama a vesenymű technikai követelményeinek színvonalán van, így megszólaltatása nem könnyű. A tőle megszokott fölényes biztonsággal játszó Jandó muzikalitásának, precízségének, alaposságának köszönhető, hogy e virtuóz darab ilyen vonzó színvonalon hangzott el. A hangversenyt Richard Strauss Till Eulenspiegel vidám csínyei c. szimfonikus költe- méynének bravúros előadása zárta. Hatalmas lendület és a groteszk-macabre iránti hallatlan érzék jellemezte Williams Till-interpretációját, melyet a közönség tomboló tetszésnyilvánítással értékelt. Az évadzáró béreti hangversenyen zeneigazgatói minőségében utoljára vezényelte a Pécsi Szimfonikus Zenekart Howard Williams. 4. A hét méltó záróakkordjaként újabb meglepetéssel szolgálva kedden este a Művészetek Házában énekesként lépett a közönség elé. Gazdag választékú és mindent eredeti nyelven, színesen, kulturált hangon éneklő programjában, Sz. Simonfay Mária érzékenyen alkalmazkodó zongorakíséretével, hallhattunk a dalirodalom remekei mellett Bach-oratórium-részle- tet, Mozart- és Verdi-operaáriát, a modern amerikai zenét képviselő Kern- és Gershwin-szer- zeményt, angol és ráadásul magyar népdalt. Mindezt betetőzte a róla kialakult véleményünket, annak felismerését, milyen nagyszerű muzsikus élt, működött, hatott közöttünk. Dr. Nádor Tamás Antik érmék A Kárpát-medence antik érmészete címmel kétnapos nemzetközi numizmatikai szimpóziumot tartottak május 20-21-én Esztergomban, a Balassa Bálint Múzeumban. A tanácskozáson mintegy félszáz magyar, szlovák és osztrák szakember vett részt. A megnyitón elmondták: a legrégebbi éremformájú fizetőeszközök az időszámítás előtti VII. században Kis-Azsiában jelentek meg. Ezek még meglehetősen formátlan, az arany és ezüst természetben előforduló ötvözetéből készült rögök voltak, amelyek viszont már meghatározott súlyrendszerbe illeszkedtek. Az első pénzek előlapján még csak rovátkák láthatók, azonban hamarosan ábrázolások kerültek oda. Az első, gazdasági szempontból is jelentős aranypénzt Julius Caesar hozta forgalomba. Azokon jelent meg először élő személy, természetesen maga Caesar portréja. é (
