Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)
1993-05-12 / 128. szám
10 aj Dunántúlt napló 1993. május 12., szerda Az tJJ DN politikai vitafóruma A harkányi fürdő önkormányzati tulajdonba adásával kapcsolatban a közvélemény rendszeres tájékoztatást kap az Új Dunántúli Napló oldalain. A lap olvasói minden fontosabb eseményről értesülnek,megismerhették az 1992. évi november 4-i számban dr. Kurucsai Csaba alelnök tollából a Baranya Megyei Közgyűlés Hivatala álláspontját, majd az 1993. január 23-i számban, dr. Takács József egykori megyei idegen- forglami vezető véleményét a folyamatban levő vagyonátadási ügyekről. Szeretnénk most ebben a cikkben kifejteni a harkányi önkormányzat álláspontját is. A rendszer vívmánya Köztudott tehát, hogy a harkányi Gyógy- és Strandfürdőt, mint közüzemet, eddigi állami tulajdont, önkormányzati tulajdonba fogják adni. Nagyközségünk mint települési önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés mint megyei önkormányzat egyaránt igényt tartanak a fürdő tulajdonjogára. Véleményünk szerint a rendszerváltásnak egyik igen fontos vívmánya az önkormányzatok önállósága. A vívmányok közé tartozik az is, hogy az önkormányzatok a törvény szerint kapják meg a területükön levő és eddig állami tulajdont képező közüzemeket, amelyek nélkül önálló működésük és gazdálkodásuk nem jöhetne létre. Az elmúlt rendszer bukása ugyanis bebizonyította, hogy az állami tulajdon tulajdonképpen gazdátlan, sem a szűk infrastrukturális, sem a piaci környezetével nem képes huzamos ideig harmóniában együttműködni és fejlődni. Véleményünk szerint a harkányi fürdő esetében a korábbi tulajdonosi struktúrához képest semmi változást nem jelentene, ha ezután nem az állam, hanem a Baranya Megyei Közgyűlés személyesítené meg a tulajdonost. Mindkettő „messziről jött emberek gyülekezete”, akik nem csak a tulajdon tárgyától, a fürdőtől élnek távol, hanem egymástól is. Ilyen tulajdonosi ellenőrzés nélküli keretek között tud igazán gazdálkodni az alkalmazotti apparátus, hiszen gyakorlatilag hitbizományi rendszerben tudják működtetni a reá bízott vagyont. A tulajdonos - az illető testület - majd ha határoznia kell a tulajdona dolgaiban, az apparátusa információira tud csak hagyatkozni, így döntése programozható. Részünkről érthető tehát, hogy azok az emberek, akik most, vagy a múltban bármilyen formában kapcsolatban álltak a harkányi fürdő működtetésében érintett apparátus különböző szintű szerveivel, most mindenképpen igyekeznek pozíciójukat megőrizni, és álláspontjukat, véleményüket a közvéleménnyel elfogadtatni, így attól támogtást nyerni. A törvényes út Azt a hiresztelést, hogy ön- kormányzatunk a fürdő tulajdonjogának megszerzése után elszedné és nem tudni milyen „saját” céljaira fordítaná a fürdő bevételeit, ostobaságnak tartjuk. Miért tennénk tönkre azt amiből a község megél? Nagyon jól tudjuk, hogy a községnek a jövőben a legjelentősebb költségvetési tétele a fürdő fejlesztése lesz. Erre kell fordítanunk a település minden olyan fillérét, aminek az egyik helyről való elvonása a normális tűrési feltételekkel elképzelhető. Kölcsönöket kell felvenni, fejlesztési támogtásokat kell megpályázni stb. A fent említett két leközölt A harkányi fürdő és a harkányi önkormányzat Ne féltsenek bennünket! cikkben dr. Kurucsai Csaba és dr. Takács József előszeretettel forszírozzák, hogy Harkány nem „falusi strand” és hogy káros lenne a fürdőre a községi „kis gazda”. Harkány mint település ' nagyközség minősítéssel rend- lekezik, ami az állam- igazgatási besorolást illeti. Egész közigazgatási területe után a könyvet vissza is tettük a polcra, tovább nem kommentáljuk. Harkányban jóval alaposabb beruházás előkészítést követelünk meg azoktól a szakemberektől, akikkel a feladat végrehajtására majd a megfelelő időben megállapodást kötünk. Sajnos volt alkalmunk tapasztalni, hogy a harkányi fürHétvégéken már megtelik a harkányi strand Fotó: Szundi az illetékes miniszter határozata alapján már 40 éve kiemelt gyógyhely. Ezek a körülmények együttesen sem jelentik azt, hogy ezért Harkányra nem vonatkozik az önkormányzati törvény, hogy nem élhetünk a saját településünkön az önrendelkezés jogával. Főleg azt nem jelenti, hogy önkormányzatunkat akár funkcionális akár gazdálkodási téren a MegyeiKözgyűlés Hivatala, vagy a megye valamelyik érdekcsoportja megkísérelje gyámságaié helyezni. Ha a nagyközségünk területén működő vállalkozók, és az üdülőterületi ingatlantulajdonosok nem elégedettek az önkormányzat működésével, akkor megvan annak is a törvényes útja, módja, hogy részt vegyenek és érdekeiket érvényre juttassák az önkormányzati munkában. De ez a törvényes út nem az, hogy a Harkány területén fekvő összes, valamit is érő volt állami tulajdon - közüzem - idegen, jósz- rivel meghatározni is nehéz érdekcsoportok kezére kerüljön. Visszatettük a polcra Dr. Takács József a január 27-i cikkében igen tetszetősen propagálja az 1977-ben 25 millió Ft-ból kiadott ENSZ pro- jekt-et, mint a harkányi gyógyfürdő beruházás alapjainak meghatározóját, kvázi mintatervét. Megörültünk az információnak, levettük a könyvet a polcról, végigolvastuk. A szép kiállítású könyv 170 oldalán szerepel egy két oldalt kitevő, a harkányi fürdő sematikus ábrázolását tartalmazó térkép, egy oldalon a harkányi III. sz. medence (szellőztetési lehetőség nélkül megépített) fürdőcsarnokának színes fotója. Harkány neve több táblázatban is szerepel. A sok színes térkép és majd minden nagyobb magyarországi fürdő fotója mellett láttunk színes képet a Lánchidról, ridegmarhákról a pusztán, stb. Ezdőben és környékén az elmúlt években megyei tanácsi irányítással megvalósult beruházások semmivel sem voltak jobbak a „szocialista' építőipar” többi produktumánál. Legfeljebb annyival sikerültek rosszabbul, amennyivel az átlagosnál bonyolultabb volt a műszaki feladat. Szomorú volt tapasztalni, hogy a helyszínre kirendelt szakemberek minden egyes döntési szituációban felálltak és közölték, hogy "ebben dönteni nincs felhatalmazásuk”, vissza kell menniük Pécsre, ezzel vagy azzal a szervvel, főnökkel vagy akárkivel megbeszélni a dolgot. Sok közülük vissza sem jött többet, újat küldtek helyette, aki szintén nem döntést hozott, csak tájékozódni akart. Szerves szimbiózisban Végül el akarjuk mondani a véleményünket arról, hogy a Fürdővállalat nyereséges működése ellenére miért van kifogásunk a vállalat gazdálkodásával kapcsolatban. Véleményünk szerint ez a nyereséges gazdálkodás nem is igaz. A vállalat bezárta a szigetvári fürdőt, mert nem volt elég pénze a szükséges mértékű fenntartásokra. Évek óta a siklósi önkormányzattal működteti a siklósi fürdőt, mert a bevételekből nem volt képes a költségeit fedezni. Harkányban sem végzik el maradéktalanul az egyébként már rég esedékes karbantartásokat, mert nem jut rá pénz a bevételekből, így a fürdő műszaki állapota évről évre romlik, működésbiztonsága egyre alacsonyabb szintű. Természetesen a menedzsment igényt tart a mérleg szerint, papíron kimutatott nyereség szerinti minősítésre, és a vele járó anyagi megbecsülésre. És itt a különbség a helyi és a messze levő tulajdonos között. A messze levő tulajdonos a vállalatától nyereséget követel. A Fürdővállalat vezetője egyetlen megyei vezetőtől nem kapott szemrehányát, hogy bezárta a ráfizetéses szigetvári fürdőt. Véleményünk szerint egy téglát gyártó vállalat igenis tegye meg, hogy csak akkor gyárt téglát, ha nyereséggel tudja eladni. A fürdő azonban közüzem, amelynek a működése szerves szimbiózisban van az egész reá települt üdülőterülettel, idegenforgalmi vállalkozásokkal, infrastruktúrával, stb. Ez a szimbiózis az infrastrukturális és a piaci környezet léte érdekében megköveteli a feltétlen szolgáltatást. Ez a közüzem vezetőitől és a tulajdonosától egészen más hozzáállást követel. Harkányban fürdő bezárása (márpedig a szolgáltató létesítmények műszaki állapota semmi optimizmusra nem ad okot) azt jelentené, hogy az ingatlanok értéke pillanatok alatt a bontási értékre süllyedne, a vállalkozások pedig egytől egyig csődbe jutnának. Ónkormányzatunk tudja, hogy egy fürdő életében is lehetnek rosszul bejött évek. Ebben az esetben pedig a fürdő üzemeltetési biztonságát - ha magának a fürdőnek nincs - a községi tartalékokból kell finanszírozni, vagyis dotálni. Ezt a dotációs alapot az önkormányzat - létre is tudja hozni, és szükség esetén a fürdő érdekében fel is tudja használni. De csak akkor, ha a fürdő nem idegen vállalkozás, nem mesz- sziről jött emberek gazdagodását szolgálja, a községi költségvetésből erre a célra elvont pénzeszközökből. Megbirkózunk a feladatokkal Végezetül szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell félteni bennünket, hogyan birkózunk meg a számunkra nagy feladattal. Olyanok vagyunk mint bármely kezdő vállalkozó, aki a sajtó bőrét viszi a vásárra. Ez pedig önmagában is elegendő garancia lenne, hiszen az életünk múlik a fürdő működésén. Vagyis mindent megteszünk, hogy a fürdő összhangban a településsel, vállalkozókkal eredményesen működjön a jövőben. A megtakarított pénz azé, aki megtermeli A 13. havi illetmény nem jutalom Tóth Béla Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzat közoktatási, közművelődési és sportirodájának irodavezetője április 19-én kelt levelében felhívja az iskolák igazgatóinak figyelmét arra, hogy az 1993-ban keletkező bérmaradványt ne osszák ki jutalom gyanánt, hogy az a 13. havi illetmény fedezetéül szolgálhasson. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a 13. havi illetmény nem jutalom, hanem a közalkalmazotti illetményrendszer része, az a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény alapján az adott évben legalább hat hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazottaknak jár, függetlenül az őket foglalkoztató intézményben megtermelt bérmaradványtól. A bérmaradvány az intézményeknél úgy képződik, hogy a pedagógusok túlórában helyettesítik hiányzó kollégáikat, a tanítási órák megtartása érdekében hiányzás esetén csoportokat vonnak össze. Ezekért a munkákért nem kapják meg a Munka Törvénykönyve alapján járó az alapóradíjnál magasabb helyettesítési díjat, ezért a helyettesítés általában bérmegtakarítással jár. Az ilyen módon megtakarított pénzt nézetünk szerint azok között kell jutalomként kiosztani, akik azt megtermelik. Úgy véljük, hogy erre a tanév vége a legalkalmasabb, mivel most még a munkában résztvevő valamennyi dolgozó részesülhet belőle. A Pedagógusok Demokrata Szakszervezete „Nem voltunk kegyeltje az előző hatalomnak sem” Még nyolcezren vagyunk volt ellenállók Nem voltunk kegyeltjei a hatalomnak, mert tagjaink a múltuk alapján úgy gondolták, minden rendszerben kimondják azt, ami nem tetszik nekik- állítja Sárközi Sándor, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöke. Anyagi és politikai vonatkozásban persze támogatást kapott a szövetség, de nem any- nyit, mint ami elvárható lenne- teszi hozzá. Sok embernek például a nyugdíj-kiegészítést adhattak volna. Nem tették. Sőt, a Németh-kormány vont el jó néhány szolgáltatás, kitüntetés után járó kedvezményt. A „vezetés” sem jött el - emlékezik az elnök -, mindössze egyszer fordult elő, hogy Kádár János odalátogatott. Nyolcezren vannak még a volt ellenállók. Az átlagéletkor hetven év fölötti, de Sárközi Sándor szerint a fiatalok is érdeklődnek. Mintegy harminc fiatal részvételével megalakították az Antifasiszta Tagozatot. Az országban nyolcvan helyi szervezet, a megyeszékheVallási pluralizmus Széles körben jelentős vitát váltott ki a lelkiismeretről és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvény módosítását indítványozó javaslat. Sok bírálója akadt az egyházak megalakításának számszakilag korlátozó javaslatnak - miszerint az eddigi száz természetes fő szerint tízezer fő tagságához köti az egyházzá nyilvánítás kritériumait. A javaslat felveti a tagnyilvántartás jogi, erkölcsi kérdéseit: a legalább tízezer fő tagságát névvel, címmel ellátott listán kellene igazolnia az egyházaknak. Ez azonban beavatkozik az állam- polgári jogok és a vallásszabadság gyakorlásába, sőt ellentétes a tárgytörvény 3. § 2. pontjával, amely a következőt mondja ki: „Állami (hatósági) nyilvántartásba vallási és más meggyőződésekre vonatkozó adatot felvenni nem szabad.” Napjainkban, amikor négy egyházat destruktivitás vádjával bélyegeztek meg bizonyítékok vagy bírósági eljárás nélkül, érthető az aggodalom, nincs garancia az adatok korrekt kezelésére és megszüntetésére. A javaslat lehetőséget nyújtana az egyházzá nyilvánításban a tízezer főt el nem érő egyházak számára, ha 100 éves működésüket igazolni tudják. Ez a kitétel a tradíció kívánalmára mutat rá, ami érthetetlennek tűnik, egyrészt mert ez nem jogi fogalom, másrészt viszont a 100 évnél fiatalabb egyházak is jelentős szerepet játszhatnak és játszottak is a történelmünkben. A közelmúlt - amikor több kis egyház szerepet vállalt a rendszerváltás előkészítésében, és a „csendes forradalom” aktív része volt - talán nem a történelem része, és nem inkább élet- képességünket mutatja? Mi adhat hát okot az egyházak soraiból való törlésre, ha törvényes keretek között működnek, de csupán pl. 9500 fő áll soraiban? S vajon mi szolgáltat alapot az egyházak alapítására és tevékenységére vonatkozó paragrafus homályos, jogilag nehezen értelmezhető - így bárkire vonatkoztatható - fogalmakkal való kiegészítésre (pl. általánosan elfogadott erkölcs fogalma)? Ez kiszolgáltatottá tenné a száz évnél régebbi, így tízezer főnél nagyobb egyházakat, s jogalapot teremt arra, hogy őket diszkriminációk érjék. A válasz egyszerű: a vallási pluralizmus korlátozására irányuló kísérlet tanúi vagyunk. Hegedős Tamás, SZDSZ lyeken koordinációs bizottság működik tagsági díjból. Annyit fizetnek tagjaik, amennyi otthonról nélkülözhető. A tavalyi parlamenti elutasítás után ugyanis,' idén nem kértek, állami támogatást. Történelmi múltjukból és szellemiségükből adódóan érzékenyek a fasiszta tendenciákra. Úgy érzik, erősödik a jobboldal. Sárközi Sándor előveszi a fenyegetéseket, a horogkereszteket is tartalmazó leveleket. De nem mond sem irányzatokat, sem neveket. Nem tudja, kik támadják őket. „Az emlékművek és a sírok meggyalázása azonban bizonyítja, akcióba kezdtek a fasiszta szervezetek.” R. K. A. Valójában mennyibe került volna? A nyugdíjak emeléséhez szükséges 15-20 milliárd Ft meg nem ítélésével kapcsolatban sokan és sokféle véleményt elmondtak már. Egy szempont nem hangzott még el, és én ezért az egy szempontért fogtam tollat: Kijelentik, a nyugdíjak emeléshez 15-20 milliárd Ft kellene, ez nincs. Szerintem a dolog úgy áll, hogy ha a nyugdíjak emeléséhez kell 15-20 milliárd Ft, és ezt a költségvetésből biztosítják a TB-nek, akkor az valójában a költségvetésnek nem 15-20 milliárdba kerül, hanem lényegesen kevesebbe. Ezt azért állítom, mert a nyugdíjas 2,5 millió ember tipikusan nem felhalmozó, hanem a nyugdíját azonnal el is költi. Ha viszont elkölti, akkor ez a 15-20 milliárd Ft vásárlóerő, ezért árut vesz, amelyet a kereskedők hoznak forgalomba és a termelők állítanak elő. Ez az összeg a gazdasági élet pezsdítésében vesz részt, amelynek alanyai adót fizetnek az államnak. Úgy gondolom, hogy ha ezt az állami bevételt levonjuk a nyugdíjak emelésére fordított összegből, akkor látható meg tisztán, hogy valójában mennyibe került az államnak, a költségvetésnek a nyugdíjak emelése. Buzássy Lajos Agrárszövetség
