Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-02 / 118. szám

Hagyományőrző cigányegyüttes Néhány hónapja alakultak meg Tolnán Kétezer könyv Stuttgartból Kiállítás a pécsi Lenau Házban Hanns Rehfeld Németország pécsi főkonzulja nyitotta meg péntek délután, a pécsi Lenau Házban azt a könyvkiállítást, amely Baden-Württemberg tar­tomány kiadóinak legutóbbi munkájáról ad keresztmetszetet. Stuttgart környékén jelenik meg a német könyvkiadás több mint 35 százaléka. A megnyitón be­szédet mondott Johannes Sche­rer,& tartomány kiadói szövet­ségének ügyvezető elnöke, va­lamint Csordás Gábor író is. A több mint kétezer szép könyv elsősorban szépirodalmi jellegű, de találhatunk német és angol nyelvű tudományos mun­kákat és mesegyűjteményeket is. A kiállításon látható művek a tárlat után a helyszínen kölcsö­nözhetők, majd később a pécsi Széchenyi téri boltban megvá­sárolhatók. A Lenau házban a kiállítás május 10-ig tekinthető meg na­ponta 9 és 18 óra között. Januárban alakult meg a Hin­dis cigány hagyományőrző együttes Tolnán. Tagjai 6-14 éves gyerekek, vezetőjük Boros Ferencné, aki maga is cigány származású.- Mindig szerettem énekelni, táncolni, zenész családból származom. Ezt az örökséget szeretném átadni a gyerekeknek is - mondja Boros Ferencné, Hintus. - Egy felkérés adta az együttes megalakításának ötle­tét. Akkor felkerekedtem és vé­gigjártam a város cigánycsalád­jait, és gyerekeket kerestem, akik vállalkoznak arra, hogy fellépnek a hagyományos Tol- namözsi Szép Napokon. Ké­sőbb már azon is gondolkod­tam, hogy ezt jó lenne tovább­folytatni. így alakult meg az együttes ez év januárjában, de már október óta működik egy klubunk is. Az együttes tagjai 6-14 éves, hátrányos helyzetű, nagycsa­ládból származó gyerekek, akik szeretette, odafigyelésre, meg­értésre vágynak. Az első fellé­péseknél még az is gondot oko­zott, hogy némelyiknek nem volt cipője.-A klub munkájában és az együttes vezetésében sokat segít a nővérem és a húgom is- foly­tatja Boros Ferencné. - A gye­rekeket igyekszünk sok min­denre megtanítani. Kirándulá­sokat szervezünk nekik, és idén nyáron egy hetes táborba visz- szük őket Sötétvölgybe. Tudo­másom szerint Tolna megyében még nem volt arra példa, hogy kimondottan cigány gyerekek részére szerveztek volna tábort. Eddigi legnagyobb sikerük, hogy a Ki Mit Tud?-on eljutot­tak a megyei döntőig. A gyere­kek a tavaszi szünetben is na­ponta próbáltak, egy hang nél­kül, pedig volt, aki gyalog jött Mözsről, ami több kilométerre van a művelődési háztól. A mű­sorukban cigánylakodalmat mu­tattak be, amelyben össze vegyí­tették a tolnai és szekszárdi ci­gány hagyományokat.-A már elfelejtett motívu­mokat szeretnénk feleleveníteni és megőrizni az utókornak. Ezen a vidéken évtizedeken át három nemzetség élt együtt: a muzsikus, a teknővájó és az oláh cigány. A gyerekeket sze­retném megtanítani a hagyomá­nyaikra, a régi cigánydalokra. A saját fiam és lányom is tagja az együttesnek, és van egy 4 éves fiúcska is, aki eleinte csak az anyja ölében ült, ott sírdogált, ma meg már viszi magával a csoportot. Nekem a legnagyobb öröm, amikor ragyog ezeknek a gyerekeknek a szeme. A tanára­ikkal is találkoztam már, mond­ták, hogy nagy segítség nekik ez a csoport, sokat változtak a gyerekek, jobbak az eredmé­nyeik. Szeretném egyszer azt is megérni, hogy egy-egy iskolai ünnepségen ezek a gyerekek is mondanak verset, fellépnek a többiekkel együtt. Sz. K. Hat-tizennégy éves gyerekek a táncegyüttes tagjai Tátika címmel rendeztek vetélkedőt Pécsett, a Köztársaság téri Iskolában. A tévéből már ismert játékban gyerekek utánoztak világ- és hazai sztárokat. Ez legjobban a pécsi Rézműves Zoltán­nak és Kalányos Zoltánnak sikerült, akik Michael Jacksont utánozták. Képünkön a vendéglátó iskola hatodikosai, akik a Macskák című darabból adtak ízelítőt. A vetélkedőt pénteken a városi televízió Spenót című műsorában fogják közvetíteni Fotó: Läufer László Glenn Gould szellemisége Glenn Gould zongoraművész életművével foglalkozó estre invitálta pénteken este a Művé­szetek Háza a zenebarátokat. A polgárpukkasztástól az örökké­valóságig címmel, filmilluszt­rációk segítségével mutatta be a XX. század meghatározó elő­adóművészét Szirányi János, a Magyar Rádió zenei főosztá­lyának vezetője és Varga Fe­renc főmunkatárs. Az est házi­gazdája Máthé András volt. Gould tragikusan rövid élet­műve, amely új szellemiséget vezetett be az előadói gondol­kodásba, ma is elementáris erő­vel hat. Mint Szirányi János el­mondta, Gould a század három nagy megújító előadóművészé­nek egyike volt Toscanini és Harnoncourt mellett. Az 1932-ben, Kanadában született művész 1964-ben adta utolsó nyilvános koncertjét, utána éle­tét lényegében stúdiókban töl­tötte, ahol csodálatos hang és képfelvételeket készített. Első­sorban Bach műveit interpre­tálta, mindenki mástól eltérő módon és felfogásban. Magyarországon a 70-es években tűzték először a Rádió műsorára Gould lemezeit, ame­lyeket akkor még Kocsis Zoltán adott kölcsön lejátszásra. Cs. L. Lovaggá avatásra készülnek Mohács legrangosabb ven­déglátó egységében, a Halász- csárdában tegnap 40 lovag ta­lálkozott. A francia alapítású, párizsi székhelyű Chaine des Rotisseurs, azaz a pecsenyesü­tők lovagrendje magyarországi tagjai tartották összejövetelü­ket, s egyben az ez évi lovaggá avatási szertartásra készültek, mely a nyáron lesz a Festetics kastélyban. A lovagrendnek a megyéből mindössze ketten tag­jai: Nagy Tibor, a Halászcsárda vezetője, aki a Maitte de Table Restaurateur - étteremfőnök - címet viseli és Tihanyi Ferenc, a Konzum Rt. gazdasági igazga­tója, a lovagrendben Chevalier, azaz pártoló tag. Hazakerült Rákóczi György szablyája Angliából „kalandos úton ” Nyíregyházára Elkészült a pécsi labirintus Menjünk pihenni, sétálni, gondolkodni Szép napos május elsejei időben nyílt meg Pécs határá­ban, Kökény mellett az arboré­tumban a régóta tervezett, s most lassan végső formáját fel­öltő labirintus. Az ötlet Kurt Weber Mariazell grazi építő­művésztől származott, s bár a tervező sajnálatos módon az év elején autóbalesetben elhúnyt, a Baranya-Steiermark Baráti Egyesület ragaszkodott hozzá, hogy legyen Pécs városának is labirintusa. Hogy mire jó egy labirintus? A kérdés csak azoknak kérdés, akik esetleg nem tudják, milyen kultúrtörténete van ezeknek a furcsa építészeti képződmé­nyeknek, egészen az ókori tár­sadalmaktól a reneszánsz Euró­pán a mai angolszász világig. A labirintus - nagy általánosság­ban - az emberi életet jelképezi, bejáratánál a Nap jegye áll, kijá­ratánál a Holdé. Ugyanis az ember napvilágra születik, s egy hosszú, ismeretlen úton indul el, s halad a sötét birodalma, a ha­lál felé - ez a labirintus lényege is. A Pécs melletti létesítmény alkotója, Hajda György Zsig- mond szobrászművész a Nap és Hold motívumát fából készítette el, míg maga a tíz méter átmé­rőjű labirintus-kör nagyharsá- nyi terméskövekből van ki­rakva. A megnyitón először Schmidt László, a Baranya-Steiermark Baráti Társaság nevében kö­szöntötte az egybegyűlteket, kü­lön Frau Weber Mariazellt, az elhúnyt tervező özvegyét. Ezt követően dr. Páva Zsolt, Pécs alpolgármestere beszélt. Kie­melte, mennyire fontosnak tartja a civil társadalom önálló szervezésében létrejövő ered­ményeket, amikor polgárok va­lamely dolgot lelkesedésből, tettvágyból visznek végbe - en­nek kiváló példáját adja a labi­rintus. Remélhetőleg szívesen járnak majd ide a pécsiek pi­henni, gondolkodni. A műsorban a Berek Utcai Általános Iskola és 10. számú cserkészcsapat működött közre. M. K. II. Rákóczi György, egykori erdélyi fejedelem ékköves szab- lyájával gazdagodott a nyíregy­házi Kállay-gyűjtemény - jelen­tette be Németh Péter, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeum igazgatója az intéz­mény pénteken megtartott sajtó- tájékoztatóján. Az 1651-ben készített szab- lya ismeretlen körülmények kö­zött került Angliába, ahol a II. világháború után egy londoni antikváriumban találtak rá. Ott vásárolta meg Lord Gainsboro­ugh, aki 1992 decemberében a Szuverén Máltai Lovagrend Nagymesterének ajándékozta. A Nagymestertől került a kard Kállay Kristófhoz, a lovagrend szentszéki nagykövetéhez, s ő édesapja, Kállay Miklós, volt magyar miniszterelnök, április 17-i, hazai, kállósemjéni újra­temetését követően adta át a család nyíregyházi műkincs­gyűjteményét gondozó múze­umnak. A fejedelmi szablyát először május 15-16-án láthatják az ér­deklődők egy nyíregyházi kiál­lításon Báthory Gábor és Beth­len Gábor, erdélyi fejedelmek díszkardjaival együtt, melyek a nyírbátori múzeum tulajdoná­ban vannak. n. Rákóczi György szablyája egyenes keresztvasát aranyozott ezüst sodronyzománcos inda­minta borítja, ezüst karmokba foglalt türkizekkel és almandi- nokkal díszítve. Hasonlóképpen borították markolatát, melynek kupakját egy nagyméretű türkiz zárja le. A 750 milliméter hosz- szú penge egyik lapján a fejede­lem vésett mellképe látható, a jobbjában jogarral. Másik oldalára Erdély cím­erét vésték, Hold jeggyel és csillagokkal, amely a Nappal együtt a penge solingeni erede­tét bizonyítja. Eredetileg kék, mostanra vörösre fakult, bár­sonnyal bevont hüvelye szintén aranyozott ezüst sodronyzo­máncos, ékköves saru- és torko- latpántos. A fejedelem megvá­lasztásakor viselt másik szab­lyája - amely az orosz cártól ke­rült vissza Magyarországra - a Nemzeti Múzeum tulajdonában van. (MTI) Rádió mellett... Egy hallgató - enyhe iróniá­val hangjában - telefonál a rá­diónak, hogy „Pesten a kutyák átvették a hatalmat..ám a panasz csendes derűt váltott ki belőlem: nem is lenne rossz, ha így volna, hiszen a kutya végül is egy okos állat, hozzáteszem, háziállat sokak örömére, szóra­kozására. Nekem nincs kutyám, de irántuk érzett ragaszkodá­som, tiszteletem szinte meg­bonthatatlan. Van egy barátom, akinek Dorka nevű vizslája ugyancsak jó barátom, néha te­lefonon érdeklődöm hogyléte iránt, viszonzásul belevakkant egyet-kettőt a telefonba, ahogy ez illik is. Két éve karácsonykor küldtem neki egy színes képes­lapot, amely villogó szemű sző­rös-bozontos macskát ábrázolt, 4 Új VDN gondoltam örül neki. A postás kikézbesítette a lapot, hiszen a kutya neve is külön réztáblán szerepel a lakásajtón. Nagyon kedvelem őket, mert általában törzskönyvezett, hanem a kó­bor, vagy - utcán nemzett - korcsokat is kedvelem, sőt, nagy kutyaszakértők mondják, hogy a korcsok általában még okosabbak, mint a némileg kig­lancolt társaik. Még az úrinők karjain lihegő masnis ölebekkel is megvagyok, legfeljebb sajná­lom őket. (A kutyákat.) Dorka kutya időnként meg­ijesztett, legutóbb húsvét körül, amikor a lakásban magára Egyik esti sétán, mint egy őrült, rohant át a József Attila úton az autók között egy macska után. Barátom újságolta, hogy ezért Dorkát megfenyítette (elverte a papuccsal), ami engem fölöt­tébb fölháborított: „Miért nem te futottál a macskáért, és hoz­tad volna vissza a lába elé he­lyezve, ha egyszer annyira ked­veli a macskut?” Na, ebből ennyi elég. E fen­tiek tanúsítják a kutyák iránti cséré nem várt, mert mindjárt elmondotta, hogy a Veres Péter és a Budai Nagy Antal utcai ját­szótéren az ebtartók és sétálta­tok rendszeresen kidöntik az ál­lamilag elhelyezett tiltó táblát, miszerint a kutyát a parkba be­vinni tilos. Öt-hat kutyatulajdo­nos rendszeresen a játszótéren és környékén futtatják kis álla­taikat, ám a kisgyerekek sikon­gatva menekülnek, arról nem is beszélve, hogy a szennyezett Esetem a kutyákkal és a Tolvaj úrral játékosak, hűségesek, s rájöttem arra is, hogy a kutya tud nevetni is, ha jókedvű, de néha duzzog, néha bánatos, és eme érzelme­ket leolvashatjuk okos-buta áb- rázatukról. Jack London „Éneklő kutyáját” vagy tucat­szor láttam a tévé jóvoltából, meg olvastam még gyermekko­romban, mellesleg, nem csak a hagyva, bánatában fölzabálta a kisasztalon felejtett pirostojá­sokat, csokoládés nyulakat, csokis tojásokat, de még a Kin- der-tojást is, kivéve a benne rej­tett műanyag összerakó-játékot, amit a sztaniolpapírral együtt gondosan kiköpdösött. A la­koma el is csapta a hasát, két napig csak szédelgett a hülyéje. rokonszenvemet. Mert a „pesti hatalomátvétel” mellesleg azt jelenti, hogy telerondítják a fő­várost. És Baranya „fővárosát” is. És a lifteket, játszótereket, homokozókat, járdákat is. A napokban összefutottam egy kedves, csinos asszonykával. Előbb megkérdezte, kutyaked­velő vagyok-e? Választ szeren­homokozót is lefoglalják a négylábúak. A kutyatulajdono­sok és kutyanélküliek között a háború ma is folyik. A kutyások erősebbek, mert a közben fölál­lított táblát újra kidöntik. Hát itt a baj. Nem a kutyák döntöget­nek és nem a kutyák választják ki esti sétájuk színhelyét, ha­nem a tulajdonosok. Én egy magas bérházban lakom, amelynek liftje rendszeresen szennyezett az ürüléktől. Nem a kutya a hibás. Bármennyire is okos, csak akkor lesz szoba­tiszta és illemtudó, ha ránevelik. Én persze nem tudom, miként kell megmagyarázni a kutyá­nak, hogy a lift nem klozet, ezért is nem vagyok ebtartó. De a kutyák zöme - és ez biztos - tudja, mi az illem. Tehát lehet nevelni, szoktatni. Egyébként nekem nincs velük bajom, annál inkább egyvalakivel, aki nem kutya, hanem ember: ő a Tolvaj úr, aki rendszeresen, módszere­sen kilopja az újságomat a pos­taládából. Ha olvassa, rendben van, de legalább lopja vissza. De nem. Tolvaj úr kérem, na­gyon kérem, ne fosztogassa a postaládámat, mert egyszer meglesem, elkapom, és úgy megcsapdosom, hogy attól kol­dul. 1993. MÁJUS 2., VASARNAP < *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents