Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)
1993-05-03 / 119. szám
1993. május 3., hétfő aj Dunántúli napló 9 Mi történt öt év alatt? A város képe (2.) A Széchenyi téri dzsámi fontos városképi elem Elszabadulóban a pokol? A tanács, amely 1978 június 29-i ülésén fogalmazta meg a városképpel kapcsolatos rövid-, közép- és hosszútávú tennivalókat, ezt követően még 1981-ben, 1983-ban, 1987-enés 1988-ban is napirendjébe iktatta a városképpel való foglalkozást, azt vizsgálva, hogy az eredeti határozatból mi és hogyan valósult meg, s megjelölte a soron- lévő feladatokat is. A társadalom megszólítása Az említett állásfoglalás egyébként megállapítja, hogy „a város és a városkép alakításában érdekelt egyéb szervezetek fontos feladata, hogy összehangolt, tudatos tevékenységgel járuljanak hozzá a lehetőségek még jobb, átgondoltabb kihasználásához ... El kell érni, hogy a város szépítését, az értékek megóvását, a városkép alakításában való aktív közreműködést a város társadalma mindinkább saját ügyének tekintse. ” Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a városkép, mint fogalom ettől kezdve állandóan jelenlévő része lett Pécstt a városfejlesztő-városfenntartó tevékenységnek, s olyannyira, hogy erre hivatkozva szinte az égvilágon mindent el lehetett érni, meg lehetett valósítani. Igen, a városkép hivatkozási alap lett Pécsett, védőernyője alatt sok szépség született, de mellékfogások is akadtak. E sorok írója nem tud szabadulni egy illetékes szájból elhangzott megjegyzés emlékétől, melynek a valódiságában akkor sem volt, de most sincs oka kételkedni, bár hallotta már ennek az igen határozott cáfolatát is. Szólt vala a megjegyzés úgy (s éppen akkor, amikor fordult a hivatalos megítélés a Hunyadi úti felüljáró építését illetően, s nyomult előtérbe az alagútépítés ötlete), hogy a városképre hivatkozva sikerült kigolyózni az igazi és jó megoldást ígérő felüljárót az alagút javára. Tény, hogy 78 után bármi történt Pécsett, azt elsősorban városképi szempontból vizsgálták, s az elmúlt másfél vétized pécsi változsáai zömükben a városképpel való intenzív fogal- kozás eredményei. Azóta lendült fel jelentős sikereket felmutatva a belvárosi rehabilitáció, azóta született sok, egyértelműen szép ház, de sok, vitatott megjelenésű épület is, amelyektől azonban semmiképpen nem szabad elvitatni a városkép-job- bító szándékot. Azt követően derült ki, hogy az addig vészes monotóniával alkalmazott panel városbarát változtatások befogadására is kész, és csak sajnálhatjuk, hogy ennek a pécsi paneles építkezések alkonyán kellett megtörténnie. Azóta vált természetessé, hogy a paneles lakóterületek elviselhetőbbé tehetők díszesebb, a szokásostól eltérő megjelenésű épületek elhelyezésével. Azóta fordítanak Pécsett nagyobb figyelmet a „kegészítőkre”: utcabútorokra, üzletportálokra, cégérekre, közvilágítási lámpaoszlopokra, stb. És sorolhatnánk még bőséggel a pozitív példákat. De hagyjunk teret a negatívoknak is! Aminek egyszerűen nem lehetett - még a „mindenható” városkép jegyében sem! - gátat vetni, az a Mecsek-oldal beépítése. Újra meg újra elhangzott: meg kell állítani ezt a folyamatot, mert a város tüdejének a pusztulását idézheti elő. De amint a brazíliai őserdőknek az egész emberiség jövőjét károsító pusztításának sem lehet megálljt parancsolni, így a Mecsek-oldal beépítésének a leállítása sem egyéb egy illúziónál. Lehet, hogy egyszer keserves árat fizet ezért a város! A beépítés pedig egyre sűrűsödik, egyre magasabbra kaptat. Más kérdés, hogy a sok gyengécske ház mellett Pécs utóbbi évtizedeinek a legsikerültebb építményei születtek a hegyoldalban, építészeink java ott élhette-élheti ki igazán művészi hajlamait. Igen sajátos és elszomorító az, ami a városképben rajtunk, pécsieken és vendégeinken múlik. A 78 márciusi állásfoglalás az egész társadalom közreműködését sürgette. Hát ez az, amit nem lehetett elérni, s amiben igen sok pécsi még a passzívnál is rosszabb magatartást tanúsított. Mert nem elég, hogy szép házak épülnek, s egész utcasorok születnek újjá, ha szinte a születés pillanatában megjelennek már az elpusztíthatatlan spré-falfirkák. S ha hasonló sorsra jut minden, mert sokak számára egyszerűen nincs értéke semminek sem, és a legke- vésbbé annak, ami közösségi áldozatvállalásból jött létre. S ha mindent, mindent elborít a szemét! ... Öt év óta - csend Nagyot fordult Pécsett is az élet. Csak egyvalami halad tovább háborítatlanul(?) a maga utján: a városkép alakulása. A szüntelenül formálódó pécsi városkép. Ez tovább él, mji is neveli lakóját, de ronthatja is az ízlését. Az elmúlt pár, rendszer- váltó évben sok minden történt, ami ebbe, vagy abba az irányba befolyásolhatja a közízlést. A városkép nem rendszertalálmány. A városkép — ha úgy tetszik - pártsemleges fogalom, olyan örökség, amit évszázadok óta ad át egymásnak nemzedékek sora, aminek a léte tehát nem tagadható, s abból nem lehet néhány évtizedet meg nem történtté tenni. Amit pl. a 60-as, 70-es években javítottak vagy rontottak a városképen, az velünk, az unokáinkkal, s azok unokáival él tovább. A Belváros mai, középkori jegyeket hordozó szerkezetének a megváltoztatására senki nem vetemedhet, s még az is megfontolandó, hogy egy-egy, a régi helyére épülő új ház ne az előzőnek a pontos helyére épüljön-e. A Széchenyi téri dzsámit - Pécs egyik legfontosabb városképi elemét - a hódoltság után visz- szatérő egyház elfogadta, használta és megőrizte számunkra, hogy aztán a mi évtizedeinkben nyerje vissza eredeti, 17. századvégi képét. A csaknem évezredes, szüntelenül változó székesegyházunk éppen egy évszázada lett olyanná, amilyennek ma ismeijük, de azért senkinek nem jutna eszébe sem hozzátenni, sem elvenni belőle - akár így, akár úgy, a városkép látná a kárát. Mi is történt tehát a pécsi városképpel öt év alatt? S mi történhet a következő öt-tíz-húsz évben? Lehet-e, kell-e befolyásolni, kereteket szabni, vagy szabad folyást kell engedni mindennek, ahogy elődeink a század első felében és az elmúlt századokban sem törődtek vele? Nem elhanyagolható, válaszra nem váró kérdések ezek! A városképpel való foglalkozás ma nem negligálható azért, mert a tanács és a pártbizottság „találja ki”. Mert nem ők találták ki! És ne feledjük: a mai átmeneti viszonyok nagyon kedveznek annak, hogy a pécsi városkép jóvátehetetlen sérüléseket szenvedjen. Pécs bizonyára nagy hasznát látná annak, ha önkormányzata minél előbb áttekintené a legutóbbi, a városképet befolyásoló történéseket, és meghatározná a tennivalóakt. Hársfai István Az MDF parlamenti frakciója nem sokkal a tárca nélküli miniszterhez intézett ominózus interpelláció elhangzása után kizárta soraiból Körösi Imre képviselőt. Purparléja Szabó Tamással - szó ami szó - nem kerül be a kifinomult parlamenti retorika példatárába, sőt egyesek szerint a balkanizálódás jegyeként ék- telenedik a honi politika homlokán. Elszabadulóban a pokol? A választási kampány indulásának mostani szakaszában jogos a félelem: ha már az egy elvi szövetségbe tartozók vitája is átcsap a kultúrálatlan veszekedés műfajába, mi lesz itt a hatalmi harc fináléjában, s milyen fegyverekkel csatáznak a már elveikben is egymással szöges ellentétben levő erők? Túlzóak a félelmek? Bizonyos mértékig igen. Ne feledjük: olyan emberöl- tőnyi korszak van a hátunk mögött, amelyben a szavazások tét nélküliek, a közfórumok vita nélküliek, a hatalom bástyái ostromlók nélküliek voltak. A közélet több évtizedes látszat-békéje után érthetően szinte sokkoló hatásúak a nyilvánosság előtt élesben zajló, kiA szerzői jogvédelem alá eső termékek vonatkozásában a nemzetközi kereskedelmet leginkább eltorzító országok közé sorolta Magyarországot az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarája és szigorú szankciókat követel ellene. Magyarország a 16 megvádolt ország első csoportjában foglal Kézzelfogható biztonsági garanciák iránti igényeinket ezúttal Washingtonban emlegette Göncz Árpád az amerikai elnök és alelnök előtt. Martonyi János külügyi államtitkár ugyanerről tárgyalt az amerikai kül- és katonapolitika felelős személyiségeivel. Jogos volt a felvetés? Kétségtelenül, hiszen feszültségekkel teli kontinensen élünk, ahol a helyzet normalizálása nemcsak európai, hanem amerikai érdek is. Mit hallhattunk a tengerentúlról? A magyar államfő megbecsülést kifejező fogadtatásban részesült, de a Clinton elnökkel lezajlott találkozója után sem tudott többet mondani annál, mint hogy a Fehér Ház „teljes megértést” tanúsít gondjaink iránt. Ezzel együtt semmi okunk rá, hogy kételkedjünk az Egyesült Államok - és jóné- hány más ország - jóindulatú támogatásában. Nem kellene-e akkor tudomásul vennünk, hogy jelenleg enyszámíthatatlan fordulatokban sem szűkölködő mérkőzések. Tagadhatatlan: nem elég érteni, szokni is kell, hogy a több szólamú, több párti demokrácia kórusában éles, gyakran fülsértő hangok is megszólalnak. A rendszerbe, ha úgy tetszik megtervezetten, beépítetten ott van az állandósított, intézményesített politikai konfliktus, az eltérő és ellentétes érdekek mágnes-sarka. S nem valamiféle végveszélyt jeleznek a heves összecsapások, hanem azt, hogy a politikai pólusokban kering az áram, a felgyülemlő feszültségek időnként kisülnek - azaz él, működik az új berendezkedés gépezete. Feledhető epizód tehát a Szabó Tamás-Körösi Imre intermezzo? Bagatellizálni valószínűleg ugyanolyan hiba volna, mint túlértékelni. De érzékelteti, hogy immár ijesztően hevesek az indulatok, s a pallérozott politikai harcmodor korántsem sajátja még a közélet szereplőinek. Csak epizód volt, de olyan, amely etikai szabályozásért, a választási kampány-kódex mielőbbi megalkotásáért kiált. Még nincs késő, de már késésben vagyunk. Bajnok Zsolt helyet. A kamara javasolja, hogy mind a 16 országot vegyék fel arra a feketelistára, amelyet a kormány tesz közzé, s amelynek „élmezőnyét” kereskedelmi szankciók fenyegetik az Egyesült Államok részéről. Az érintett országok 30 napot kapnak arra, hogy tárgyalás útján rendezzék a problémát. nyit vállal Washington, a NATO, mindenki akiktől biztonságunk külső garanciáit remélni szeretnénk? Úgy tűnik, ennek a nemzetközi háttérnek az ismeretében csakis úgy gondoskodhatunk saját biztonságunkról, ha magunknak nem okozunk bajt. Világossá tesszük például, hogy történelmi okokból magyar_katona nem teszi a lábát Szerbia földjére. Felelős politikusok csak felelős kijelentéseket tesznek határaink ügyében. Józan magatartással általában megnehezítjük mindazoknak a dolgát, akik szomszédságunkban hajlamosak olyan szándékokat tulajdonítani a magyaroknak, Magyarországnak, amelyek távol állnak tőlünk. Ha tehát nem számíthatunk a mások által garantált biztonságra? Akkor a mi magatartásunk legyen igen körültekintő. Mert ugye nem felejtjük el egyetlen percre sem, hogy tőlünk délre háború dúl? Kocsis Tamás A Mecsek-oldal beépítését nem lehetett megakadályozni Läufer László felvételei Magyarország feketelistán? Garantált biztonság ? A tulajdonos logikája A politikai rendszerváltással szinte egyidőben kezdődött meg a gazdasági rendszerváltás, amelynek egyik legnagyobb lélegzetű vállalkozása az állami vagyon privatizálása. Kedvezményes hiteleket vehetnek fel azok, akik saját erejükből, önmaguk szeretnének vállalkozóvá lenni: munkahelyi kollektívák dönthetnek úgy, hogy megvásárolják üzemük egy bizonyos tulajdoni hányadát, vagy maga a vállalatvezetés is felléphet vevőként. A módszer nem új, hiszen ezeket az eljárásokat sok-sok éve alkalmazzák Nyugaton is, ahol nem az állami vagyon magánkézbe adására, hanem a tulajdonosi kör kiszélesítésére használják. Az eljárás kulcsa a bankok kezében van: a hitel az az eszköz, amelynek segítségével az új tulajdonos beléphet a vállalkozók körébe és a régi tulajdonos hozzájuthat a pénzéhez. A nagy adósság az, ami éppen az ilyen vállalkozások Achilles-sarkává válhat, megeshet, hogy az üzleti tervek elkészítésekor az új tulajdonosok nem veszik kellően figyelembe a törlesztési terheket. Ezekben az esetekben a bankok megelégszenek az alacsony tőkehányaddal s a hitelhez párosuló kamatkedvezmények könnyen kisértésbe vihetnek vállalkozó szellemű munkavállalót. Úgy gondolhatják, hogy majd a bevételekből, a vállala- lati nyereségből törleszteni tudják a hiteleket. Pedig a gyakorlat ennél bonyolultabb. A munkavállalói, vagy a menedzsment-kivásárlásos módszert általában azoknál a cégeknél teszik lehetővé a tulajdonosok, ahol nincs minden rendben az üzem szénája körül. Ezekben a gyárakban tőkeinjekcióra volna szükség a talponmaradáshoz, nem pedig tőkekivonására az adósság törlesztéséhez. A munkavállaló tulajdon- szerzésre általában ott kínálnak lehetőséget, ahol ez látszik az utolsó szalmaszálnak a veszélyeztetett munkahelyek megmentésére. Pedig egy-egy cég helyzetét- akárki is a tulajdonos - csak a racionális gazdálkodás mentheti meg,' a kemény kéz, amely ha kell visszafogja a termelést, felszámolja a munkahelyek egy részét, vagy éppen a béreket csökkkenti. Ha ezt valamilyen okból nem meri, vagy nem tudja megtenni a vezetés - zsákutcába kerülhet az üzem. Tudomásul kell venni: a tulajdonosi létnek is megvan a maga logikája, amit nem lehet betartani akkor sem, ha a tulajdonos a vállalkozó. Bácskai Tamás MEGRENDELŐLAP Megrendelem az Új Dunántúli Naplót............................................példányban. A példányonkénti lapvásárláshoz képest havonta 3 lapszámot, éves előfizetésnél 60-at ingyen kap! Előfizetési díj 1 hónap 319 Ft, negyedév 957 Ft, 1 év 3388 Ft EGYÉNI ELŐFIZETŐ KÖZÜLETI ELŐFIZETŐ ESETÉN ESETÉN Név: .......................................................... Cég neve:.................................................... C ím:......'................................................... Címe:........................................................... A z előfizetési díjat a nyugtával jelentkező kézbesítőnek fizetem ki. Az előfizetési díjat a......................................számú banki betétszámláról egyenlítem ki. a láírás cégszerű aláírás MSrWSMM FCSüKifé az Új I Xiiiáritíili Napló előfizetésére Új előfizetőink között értékes ajándékokat sorsolunk ki. Nem kell mást tenni, mint előfizetni és a hónap 25-ig beküldeni a hírlapkézbesítőtől kapott nyugtakönyvi hírlapnyugtát vagy másolatát. Cím: Axel-Springer Magyarország Kft. Pécs 7601 Pf.: 134. * A ♦ 4
