Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-03 / 119. szám

10 új Dunántúlt napló 1993. május 3., hétfő 28 fokkal köszöntött be a május Berlinben, ilyen hőségben mi­ről is álmodhat a jegesmedve? - Talán sarki hőmérsékletről és nagy jégtáblákról. Üjr atemetik Mária Terézia bizalmasát Április 30-án és május 1-jén ünnepséget rendeznek a XVIII. század egyik legjelentősebb eu­rópai politikai személyisége, Wenzel Anton Kaunitz-Riet- berg gróf (1711-1794) tisztele­tére - írják az osztrák lapok. Az ünnepség színhelye a dél-mor- vaországi Slavkov, korábbi ne­vén Austerlitz, ahol 1805-ben Napóleon híres csatája lezajlott. Az ősi cseh nemesi Kaunitz csa­lád 1509-től kezdve lakott Aus­ter] itzben. Anton Kaunitzot Mária Teré­zia teljes bizalmával tüntette ki. A gróf minden külpolitikai kér­désben fő tanácsadája volt az uralkodónőnek. Ő hozta össze 1763-ban a Poroszország ellen irányuló szövetséget is Francia- országgal, ami az akkori euró­pai politika jelentős forduló­pontjává vált. Kaunitzot 1794-ben bekö­vetkezett halála után Austerlitz- ban temették el. A bebalzsamo­zott tetem az idők során károso­dást szenvedett és ezért, külö­nös tekintettel a diplomata halá­lának közelgő 200. évforduló­jára is, Prágába szállították. Ott Frantisek Subrt, a legismertebb újkori múmia restaurátor újból konzerválta. A grófot május 1-jén ünnepélyesen újratemetik Slavkovban. A jövő évben osztrák tudo­mányos intézetek közreműkö­désével Kaunitz kiállítást ren­deznek Slavkovban, tudomá­nyos konferenciát Bmóban és színpadra kívánják vinni Kau­nitz leányunokájának esküvőjét Metternich kancellárral. Slavkov polgármestere az év­fordulóra a várost turistaköz­ponttá alakítja. Az első beszélő plakátot most avatták fel Párizsban. A Re­tain” című filmhez készült pla­káton reliefszerűen ábrázolták a főszereplőket és óriási hangszó­Titkos bordélyház Bécsben - magyar lányokkal Kizárólag magyar és cseh lá­nyokat, lehetőleg tizenhét éves­nél nem idősebbeket alkalma­zott az a két török fiatalember, akiknek titkos bordélyházát az osztrák rendőrség ezekben a napokban leplezte le. A bécsi Kurier fényképet is közöl a két törökről, akik fegyverrel védték a rendőrökkel szemben „Club Andy,, névre keresztelt intéz­ményüket. A rendőrség még csak most kezdte az ügy fel­göngyölítését: nem tudnak pél­dául részleteket azokról a ma­gyarországi és csehországi fér­fiakról, akiktől a lányokat a két török „beszerezte”. Hivatalosan pincéri állást kínáltak nekik. A lányok közül összesen kettőről derült ki, hogy korábban is volt már közük a titkos prostitúció­hoz. A többség csak Ausztriá­ban tudta meg, mi a teendője. Ekkor azonban már nem volt más választásuk, mint teljesí­teni a parancsokat, amire a bru­tális eszközökkel kényszerítet­ték őket. A vendégkör nagyrészt törö­kökből állt, akiktől félórás együttlétért 1000 schillinget kért a két tulajdonos: az összeg­ből a lányok egyetlen groschent sem kaptak. A bécsi lap szerint a lányokat naphosszat bezárva tartották, fegyveres őrizet alatt. Kettejüknek januárban sikerült megszökniük: azóta senki nem tudja, hol tartózkodnak. Csak annyit kell tenni, hogy megnyomjuk a kioldót Eldobható fényképezőgépek Japán turista a közelmúltban még elképzelhetetlen volt fény­képezőgép nélkül. Alig talál­ható olyan idegenvezető Euró­pában, Amerikában vagy akár a többi földrészen, aki nem telje­sítette egy japán turistatársaság kérését, hogy készítsen róluk csoportfelvételt. Ä legutóbbi időkben azonban megváltozott a helyzet. A nehéz fényképezőgép hordozása, kü­lönösen a fiatal japánok szemé­ben, a múlt rossz szokásai közé tartozik. Az egyszer használatos, el­dobható kamera forradalmasí­totta a fotózást. Mint a DPA német hírügy­nökség tokiói tudósítója írja, ekkora sikerre még az a vállalat sem számított, amely elsőnek dobta piacra az eldobható fény­képezőgépet. A Fuji Photo Film konszern a boltokban történt megjelenés után azonnal egymillió darabot adott el, bár az első modellekkel csak lényegesen rosszabb képe­ket lehetett készíteni, mint a ha­gyományos kamerákkal. 1987— ben sikerült egy érzékeny 35 milliméteres filmet beépíteni az egyszer használatos gépekbe, s ezután az eladások rekordmére­tet öltöttek. 1992-ben csupán Japánban 60 millió eldobható Fuji fényképezőgépet vásárol­tak. Statisztikai értelemben te­hát minden második japán bir­tokába került egy készülék, át­számítva 12 márkás áron. Az amerikai Kodak cég és a japán Konica vállalat szintén kifej­lesztette a maga modelljét, Ja­pánban azonban a Fuji piaci ré­szesedése még ma is 83 száza­lék. Az eldobható fényképezőgép diadalmas hadjárata szakértők szerint a modern fotótechnika válságát jelképezi. „Ha egy él­vonalbeli fényképezőgépet mo­tormeghajtással látnak el, olyan nehéz, mint egy nagy kődarab, s olyan nehezen hordozható, akár egy gépkocsi akkumulátor - írta a londoni Times fotómunka­társa. - S ehhez hozzájárul az, hogy egy elektronikus fényké­pezőgép használati utasítása majdnem többet nyom, mint maga a készülék.” Az egyszer használatos fényképezőgép megoldja az amatőrök mindennapi nehézsé­geit. Nincs élességbeállítási és megvilágítási probléma. Nem kell félni attól, hogy rosszul he­lyezzük be a filmet. Csak annyit kell tenni, hogy megnyomjuk a kioldót, s készen van a kitűnő minőségű fénykép. Miután az eldobható fényké­pezőgépet ma már villanófény­nyel és széleslátószögű objek­tívvei is ellátták, a nagy fény­képezőgépgyártó cégek komo­lyan aggódni kezdtek. Majdnem minden vállalat bevételei csök­kentek, úgyhogy kénytelenek alkalmazottakat elbocsájtani. A fényképező dobozkáknak azon­ban vannak ellenségei is: a kör­nyezetvédők, akik azt állítják, hogy az eldobott kis gépek nagy számuk miatt súlyosan szeny- nyezik a környezetet. A gyártók mindenesetre azt hirdetik, hogy ezt a problémát is megoldják hamarosan. \ Egy XIX. századi amerikai csatahajó, az ÜSS Charleston 50 láb mélyen fekszik a tengerfenéken, a FUlöp-szigetek északi csúcsánál, ahol április 26-án halászok találták meg az elsüllyedt hajót. A cirkáló állítólag eltűnt az amerikai és spanyol flották közötti ütközet után 1898 április 30-án. Arany- és ezüstérmék százait találták a roncs mellett. Reklám az égbolton Fénye akkora lenne, mint a holdé Ha az amerikai reklámsza­kembereken múlik, hamarosan megjelennek az égbolton is a hirdetések. Mike Lawson, az egyik sztár-reklámügynök pél­dául „ideális felületnek” tartja a mennyboltot arra, hogy onnan hívják fel a holdvilágnál andal- gók figyelmét a hamburgerre, vagy valamelyik autómárkára. Ha megvalósul az elképzelése, nem az Esthajnal csillag vagy a Nagy Medve lesz a tájékozódási pont, hanem valamilyen hirde­tés, egy akár másfél kilométeres ábra, amelynek fénye akkora lenne, mint a Holdé. Amerikai kutatóintézetek már figyelemreméltó eredmé­nyeket értek el az elképzelés megvalósításában. A világűrben elhelyezett hirdetési felület vé­kony, Könnyű speciális mű­anyagból készülne, amelyet fényvisszaverő réteggel látná­nak el. A coloradói egyetem professzora, Ronnald Humble, aki a kísérleteket vezeti, lég­gömbszerű megoldásra gondol. A Föld körüli pályára juttatott, „felfújt reklámokból egy hónap elteltével fogyna el a levegő, és azok visszahullanak a földre. A reklámszakemberek máris hatalmas bevételekre számíta­nak. A feltaláló - Mike Lawson - azt tartja az űrreklám legna­gyobb előnyének, hogy senki­nek sem kerüli el a figyelmét. Az atlantai városatyák állítólag már mérlegelik, ne használják-e ki ezt a lehetőséget a városban rendezendő 1996-os olimpián. Maynard polgármester azonban nem lelkesedik a dologért. Ám nem ő az egyetlen: a környezet­védők és a csillagászok is tilta­koznak az égbolt reklámcélú hasznosítás ellen. Szörnyű volna - érvelnek a Greenpeace aktivistái -, ha a természet lágy ölén is el kellene viselnünk az égbolton vibráló reklámot. A csillagászok amiatt aggódnak, hogy lehetetlenné válik a távoli, gyenge fényű égitestek kuta­tása, mert a náluk világosabb űrhirdetések eltakarják őket. Minderre aligha vannak te­kintettel a reklámszakemberek. Állítólag máris több mint 25 millió dollárt fordítottak arra, hogy a Cola vagy a Mercedes hirdetése nagyobb fényt árasz- szon a Földre, mint például a Göncölszekér. Ennivaló evőeszközök Nancy Longo marylandi sza­kácsnak támadt az az „édes öt­lete”, hogy tiszta csokoládéból formázott villákat, evőkanala­kat és kávéskanalakat árusít. Ezeket az evőeszközöket postán kell megrendelni. Használati utasítást sajnos nem mellékelnek, s ebből adó­dik a dilemma: vajon a csokolá­dévillát egy fémvilla segítségé­vel kell elfogyasztani, vagy a kézben tartva? S vajon ott is ol­vad, vagy csak a szájban? Élő tekegolyó New Yorkban, pontosabban Manhattan egyik esti szórako­zóhelyén, az Aces and Eight-ben született az új téboly, amely most Európa meghódítá­sára készül. A szórakozóhely tulajdonosának támadt az az öt­lete, hogy a szó szoros értelmé­ben „életet visz” a tekejátékba: a felállított nagyméretű babákat nem a szokásos golyó dönti fel, hanem a fémgömb, amelyben egy ember bújik meg. Riasztó érzés lehet élő tekegolyónak lenni, de még mindig kelleme­sebb - mondja a tulaj - „mintha a cirkusz porondján ágyúból lő­nék ki...” Matróna madám Kerítés vádjával vizsgálati fogságban tartanak egy 81 esz­tendős matrónát a franciaor­szági Yzeure városkában, ami­ért éveken át bordélyt tartott fenn a házában. A vád szerint legkevesebb 10-15 éve kihasz­nálta érettebb asszonyok pénz­zavarát, akik anyagi nehézsé­geik miatt alkalmanként áruba bocsátották testüket. Különösen jól ment az „üzlet” szerdai napokon, amikor a vá­roskától 40 kilométerre fekvő Sancoins községben marhavá­sár volt. (DPA) Postaszolgálati bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN Az angol képviselő (is)a tv-nek szónokol Másfél évtizede emlékeze­tes nap virradt a ködös Albi- onra: a választópolgárok vi­haros történelmükben először hallhattak közvetlen rádió­közvetítést a Temze-parti Westminster-palotából, a Par­lamentek Anyjából. Érdekes, hogy a demokrácia e felleg­vára sokáig hideglelést kapott a sajtó közeledtére. Az angol újságoknak csak 1771-től volt joguk arra, hogy hasábjaikon leközöljék a honatyák parla­menti beszédeit. Az ember azt hinné, ha egyszer az írott sajtó teret nyert a Temze-parti palotá­ban, akkor megszületése után az új média-nagyhatalom, a rádió nyilván automatikusan megkapta ugyanezt a jogot. Hát nem kapta meg. Olyannyira nem, hogy amikor 1926-ban a BBC nagyfőnöke engedélyt kért a kabinettől arra, hogy „kivéte­lesen közvetíthesse az alsó­házból a pénzügyminiszter úr rendhagyóim fontos beszé­dét”, mind Őfelsége kor­mánya, mind maga az érintett pénzügyminiszter jeges-hatá­rozott nemet mondott. Igaz, ez a miniszter később - jóval később - még sok örömöt okozott a BBC-nek és hallgatóinak: Sir Winston Churchillnek hívták ... Ilyen előzmények után ér­kezett el most tizenöt eszten­deje, 1978 áprilisában a rá­dióközvetítés nevezetes napja, amelyen a Speaker, az alsóház elnöke immár a nyil­vánosság előtt mutatott példát abból, mi a szárazfanyar an­gol humor.-Lehet, hogy tévedés höl­gyeim és uraim, de mintha ma mind a kérdések, mind a fel­eletek hosszabbak és kacifán- tosabbak lennének a megszo­kottnál. El nem tudom kép­zelni e jelenség okát. A Ház némi kacajjal nyug­tázta a szellemességet, de utána - a rádióközvetítésre és a potenciális választókra való tekintettel - az egykorú tudó­sítás szerint mindenki villogni és brillírozni igyekezett, „összetévesztvén a parlamen­tet egy krikettpályával, ahol a játékosok persze a tribünök­nek játszanak”. Azóta a helyzet romlott: az ülésterembe a televíziót is be­engedték. Beszélő plakát Párizsban rákból egy kétperces párbeszé­det hallunk a filmből. Ehhez ez az egyetlen plakát készült, de ez a szó szoros értelmében hangos hírverés.

Next

/
Thumbnails
Contents