Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-29 / 145. szám

1993. május 29., szombat új Dunántúli napló 13 Az élet több, mint az eledel Interjú dr. Hegedűs Lóránt református püspökkel Dr. Hegedűs Lóránt Fotó: Läufer László A pécs-belvárosi református egyházközség gyülekezeti há­zának avatásán az elmúlt héten Pécsett járt - a belvárosi temp­lomban igét hirdetett és a me­gyébe is több helyre ellátogatott - dr. Hegedűs Lóránt püspök, aki nemrég a pécsi egyeteme­ken is tartott előadást vendég­ként. Egyházi, egyházpolitikai kérdésekről kértünk interjút a püspök úrtól, de szó esett sze­mélyes baranyai kötődéseiről is.-Tudjuk, hogy korábban Hidason volt lelkipásztor. Mi­lyen emlékei vannak a falu­ról?-A lehető legjobbak. Jézusi igével szólva: jövevény voltam és befogadtak, éhes voltam és ennem adtak, szomjas voltam és inni adtak. Az 1956-os forrada­lomban való teológiai álláspon­tom és részvételem miatt távoz­nom kellett Budapestről, a Kál­vin téri templomból, és több átmeneti állomás után Hidason kötöttem ki. Ezt, az ország egyik legkisebb, romos temp­lomát jelölték ki számomra munkaterületül, ahol a szolgá­lati lakásban még benne lakott az előző lakó, ezért egy tsz-tag, az egyházi gondnok adott ne­kem szállást három évig a saját házában. Miután beköltözhet­tem a parókiára, az egyetlen romos szobát tizenhét év alatt tíz szoba összkomfortossá épí­tették, a templomot helyrehoz­ták, imatermet építettek, a veze­tésemmel pedig a bukovinai székely telepes gyülekezet a maga népművészeti szobáját is megalkotta. Hidas adta szá­momra azt az otthont, ahol a gyülekezet megelevenedett, a tízezres könyvtáram összegyűlt, a négy gyermekem megszüle­tett. Hidas nekem egyszerre gyülekezeti menhelyem, családi otthonom, szellemi fellegváram és örök menedékhelyem volt és maradt: ma is gyakran visszaté­rek oda, és a legnagyobb szere- tetet találom.-Az egyház belső életéről szólva is aligha kerülhetjük meg, hogy a közelmúlt törté­nelméről ne beszéljünk. Ma, a vizsgálódások, önvizsgálatok idején olykor hallani, hogy a református egyház nem állt el­lent oly mértékben az volt rendszernek, mint például a katolikus egyház, - hogy kie­gyezett a diktatúrával.- A totális diktatúra nem in­dividuális és nem autoritárius diktatúra volt: nem egy ember szeszélyétől vagy egy tekin­télyelvű rendszer önmagán be­lüli kiépülésétől függött az em­ber. Hanem minden és min­denki mindenütt a diktatúrától függött. A földalatti egyházi te­vékenység lényegében lehetet­lenné vált. A felszínen az egy­házpolitikusok mind megalkud­tak a diktatúra társadalmi rend­jével, a választás csak abban állt, hogy valaki a legnagyobb áldozatok és a legművészibb egyéni diplomácia útján ki tudta-e kerülni a totális dikta­túra buktatóit. Aki szembesétált a gyorsvonattal, annak végétért a pályafutása, aki felült a gyorsvonatra, az kollaboráns és áruló lett. Aki személyében a belső szabadságát megőrizte a kényszerű külső történések kö­zepette, az áldozatot vállalt a lehető helyeken alkalmazkodva, de nem túlalkalmazkodva a dik­tatúrához. Tehát: megadta Is­tennek, ami az Istené: az imáda­tot, a szolgálatot, megadta a császárnak, ami a császáré: a becsületes munkát és az adót. De nem adta a császárnak, ami az Istené: nem hitt a császárban és nem imádta őt. A besúgásra és a feljelentésre semmi szín alatt nem vállalkozott: nem vált Istennek, embernek, önmagá­nak árulójává. Ez a választás mind a református, mind a kato­likus és evangélikus egyházban nyitva állt.- Egyébként a hivatalos egy­házpolitika mindenütt túlalkal­mazkodott a hatalomhoz, mert egyébként nem létezhetett volna. A katolikus egyháznak volt egy Mindszenty bíborosa, a református egyháznak pedig volt egy Ravasz Lászlója. Én nem tudnám megvonni egy pil­lanatig sem tiszteletem adóját Mindszenty bíborostól, ugyan­akkor én a Ravasz László-i meg nem alkuvó, hanem kitartó ál­dozatvállalásnak a híve voltam mindig, mint az ő utolsó káp­lánja 1956. november 4-től 1957. április 14-ig, ameddig prédikálhatott. Mindig azt val­lottam, hogy nem egy minden­áron való opponáló politika volt a megoldás, hanem egy szabad­ságharcos forradalom 1956-ban, és ennek eltiprása után az ezért való áldozatvállalás évtizede­ken át. Ez a különbség a refor­mátus és katolikus főpapi stí­lusban. A későbbiekben a kato­likus és református egyházban a legfelsőbb politikai szinten a túlalkalmazkodás magától érte­tődő volt, és az áldozatvállalás mind a két egyházban jelenlévő. Nekünk is vannak mártírjaink: Gulyás Lajos, Pap Béla, akik az életüket áldozták ezért az ügyért. És még többen vannak, akik nem földről egekbe csapó villámként, hanem másodper­cek milliárdjainak mindegyiké­ben elfogyó gyertyalángként ál­dozták magukat a történelem és az üdvtörténelem igazságának oltárán. Ilyen értelemben én nem látok döntő különbséget az egyes egyházak politikai maga­tartása között: mindenütt volt megalkuvás és áldozatvállalás is. A mi feladatunk most az, hogy a megalkuvások idejét ne kíméletlenül töröljük el, hanem az igazságot követvén szeretet- ben lezárjuk: az áldozatvállalá­sokat mindenki számára meg­nyissuk egy olyan korszakban, amikor százszor annyi tenniva­lónk van, mint eddig bármikor.- Mit hozott a rendszervál­tás a református egyház szá­mára?- Feszültségben élünk: egyre nehezebb anyagi helyzetben egyre több egyházi életet kibon­takoztató lehetőséget kell meg­ragadnunk, mert ennek most van az ideje. Gyakran úgy ér­zem magam, mint a tízgyerme­kes édesapa, akinek a lánya ép­pen akkor akar férjhez menni, amikor leégett a háza: és a töb­biek is kedvet kapnak a házaso- dáshoz, és mindet ki kell stafi- rozni. Most, amikor a legnehe­zebb az anyagi helyzetünk, most van a legtöbb lehetősé­günk kórházak, iskolák nyitá­sára. De mindezideig az egyház vállalásával, a hazai és külföldi segítséggel ennek a feladatnak eleget tudtunk tenni, és remél­jük, hogy etekintetbem új vi­rágzás előtt állunk.- Én szép ormánysági templomainkra is gondolok: lesz-e elég pénze az egyháznak helyreállítani a pusztulófél­ben lévő épületeket, kap-e az államtól ehhez segítséget?- Mint huszonegy évig bara­nyai lelkipásztorként szolgáló egyházi ember, szívügyemnek tekintem a baranyai templomok rendbehozását. A demográfiai hullámvölgy és az urbanizáló- dás miatt elnéptelenedő falvak templomait kényszerűen halálra ítélte az előző korszak: a 104 templomból 68-ra kimondták az ítéletet, hiszen a visszafejlődés megállíthatatlannak tűnt. Mi most határozottan állítjuk, hogy ezek a templomok megmenthe­tők és megmentendők. Bara­nyában már most két templom felépült: a drávaSzabolcsi és a pécs-kertvárosi, és a többieket is meg akarjuk menteni. Csodá­latos akcióknak vagyunk a szemtanúi. Az első lebontandó templomnak az oldi református templomot jelölték ki, de Tóth Árpádné nagytiszteletű asszony áldozatos munkája és testvére­ink segítsége nyomán az egyik leggyönyörűbb kazettás temp­lomunkká változott ez a 68 lel­ket számláló egyházközség templomaként ég felé mutató épület. Én magam is felejthetet­len egyházlátogatást tettem ott és Egyházasharasztiban meg Siklósnagyfaluban. Az áldoza­tos renoválási munkák folynak, és hitem szerint folyni is fog­nak. Az állam vezetésében is megvan erre a készség, bár az anyagi helyzet nem rózsás. A folyamatosságban mégis bizo­nyos vagyok.- A jelenlegi nehéz szociális helyzetben mi a célja a refor­mátus egyháznak: milyen magatartásra buzdítja a híve­ket, a társadalmi életben való milyen részvételre?-A kötelességteljesítés és a helytállás a legfontosabb felada­tunk minden körülmények kö­zött, hiszen Jézus szava arról is szól, hogy az a boldog szolga, akit az ő ura, mikor eljön, mun­kában talál. Az egyház tagjai csak az állandó kötelességtelje­sítésnek és hűségnek az emberei lehetnek. Másodszor: az áldo­zatvállalásra buzdítunk min­denkit: az átmeneti állapotnak a kibontakoztatása enélkül lehe­tetlen. Van miért áldozatot hozni, hiszen egy totális dikta­túra korából most megyünk át a szabad kezdeményezések és a demokrácia világába. És ez lé­nyegében véve mindent megér. Harmadszor arra kell felhívni a figyelmet, hogy az élet több, mint az eledel. A mi magyar népünk az elmúlt negyven év­ben a legöngyilkosabb néppé változott. Nem szabad meg­várni, míg a gazdasági mutatók javulása nyomán azt gondolhat­juk, hogy most már nevelhetünk több gyereket. Át kell, hogy fusson rajtunk a nemlét iszonya. Egy tízmilliós nép ötmilliós abortusz öngyilkosságát követte el egy emberöltő alatt, ez meg­felel 150 Mohácsnak és 50 Hi­rosimának. Most a legfontosabb az élet értékének, az édesanyai szerepvállalás mindenekfeletti- ségének és megbecsülésének helyreállítása, hogy az öngyil­kosság népéből a kötelességtel­jesítés, az istenperspektíva és a jövő népévé váljunk. Mi egy- házpolitikailag is azt az állami politikát kívánjuk segíteni, amely nem a rövid lejáratú, ma­nipulációs, kishatalmi célokat, hanem a nép legtávolabbi és leghosszabb távú életérdekei­nek és életértékeinek a szolgála­tát vállalja. Gárdonyi Tamás A valamikor lebontásra ítélt oldi templom Már kincset sem érdemes keresni Az Egyesült Államok Legfelső Bírósága a minap úgy rendelkezett, hogy az amerikai állampolgárok által felszínre hozott kincsek a tu­lajdonosokat illetik meg! Valóban óriási értékekről van szó, mert a legújabb felmérések szerint az 1500-1800 közötti években a leggazdagabb lelőhelyen, a Karib-tenger, a Mexi­kói-öböl és a Bermuda Há­romszög vidékén 800 hajó süllyedt el értékes rako­mánnyal. És mivel a tengeri kincsmentés igencsak költ­séges szórakozás - a felsze­relés dollármilliókba kerül -, a kincskeresők elsősorban amerikai állampolgárok. A fő haszonélvező viszont Spanyolország lesz, mert a viharban vagy a kalózók ál­tal elsüllyedt hajók a spanyol állam tulajdonában voltak, illetve a tulajdonjog a tulaj­donosok kihalásával a spa­nyol államra szállt át. A spanyol államon kívül igényt tartanak a kincsek egyrészére a kapucinus bará­tok - több elsüllyed hajó a rend tulajdonában volt - va­lamint a biztosító társaságok jogutódai. Lesz dolguk az ügyvédeknek, valóságos kis örökösödési háború kezdő­dik. Nyugati autók, parabola antenna és a századforduló épületei egyaránt az utcaképhez tartoznak Baranyai léptékkel a nagyobb községek közé tartozik Hidas, hiszen közel 2500 lakosa van. De vajon tényleg baranyai község-e? Hiszen, szinte minden tekin­tetben Tolna megyére tekint: Bonyhád alig öt kilométerre, s Szekszárd is közelebb van, mint Pécs. A lakói többsége ebből következőleg természetszerűleg Bonyhádra jár dolgozni vagy a cipős szakmában, vagy a zo­máncgyárba, a középiskolás di­ákok, gimnazisták, ipari tanu­lók, szintén a közeli városra voksolnak. Részint ez a helyzet a kereskedelmi ellátás, szolgál­tatás, sőt az egészségügy front­ján is: a sürgősségi eseteket föl­vállalják Pécs vagy Mohács he­lyett, de hát melyik megbetege­dés nem sürgősségi? A tény: Hidas megyehatár menti. Ez a „megyeszéli” helyzet nem sok örömöt hozott az el­múlt években. Erről beszélget­tünk Vajda Péterné, polgármes­ter asszonnyal, aki megannyi példát mond a múltból: mikor és miért fordultak Pécshez vagy Szekszárdhoz, s hogyan és mi­képp feledkeztek meg azon nyomban a megyeszékhelyeken a hidasiakról. Persze akadt elő­nye is ennek, hiszen bizonyára jobban el lehetett bújni a köz- pontosítás szeme elől. Hidast évekig a bánya éltette, aztán a vegyiművek, a faipar. Most is jól prosperáló, a me­gyében a legszebb konyhabúto­rokat gyártó kapacitásokkal rendelkezik. Aztán ott a mező- gazdaság is, s a vállalkozások vonatára is sokan felültek napja­inkban. így aztán ma sincs nagy gond a megélhetéssel. Hidason legföljebb ha tíz százalékos a munkanélküliség, ami ismerve a baranyai falvak helyzetét, bi­zony meglepően alacsony és egyúttal örvendetes. Hidas történelme Közép-Eu- rópa történelmének kis könyve. A háború után lakóit majdnem mind kitelepítették - a tisztán németajkú község lakói a kol­lektív büntetést nem kerülhették el. Helyükre a bukovinai széke­lyek kerültek, akiket előbb Bácskába telepítettek, majd on­Templomszentelő és emlékműavató Hidason Község a megye szélén nan tovább menekültek Ma­gyarországra. Ez a lakosság- csere a község arculatát is át­formálta. A lakosságcsere ellenére a helybéliek becsben tartották a múlt emlékeit. Az itt-ott olvas­ható gót betűs feliratokat, né­hány, másnak szóló köztéri szobor, vagy s a temetők sírke­resztjei alatt pihenő, mások ha­lottal saját múltukra vetítettek ki álmokat. A helyi elnevezések is megmaradtak: a dűlők, erdő­részek, rétek, ligetek nevei va­lahogy átöröklődtek. A bevándorlók nagyon is megértették és megértik a kite­lepítettek helyzetét, - gondolom nem csak Hidason, hanem má­sutt is hiszen maguk is ha­sonló cipőben jártak. Ezt a ma németországi volt hidasiak, és az egykor bukovinai mai hida­siak idei, pünkösdi találkozója példázza leginkább. Sokszáz vendéget várnak Németország­ból, s ha igaz, az érkezők egy­kori házaikban kapnak majd szállást is a régóta formálódó baráti kézfogások nyomán. A pünkösdi együttlét sok esemé­nye talán kiemelkedik: közös, első és második világháborús emlékművet avatnak, a szobor talapzatán megannyi névvel. A szobor régi: mára felújítva, megszépítve. Szokatlan, furcsa lovasszobor: talán egy római, aki lehajtott fővel, tán némi szégyenkezései is, tiszteleg az áldozatok emléke előtt. E na­pokban lesz az evangélikus templom építésének 200. esz­tendeje is: jubileumi istentiszte­lethez hívnak majd a harangok. Együtt mennek az istentiszte­letre a ki- és a betelepített hida­siak. Hidas biztos jövőről álmodik. Évi 40 milliós költségvetéséből az önkormányzatnak nem sokra futja ugyan, de a bukovinai szü­lők gyermekeként ám Hidason született polgármester asszony szerint helybéli forintokkal ki­egészítve talán ezt-azt meg le­hetne valósítani. Eddig is szé­pült a község: az elmúlt három évben utakat, járdákat építettek, kultúrházat felújítottak. Most elsősorban a gázra gyűjtenek: van remény talán a község közművesítésére is. Akad ten­nivaló a telefon-fronton, s a fog­lalkoztatásban is. Hidas megyeszéli, de nem rossz fekvésű település. Pél­dázza ezt az a néhány vállal­kozó, aki merészen a jövőt megcélozva különféle beruhá­zásokkal él. Egyikük például - nem csak az átmenő forgalomra számítva - csárdát-hotelt épít a hatos út mentén. Talán éppen pünkösd-várón. Talán tudva: a múltban közel kétszáz iparost - köztük nyolc molnárt is - el tudott tartani a község, miért ne lenne most másképp? Kozma Ferenc J i I 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents