Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-18 / 134. szám

10 új Dunántúli napló 1993. május 18., kedd (0h\ A szerkesztőség postájából A kétségek ellenére menjen el szavazni Az Új DN május 4-i számá­ban, A szerkesztőség postájából rovatban megjelent „Mire vok­soljak” című íráshoz szólnék. Teljesen igazat adok a cikkí­rónak abban, hogy a lakosság nagy többsége nem tudja mire és kire szavaz május 21-én. Itt elsősorban az okokat kell keresni: kinek érdeke, hogy a lakosság ne menjen el szavazni? Mi történik, ha nem jön össze a 25 százalékos szavazati arány? Akkor minden marad a régiben 1994. december 31-ig. Vagyis a kormány fogja - az új parla­menti választásokig - a saját, többségben lévő kormánypárti frakciókkal elfogadtatni az ál­láspontját minden olyan kér­désben, amelyhez érdeke fűző­dik, legyen az nyugdíjemelés, egészségügyi ellátás (lásd a je­lenlegi 16 százalék helyett 14 százalékos nyugdíjemelést, amelyet még az Alkotmánybí­róság is jogosnak ítélt meg az­zal az indoklással, hogy „az ál­lampolgárnak nincs alkotmá­nyos joga az életszínvonal megőrzésére.... Vagy a több­száz millió, vagy több milliárd dollár felvétele, amelyből az egészségügy nyilvántartási rendszerét kívánják korszerűsí­teni, ahelyett, hogy az ellátás színvonalának növeléséhez szükséges eszközök beszerzé­sére fordítanák.) A választás egyedüli tétje, hogy a lakosság maga határozza meg - „az oszd meg és ural­kodj” elvén létrejött szakszer­vezetek közül - melyiket támo­gatja. Jelenleg ugyanis hason­lóan a pártokhoz a taglétszám mindenütt fiktív és ellenőrizhe­tetlen. A listán szereplő hét szakszervezeti szövetség közül kell az állampolgárnak megha­tározni, hogy melyiket támo­gatja. Az alatta szereplő nevek, illetve hozzá tartozó személyek - még ha a hírközlő szervek be is mutatják - a választópolgár számára közömbösek. Úgysem ismeri, vagy ismerheti mind­egyiket. Csak bízni lehet abban, hogy minden szervezet, a saját presztízse érdekében a legjobb, legrátermettebb és kikezdhetet­len személyeket fogja jelöltnek állítani. Visszatekintve az eredeti kérdésre „hogyha elmegy sza­vazni,jobb lesz-e az orvosi ellá­tás, biztosabb a kenyér, vagy stabilabb a nyugdíj?” Egy biz­tos, hogy a megválasztott ön- kormányzat nem lesz a kor­mány meghosszabbított karja, mert semmiféle anyagi juttatás nem jár a feladat ellátásáért és az egyetértési jogon keresztül addig fogják egymást győz­ködni, amíg meg nem tudnak egyezni. A nagyobb, vagy biz­tosabb kenyér és a stabilabb nyugdíj attól lesz, hogy a jelen­legi nyugdíjalapból támogatot­tak köre (gyed, gyes, sorkatonai szolgálatra bevonultak) nem terheli tovább a nyugdíjalapot. Ezt a költségvetésnek kell, a ki­adások visszafogásából fedezni, mert közismert tény, hogy - hála a bürokrácia újbóli elbur­jánzásának - az államigazgatás költségei közel azonosak a nyugdíjalappal. Több kérdésben, mint „miért kell a választást munkanapon tartani?”, teljes a nézet- azonosságunk. Mindennek ellenére mégis javaslom és kérem rá, hogy minden ismerősét, barátját, csa­ládtagjait beszélje rá (én is ezt teszem), hogy menjen el sza­vazni. Mert a választás sikerte­lensége esetén több mint 800 millió forintot dobtunk ki az ab­lakon, amelyre elszegényedett országunkban máshol is nagy szükség lenne. Traj Ferenc nyugdíjas Pécs, Komlói út 57. Udvariasság kismama szemmel Sajnos terhességem egész ideje alatt, de főként az utolsó harmadában naponta igénybe kellett vennem a tömegközle­kedés eme „korszerű és nagy­szerű” eszközét, az autóbuszt. A távolsági vonalon (Sik- lós-Pécs) is előfordult, hogy áll­tam, de a városi helyi járatokon ez állandóvá vált. Eleinte azt hittem, hogy egy­szerűen nem látszik a babám. Békésen tűrtem sok utitársam- mal együtt a buszra feltóduló Tudósítóink figyelmébe! Kérjük tudósítóinkat, hogy „Tudósítói igazol - vány”-csere miatt keres­sék meg az Új Dunántúli Napló Szerkesztőségét - május 30-ig - személye­sen, vagy levélben. Egy darab 2,5x2,5 centiméte­res fényképet hozzanak magukkal, illetve küldje­nek be. A régi igazolványokat kérjük leadni. tömeg által ránk - idős bottal, járó emberekre, gyermeküket tartó anyukákra és kismamákra - mért csapásokat megpróbálta­tásokat. Amint felpréselődtek, csaptak is le a talán még szabad ülőhelyekre. Hogy kik? Sajnos általában mindenki. Persze, mint mindig minden­hol kivételek itt is léteznek, őket köszönet illeti, de szomorú tény, hogy egyre kevesebben vannak. Az életerős férfiakról, fiatalemberekről sem mondható el minden esetben, hogy kapná­nak az alkalmon, hogy bemu­tassák lovagiasságukat. A lá­nyok, nők, asszonyok körében változó a reakció. Néhányan nemes egyszerű­séggel elfordítják a fejüket, vagy mélyebben bújnak az ol­vasnivalójukba. Persze vannak, akik készségesen ugranak, talán mert még jól emlékeznek rá, hogy milyen érzés volt annak idején, amikor gyermeket vár­tak, ha valaki a figyelmesség­nek ez apró jelével kedveske­dett. Elég abszurd volt az az eset is, amikor nekem a kismamá­nak, egy másik kismama akarta átadni a helyét... Spiesz Tímea Csereüdülések A pécsi Apáca utcai Idősek Klubja május végétől csereüdül­tetést szervez a bólyi testvérin­tézménnyel. Székesfehérvárra kirándultak a Polgárszőlő utcai Idősek Klubjának tagjai a Laki István és a Csaba utcai idősekkel együtt. Az egy napos kirándulá­son negyvenötén vettek részt. Ők is tervezik a csereüdültetést az ország különböző klubjaival a nyáron. A nyár elejétől hétvégenként az Idősek Klubjainak nagy ré­sze zárva tart, kivéve azokat, ahol szombaton is biztosítják az étkezést, ott délután kettőkor, fél háromkor zárnak. Művészek a pécsi Fehérhegyi iskolában Szatyor Győző fafaragó művész foglalkozásán Két - foglalkozásában, habi­tusában eltérő - művész volt vendége a pécsi Fehérhegyi Ál­talános Iskola tanulóinak május 13-án délután. Szatyor Győző grafikus, faszobrász és Mánfai György fotós, diaporámás. Szatyor Győző videofilmét hozott magával. A vetítés alatt mesélt élete meghatározó élmé­nyéről a fa megmunkálásáról. Számára az alkotás öröme csak akkor teljes, ha élményt adhat vele másoknak. Mánfai György is videofilmmel mutatkozott be és elmesélte indulásának, ma­gára találásának körülményeit. Olyan vadásznak tartja magát, aki csendben, lopózva vadászik, lesve a pillanatot, amelyet meg­örökít. Szatyor Győzőből csendes erő, nyugalom és belső béke sugárzik, Mánfai György nyug­talan, vibráló, mindig újat ke­reső személyiség. Erről a barát­ságról és mesterségük fogásai­ról kérdezgették őket az iskola újságíró palántái. A művészek rendkívül barátságosan, közvet­lenül, a gyerekeket partnernek tekintve válaszoltak a kérdé­sekre. Nehezen búcsúztak egy­mástól. Szatyor Győző meghí­vását a műtermébe örömmel fo­gadták a gyerekek. Vincze Mária Ó, ha „Kitt” autóm lenne! Bizonyára sokan álmodnak arról, milyen jó lenne, ha a filmbéli csodaautóval közle­kedhetnének. Én is közéjük tar­tozom, mert sokkal egyszerűbb lenne a dugókat átrepülve foly­tatni az utat. így van ez Magyarürögben, ahol nagy ütemben folynak a csatornázási munkák. Sokat kell eltűrniük az arra autózó ottla- kóknak, a kiskert-tulajdonosok­nak, a víkendre tartó konvojok­nak. Az egysávosra szűkült út két végén jelzőlámpa igyekszik segíteni a forgalmat több-keve­sebb sikerrel. Amíg az egyik oldalon elindul a sor, a másik oldal is zöldjelzést kap. A sietős autós nemtörődve a szembejövővel, elindul. Aztán középen találkozás, majd muto­gatás, hülyézés. A másik meg­próbál félre állni valamelyik családi ház autófeljáróján. Az­után beáll a törmelékszállító te­herautó és akár piros, akár zöld, hosszan áll a forgalom mindkét oldalon. Majd újból kezdődik minden elölről. Most langyosabbak az indu­latok, de jön a nyár és Orfű, Abaliget felé megindul az autók tömege, az indulatok elszaba­dulnak. Még véletlenül sem az útépí­tőket akarom bántani. A leg­messzebbmenőkig becsülöm a munkájukat, hogy esőben, nap­sütésben azon fáradoznak, hogy a környéken legyen ivóvíz, csa­torna, gáz. Hanem mi autósok lehetnénk egy kicsit lojálisab­bak egymással. Mutogatások­kal, szitkokkal ne bántsuk egy­mást! Képzeljük egy percig, hogy megnyomjuk azt a bizo­nyos gombot a „Kitt” csodaa­utónkon és átrepülünk az aka­dály felett. Talán amíg ezt'gon- doljuk, addigra az akadály is megszűnik és mehetünk tovább a kevésbé „csoda” autónkon. Fekete Mónika, Pécs Melegítési veszteség! ? Mindent a fogyasztónak kell fizetni? Úgy gondoltam, hogy a fi­zika alaptörvényei politika és rendszer mentesek. Ugyanis a gimnáziumi fizikát még a Horthy rendszerben, az egye­temes fizikát a 46-os koalíció idején tanultam. De sajnos e rendszer fizikusai nem okítottak a melegítés miatti vízveszteség­ről. Nincs sok hátra a hetvenedik évemhez, ennek ellenére szíve­sen tanulok még mindig hasz­Környezetvédő gyerekek Orfű Néhány évtizede döntötték el, hogy a Mecsek északi olda­lán kiránduló és üdülőközpon­tot létesítenek. A festői szép­ségű orfűi hegyek között tó­rendszer jött létre. A tavak halállománya gaz­dag. Több ritka növény fordul itt elő, tavasszal a bokrok aljá­ban virít a kankalin. A gyö­nyörű táj, a jó levegő pihe­nésre, üdülésre vonzóvá teszi ezt a helyet. A nyári meleg idején sokan jönnek az itteni tavakhoz hű- sölni, üdülni. Ilyenkor nagy a szemetelés a tavak környékén. Gyakoriak az erdőtüzek is a nyári meleg, a szemetelés és a turisták gondatlansága miatt. Ezek a tüzek pótolhatatlan ká­rokat okoznak az élővilágban. A tavak vizét motorcsóna­kok szennyezik, valamint a nyaralókból a vízbe kerülő szenny is. A vizeket nem tisz­títják, így veszélyeztetik az élővilágot. Pellérd A Mecsek hegység vonulata lankás dombságba megy át Pellérdnél. A szép szőlőhegyet sokan felkeresik, horgászni járnak a tóhoz, nyáron pedig üdülnek a szőlőhegyen . A hegyről sok szennyvíz érkezik a tavakba, de nemcsak szennyvíz, hanem egyéb hul­ladék is található a környéken, mint például eldobott olajos üvegek, amelyekből még szi­várog az olaj, elhasznált gumi­abroncsok és sok minden más. Ezek veszélyeztetik a vonzó környezet szépségét. Abaliget Az abaligeti cseppkőbar­lang jelentős idegenforgalmi hely. Szépsége vonzza és gyö­nyörködteti a látogatókat, de a gyógyulni vágyók is felkere­sik. Mellette szép erdő húzó­dik, természetvédelmi érté­kekkel. Ezért fontos a barlang és környékének védelme. Az erdőben három óriási szemétdombra leltünk: több­száz gumiabroncsot, üres kon- zerves dobozokat, törött cse­repeket és üvegeket, szakadt zsákokat. A tavakat elkezdték tisztítani, a táj szépségének megőrzésében nagyon sokat segíthetnek a kirándulók is. Pécsi Mezőszél úti iskola környezetvédelmi és biológiai szakkörének tanulói nos dolgokat. Magyarázza meg nekem valaki érthető paraszti módon, hogy mi az a „felmele­gítéskor keletkezett hidegvíz veszteség”, amit velem, fo­gyasztóval akarnak megfizet­tetni. Egy zárt nyomás alatti rendszerről van szó! Párolgási lehetőség kizárva! Veszteség lehet: A lakásom­ban a melegvízmérő óra után - csap csöpögés. Ez kétséget ki­zárva az én károm, de az óra ezt is méri, tehát kifizetem a pocsé­kolásomat. Baj lehet a hőkicse­rélő utáni tolózár és az én víz­mérő órám között. Ennek vi­szont látható nyomai lennének az épületben, átázás vízfolyás stb. Ilyen nincs! Ha van azonnal javítandó! Folyhat a víz az álta­lam (általunk) kifizetett hideg­víz vezetékről leágazó hőcse­rélő rendszerben. (Tolózár és egyéb tömítetlenség.) De ez vi­szont nem az én károm és hi­bám, annak ellenére, hogy az elpocsékolt melegvíz hidegvíz árát is én fizetem! A hőcserélő javítása és karbantartása alatti elfolyt melegvíz díját viszont nem lehet a nyakamba varrni. Ezek benne vannak a rezsikölt­ségekben, azaz az egységárban. Kérem ismételten szívesked­jenek kiokítani, hogy mi és mennyi az előbb idézőjelbe tett veszteség, és hogy ellenőrizhető részemről. Barth István oki. mérnök Pécs, Petőfi u. 70. Tehetséges gyerekek A Bicsérden megrendezett kulturális szemlén a szigetvári és a városkörnyéki általános is­kolák alsó tagozatosai vettek részt. A színvonalas megméret­tetésen hat kategóriában verse­nyeztek a résztvevők. A zsűri értékelése szerint vers kategóriában Müller Eszter (Tinódi Általános Iskola, Szi­getvár) kapott díjat. A próza ka­tegóriát idén is, csakúgy, mint az előző évben Nagy Boglárka (Szent István lakótelepi Általá­nos Iskola, Szigetvár) nyerte. A hangszeresek közül Hamarics Réka (fuvola, Nagypeterdi Álta­lános Iskola) szerepelt a legjob­ban. A Szentlőrinci I-gyes számú Iskola az Igazmondó ju­hász című mesével a gyermek­színjáték kategóriát, a Nagype­terdi Iskola 2-dik osztályosai Az aranyszőrű bárány előadá­sával pedig a báb kategóriát nyerték. Néptáncban a Nagype­terdi Általános Iskola 4-dik osz­tályosai bizonyultak a legjobb­nak. A zsűri különdíját Árvái At­tila, a bicsérdi iskola 1. osztály­osa, a bicsérdi-bodai-zóki ön- kormányzat különdíját a nagyp- terdi TINI Tánccsoport, a bi­csérdi iskola különdíját pedig a Nagypeterdi Általános Iskola nyerte. A szemle megrendezését a Zengő Gyöngye Mezőgazda- sági Szövetkezet, a Bicsérdi Ál­talános Iskola, a bicsérdi, zóki és bodai önkormányzatok segí­tették. S.M. A megszépült Gyermek­kórházat szeretnék otthono­sabbá tenni, nagynövésű vi­rágokkal díszíteni. Ha vala­kinek van felesleges, aján­dékozásra szánt növénye a 313-144-es telefonon jelez­heti Betlehemné Tóth Éva ápolási igazgatónál. Kéregető kutya Tömeg az állomásoij, egy férfi két bőrönddel törtet, Állj sorba! ordítja hátra a felesé­gének. Éjszakázástól fáradt arcú emberek, akik valahon­nan bejárnak Pécsre, várják a hat húszas pesti vonatot, amely csak 15 perc múlva indul. Aztán egy aprótermetű, vedlett szőrű, beteges kiné­zetű kutya is megjelenik. Jól ismeri, mi több vadászterüle­tének tekinti az állomást, ma­gabiztosabban mozgott, mint sok utazó, mint ezek a két­ségbeesetten forgolódó, pénz­tárt keresgélő, neki-nekiira- modó figurák.. A kutya egy pillantással felméri a terepet, a topogó ci­pők és a bőröndök között lomposságához képest meg­lepően eleven ugrással, egy szendvicset eszegető ember előtt terem. Leül eléje és bá­mulja. Kitartóan, szomorú ké­regetés pofával, nem a kezére és nem is a szendvicsre néz, hanem elnyűtt kutyaszemeit egyenesen az emberébe fűzi, nagyon szomorúan, nagyon alázatosan és nagyon csipá- san. Az ember visszanéz a ku­tyára és ingerült lesz.- Mocskos dög - sziszegi, és olyanformán pislog körül, mintha lopáson kapták volna.- Mocskos dög, nem men­nél innen a fészkes fenébe? - S mert a kutya nem válaszol, dühösen megfordul, hátát mu­tatja az állatnak. Az eb nem sértődik meg, ismeri az állo­más embereit. Maradnak a kérdések: kié a kutya? Miért nem fogják be és viszik megfelelő helyre? Mi­kor volt beoltva? Ha valakit megharap? Miféle ember az, aki megunja, útnak ereszti, magára hagyja a védtelen álla­tot, amelyik szenved, küzd a megélhetéséért, és ezzel kel­lemetlenséget okoz az embe­reknek. Persze, vannak kutyás emberek és kutya emberek. R. Koncz Katalin i i i J

Next

/
Thumbnails
Contents