Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-20 / 107. szám
8 q j Dunántúli napló 1993. április 20., kedd BB védi a delfineket A Földközi tenger delfinjeinek megmentésére indított most akciót Brigitte Bardot. Az 58 éves színésznő felszólította a francia tengerügyi minisztert, hogy a halászoknak tiltsa meg a vontatóháló használatát. Ezeket a hálókat - amelyekben számos delfin is fennakad - elsősorban ázsiai halászok használják a Földközi tenger nyugati részén. BB a tengerek legintelligensebb állatainak tartott delfinek védelmére különleges övezetek kialakítását szorgalmazza. Veszélyben a Macskák Ha Andrew Lloyd Webber a következő színházi szezonra átviszi legújabb musicaljét, a Sunset Boulevard-t Londonból New Yorkba, akkor az eddigi legsikeresebb művét, a Macs- kák-at leveszik a műsorról az amerikai metropolisban. A Macskák régebb óta van műsoron az USA-ban, mint bármelyik más Webber-musical (Magyarországon is már 10 éve játsszák). Ebben megelőz olyan sikerdarabokat, mint a Jézus Krisztus a szupersztárt, vagy az Evita. Fölösleges pénzkidobás Július Binder, a pozsonyi Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat igazgatója úgy véli: a bősi vízi erőművel kapcsolatos szlovák-magyar vitát a két kormánynak kellene megoldania. Fölösleges pénzkidobás, ha a hágai Nemzetközi Bíróságot - mint harmadik felet kérik fel döntőbírónak - jelentette ki a szlovák rádióban elhangzott nyilatkozatában. Létminimum A létminimum az átlagos családtípusnál - amely két felnőttből és két 15 éven aluli gyermekből áll, valamint városban él - márciusban 43 300 forintra emelkedett. Január óta a négytagú család létfenntartása 1200 forinttal növekedett - közölte a Központi Statisztikai Hivatal. Egy főre számolva a létminimum márciusban 10 820 forintot ért el. A legtöbbet a városi egyedülállóknak kell a létfenntartásra költeniük, minimálisan havi 15 200 forintot. Folytatódnak a reformok A jelenlegi litván vezetés ígéretet tesz arra, hogy tovább folytatja az országban megkezdett gazdasági és politikai reformokat. Ezt Algirdas Braza- uskas, a balti állam elnöke jelentette ki Londonban John Major brit kormányfőnek. Braza- uskas az őt faggató újságíróknak jelezte azt is: kormányának eltökélt szándéka, hogy az előző vezetés által elindított reformokat végig viszi, de az átalakítás útján lévő akadályok nem mindegyikét lehet könnyedén leküzdeni. Igazodni az új helyzethez Az elmúlt évek óriási átalakulásai Európában azt igénylik, hogy az egyház hozzáigazítsa tevékenységét az új helyzethez -jelentette ki II. János Pál pápa az Európai Püspöki Karok Tanácsa pénteken befejeződött ülésén. A nemzeti püspöki konferenciák elnökeit tömörítő testület tanácskozásán a testület új elnököt választott Miloslav Vlk, prágai érsek személyében. A két új alelnök pedig: Karl Lehmann, a német püspöki kar elnöke és Seregély István, egri érsek, a magyar püspöki kar elnöke. A letiltott letiltás és törvényeink összhangja A közös költség adósai Amit már nem szabad pénzintézeteknek, az szabad, de mégsem lehetséges a lakásszövetkezeteknek? A lakásszövetkezetek az utóbbi hónapokban szinte kampányszerűen olyan megoldást kívánnak elfogadtatni tagjaikkal, hogy azok írásos beleegyezésüket adják: amennyiben a közös költség fizetésével hátralékba maradnak, engedélyezik ezt az ösz- szeget bérükből, egyéb illetményükből - például nyugdíj - letiltatni. Indokként hivatkoznak a szövetkezettel szemben fennálló tartozások tömegére, amiről néhány hete lapunkban is írtunk a pécsi Kertváros Lakásszövetkezet példája alapján. A megoldás jogalapjául pedig a Szövetkezeti törvényre, amely az ilyen belegyezést a lakásszövetkezeti tagság feltételeként is meg- szabhatónak rendeli. Adatként természetesen a munkahely megnevezését kérik, amihez elvileg a szövetkezetnek semmi köze. A tévedés lehetősége és következményei A helyzet egészen sajátos a lakásszövetkezeti tag szempontjából. Kétség kívül a lakásszövetkezetek számára a fennmaradásukat is veszélyezteti, ha tagok nem fizetik a közös költségeket. Ugyanakkor a tagok is tapasztalhatták már nem egy szövetkezet esetében, hogy a befizetések nyilvánta- rásában, az egy-egy lakóközösség számára összeállított éves záróköltségvetésben bizony pontatlanságok is, nyilvánvaló elírások is előfordulnak. Mi van akkor, ha efféle tévedés miatt érkezne a közös költséget rendesen fizető szövetkezeti tag munkahelyére a bérből való letiltás. Az ilyenek - legfőképpen a kisebb létszámú - a munkahelyeken rögtön híre kelhet pletykákkal és találgatásokkal körítve. (Bár mondják, ez ma már nem is olyan nagy figyelmet felkeltő eset, mint ahogy korábban volt.) Irulhatna-pi- rulhatna munkahelyén a szövetkezeti tag, mert azt némi utánajárással bebizonyíthatja, hogy ő a fizetéssel nem esett késedelembe, de milyen formában renoválhatja jóhírét a munkahelyén? A másik probléma, hogy még az is felmerülhet: az analógia módszerével a Szövetkezeti törvény esetében netán egy alkotmánysértés gyanújába eső jogszabályra bukkantunk. Az Alkotmánybíróság ugyanis már számos olyan korábbi pénzügyminiszteri rendelkezéseket minősített annak, amelyek a pénzintézetek számára tették lehetővé a tartozások közvetlen behajtását lehetőségét, vagyis bérből való letiltást. Ha számukra is csak a bírósági út maradt - a fizetési meghagyás akkor vajon a lakásszövetkezetek miért élvezhetnének több jogot? Levonási engedmény mint a tagsági jogviszony feltétele Az persze, hogy mi alkotmánysértő, és mi nem, csak az Alkotmánybíróság illetékes minősíteni, s nem is hivatalból, hanem csak ilyen irányú kérelemre. Mindenesetre a baranyai lakásszövetkezetek megyei elnöke szerint a a Szövetkezetekről szóló 1992 évi I. törvény 95. szakaszában szereplő azon rendelkezés, mely szerint a szövetkezeti tagsági jogviszony „feltétele”, hogy a tag engedményezze, ha fizetési kötelezettségét nem teljesíti, akkor azt levonhassák az illetményéből, nem esik ugyanolyan megítélés alá, mint a pénzintézetektől megvont hasonló jog. Az utóbbi esetében hiteltartozásról van szó, a la- kásszövetezeti tag adóssága esetében pedig a közös költség fizetésének nem teljesítéséről. Amikor a közművállalatok egyszerűen inkasszálhatják a követelásüket a lakászsövet- kezet számlájáról, azok számára létkérdés, hogy a közös költségek befolyjanak. Semmire sem jó a mostani kampány Egyébként a megyei elnök is furcsállja a lakásszövetkezetek ebben a témában mutatkozó kampányszerű buzgalmát, hiszen ez az engedményadás korántsem új dolog. Benne szerepelt a régebbi szabályozásokban is, és valószínűleg tíz éve minden lakásszövetkezeti tag már megadta ezt a hozzájárulást, amely jogfolytonos, tehát nem szorul megújításra. Ha pedig a tag nem adott volna ilyen engedményt, azt a szövetkezet bírósághoz fordulva pótoltathatja. Valószínűleg tökéletesen igaz van abban a lakásszövetkezetek megyei elnökének, hogy erre a kampányra azért került sor és azért mutatkozik vele szemben ellenállás és kétely, mert hajdan ez az engedmény szinte formális volt: a tagok elenyésző hányada maradt hátralékban a közös költségek fizetésével. A helyzet viszont mostanra gyökeresen megváltozott. Megcsavarintott jogi helyzet Abban azonban erősen kételkedem, hogy a Szövetkezeti törvény rendelkezése az alkotmányosság szempontjából azért nem eshet egy kalap alá az adósság közvetlen behajtásának a pénzintézetektől megvont jogával, mert az egyiknél a költségek, a másiknál a hiteladósság nem fizetéséről van szó. Adósság az adósság. Amíg azonban a pénzintézetek korábbi jogát egyoldalúan kötelezően jogszabály írta elő, a lakásszövetkezet és tagja között mindez - legalább is formailag - megállapodás alapján jön létre. Csakhogy van még egy csa- varintás a jogi helyzeten: létrejön, de aligha érvényesíthető. Ahhoz a közvetlen behajtás érvényesíthető legyen, közjegyzőnek kellene záradékkal ellátnia az engedményt. A közjegyzők jogállásáról, illetékességéről, feladatairól szóló legj újabb szabályozás azonban ilyen engedmények „záradékolását” nem teszi lehetővé. Felesleges macera Marad tehát a bírói út, de nem az engedmény pótlásával, hanem a fizetési meghagyás sok évtizedes intézményének alkalmazásával vagy végső soron polgári perrel. Akkor pedig teljesen felesleges ilyen engedmények megújításával vagy engedmény adás követelésével ma- cerálni a kötelezettségeiket egyébként teljesítő lakásszövetkezeti tagokat. Másik tanulságként pedig megállapíthatjuk, hogy amit a törvényhozók majdhogynem privilégiumként adtak a lakásszövetkezeteknek - elnehezült helyzetükre tekintettel -, az bizony érvényesíthetetlen: ugyanazon törvényhozók által alkotott más jogszabályok lehetetlenné teszik, hogy élni is lehessen vele. Félreértések elkerülése végett: e kényelmes privilégium nélkül is van azonban elégséges jogi lehetőség arra, hogy a lakász- szövetkezetek behajthassák a tartozásokat adósaiktól. Ha van miből. Dunai Imre Egyes számú gazdasági előrejelzés Erőltetett élénkítés A koalíció a mutatószámok javítására törekszik Huszonkét százalékos inflációt, 250 milliárdos költségvetési hiányt, 850 ezer munkanélkülit, s némi termelés bővülést jósol a Gazdaságkutató Rt. idei első prognózisa, melyet szerdán hozott nyilvánosságra a makrogazdasági folyamatok kutatására specializálódott cég. A sajtótájékoztató érdekességeként Fodor László, Hetényi István, Jaksity György és több más gazdasági szaktekintély véleményét, részben pedig ellen- véleményét is kifejtette a tanulmány főbb megállapításaival kapcsolatban. Választási politika A legnagyobb vita a hazai közgazdászok körében azon folyik, vajon mennyire befolyásolja a gazdaság helyzetét a hatalmon lévő koalíció várható törekvése a mutatószámok javítására, s egyben saját választási pozícióinak erősítésére. A GKI Rt. ugyanis vezetőinek megfogalmazása szerint „nagy esélyt ad egy élénkítő, választási gazdaságpolitika érvényrejutásá- nak”. Ez rövid távon a belföldi kereslet növekedését, az import növekedését, a hazai termelés élénkülését jelentené. Hosszabb távon viszont további eladósodást, 1994-95-re újabb visszaesést. Összességében a GKI szerint, melynek gazdasági prognózisát ebben az évben már mintegy száz kormányhivatal, szakintézmény, illetve gazdálkodó szervezet vásárolta meg, s melynek csak egy rövid eszenciáját bocsátották a sajtó rendelkezésére, az ipari termelés 1 százalékos növekedése, a GDP 1-2 százalékos bővülése várható. Az inflációs várakozások 20-22 százalékos pénzromlást feltételeznek, s érdekes módon ez a szám most nagyjából megfelel a közvélemény várakozásainak is. Az államháztartás deficitje eléri a 300 milliárdot, ezen belül a költségvetés hiánya a 250 milliárdot. Az ok a GKI elemzőinek feltételezése szerint elsősorban politikai: arra számítanak, hogy a választások előtti évben a kormányzat direkt költségvetési támogatásokkal, a privatizációban tervezett „osztogatással”, a belföldi kereslet növekedésének támogatásával igyekszik majd jópontokhoz jutni. Eredmények és várakozások A fogyasztás tekintetében egyébként a szakértői és a privát várakozások eltérnek. Míg a tavalyi eredmények és az idei várakozások egyaránt a tartós fogyasztási cikkek forgalmának jelentős bővülésére mutatnak, a tanulmány elkészítésében résztvett Szonda-Ipsos közvéleménykutató intézet felmérése szerint a publikum ezen a területen is stagnálásra, lehetőségeinek csökkenésére számít. Az intézet távlati prognózisának visszafogottsága két okkal magyarázható: egyrészt a túlpolitizált idei év egyfajta ellenreakciójára számítanak, másrészt abból indulnak ki, hogy az év elején jelentős exportcsökkenés következett be, s általában „a korábbi 2-3 évben tapasztalt exportdinamika eltűnőben van”. Ezen a ponton a gazdálkodók és a tanulmányszerzők véleménye eltér. A megszondázott vállalkozók a kelet-európai export jelentős bővülésére számítanak. Ezeket a némileg ellentmondásosjelzéseket minősítve a sajtótájékoztatón jelenlévő Hetényi István volt pénzügyminiszter egy, az orvosi praxisból kölcsönzött hasonlattal élve kijelentette: „A tudomány mai állása szerint a betegségről semmit sem tudunk.” Tréfás ítéletét azonban később maga enyhítette azáltal, hogy rámutatott: a bizonytalanság oka valószínűleg a kormányzat „sodródó válságkezelő politikája”, mely egy sokkal bonyolultabb folyamat, minthogy azt csupán a választás előtti politikai manőverekkel lehetne megmagyarázni. A nagyvállalatok összeomlását például minden kormányzat megpróbálná elkerülni... Vészes hitelszűke Egyetértettek azonban a tanulmányszerzők és a meghívott gazdasági megfigyelők abban, hogy a költségvetési támogatások az egyensúlyhiány fő okozói közé tartoznak. Fodor László két további tényezőt emelt ki, melyek a szakértők szerint akadályozzák a kibontakozást. Az egyik a decentralizált állami alapok szaporítása, amely a szakminisztériumok „ellátmányának” szokásos részévé vált, s nyilvánvalóan a költségvetési hiányt növeli, a másik a vészes hitelszűke. Abban sem volt érzékelhető véleménykülönbség, amit Jaksity György úgy fogalmazott meg, hogy ha „csűrdöngölés közben elrendeljük a protekcionizmust”, az csak ronthatja Magyarország nemzetközi gazdasági pozícióit. A célzás az EK országok húsembargójára adott magyar válaszra vonatkozik. Honvédelmi törvényjavaslat Háborús „küszöb” alatti helyzetben A honvédelmi törvény, amely a parlamentben legutóbb elfogadott honvédelmi alapelvekre épül, már mostani javaslati formájában is élénk érdeklődés és viták kereszttüzébe került - a parlament falain belül és kívül is. Érthető, hiszen a törvényjavaslat hosszú távra hivatott szabályozni az állam és a civil társadalom életében egyaránt kiemelkedően fontos honvédelem helyzetét. A tervezet jelentősen kibővíti az Országgyűlés jogait a fegyveres erők irányításában: hatáskörébe utalja a honvédelem alapelveinek elfogadását, a honvédség létszámának, haderőnemi tagozódásának és fejlesztésének, főbb technikai eszközeinek meghatározását. Eltérőek azonban a vélemények az irányítási és a vezetési hatásköröket illetően, ezeket ugyanis meg kell osztani az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a kormány, továbbá az illetékes miniszter között. A törvényjavaslat csupán a fegyveres erők fölötti és azon kívüli irányító hatásköröket határozza meg, s annyit mond, hogy a honvédség parancsnokának hatásköre csak a felsorolt szervek irányításának keretében gyakorolható. Ez pedig voltaképp olyan paragrafus-keret, amely többféle tartalommal tölthető ki. Az előterjesztők szándéka szerint egyébként a vezetési hatásköröket - amelyek lényegében a szervezeten belüli hatáskörök gyakorlását jelentik - a kormány határozná meg. Az új honvédelmi törvény megalkotása feltételezi az Alkotmány néhány rendelkezésének módosítását is. Alaptörvényünk ugyanis totális háborús helyzet esetére szabályozza fegyveres erők alkalmazását. Jelenleg azonban nincs térségünkben olyan veszély, amely országok közötti háborúval fenyegetné hazánkat. Számolni kell azonban a háborús küszöb alatti, nem állami szintű erőszak alkalmazásának egyéb formáival: félkatonai szervezetek, fegyveres terrorista csoportok esetleges tevékenységével. Ugyanakkor tekintetbe kell venni a határaink mellett már több mint egy éve dúló délszláv fegyveres konfliktus tapasztalatait is. A javasolt alkotmánymódosítás szerint három, pontosan meghatározott esetben: az ország légterének szándékos megsértésekor, váratlan légitámadáskor, illetve külső fegyveres csoportok váratlan betörésekor - tekintettel a rendelkezésre álló rövid időre - a kormánynak azonnal intézkednie kell az ellentevékenységre, összesen legfeljebb két dan- dárnyi erő alkalmazására. A vita lényege, hogy indokolt-e ekkora erőt a kormány rendelkezésére bocsájtani, kialakul- hat-e váratlanul ilyen helyzet. Alkotmánymódosítást igénylő további téma a határ védelme. A javaslat szerint a határőrség rendészeti szerv, amelynek határvédelmi egységei rendkívüli állapot kihirdetésekor a fegyveres erőkhöz tartoznak, s ekkor vezetésük a honvédség parancsnokának hatáskörébe kerül. A jelenlegi koncepció az, hogy a határőrség egységes fegyveres szervezetként a határrendészeti feladatokat hivatásos állománnyal látná el. Ugyanakkor alapvetően sorállománnyal, az úgynevezett akciószázadokkal oldaná meg békében a határőrizeti, határrend-védelmi feladatokat, s váratlan támadás, rendkívüli állapot idején ellátná a határ közvetlen védelmét. Más vélemények szerint a határőrségnek békében is a honvédé- séghez kell tartoznia, a hatósági jogköröket ellátó határrendészetnek pedig a belügy- höz. A pártok szakértői között véleménykülönbség van a rendkívüli és szükségállapotra, valamint a Honvédelmi Tanácsra vonatkozó szabályokra vonatkozóan is. A vita lényegében akörül forog, hogy az egész társadalmat átfogó rendkívüli jogrend a honvédelmi törvényben vagy külön, önálló jogszabályban jelenjen-e meg. Szemerei László
