Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-29 / 145. szám

1993. május 29., szombat aj Dunántúlt rtapiö 17 Zágráb hangulatos főtere Jellasics bán lovasszobrával Mikor szállhat le Horvátország a háború vonatáról? Robog a zágrábi gyors A pécsi állomáson, az indu­lásra váró vonat ablakán át a hajnali széllel némi „nosztalgia fuvallat” is a fülkébe ért. Bo­londosán, andalítón. A múltban szerelmesek, a politikában áb- rándozók számára a romjaiból éledő monarchiát éreztette e kézzel fogható ténnyel: első út­jára indul rövidesen a menet­rendszerűen Pécs és Zágráb kö­zött közlekedő gyorsvonat. Az örömteli esemény meg­annyi ténnyel szembesül, meg­annyi kérdést hordoz. Nem egészen öt óra az út. A MÁV és a Hz közti parola eredményeként megkezdődhet a pojgárok közötti kommuniká­ció: szót érthetnek talán Kos­suth és Jellasics utódai. Vélhe­tően sokat jelent mindannyiunk számára az éledő kommuniká­ció, a gazdagodó kapcsolatok tára. A gyorsvonat ezekben egy. Lehetőség sokra, másra. Kez­dődhet magyar oldalról a kíván­csi érdeklődés, a városnézéssel összeköthető szatyros túrizmus, kis bevásárlással fűszerezve, kis sörözéssel feloldva: egy könnyű és gyors út a horvát főváros felé. Rátekintés a szomszéd éle­tére, mindennapjaira. Horvát részről talán nem Pécs a fontos. A villanyvonat esetleges út a konszolidáció felé; az önvédő és támadó háborúk-harcok miatt az Európától leszakított és je­lenleg a Nyugat szemében nem éppen rokonszenves ország számára egy kitörési pont. Hi­szen ma Horvátországnak kevés barátja van: talán Magyarország az egy. (Mondják utitársaim, Koprivnica után a vonatra ült helybéliek.) Nemzeti újjászületésük a kí- nok-kinjait hozta. Közismert: háborút a szerbekkel, bosnyá- kokkal. A nemzet állami szinten való újjászületésének eufóriája a múlté: mára teljes a kiábrán­dulás. Három éve a békére vár­nak. Horvátország területi in­tegritásának biztosítására. A nagyhatalmak rokonszenvére. A nagyhatalmak azonban nem azonosan látják a kialakult helyzetet, s ezzel a széteső Ju­goszlávia - benne a horvátok is -, a gondok özönét zúdította a nagyvilág politikai-katonai csendőreire, s ezt azok nem bo- csájtják meg. A zágrábi ember sejti: a szerbek húzása bejön, Amerika előbb utóbb jó pásztor módjára visszatereli a jugoszlá­viai konföderációba a horváto- kat is. Mindenesetre Horvátország mára kimerült. Nekikeseredett polgárai nagyon nehezen viselik a háborút és az azzal járó nélkü­lözést. Dr. Tudjman pártja ren­geteget veszített a népszerűsé­géből, s a liberális napilap, a Globus közvéleménykutatási adatai szerint, ha ma lenne a vá­lasztás, a nemzeti párt ellenében a liberálisok nyemének.(?) Itt délen most is igen erős az inflá­ció. Vasárnap délelőtt a Jurisics Miklós nevét viselő utca egyik bankjánál - ez az utca is bevisz Zágráb főterére - még 1450 di­nárt adtak egy német márkáért, hétfőn már 1510-et. Ma csak papírpénz van Hor­vátországban. Időről-időre egy-egy szakma sztrájkba lép. Legutóbb az or­vosok tartottak részleges mun­kabeszüntetést, etika ide vagy oda: ma a horvátországi orvo­sok havi átlagfizetése értékben nem éri el a 150-200 DM-et. Miközben az árak hasonlóak a mi árainkhoz, szinte minden­ben. Mindez viszonyítási alap: mennyit kereshetnek az egyéb munkahelyeken, s miből tudnak megélni? Zágrábi sógorom sze­rint kínlódva: máról holnapra vegetálnak, lakbért, közüzemi díjakat nem fizetnek, tartós fo­gyasztási cikket nem vesznek - ruházkodás, egyéb szóba se jö­het -, mert minden megy az éle­lemre. Tartalékaikat élik föl. Keveseket érdekel már a ma­gyarázat: háború van. Rossz a közbiztonság is: ren­geteg a menekült a fővárosban. S ha nincs jövedelem, nincs munkaalkalom, valamiből élni kell. A pártok veszekednek, s bot­rányoktól hangos a közélet. Ki, milyen házat, palotát kapott majd adott el a privatizáció sze­lén, melyik politikus lánya lett hirtelen gyártulajdonos, miként osztják el a jólétet a hatalmon lévők egymás között? A felületes szemlélődő szá­mára Zágráb még a régi, medi­terrán város a monarchiából, vi­lágos tereivel, forgalmas, széles utcáival. Csak katonából s ka­tonai járműből van több a kelle­ténél. A terepszínű egyenruhá­sok vagy a horvát piros-fehér kockás címert viselik, vagy az UN feliratot: utóbbiak az ENSZ békefenntartó erőinek katonái, többnyire nagydarab négerek, fehér páncélozott járműveknek támaszkodva. Szinte minden utca és tér új nevet kapott: a nemzeti újjászü­letés átírta ott is az utcatáblákat. Az egykor a Fasizmus áldo­zatai nevet viselő tér ma a Hor­vátok nagyjai névre keresztel- kedett, s a szökőkút melletti ját­szótéren napjaink gyakori em­lékműve, egy szétégett MÍG 21-es támadó szerb repülőgép, melyet Dakovacnál lőttek le. Az óvóhely az egykori Josip Kras utcában 30 férőhelyes; só­gornőm reméli, hogy soha töb­bet nem kell ide kényszerből le-“ jönnie. (A házbéli gyerekek ki­festették a falát, otthonossá tet­ték neves zenekarokat és színé­szeket ábrázoló plakátokkal.) Rádió, WC és telefon van, pro­vizórikus. Egy kis nyugalomra vágynak a horvátok. A közelgő nyárban sem reménykednek: megint egyre több a napilapokban az itt szokásos, fényképes halálozási értesítés, melyek széparcú, fia­tal, katonaruhás fiúk temetésé­ről adnak hirt. Robog az zágrábi gyors. Tört magyarsággal, de ma­gyarul köszön a horvát kalauz és az útlevelet ellenőrző katona is: majd mindkettő jó utat kí­ván. Nagyon szeretik a magya­rokat Horvátországban, talán jobban is a kelleténél. Mi va­gyunk az egyedüli jószomszé­dok. Tudják: horvát nemzeti­ségű menekültet csak mi fogad­tunk be, s ezt nem felejtik el ne­künk. A nyárra készülő tengerpart prospektusai az idegenforgalmi irodákban: az ország háborúval való kényszerű együttélése gro­teszk dolgokat szül. A háborús menekültek eddig a tengerparti sizállodákban éltek, most kites­sékelik őket, mert várják a pénzt hozó külföldit. Minket is. S ránk mosolyognak majd, le­hűtik a sört, zsonglőrmutat­vánnyal mérik majd a 700 díná- ros fagylaltgombócokat az óvá­ros cukrászdáiban. A legkékebb vizű Adria az idén is olcsó lesz, talán olcsóbb mint tavaly. Robog a pécs-zágrábi gyors. Az első vonat. Talán valahol történelmi a pillanat: szemlélője én vagyok egyedül. Egyetlen utas. Kozma Ferenc A háború nyomai jól látszanak a város utcáin Magyarul magyarán Kapozsba, de Kaposvár Tovább csökken az orosz olajtermelés Az idén 340-347 millió tonnára esik vissza Oroszor­szágban az olajkitermelés a tavalyi 398 millióról - mon­dotta Jurij Safranyik orosz energetikai miniszter a hol­landiai Leiden városának egyetemi hallgatósága előtt. Safranyik szerint 1995-ben süllyed mélypontra az orosz olajkitermelés, nem kizárt, hogy csupán 320 millió ton­nányi jut majd a felszínre, s a kitermelés 1997-re zárkózik majd újra fel az idei szintre. A miniszter szerint a föld­gázt tekintve sokkal jobb a helyzet, az idén várhatóan 660 milliárd köbmétert ter­melnek majd ki, 10 százalék­kal többet az előrejelzettnél, 1995-re pedig 680-695 milli­árd köbméterre nő majd a ki­termelés. Új csodaanyag: a tencel Mi az, ami erősebb a pa­mutnál,és olyan a tapintása, mint a bársonynak? Tencel, az új csodaanyag, amelyet az angol Courtaulds vegyészeti cég kísérletezett ki. Jobban lehet festeni, mint a pamutot, nem megy össze a mosásban és környezetbarát. Előállítá­sán 14 éve dolgoznak, a költség mintegy 40 millió font. Divattervezők már el­készítették az első modelle­ket a tencelből, amelynek gyártása azonban egyelőre jóval drágább, mint a pa­muté. Ha a Somogy megye székhe­lyére utazóktól - a megyén be­lül - megkérdezi valaki: Hova igyekeznek? - a többség vagy valószínűséggel így válaszol: Kapozsba. A választékosságra törekvők pedig így: Kapozs- várra. Furcsa ellentmondás, mert éppen ez a választékosabb felelet árulkodik arról, hogy ma, a nyelvjárások pusztulásának korában egy-egy nyelvjárási je­lenség milyen szívósan tartja magát. A Kapozsba szóalak zs hangja teljesen szabályszerű, mert a zöngés mássalhangzók, mint amilyen a b is, zöngéssé teszik az előttük álló zöngétlen más­salhangzókat, mint amilyen az s is. Ugyanez a jelenség érvénye­sül a vazsban, vazsbeton, vazs- golyó stb. szavakban. Ennek a fordítottja is tör­vényszerű jelenség, amikor a zöngés mássalhangzók a köz­vetlenül utánuk következő zön- gétlenek hatására megváltoz­nak. így lesz a darázsfészekből darásfészek, a húzhatodból húszhatod. Ez a törvényszerűség azon­ban a köznyelvben és a nyelvjá­rások többségében nem érvé­nyes a v hangra. Sem úgy, hogy zöngésíti az előtte álló zöngét­len hangot, sem úgy, hogy maga zöngétlenül. A rakva, kötve, lápvidék, Vasvár szavakban a v előtt a k, t, p, s megmarad zön- gétlennek. A somogyi és részben a bara­nyai nyelvjárásokban azonban a v kétféleképpen viselkedik: I. zöngésíti az előtte álló mással­hangzót. Ezért lesz a Kaposvár­ból Kapozsvár. Az iménti sza­vak pedig így hangzanak: ragva, ködve, lábvidék, Vazsvár- sőt: od vót, sog van, kizsvasút.- 2. A másik viselkedésmódja a zöngétlen f-fé válás. Az ötven, tetves, borotva, húsvét szavak így hangzanak: ötfen, tetfes, bo- rotfa, húsfét. Nagy tévedés tehát azt gon­dolni, hogy a Kapos névnek önmagában van Kapozs ejtés- változta, vagy hogy van Vazs megyei ember, ahogy a kívülről jöttek vagy tájékozatlanok igen gyakran emlegetik. Hamis népieskedés ez, és a nyelvjárások nemismeréséről árulkodik. Ugyanúgy, mint amikor egy budai vendéglő „szűröd mulatságára hívja a vendégeket. A Rózsa Sándor esete meggyőzően bizonyította, hogy ö-zni tudni kell. A „Köcs- kömét” éppen olyan képtelen­ség, mint a „szűrőt”, mert mindkét szó minden ö-ző nyelv­járásban szüret és Kecskemét. A köznyelv és a nyelvjárás ellentétét az iskolai oktatás hi­vatott feloldani. Hogy ez mi­lyen nehéz és bonyolult, s hogy milyen sok tapintatot kíván, azt jól szemlélteti a következő eset. Egy i-ző nyelvjárású falu peda­gógusa elmagyarázta a gyere­keknek, hogy amit úgy monda­nak: kik, vír, nígy, szép, azt úgy kell leírni, hogy kék, vér, négy, szép. A következő dolgozatban aztán ilyeneket olvashatott: ta- nétó bácsi, zséros kenyér, sér­tőm. Nos hát a kapozsi vagy a vazsi is csak egy ilyen „zséros kenyér”. Rónai Béla Keresztrejvény Beküldendő a helyes megfejtés junius 7-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐ­LAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szer­kesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A május 15-i lapban közölt rejtvény megfej­tése: „Sajnálom, de ilyen hidegben nem lehet an­golnát fogni.” A helyes megfejtők közül utalványt nyertek: Paksi Ivett, Pécs-Vasas, Szövetség u. 87., Román Zsuzsanna, Pécs, Surányi u. 12., Szentmártoni Jánosné, Pécs, Nagy I. u. 60., Tibenszky Tímea, Pécsvárad, Kossuth L. u. 8/b., Tomisa Józsefné, Boly, Borjádi u. 19. Az utalványokat postán küldjük el. > 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents