Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-29 / 145. szám

16 oj Dunántúlt napló 1993. május 29., szombat Minden év Habsburg-év? Jegyzetlapok egy ausztriai utazásról A Mozart-korabeli ruhába öltözött ifjú hölgy - Mozart-hang- versenyre kínál jegyet a bécsi utcán. MAGYAROK. Magyar tu­ristacsoport nézelődik Bécsben, a Kamtner-strassén. „A barokk és a klasszicizmus évtizedeiben ömlött a pénz Bécsbe - mondja az idegenvezető. - Remek palo­ták sora épült a városban, amely egy 50 milliós birodalom fővá­rosaként gazdagodott. Az épít­kezésből a Habsburg-család, az arisztokraták és a tehetős polgá­rok egyaránt kivették a részü­ket.” „Tessék mondani, mikor van a Habsburg-év?” - kérdezi az egyik turista. „Bécsben min­den év Habsburg-év” - moso­lyog erre az idegenvezető. Bécs története a 14. század óta elválaszthatatlan a Habs­burgok történetétől, akik fényes kormányzati székhelyet, for­galmas kereskedelmi és tekinté­lyes kulturális központot hoztak létre a Duna partján. Ezekre a hagyományokra is épít a mai osztrák idegenforgalom, amely a nemzeti jövedelem jelentős részét termeli meg. Miután a semleges Osztrák Köztársaság történelmileg is, jogilag és ér­zelmileg is tisztázta viszonyát a múlthoz és a császári családhoz, semmi akadálya büszkén vál­lalni a tradíciókat - sőt akár némi irónia is vegyíthető a „minden év Habsburg-év” mondatba. * MINŐSÉGI. Egyébként a magyar turisták körében is nö­vekedett az érdeklődés a Habs- burg-emlékek iránt. Nem mintha eddig nem szerepelt volna a Burg és Schönbrunn szinte minden csoport program­jában. De az egyéni utazások megnövekedett lehetőségei az elmúlt tíz évben inkább az árú­házaknak adtak előnyt a múze­umokkal szemben. Mostanában ismét változás tapasztalható a magyarok úticéljaiban.-Csökkent a magyar bevá­sárló turizmus - mondja Borszki Katalin, idegenveze­tőnk, aki az Osztrák Nemzeti Idegenforgalmi Képviselet által meghívott magyar újságíró-de­legációt kalauzolta Bécsben. - Növekedett viszont a minőségi turizmus. Sok diák, értelmiségi jön hozzánk koncertre, színházi előadásra. A magyar zsebnek természetesen nem olcsó az it­teni szállás, étkezés és a jegy sem, de a rendezők a kedvez­mények széles körével csábítják a diákokat: 40-50 schillingért már elérhető számukra egy-egy koncert, 80-150-ért egy-egy szállás. * SZEMELGETÉS. Elké­pesztő mennyiségű tájékoztató füzet, szórólap, prospektus gondoskodik a közönség tájé­koztatásáról: az egyszerűtől a luxus-kivitelűig minden fajta megtalálható, sok köztük az in­gyenes, de az sem drága, amit meg kell venni. Egy sokszorosí­tott füzetben már az 1994-es vá­sárok, kiállítások, koncertek és A híres Aranytető Innsbruck belvárosában, I. Miksa csá­szár építtette 1500-ban színházi premierek programját is olvashatjuk. Bécs szenzációja ezekben a hetekben a Bruegheltől Ruben- sig című kiállítás a Kunsthisto­risches Múzeumban. Azt mond­ják, a németalföldi művészet nagy századából ritkán látható együtt ennyi híres festmény - nem csoda, ha az érdeklődés óriási a tárlat június 20-ig tart nyitva. Június 27-ig a Kunstfo- rumban a Bécsi biedermeier, a Künstlerhausban A mayák vi­lága látható. A Hundertwas- ser-házban nemcsak az excent­rikus osztrák festő állandó kiál­lítását nézhetjük meg, hanem Andy Warhol tárlatát is. Óriási a választék színházban és zenében. Negyedik évada játsszák a Raimond Theaterben Az Operaház fantomját. Az el­múlt napok egyik szenzációja a moszkvai Taganka Színház sze­replése a Dr. Zsivago zenés vál­tozatával - Ljubimov rendezé­sében. Ez már a május 14-től június 20-ig tartó Bécsi Feszti­vál rendezvénye, amely számos premierrel és vendégjátékkal várja a hazai és külföldi érdek­lődőket. A szerzők többek kö­zött Wagner, Shakespeare, Eu­ripidész, Gluck, Puccini, Piran­dello, Molnár Ferenc, a társula­tok Bécsből, Münchenből, Ber­linből, Milánóból valók. A Ta­vaszi Fesztiválon fellépők kö­zött nemcsak - természetesen - a Wiener Sängerknabent talál­juk, hanem a bécsi, berlini, chi- chagoi, londoni szimfonikuso­kat is. Bartók Kékszakállújá­nak stáblistáján pedig Eötvös Péter, Polgár László és Komlósi Ildikó neve olvasható. Kis társaságunk egy modem felfogású, egyes részleteiben nagyon jó, más részeiben vitat­ható Anyegin-előadást látott a Volksoperben. A vitára a Kai­serwalzer étteremben került sor, ahol a box Ferenc József szín­házi páholyát mintázza: a csá­szár gyakran vacsorázott itt színház után. * SCHÖNBRUNN. De térjünk vissza a Habsburgokhoz. Aki Schönbrunn felé veszi az útját, jó, ha tudja, hogy csoporttal he­tekkel előre be kell jelentkezni, s egyéni utasként is csak akkor mehet be a kastélyba, ha húsz turista összegyűlik - és csak kí­sérővel. Rengetegen várnak so­rukra. A kastélyt az idén janu­árban privatizálták: egy Schönbrunn Gmbh nevű cég működteti. Úgy hírlik: nagyon sok pályázó volt, sokan láttak jó üzletet a császári család egykori rezidenciájában. A belépők árát felemelték (felnőttek: 80, gye­rekek: 30 schilling), az állami támogatás fokozatosan meg­szűnik. A vezetés német, angol, olasz vagy francia nyelven történik, de előzetes kérésre magyarul is vezetnek. Néhány új helyiséget megnyitottak. Az új gazdák - a bécsiek nemtetszésétől kísérve- sok termet kiadnak bérbe fo­gadásokra, bálokra, filmezésre. Sok olyan tárgyat visszavásárol­tak, amelyek a Habsburgokkal voltak kapcsolatban, s meg­kezdték egyes tönkrement, le­zárt épületrészek rekonstrukció­ját. Ezt a munkát azonban a pénz és a szakemberek hiánya nehezíti. * DARUK. Bécs mozgalmas város. Nemcsak a hatalmas ide­genforgalomra gondolok, meg az autók áradatára: nyomokban- nyilván a sok parknak és a ka­talizátoros motoroknak köszön­hetően - nem úszik sűrű, keserű füst. Óriási méretű építkezések vannak. A szűk belvárosi ut­cákban csakúgy, mint a külvá­rosi grundokon palánkok, be­tonkeverők és teherautók között növekednek a lakások, szállo­dák, irodák falai. A Felső-Bel- vedere palota kertjéből, ahon­nan a város képe elénk tárul egészen a Dunáig, nem keve­sebb, mint tizenkét toronydarut számolhattunk meg. * INNSBRUCK. Hó borította hegytetőket látunk, amikor a Tyrolean repülőtársaság gépe ereszkedni kezd. Tirol főváro­sában - az útikönyv idézi a csipkelődő megjegyzést - az idegenforgalmi szezonban nem látni bennszülöttet, legfeljebb a rendőr az. Hogy mikor van a fő­szezon? Nyáron, amikor Mün­chenből a Brenneren át Olasz­ország felé és Bécsből Svájc felé meg vissza árad a tömeg? Vagy télen, ha a környékbeli hegyoldalakat megszállják a síelők? Nehéz eldönteni. Innsbruck drága város (emiatt például az állami tisztviselők 3 százalékkal magasabb fizetést kapnak, mint Bécsben); min­denesetre télen drágábbak a szállodák. Sok van belőlük: Innsbruck már két téli olimpiát rendezett, s most re­ménykedik egy harmadikban. 1303-ban lett Innsbruck Habsburg-birtok: 1420-ban tar­tományi majd császári szék­hely. Pompás paloták épültek I. Miksa uralkodása idején: a szí­nes prospektusok legszebb dí­szei a róluk készült képek. Innsbruckban sok magyar él: többségük 1956-ban telepedett le a városban: az egyik katoli­kus templom mellett szervező­dött meg az egyesületük. A ma­gyar turisták is szeretik itt töl­teni napjaikat: több mint tíze­zerről tud a tavalyi statisztika. Nem csoda: a város műemlékei, a környék természeti szépségei hívogatnak és marasztalnak - nemcsak átutazóban érdemes idejönni. * A KÖRNYÉKEN. A művé­szettörténet iránt érdeklődők­nek ajánljuk, látogassák meg az apátságot Stams-ban. Ciszter­cita apátság, Tirol legnagyobb barokk templomával. A temp­lomban eltemetett hercegek képmását aranyozott faszobrok örökítik meg. Az épületben ma gimnázium működik, a volt hercegi fogadóteremben nya­ranta koncerteket rendeznek. Innsbrucktól 13 km-re fek­szik Zirl városa, fölötte a Fra- gernstein vár romjai. Ez a kör­nyék I. Miksa császár kedvelt vadászterülete volt. A közeli Martinsbühel nevű sziklafal vi­szont manapság a sziklamászók kedvenc gyakorló helye. A le­genda szerint Miksa császár is felmászott a hegyoldalon, egy kiszögellésen vissza akart for­dulni, de nem tudott lejönni. Hosszú várakozás után „angyal jött egy vadász képében”, és a helyet jól ismerő zirl-i vadász megmentette a császárt. * TÖRTÉNELEM. A kör­nyékből mindenképpen ajánl­hatjuk Kufstein városának meg­látogatását. Szomorú emlékű név ez számunkra: az osztrák császár kufsteini börtönében a magyar történelem számos ki­emelkedő személyisége rabos­kodott. Torokszorító érzés ol­vasni a neveket a márványtáb­lán, amelyet 1937-ben állíttatott a budapesti evangélikus leány- gimnázium ifjúsága: Batsányi János, Czuczor Gergely, Ka­zinczy Ferenc, Leöwey Klára, Teleki Blanka, Szentjóbi Szabó László, Wesselényi Miklós, Verseghy Ferenc - és sokan mások. Kufstein most ünnepli 600 éves évfordulóját annak, hogy városi jogokat kapott. Ebből az alkalomból új állandó, helytör­téneti kiállítást rendeztek a vár­ban (magyar nyelvű ismertető is van). A várbörtön cellái to­vábbra is megtekinthetők. Az emléktábla alatt friss virág: „E sziklavár falai közt szenvedtek rabságot a hazáért, egyenlősé­gért, testvériségért, szabadsá­gért egy ezredéven át szenve­déshez szokott magyar lélekkel. Törhetetlen hittel vallották: a haza minden előtt.” Az egyik cellában színes fal­festmény: Rózsa Sándort ábrá­zolja, aki 1857-től 65-ig rabos­kodott itt, egyedül, láncra verve, míg Ferenc József meg nem kegyelmezett neki. A város kereskedelméről, üvegiparáról, zenei fesztiváljá­ról is nevezetes. A vár bejáratá­nál naponta kétszer összegyűl­nek a turisták: az 1800 sípos ha­talmas Hősök orgonája a nyári szezonban minden délben és este megszólal. * PÉNZT VEREK. Az Innsbruck környéki falvakban és kisvárosokban olcsóbb a szállás, de nem kevesebb a lát­nivaló - érdemes felfedező útra indulni. Hall in Tirolban pél­dául, a 13 templomos, 13 ezer lakosú helységben a Városháza 1306-ban épült, sóbányája tette fontossá, híressé. Rózsa nevű utcája, mely a 15. században épült, nemrég Európa-díjat ka­pott. A vár udvarán nyaranta színházi előadásokat és koncer­teket rendeznek. Az egykori pénzverdében a turista sajátke­zűig verhet magának tallért - bronzból 22, ezüstből 150 schil­lingért - és erről igazolást is kap. VACSORA 400-ÉRT. Hall egyik nevezetessége a Ritter Kuchelban felszolgált lovagi vacsora - csak rendelésre, nyolc fogás és 400 schilling. A körítés is középkori: hatalmas szalvétát kötnek a vendég nyakába, evő­eszközül csupán kést kap, mert amúgy lovagi módra kézzel szakítják a húst. A vacsora kez­detét harsonaszó jelzi és az ét­rend ismertetése a főnök által. Étkezés közben középkori da­lokat énekel egy férfi gitárkísé­rettel. Aki megengedheti magának, hogy egyetlen vacsorára ennyit költsön, az ne riadjon vissza a nyolc fogástól: minden nagyon jóízű a pulykalevestől a sült ma­lachúson át a bundás almáig - ám nem akkora adag, hogy ne lehetne megbirkózni vele. A TIZEDIK HELYEN. Színes, jókedélyű, nyugodt ritmusú ország benyomását keltik az ausztriai kis- és nagy­városok, s mindazok az embe­rek, akikkel a turista kapcso­latba kerül. Talán nem vélet­len, hogy a 7 milliós Ausztri­ába - a Die Presse május 13-i száma szerint - 19,1 millió külföldi látogató járt. Közülük 10 millió 664 ezer német, 1 millió 291 ezer holland. 1 mil­lió 220 ezer olasz. Magyaror­szág a tizedik helyen áll 228 ezer turistával. Kép és szöveg: Gárdonyi Tamás Egy innsbrucki parkban a bokrok közt: Ferenc József Hall in Tirol - romantikus kisváros a hegyek lábánál Rózsa Sándor cellája a kufsteini börtönben 4 1 í 4

Next

/
Thumbnails
Contents