Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)
1993-05-21 / 137. szám
1993. május 21., péntek üj Dunántúli napiö 21 Bosznia békéje e pillanatban igencsak távolinak tűnik. Nemcsak a provokatívnak mondható népszavazás miatt, amelynek hitelét a háborús körülmények, a pontos névsorok hiánya is megkérdőjelezte, hanem az ország sajátos helyzete következtében. 1. Az 51 ezer négyzetkilométer területű, négy és félmilliós Boszniában (ezek „békeadatok”, nem tudni, hányán menekültek el) nincs többségi nemzet, a muzulmán bosnyákok aránya csupán 42 százalék körül mozog. Ezért kölcsönös bizalmatlanság és félelem uralkodik, nehogy a három népcsoport egyike kisajátítsa az államot a többiek rovására. 2. A muzulmánok többsége városlakó, míg a szerbek és a horvátok főként a földekhez és erdőkhöz kötődnek. A szerbek arra való hivatkozással követeHárommilliárd Oroszországnak A Nemzetközi Valutaalap há- rommilliárd dolláros hitelre tett ígéretet Oroszországnak a haldokló gazdaság támogatására - közölték orosz és IMF-illetéke- sek. A szervezet moszkvai irodavezetője szerint az összeget abból az alapból folyósítják, amelyet a drasztikus gazdasági átalakítást végrehajtó országok számára különítettek el. Borisz Fjodorov orosz pénzügymi- niszzter közölte: a csomag első fele júliusig várható, a fennmaradó rész szeptembertől hívható le. A feltételek igen kedvezőek: Moszkvának négy és fél évi türelmi időszak után tíz év áll majd rendelkezésére a törlesztésekhez. A legnagyobb adózók A japán adóhivatal nyilvánosságra hozta és sokhelyütt ki is függesztette a legnagyobb adózóknak, vagyis a közkiadásokhoz legnagyobb mértékben hozzájáruló polgároknak a listáját. Kérdéses, hogy mindez mennyire fokozza az átlagpolgár adózási kedvét, ugyanis az első helyezett Ezoe Hiromasza, a Recruit cég volt elnöke, akinek megvesztegetési ügyét éppen most tárgyalja a bíróság. Kanemaru Sin, a japán kormánypárt nemrégiben távozni kényszerült volt alelnöke viszont nem szerepel a listán, mivel tízmillió dollárt eltitkolt az adóhivatal elől. A „nagy adózók” listájára azok kerültek föl, akik százezer dollárnál nagyobb összegekről voltak kénytelenek tavaly lemondani a kincstár javára. Számuk a visszaesés következtében 50 ezerrel csökkent, de még így is 125 ezer ember adózott Japánban százezer dollárnál többet a múlt évben. Számítógép kérte meg a kezét Különös módját választotta a leánykérésnek az amerikai számítástechnikai cég, a Microsoft főnöke, Bill Gates. Már öt esztendeje járt Melinda Frenchcsel, de házasságról szó sem esett közöttük. Egy alkalommal aztán Gates meghívta otthonába 28 éves szíve hölgyét, s leültette a számítógépe elé. Melindával a komputer jó pár intelligencia-tesztet megoldatott, majd feltűnt a képen a legmeglepőbb kérdés: „Drágám, akarsz a feleségem lenni?” Melinda azonnal kapcsolt: tudta, hogy a boldogító igent Bilinek mondja ki. Mi a kisebb rossz Boszniában? t ük a terület 60 százalékát, hogy az a telekkönyvek szerint is az övék. Az immár több mint negyven fegyverszünet azért hiúsult meg srra, mert folyik a szerb és horvát „kiszorítósdi”, s ez a területnyereség mellett az elűzött muzulmánok házainak, ingóságainak elfoglalását is jelenti. 3. A szerbek és horvátok minél nagyobb összefüggő területeket, s az „anyaországokkal” közös határt kívánnak, a belső viták csupán azon vannak, legyenek-e önálló boszniai államaik, vagy csatlakozzanak-e jogilag is Szerbiához és Horvátországhoz. A muzulmánok természetesen egységes Boszniát kívánnak, a többiek viszont nem titkolt aggodalommal néznek egy olyan balkáni iszlám ország elé, amely jelentős támogatásban részesülhetne a mohamedán világból, s esetleg összefoghatna az iszlamizálódó Albániával, az albánok lakta Koszovóval. A Vance-Owen béketerv olyan diplomáciai munka volt, amely megpróbálta összeegyeztetni a különböző érdekeket, de a boszniai szerbek elvetették, nyilván azért, mert lehetőséget látnak még további hódításokra. Milyen lehetőségek állnak most a nemzetközi közösség előtt?- Nem történik alapvető változás, ami a harcok és a hódítások folytatódását, a helyzet további romlását hozná.- Szigorú határzár, amely meggátolná minden utánpótlás eljuttatását Boszniába. Ehhez Szerbia tevékeny hozzájárulása szükséges, és kérdéses, Belgrád hajlandó-e és képes-e megtenni ezt.-Légitámadások a boszniai szerbek ellen. A terepviszonyok, a katonai és polgári célpontok keveredése miatt azonban kétséges, hogy lenne-e mód „sebészeti beavatkozásra?” Katonai hatása bizonytalan, viszont a boszniai szerbektől elháríthatná a felelősséget és mártírszerepben tetszeleghetnének. A boszniai fegyverszállítási embargó feloldása. Ebben az esetben a katonai erőviszonyok kiegyenlötődnének, de a háború még véresebbé válhatna, s a muzulmánok nem utolsósorban az iszlám világ szélsőségeseitől remélhetnének segítséget.-Szárazföldi katonai akció, ami felvetné a vietnami és afganisztáni rémképet, annak minden kockázatával. Az Egyesült Államok, a NATO szövetségesei, a Biztonsági Tanács tagjai egyet fontolgathatnak: melyik a kisebbik rossz? Réti Ervin Védőként játszik Bili Clinton, az Egyesült Államok elnöke, miközben a kereskedelmi miniszter, Ron Brown dobni készül egy baseball-mérkőzésen május 18-án Los Angelesben. Clinton Dél-Közép-Los Angelest is meglátogatta kétnapos nyugati parti útja során. Ötvenéves a Pentagon Az ötoldalú Pentagon, amelyben 25 ezren dolgoznak, ötven éves. Az emeletek száma is öt, s ezeken az emeleteken 28 kilométer hosszú folyosó húzódik végig. Az amerikai védelmi minisztérium épületének alapterülete félmillió négyzetméter. Az épületnek 7748 ablaka van. A Pentagon valószínűleg a világ legnagyobb terjedelmű épülete. Háromszor tágasabb az Empire State Buildingnél, s a világon a legnagyobb egybefüggő teteje van. Ennek a betonbirodalomnak az élén egy polgári személy, a védelmi miniszter áll. Mondják, hogy a volt republikánus miniszter, Dick Cheney többször eltévedt a folyosók útvesztőjében. A Pentagon még ma is sok titkot rejteget. Vannak olyan elzárt részei, különösen a föld alatt, ahová csak kivételes személyek léphetnek be. Ilyenek például a felderítő részlegek, vagy az a terem, ahol a védelmi miniszter közvetlen munkatársaival válság esetén tanácskozik, s amelyet „tanknak” neveztek el az amerikaiak. Minden reggel tízezer gépkocsi érkezik a négy parkolóhelyre, amelyek 80 hektárnyi területet foglalnak el. A dolgozók 150 lépcsőn, 19 mozgólépcsőn vagy 13 liften közelíthetik meg irodájukat. A belső udvar egymaga 2 hektárnyi területet foglal el. Több mint 600 személyt foglalkoztat a két étterem, a 6 kávézó és a 9 bár. A Pentagon személyzetének létszáma aszerint változik, hogy milyen a nemzetközi helyzet. 1952-ben, a hidegháború csúcspontjának idején, a minisztériumban 31 500-an dolgoztak, s csaknem ugyanannyian a vietnami háború idején. Most a kongresszusnak el kell határoznia, vajon felújít- sák-e az épületóriást, ami 10 éves munkát követelne, s aminek a költségei 1 milliárd dollárt emésztenének fel. (AFP) A dán miniszterelnök, Poul Nyrup Rasmussen hüvelykujjával fölfelé mutatja az irányt, miután az első népszavazási eredmények május 18-án azt mutatják, hogy a dán szavazók 57%-a igent mondott az EK uniójának maastrichti szerződésére. Nerc, kékróka vagy fóka? Drága bunda minden nőnek Jakutszk városában olvad a hó, s a hőmérő higanyszála fagypont körül ingadozik. Nap- szemüveges, vastagon rúzsozott ajkú nők óvatosan tipegnek magas sarkú cipőikben, nehogy besározzák harisnyájukat. S van valami, amiért a párizsi, a londoni vagy a New York-i nők megirigyelhetnék őket, minden nő drága bundát visel - nercet, kékrókát vagy fókát.-Ha ilyen bundát akartunk volna vásárolni a múltban, Moszkvába kellett volna mennünk - mondta a Reuter brit hírügynökség tudósítójának Jev- dokija Ivanova a Sardaan gyár gazdasági vezetője. - Az a tervünk, hogy exportáljunk bundákat és szőrmesapkákat. Előbb azonban föl akarjuk öltöztetni a jakutiai lakosságot. A bunda ugyanis a volt szovjet autonóm köztársaságban nem státuszszimbólum, vagy divat. A túlélés eszköze a világ egyik leghidegebb táján, ahol a hőmérséklet a 9 hónapos téli időszakban olykor eléri a mínusz 60-70 Celsius fokot is. A szovjet rendszerben a szőrmekereskedelmet, mint jóformán mindent, központosították. Ez azt jelentette, hogy a bőröket nevetséges áron vették meg a vadászoktól és az állatokat nevelő farmerektől. A legdrágább és egyben a legmelegebb szőrméket exportálták. A Szovjetunió szétbomlása óta a volt Jakut Köztársaság, amely hatszor akkora mint Franciaország, nagyobb autonómiát élvez. Ma már Sakhának nevezi magát és önmaga gyakorol ellenőrzést természeti kincsei felett. A korábban Isten háta mögötti területnek tekintett ország gazdag gyémántban, aranyban, fában, vasércben, szénben, olajban és földgázban, nem is beszélve az állati szőrméről.- A nem távoli jövőben minden asszonyunknak lehetősége lesz drága szőrmebundát viselni és gyémánttal ékesítenie magát - jelentette ki Vitalij Artamo- nov, Jakutia külügyminiszterhelyettese. Az első gyémántfeldolgozó üzem ebben az évben nyílik meg, közös jakut-ameri- kai vállalatként. Ami a szőrmeüzletet illeti, a feldolgozó üzemek a Jakutszktól 40 kilométerre fekvő Pokrovszkij farmtól vásárolják a bőröket.- Óriási a kereslet külföldről, de egyelőre nem gazdaságos az export, mert súlyos kiviteli vámot kell fizetnünk - hangoztatta Vlagyimir Grincsuk, a farm igazgatója. Grincsuk gazdaságában négyezer rókát tartanak. Jakutiában a legjobbak a szőrmék, mert a téli átlag hőmérséklet alacsonyabb, mint bárhol másutt a világon. - Az állatokat - mondta Grincsuk - modern módszerrel öljük meg, miután vastag téli bundájuk kinőtt: fejükbe nagyfeszültségű elektromos áramot vezetünk. (Reuter) Az „atlanti csata” A z egész háború alatt meghatározó tényező volt az „atlanti csata”. - „Egyetlen pillanatra sem feledhettük, hogy ennek kimenetelétől függött minden, ami más hadszíntereken történt, legyen szárazföldön, vízen vagy a levegőben” - vallotta II. világháború utáni visz- szaemlékezéseiben Winston Churchill. Dick Squires, a brit királyi haditengerészet hajdani katonája emlékezetébe mindenek előtt a harcok idején uralkodó igen rossz időjárás és a borzalmas hidegek véstek maradandó nyomokat. - A vízben legfeljebb ha három percet lehetett élve kibírni - gondol vissza azokra az időkre. Számos kitüntetéssel a mellén Squires egyike lesz azon számos öreg harcosnak, akik május 25. és 30. között részt vesznek az atlanti csata 50. évfordulója alkalmából rendezendő emlékünnepségeken. Az időpont megválasztása külső szemlélő számára talán kissé önkényesnek tetszhet, a britek azonban megfelelő indokot találtak arra, hogy ekkorra időzítsék a megemlékezéseket. - Azért választottuk ezt a hónapot, mert akkoriban, 50 éve növekvő veszteségeik arra kényszerítették a német tengeralattjárókat, hogy visszavonuljanak az észak-atlanti térségből. Amikor három hónappal később visszatértek oda, már fordult a kocka, és többé nem tudták megszerezni a fölényt, - magyarázta Julien Oswald tengernagy, aki röviddel ezelőtt történt nyugállományba vonulásáig a királyi haditengerészet főparancsnoka volt. A német haditengerészet egyik tengeralattjárója is meghívást kapott a liverpooli ünnepségekre. AII. világháború alatt Liverpool a szövetséges hajókaravánok támaszpontja és átrakodó kikötője volt. Ezek a karavánok szállították a hadviselés szempontjából létfontosságú utánpótlást az Egyesült Államokból Angliába és Ángliából a szövetségesekhez, mindenek előtt a Szovjetunióba. A konvojok mintegy 60 hajóból álltak, amelyek 400 méternél kisebb távolságban követték egymást a leglassúbb óceánjárók sebességével, hadihajóktól körülvéve. A legveszélyesebb útvonalak Murmanszkba vezettek. Hasonlóan kockázatosak voltak a Kanadából és a Egyesült Államokból történt szállítások. A hadkötelesek és a rosszul fizetett tengerészek között nagy volt a veszteség, a legénység 17 százaléka nem élte meg a háború végét. Meghaltak a jéghideg vízben, eltalált tartályhajók lángoló poklában égtek el, vagy hadianyagszállító hajó felrobbanásakor vesztették életüket. Akiknek hajója elsüllyedt, azok mindaddig nem kaptak fizetést, amíg másik hajóra be nem osztották őket. A szövetséges haditengerészetnél és a légierőnél 9 százalékos volt a veszteségarány, a szárazföldi csapatoknál 6 százalék. Ennél sokkal nagyóbb veszteségeket szenvedett azonban a német tengeralattjárók legénysége: 70 százalékuk nem tért vissza. Az atlanti csatában azon a 784 tengeralattjárón, amelyet a szövetséges hadihajók és repülőgépek elsüllyesztettek, több mint 20 ezer német katona halt meg. A szövetségesek 70 hadihajót vesztettek az észak-atlanti térségben. Az öt évig és nyolc hónapig tartó csata 1939. szeptember 3-án kezdődött, amikor Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzent Németországnak. Az U-30 jelzésű német tengeralattjáró Írország partjai előtt kilőtte a 13 500 tonnás At- henia gőzöst. Ekkor 118 ember halt meg. 1945. május 7-én, a német kapituláció előtt egy nappal az U-1023 Anglia déli partjainál elsüllyesztett egy 35 tonnás norvég aknakereső hajót. Feltehetően ez volt a németek utolsó torpedótalálata a II. világháborúban. A víz alatti helyzetbemérésre alkalmas radar felfedezésével és a mind sűrűbb légi megfigyelések következtében egyre csökkentek a tengeralattjárók esélyei. Ezen kívül a britek megfejtették a németek rádiós rejtjeleit, így gyorsan értesültek a „szürke farkasokénak nevezett tengeralattjárók mozgásáról. Utóbbiak üldözőkből üldözöttekké lettek, és kevés volt az esélyük a menekülésre. A szövetséges utánpótlási útvonalak elvágására vonatkozó német vágyálámok végérvényesen akkor oszlottak szét, amikor az amerikai hajógyárak nagyobb ütemben kezdték gyártani a Liberty-osztályhoz tartozó azonos típusú szállító hajókat, mint amilyen gyorsan a németek képesek lettek volna megsemmisíteni őket. A csúcsot 1942 novemberében a Kaiser Co. társaság egyik kaliforniai hajógyárában állították fel. Mindössze 4 nap és 15 óra alatt raktak össze építőelemekből egy hajót. A csupán egy fordulóra épített, jellegzetes formájú Liberty-hajók közül sok hajó még húsz év után is közlekedetett a tengereken. Ehhez persze az kellett, hogy első útját megússza. (AP) * 7 ♦
