Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)
1993-05-08 / 124. szám
14 üj Dunántúli napló 1993. május 8., szombat Az Istenség valamennyi útjának eredménye a megtestesülés „Kisebbségi lét megoldása csak az Európai Közösségen belül lehetséges” A felek tiszteletben tartják... Nyitás a végtelenre 1993. május 4-én kezdődött vita a parlamentben a magyar-ukrán alapszerződésről. Érvek csaptak össze pro és kontra a szerződés 2. cikkének második bekezdése körül: aláírható-e az, hogy Magyar- ország lemond a jövőben is a határok békés módosításáról? „A felek tiszteletben tartják egymás területi épségét, és kijelentik, hogy egymással szemben nincs és nem is lesz területi követelésük.” ezt a szerződést ezzel a mondattal már aláírta a kormány 1991. december 3-án és ratifikálta az ukrán parlament. A koalíció néhány képviselője azonban elfogadhatatlannak tartotta ezt a kitételt, hangsúlyozva, hogy a kormány ezzel lemondott az ott élő magyarokról. Nyugat-Európából szemlélve, a vita értelmetlen és érthetetlen. Jól bizonyítják ezt azok az előadások, melyeket Santiago Petschen madridi professzor tartott április utolsó hetében a JPTE bölcsészkarán. Ő a nemzetközi kapcsolatok tanszékének oktatójaként a nemzetiségek és a kisebbségek helyzetének kutatója, és erre a kérdésre a spanyol belpolitikai helyzet irányította figyelmét. Közismert, hogy két nemzet is él Spanyolországban, melynek kisebbsége a határokon kívülre szorult, Francia- ország területére, a katalánok és a baszkok. A világ különösen a baszk szeparatista mozgalomról tud, hiszen évtizedek óta terrorakciók sorozatával hívja fel magára a figyelmet, követelve az önálló baszk állam létrehozását. Az elszakadásról tartott népszavazáson azonban csak a baszk lakosság 12%-a támogatta ezt az elképzelést. Hiszen a spanyol alkotmány széleskörű jogokat biztosít számukra mind a nyelvhasználat (a parlamentben is hivatalos a baszk nyelv, és szorgalmazzák, hogy képviselőik ezen a nyelven mondják el hozzászólásaikat) mind az oktatás és kultúra területén. Ennek ellenére az igazi szabadságot a baszkok és katalánok 1993. január 1. óta élik meg, amióta sor került a határok megszüntetésére a Közösségen belül. Az eddig szétválasztott nemzetiségek tényleges összeforrását segíti a Közösség azzal is, hogy a pénzügyi támogatásokat nem az országok, hanem a régiók kapják, így megnyílt az út a baszk, illetve katalán régió egységes fejlesztésére. A professzor szerint a nyelvek megőrzésére is nagyobb lehetőségek nyíltak, bár egyik sem tartozik a kilenc hivatalos nyelv közé, melyre kötelező minden dokumentumot lefordítani. A Dublinban felállított speciális intézet feladata e kis nyelvekre lefordítani a fontosabb dokumentumokat, és bármely állampolgár bármilyen hivatalos ügyben anyanyelvén fordulhat az Európai Közöség hivatalaihoz. Elismerve a folyamatok bonyolultságát és nehézségeit, beszélgetéseink során Santiago Petschen azt hangsúlyozta, hogy egyetlen járható út a kisebbségi kérdésben nem a határok megváltoztatása, hanem a határok lebontása lehet. Addig azonban, míg ez a régió is csatlakozhat az Európai Közösséghez teljes jogú tagként kiemelkedően jó politikaként értékelte mind a kormány, mind az ellenzék által vallott álláspontot a határok sérthetetlenségéről. Véleménye szerint a határainkon kívül élő magyarok helyzetét úgy tudjuk leginkább segíteni, ha minél hamarább elfogadásra kerül a parlamentünk által az a nemzetiségi törvénytervezet, melynek angol fordítását mint szakértő kapta meg Brüsszeltől.Szerinte ez a politika igazán segíti Magyarországot, hogy mint kiforrott demokratikus rendszerű államot ismerjék el Nyugaton. Laczkóné dr. Tuka Ágnes A különféle tudományok, különösen a hittudományok világában jártas dr. Hegedűs Lóránt református püspök örömmel látott vendég az egyetemeken. Mostanában nem csak a teológiákon, hanem az állami egyetemek speciális kollégiumain is. A közelmúltban első alkalommal járt a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, hogy a természet- tudományok és szellemtudományok kapcsolatáról szóljon a teológus szemszögén át. Nagyívű és nagysikerű előadásából, a teljesség igénye nélkül ezúttal emelnénk ki néhány, olvasóink közül is talán többek érdeklődését kiváltó részletet. Végső célt adó értelem Mint azt Hegedűs Lóránt bevezetőjében hangoztatta: Nyilvánvaló, hogy az elmúlt négy évtizednek a totálisan diktatórikus és kategorikusan ateista társadalmi rendje olyan vákuumot teremtett a közvéleményben, amelyet nem minden fáradság nélkül lehetne ismét betölteni. De ne is töltsük be, mert kár a gőzért. Hiszen óriási mennyiségekre volna szükség, s a meny- nyiség, - ezt bizonyította a diktatúra -, csak lemaradhat a minőséggel szemben. Hiszen a végső vereséghez visz. A mennyiségek mindig csak kiigazítják, a minőségek azonban mindig kiegészítik egymást. Ha valaha szükség volt arra, hogy minőségi tartalommal megtöl- tekezve ne induljunk hamis látszatok után és az ürességnek, a vákuumnak a válogatás nélküli szívó hatása rossz tartalmak felé ne vigyen bennünket, akkor most van itt ennek a helye és az ideje. A XX. század végén döntő jelentősége van annak, hogy a világképbe bekerül a természet- tudományok és a szellemtudományok kapcsolata. S életünkben ez nem függelék; nem luxusszerű töltet az élet problémájának és különféle kérdéseinek a konkrét megoldásaiból, sokkal inkább minden értelmet magába foglaló dimenzió, nélkülözhetetlen előfeltétel és mindent megkoronázó értelem. E nélkül nem érdemes el sem kezdeni az életet, enélkül nem lehet igazán átfogni az életet, s célba érni az életben. Aki a természettudományok és szellem- tudományok kapcsolatát a legmagasabb szinten felfedezte, az egy olyan dinamikus koordináta rendszernek a birtokába jutott, amelyben mindennek megvan a maga, Istentől rendelt és az ember számára nélkülözhetetlen helye. Minden helyen döntő dinamizmusok mutatják a hazug irányultságot és mindent egy végső értelem vonz magához. Ez a téma minden XX. századi értelmiségi ember számára döntő jelentőségű és nélkülözhetetlen előfeltétel, mint mindent magába foglaló dimenzio- nális kérdés, mint végső célt adó értelem. De különösen nélkülözhetetlen két foglalkozásban: a teológusok és a medikusok számára. (Különösen fontos azok számára, akik emberrel akarnak foglalkozni.) Pszichoszomatikus szempontból vagy szomatikus-pszichikus szempontból. Milyen orvos az, aki a beteget vizsgálva egyszerűen csak anyagi szegmentumot lát benne, s a betegek helyett csak a betegségekkel akar foglalkozni, vagy aki az egész ember üdvösségéért akar munkálkodni, s miközben sokszor vaskosan anyagias emberek zseniálisan manipulálnak, a szellem emberei - bocsánat a kifejezésért - hülyén lelkiznek. Mert nem ismerik fel és nem látják a természettudományok és a szellemtudományok birodalmát, a kettő kapcsolatát és mindennek, a legmagasabb rendű végtelen dimenzióját: nyitással a végtelenre. Szánom azt az orvost, aki számára csak testi tünetek léteznek, miközben ma már nyilvánvalóan tudjuk, hogy fejlett orvosi ellátás esetén a betegségeknek legalább 75 százaléka direkt pszichikus jellegű. És szánom azokat a teológusokat vagy pszichiátereket-pszicho- lógusokat, akik a szellemnek és a léleknek a birodalmában elfelejtik azt a tételt, hogy az Istenség valamennyi útjainak vége is a megtestesülés. Csak a tisztátalan, csak az ál és a hazug szellemiség maradt mindig a szellem birodalmában. Csillaglátás helyett lidércfényt * kutatva, igazi megtestesülés helyett csak világítva, kancsalul festett egekbe tekintve. Az ilyen ember maga lássa a tényt; ha úgy néz az égbe, hogy közben a földön orra bukik. Nélkülözhetetlen természettudományos szempontból is a szellemtudományos nyitottság és nélkülözhetetlen a szellemtudományi egyetemes nézőpontból is a természettudományos, kézzelfogható megtestesülés. A századvég emberéhez Ott vannak a kapaszkodók, a két világ közös nevezői a határhelyzetben, ahol az anyag-energetikai világ, szelle- miesül és amelyben a szellem testesülni akar. A hit szellemének a szempontjából is és a természettudományos kutatások szempontjából is a XX. század végére, a Napnál világosabban, letagadhatatlanul mindenki elérkezett ehhez a határhelyzethez. Aki pedig tudományos munkával foglalkozik, annak ezt a határhelyezetet tudatosítania kellene. Ugyanis annyira ott vagyunk e két világ határhelyzeténél, hogy a legtöbb esetben nem a fától nem látjuk az erdőt, hanem az erdőtől a fát. A legegyetemesebb természettudományos, szellemtudományos rendszer leköti a figyelmünket akkor, amikor mindig ebben a kapcsolatrendszerben járunk és különböző hangsúlyokkal ugyan, természettudományos vagy szellemtudományos oldalon ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk is. Nap mint nap. Ha tőlem, mint teológustól, aki kilenc egyetemen adja elő gondolatait, megkérdezik, hogy akkor te honnan indulsz el, akkor talán meglepetésszerű, ha azt mondom, hogy mint XX. századi teológus a természettudományok területéről indulok el és nem a szellemtudományok területéről, s nem a kettőt ösz- szekötő és összefüggésbe hozó teológiai tudományok területéről. Mert a huszadik századvég emberéhez szólok, a tárgyilagos emberhez, aki elsősorban abban hisz, amit lát, avval tájékozódik, ami számára kézzelfogható és az számára az elsőrendű valóság, ami fizikailag mellbe vágja. A szellem- és természettudományok határterületének megvilágításához mindenekelőtt az elméleti fizika ad lehetőséget és eszközt. S eljutunk a szellemtudományok teDr. Hegedűs Lóránt Fotó: Löffler rületére az elméleti fizika legközismertebb huszadik századi tételétől, Einstein tételétől. Ami azt jelenti, hogy a természettudományos világ legadekvátabb, legkompaktabb formulája szerint az energetikai világ egyenlő az anyagi-tömegi világ szorozva a fénysebesség négyzetével. Tehát a világnak nem csak kettő aspektusa van, ami talán az anyagban monodrámássá és logisztikussá tehető, hanem energetikai aspektusa is, s talán nem véletlen, hogy energetikai egyenletként fogalmazza meg Einstein is döntően a tételét. A szellem tartja össze S ami a legdöntőbb, ami a részletes vizsgálat után kiderül: energetikai-anyagi világmindenséget legbelül a szellem, az információ tartja össze, - a tételben a fénysebesség négyzete -, s ez dönt minden anyagi és energetikai formától függetlenül, mint szellemi adat arról, hogy az egész világmindenségben az energia hogyan kristályosodik anyaggá és a mindannyiunk által tudott atomrobbanásban az anyagi tehetetlen tömeg hogy sugárzódik szét mindenestől energiává. Kozma Ferenc » A zengővárkonyi református templom Fotó: Löffler Gábor Kiemelt díj a várkonyi toronyért Hobbiból hivatás - mesterfokon A „92. év tetője” országos pályázaton kiemelt díjat nyert a zengővárkonyi református templom tornyának lemezfedésével Bilonka István, aki májusban az európai „Tető és épület” szakmai kiállításon is bemutatkozik Berlinben. Bilonka István a biztonságos torony-állványzaton a bontásnál és az azt megelőző méretvételnél évtizedeket, akár évszázadot is visszapörgethet az időben. A hajdanvolt toronybádogosok munkájának első számú ítészeként óhatatlanul eszébe jut: az elődök ősszel leköltöztek a soron levő munkához az adott uradalomba vagy egyházközségbe, felmértek mindent, télen kiszabták, házilag leónozták a lemezeket, elkészítették az előre gyártható elemeket, aztán tavasszal nekiálltak és őszre összekopigálták a toronysisakot. Mindezért teljes komissiót (ellátást) és a végelszámolásnál egy kisebb vályogházra való összeget kaptak, s mentek tovább a következő munkához.- Azóta nagyot változott a világ! Autó van, meg tévé, meg videó, de szerencsére vannak még templomtornyok is, s azok sem állják örökké az időt. így munkám is akad - mondja. Pécsett végzett a gépipariban gépésztechnikusként, aztán három évet a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola magasépítész szakára járt, de az élet úgy hozta, hogy diploma nélkül állt be a György-aknai műanyagüzembe diszpécsernek, majd a lakatosüzembe vezetőnek. Hobbija? A vasasi építkezésén az esőcsatorna elkészítésével végképp belehabarodott az épületbádogos munkába. Bújta a szakirodalmat, mely otthonában már könyvespolcokat foglal el a fotókkal, a falusi templomok levéltáraiból kimásolt anyagokkal. Azóta is kétlaki életet él. Az Iparterv Különleges Gépész Kft-nél nagy ipari hűtőtornyok felújítását vezeti szerte az országban, s mivel egyre kevesebb az ilyen megrendelés, a céggel is vállalnak díszműbá- dogos munkákat.- Nálam a hobbi válik mindinkább főszereplővé, ezért váltottam ki tíz éve a működési engedélyt a bádogos és vízvezetékszerelő szakmában. Mestervizsgáztam és ha tehetem, a saját pénzemből külföldi tanulmányutakon, tanfolyamokon veszek részt, hogy minél többet tapasztaljak. Idén Ausztriában voltam.- Melyik a jobb szakmunkás, mondjuk az osztrák, vagy a magyar?- Ok jobban gépesítettek, mi meg számos olyan dolgot meg tudunk oldani, amivel ellensúlyozzuk a tőkeszegénységünkből adódó anyag-, gép- és eszközhiányt. Csak egy példa: ők készen beszerezhetnek mindent, mi viszont szöget is tudunk ónozni, díszt és sok mindent el tudunk készíteni sajátkezűleg, jól és szép kivitelben. Most épp a kertvárosi új református templom építkezésén dolgozik Magvasi Lajossal, aki ugyancsak hobbiként kezdte az ilyen munkákat, s akárcsak ő, önálló iparos. Egymásra utaltak azonos szinten és szakmai igényességgel. Az ideiglenes műhelyükben ott vannak a maguk készítette, Skodában és Trabantban is kényelmesen szállítható, tehát szétszedhető gépeik: a lemezhajlító, a lemezvágóolló asztal, a peremező és sok minden más. Mutatja az eddigi munkáiról és az azok különböző munkafázisairól készült színes fotókat. A pécsi Kálvária és az egyetemi torony, Pannonhalma, ahová idén visszavárják, a nagypalli, kistótfalui, páprádi, drávafoki és a többi toronysisak igencsak míves kézműves iparos munka. A zengővárkonyi is ilyen. Az idén kétszáz éves templom felújítását tavaly Kiss Ervinné lelkész a falu lakosságának összefogásával, külföldi adományokkal és a Műemlékfelügyelőség segítségével indította. A torony 90%-ban új ácsolatot, új vakolást és az eredeti állapotnak megfelelő sisakot kapott.- Nagy és szép munka volt - vélekedik a számára kiemelt díjat hozó, szakmailag igencsak komoly rangot adó zengővárkonyi új toronysisakról. A templomtornyokba általában minden mester felírja, ezzel legalább egy évszázadra megörökíti a nevét. Az utóbbi évek egyre agresszívebb légszennyeződése hihetetlenül meglátszik a tornyokon: idő előtt kimattul a fényes lemezborításuk. S a régi toronysisakok lebontásánál napfényre kerül a hihetetlen mennyiségű barbár, szakszerűtlen bejavítás, a nem épp tökéletes munkavégzés. A minőségnek ára van.- Ezt a munkát nem lehet, sőt bűn lenne normában összecsapni. Csak igényesen, aprólékos műgonddal lehet csinálni, hogy évszázad múltán a következő helyreállítást végző mester is kalapot emeljen az előd munkája láttán. Nem tud és nem is akar akármilyen munkát kiadni a keze alól. Megkéri az árát mégis sorra kapja az újabb és újabb megbízásokat.-Hihetetlenül drágák, szinte elérhetetlen árúak a nagyobb gépek, ezekre meg hitelt felvenni nem is merek. Ezért tervezek, gyártok le magamnak minden szükséges berendezést, amit jobb híján a Skodámban is a helyszínre szállíthatok. S közben irigylem mondjuk az osztrák kollégák felszereltségét, gépesítettségét. A toronybádogos mester nevetve lekopogja, eddig még nem volt balesete. Igaz, ebben közrejátszik alapossága, igényessége: nem szabad hevenyészett állványról kezdeni a torony-munkákat. Negyvenegyedik évében járva már érzi a derekát, de nem panaszkodik. Még bírja egészséggel. Hogy meddig? Az időjárás és a toronymagasság nem rajta múlik. Murányi László A J. í 4 »
