Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-17 / 104. szám
6 aj Dunäntült napló 1993. április 17., szombat A 100. orgona: a pécsi székesegyház orgonája A pécsi Angster-gyár hiteles története Három nemzedék Angster József 1868. március 19-én „Az Angster-orgonák hasonlóan kötődtek Pécs gazdag múltjához, mint a Zsolnay-por- celán, a Hamerli-kesztyű, vagy a Littke-pezsgő. Az 1300 mű túlnyomó hányada ma is megtalálható. Egy részük, ha karbantartási hiányokkal is, hirdetője a régi színvonalnak, más részük, az idő, az elhanyagoltság vagy éppen a háború, illetve kontár, sőt durva kezek nyomát viseli. Az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár, mely sok évtizeden át a magyar orgonaépítés művészi, magas színvonalát képviselte és hirdette amit Európa is elismert ma a múlté s mint ilyen, a történetírás tárgya. ” Erről a tárgyról szól egy különleges könyv, amely nemrég ANGSTER címmel - a témához méltó köntösben, könyvészeti- leg is feltűnően szép kivitelben- jelent meg Pécsett a jeles orgonagyár és a család történetéről. Szerzője Angster József, aki- néhai Angster Imre orgonás mester-főkönyvelő mellett - a harmadik orgonaépítő generáció vezető képviselője; a gyár államosítása, majd szétrombo- lása előtt jó tíz éven át a gyártás utolsó műszaki vezetője. Mindez együtt sejteti, mitől különleges ez a mű. S azt is, hogy alkotója személyében a téma legjobb ismerője, a történet legavatottabb koronatanúja állít emléket itt gyárnak és családnak. Ám sajátos ez a könyv más szempontból is. Különleges ötvözete több műfajnak, anélkül azonban, hogy az olvasó „menet közben” bármit is észrevenné. Harmonikusan, művészi együtthatásban simul itt egybe történetírás, élvezetes, plasztikus korrajz a lírai szövegésű memoárokkal; s mindezeken túl a tudományos igényességet sem nélkülözve. És jóllehet a szerző többször is szabadkozik: ő „nem írástudó”, mégis - tartalmi, stílusbeli és szerkesztési értékei révén - úgy érezzük, akárha egész életében ezt csinálta volna... Különösképp, hogy szerkezetileg a gyár- és családtörténeti summázatot - a kötet jó kétharmadát - egy epilógusceruzával kettéválasztja az organoló- giai elemzésektől, ezeket a legjelentősebb orgonák hangszín- változatainak felsorolásával (dispoziciók); az orgonagyártás szellemi utóéletével stb. együtt Függelékben adja közre a kötet utolsó harmadában. Ezt a részt voltaképp azoknak szánja, akik mélyebben, közelebbről érdeklődnek az orgőna működése, az Angster-orgonák sajátos vonásai, fejlődési szakaszai, változásai iránt. Ilyeténképp, a szak- mai-organológiai fejezetek különválasztása lehetővé teszi, hogy az olvasó egyvégtében, megszakítások nélkül tekinthesse át a gyár és a család modell értékű történetét. Beágyazva a hazai iparfejlődés föllendülő korszakába -, a múlt század utolsó harmadától -, válságokon és fölíveléseken; háborúkon és háború-utánokon át a háromgenerációs pécsi orgonagyártás teljes megsemmisítéséig 1949-1950-ben. A könyv számos értékes vonása közül essék szó néhányról. Angster József élvezetes, gördülékeny stílusban ír. Mindvégig pontos, világos, fegyelmezett; lényegre koncentrál és tud- tosan él a művészi tömörítés eszközeivel. Két nagy fontosságú dokumentumanyaga külön is szót érdemel. A gyáralapító nagyapa családi ereklyeként őrzött mintegy 500 oldalas Naplója s apja (Emil) följegyzéseinek feldolgozása. Mellettük saját egyéni emlékei és a gyártás folyamataiban való részvétele szinte kisgyerekkorától ( a húszas évektől) lebilincselően érdekessé teszik sajátos történet- írását, amely Pécs történetétől is elválaszthatatlan. Ennek szellemében ismerkedhetnek meg a nagyapa élettörténetével, az orgonaépítés művészetével az első opusoktól a ma is legna- gyobbig (Szeged); a kimagasló szakmai tudás erényétől a gyáralapító nagyapa gyémántjelleméig, amely voltaképp - egy város a tanú rá - az orgonagyártással együtt öröklődött az Angster-családban. A gyártörténeti életmű: 83 év, 1307 egyedi orgonaalkotás egyedi hangzásképpel s - a legmagasabb szinten, ami a Kárpát-medencében fölmutatható - a három Angster-generá- ció fémjelével. Elpusztítása és a család szenvedései az ötvenes évektől nagyjából ismertek. Arról, hogy mivé válhatott volna az Angster-orgonagyártás Európában és a világban - nem esik szó. Hiszen erről szól voltaképp az egész kötet.(Pannónia Könyvek). Wallinger Endre Nevünk ott szerepel egynéhány komputerben Dzsungelháború-viselt adataink Egy időben hónapról hónapra megkaptam egy nemzetközileg ismert, de nálunk minimális támogatottságú párt hazai fiókszervezetének az újságját, az előfizetésére buzdító csekket és a pártba való belépésre szolgáló adatlapot. A legszebb benne az, hogy lakcímemet aligha a telefonkönyvből nézték ki, mert abban az nem szerepel. Még cifrább eset: gyermekünk születése után beállított a lakásunkra egy pesti fotós, hogy fényképalbumot készítsen csemeténkről. Felvételeivel remekelt, de a tüske azért bennem maradt: ez esetben már nemcsak a lakcímemről jutott illetéktelen kezébe adat. Kedves dolog, ha egy áruháztól üdvözlő lapot kap gyermekünk, hogy elmúlt egy éves, vagy hogy iskolás korba érett. A cég persze megragadja az alkalmat, hogy az ajándékozáshoz, az életkorhoz szükséges cikkek beszerzéséhez felkínálja a szolgáltatásait. Adatszerző merényletek Kaphatunk levelet a csalás fogalmát több mint súroló magánszervezésű szerencsejátékokhoz való csatlakozás indítványával, de olyan külföldi szerencsejáték-szervezettől is, amelynek működése nem engedélyezett Magyarországon, s a velük való „kapcsolat” a devizagazdálkodás szabályaiba ütközik. A különféle csomagküldő szolgáltatással foglalkozó cégek reklámkínálatának postai úton való terjesztéséről nem is érdemes sok szót vesztegetni. Legutóbb arról értesültünk az egyik pécsi középiskolából, hogy a végzős diákjaik adatai iránt érdeklődtek náluk. Bizonyos cég ilyen módon próbálkozik - s remélem, csak próbálkozik - tevékenységéhez megfelelő munkaerőt keresni. Csak hát az adatbeszerzésnek ez a módja sérti a személyiségi jogokat, illetve az adatkezelés és adatszolgáltatás szabályait. A legfurcsább esetet egyik neves, alig középkorú jogtudósunktól hallottam: egy cég testsúlyfogyasztó masinát kínált neki levélben. Lakcímét még akár a telefonkönyvből is kinézhették, ám az már felettébb elgondolkodtató, hogy címzett - ha nem is kóros mértékben - valóban súlyfelesleggel bír. Személyiség és üzlet Aligha szükséges további példákat sorolni arra, hogy miféle karcolások vagy légkala- pács-brutalitású lékelési kísérletek érik, érhetik a személyes adataink törvény által teremtett védőburkát. Olyan információk ezek, amelyeknek egyre nagyobb lesz az üzleti értéke. Következésképpen a megszerzésükre irányuló kísérletek száma is csak szaporodni fog. Az Országgyűlés novemberben alkotott két törvényt a témáról. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvánosságáról szóló java részt már hatályba is lépett. Deklarált célja szerint a polgár személyes adataival való önrendelkezésének jogát kívánja biztosítani. Ilyen személyes adatnak számít a polgár neve, utóneve, (leánykori neve), neme, születési helye és ideje, anyjának leánykori neve, valamint a polgár lakóhelye, tartózkodási helye, lakcíme. Az ezeket az adatokat tartalmazó nyilvántartásból a törvény szerint a név és a lakcím iránti adatszolgáltatásra bármely állampolgár, illetve jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében jogosult, ha azt írásban, a fel- használás céljának és jogalapjának igazolásával kéri. A kérelem teljesítését az adat felhasználása céljának, jogalapjának nem megfelelő igazolásán túlmenően akkor is meg kell tagadni, ha az ilyen adatok kiszolgáltatását a polgár letiltotta. Továbbá akkor is, ha a megjelölt cél a kérelmező jogát, illetve jogos érdekét nem érinti, vagy az adattal érintett polgár személyiségi jogát sérti. A néven és a lakcímen túl terjedő adatszolgáltatás - függetlenül attól, hogy élt-e az érintett polgár adatai letiltásának jogával - „polgár vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet számára csak akkor teljesíthető, ha az az adatok felhasználásához fűződő jogát, vagy jogos érdekét okirattal igazolja, illetve ha a jogi személy a polgárral szemben igazolt joga érvényesítése vagy kötelezettsége érdekében kéri”. Eszköztelen jogvédelem Mint általában, itt is a fogalmak értelmezésével lehetnek gubancok. Nyilvánvaló, hogy ezek után a bébi-fotósok nem az anyakönyvi hivataltól, nem az önkormányzatok népességnyilvántartó csoportjaitól szerzik be megcélzott kuncsaftjaik adatait. (Persze az egészségügyi intézményektől sem szerezhetnék be!) Arra azonban számos példa akad, hogy kereskedelmi cégek hozzájutnak csoportos név- és lakcímadatokhoz, sőt születési adatokhoz is. Vajon igazolt joguk érvényesítésének vagy kötelezettségük teljesítésének számítható-e, hogy e sajátos reklám révén vevőkörüket kívánják bővíteni. Kérdés: az, hogy ilyen adatok birtokába jutnak, sérti-e az érintett polgár személyiségi jogát? Erről eltérő jogi nézetek vannak. Szerintem bizony sérti, illetve sértheti. Különösen, ha arra a nagyon valószínű eshetőségre is gondolunk, hogy vajmi kevés biztosíték van arra: a kereskedelmi cég kezébe került személyes adatok nem kerülnek-e tovább még illetéktelenebb kezekbe. Történelmi tapasztalat ugyanis, hogy az emberek nagyon is esendők, ha könnyű pénzszerzési lehetőséget kínálnak fel nekik. A másik gond, hogy a törvény alig-alig utal a lehetséges szankciókra. A magát sérelmet szenvedőnek érző polgár számára gyakorlatilag egyetlen út maradt: polgári pert indít személyiségi jogainak megsértése miatt, s kérheti kára megtérítését - ha volt ilyen -, vagy kérhet nem vagyoni kártérítést. De kit hívjon perbe alperesként? Mert bizony annak megjelölése a felperes dolga. Azt a céget, aki élt a lehetőséggel és felhasználta az adatait, de ezzel semmi kimutatható kárt nem okozott neki? Hiszen valójában személyiségét azzal érte sérelem, hogy az adatait kiszolgáltatták, s ennek elkövetőjével lenne inkább elszámolni valója. Ha viszont az adatszolgáltató forrást a felhasználó saját jószántából nem árulja el - s ez érdekeivel ellentétes is - akkor bizony azt bírósági úton kinyomoztatni nem lehetséges. Magányos harcosként Mondhatnánk persze, hogy gyakorlatilag az esélyek sokkal jobbak: a forrás eléggé nagy valószínűséggel az önkormányzatok népességnyilvántartása. Közvetve talán igaz is lehet, ám annak nyomát végigköveti, hogy az onnan valamikor jogszerűen szolgáltatott adatok - legfőképpen a csoportosak - milyen csatornákon és áttételeken hova is jutottak el - nos ez olyan időigényes és jobbára így is reménytelen feladat, hogy annyit talán nem is ér az egész. S akkor még nem is említettük, hogy a népességnyilvántartáson kívül is számos olyan kisebb adatbázis van, amelyből meríthet, aki eléggé ügyes és rámenős. Érdemes egyszer végiggondolnia mindenkinek, hogy az állami és önkormányzati szerveken kívül , hány helyen is szerepelhetnek róla személyes adatok: munkahely, szakmai szervezet vagy szövetség, egyesület, zártabb körű klub tagsági jegyzéke, kölcsönző vagy valamelyik ismerősének „kisokos” notesze... Hajói belegondolunk: deklarált jogokkal felvértezetten, csak éppen használható eszközök nélkül magányos harcosként bolyongunk a jog és az üzleti élet egyre szövevényesebb dzsungelében folyó háborúban. Olykor-olykor hallkan fütyöré- szünk, bizonyítván, hogy nem is félünk olyan nagyon. Miért is tennénk? Elvégre korunk az információ hallatlan felértékelődésének korszaka. Ami pedig ezzel együtt jár, az szinte - de csak szinte! - természetes következmény: nevünk, adataink ott szerepelnek egy néhány listán, komputerben. Netán épp most raknak mellé megjelölésként X-et, keresztet, csillagot. Dunai Imre Felnőtt lett az S. O. S. * Évente kétezer segélyt kérő hívás A telefondíjak emelkedtek, egy vonal viszont változatlanul ingyenesen vehető igénybe: az S.O.S. segélyvonal, amit a MATÁV ennek a szolgálatnak kezdettől így biztosít. Felnőtt lett ez az életmentő szolgálat, már ami az életkorát illeti, hiszen 18 évvel ezelőtt, 1975 január 1-én alakult. A tényleges hovatartozása és szerepköre azonban ma sem egyértelmű. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy az itt szolgálatot teljesítők változatlanul jelképes összegért ügyelnek, hogy a különböző célkitűzéseiket meghatározóan pályázati pénzből tudják megvalósítani, s hogy sokan ma sem értik, mire jó egy olyan telefonvonal amely este 7-től reggel 7-ig él, s amelynek a másik végén olyan emberek veszik fel a kagylót, akik nem csak meghallgatják, hogy miért, mitől elkeseredett az ember, hanem segítenek is. Nincs ellentmondásban az alaphelyzetükkel az a bíztató jel, hogy már nappal is utolérhetők. Ä Megyei Kórházban ugyanis létrehozták a krízis ambulanciát, ahol egy főfoglalkozású pszichiáter fogadja azokat, akik közvetlenül ide fordulnak, illetve akiket az S.O.S szolgálat ide küld. Márpedig sokan vannak, akiknek szükségük van a közvetlen lelki segítségre. Olyanok, akik kilátástalannak tartják valamilyen okból, vagy okokból a helyzetüket, akiknek nincs kikkel, vagy nem akarják másokkal megosztani a gondjaikat, ugyanakkor úgy érzik, hogy egyedül viszont képtelenek úrrá lenni rajtuk. Nem számít ritkaságnak, hogy ez az állapot egészen az öngyilkosság gondolatáig viszi őket. Többször volt már arra példa, hogy a vonal végén lévő szakember egyenesen a mentőket értesítette, miután különböző jelekből azt érzékelte, hogy a telefonáló már gyógyszerek hatása alatt áll. Évente átlag 2000-en, 2500-an hívják a 12-390-es pécsi számot. Dr. Kézdi Balázs pszichiáter, a szolgálat megalapítója és vezetője elmondta, hogy 1975-1980 között egyenletesen emelkedő tendenciát érzékeltek, a nyolcvanas évektől alakult ki ez az évi átlagforgalom, hullámzási csúcsokkal. Az egyik ilyen csúcsnak számít az az időszak, amikor az AIDS betegségről szóló információk dömpingszerűen érkeztek hozzánk is. Nem érte őket váratlanul, hiszen a külföldi kollégáik tapasztalatai nyomán számítottak rá. Mostanában pedig a munka- nélküliség okozza a legnagyobb megrázkódtatást sok embernek, illetve ebben látják az okát olyan problémáiknak is, amelyeket néhány évvel ezelőtt esetleg másként fogalmaztak volna meg. Sokan a háziorvosoknál jelennek meg először ilyen gyökerű panaszokkal. Épp ezért a közelmúltban intenzív képzést indítottak a háziorvosoknak a krízis helyzetekről. A képzés költségét pályázaton nyerték, csakúgy mint az egyetemisták mentálhygiénés felkészítését szolgáló tanfolyam anyagi alapját. Éz utóbbit azért tartják fontosnak, mert a többségben otthonuktól távol élő fiatalok egy része nehezen birkózik azokkal az ellentmondásokkal, amelyek abból fakadnak, hogy felnőtt vágyakkal, tervekkel bírnak, sok tekintetben viszont gyermeki jogokkal rendelkeznek. _
