Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-17 / 104. szám

1993. április 17., szombat aj Dunántúli napló 7 Az idén harminc százalékkal nőtt az egyéni bevallások száma Mennyit és mire fizetünk az Adóhivatalnak? Kelet-Európábán kiemelkedően sok a közlekedési baleset Fotó: Löffler A Évente 700 000 áldozat az autópályákon V ilágstatisztika Öngyilkosságban még mindig mi vagyunk az élen Hogy hozzászoktunk volna, kérdéses, de hogy he/eszoktunk, az immár nem lehet vitás. Jelen írás témája az adózás, Magyarországon olyannyira természetes dologgá vált, úgy megszoktuk, hogy már például a néhány évvel ezelőtt nagyvi­lági kópéságnak tartott adócsa­lás nevű , jogintézmény” is egyre jobban terjed. S persze, a trükkök is. Kérdés azonban, meddig legális a trükk, s mettől kezdve nevezzük adócsalásnak?... A felvetésre egyértelmű vá­laszt csak kötetek megtöltése után adhatnánk, így maradjunk inkább^ ténynél: a tavalyi gaz­dasági eredmények bevallása szempontjából egyetlen határ­idő híján valamennyi lejárt. Aszmann Józseffel, az APEH megyei igazgatóságának osz­tályvezetőjével az idei tapaszta­latokról beszélgettünk. Hihetetlen hibaszázalék Mint a szakember mondja, hiába az immár több éves gya­korlat, s tapasztalat, a vállalko­zók döntő többsége - szinte hi­hetetlen: 95 százaléka! - hibá­san adta be a február végi határ­idejű társasági adóbevallását. S ami még hihetetlenebb, hogy a nyomtatványok hibás kitöltése a könyvelői irodák által készített bevallások körében is ugyanek­kora mértékű volt.-A társasági adóra kötele­zettek nagy része valószínűleg el sem olvasta a kitöltési útmu­tatót, vagy, ha elolvasta is, fel­ületesen - mondja az adatfel­dolgozási osztály vezetője. - Nagy baj azonban még nem tör­tént: a február 28-iki határidő csak egy előzetes adatszolgálta­tás dátuma volt, május végéig a vállalkozók még kijavíthatják hibáikat. Sok zavart okozott az új ÁFA-szabály, a hibásan kitöl­tött vállalkozói bevallások is va­lószínűleg - többségében - en­nek tulajdoníthatók. Bár nem ilyen mértékben, de szintén nem kevés hibával tarkí­tott bevallásokról számolhat be a szakember az egyéni vállalko­zók esetében. Ebbe a kategóri­ába Baranyában mintegy 18 ez­ren tartoznak, közülük a kilenc­ven százalék megtette köteles­ségét. 160 ezer baranyai SZJA-t fizető A fennmaradó tíz százalékról azért nem tud az APEH, mert ezek időközben - valószínűleg- megszüntették tevékenységü­ket, s elfelejtették, hogy kötele­zettségeik lennének az Adóhi­vatal irányában is - véli Asz­mann József. Nevezetesen: a szabályok szerint azonnal be kellett volna jelenteniük, hogy felhagynak az „egyéni vállalko- zósággal”, s emellett - harminc napon belül - a végső bevallást is meg kellett volna tenniük. Aki nem így cselekedett, min­denképpen mulasztást követett el.. A személyi jövedelemadó (SZJA) bevallási kötelezettség- ennek határideje, mint ismert március 20-ikán lejárt - ez év­ben Baranyában mintegy 160 ezer embert érint. Az egyéni bevallásra kötelezettek száma harminc százalékkal volt több - számszerűen körülbelül 80 ezer- mint az elmúlt esztendőben, ami jórészt az emelkedő mun­kanélküliségnek, s a gépkocsi­használat után járó költségtérí­tés átmenetileg megváltoztatott szabályainak tulajdonítható. (A munkanélküli segélyben része­sülők, s a személygépkocsi költségtérítést igénybe vevők többsége esetében ugyanis ed­dig (volt) munkahelyük adta be az szja-bevallást, ami más, egy­szerűbb formában történt, mint az egyéni bevallás, melynél mindenkinek - az ismert módon- egy adatlapot kell kitöltenie.) A részletekre térve, az szja-bevallásra kötelezettek kö­zött a tavalyihoz képest jelentős változás állt be a befektetések tekintetében - főként mert újabban csak a részvények után jár kedvezmény, a gazdasági társasági üzletrészek után nem. Jelentősen csökkentek az alapítványi befizetések is. En­nek oka szintén az, hogy az ala­pítványok egy része - Baranyá­ban harminc - nem kapta meg az APEH-től a „közcélú” jelzőt, mely minősítést, s így a vele járó kedvezményt is jelenti egyben. (A harminc elutasított alapítvány mintegy 10 százalé­kot jelent. Ezzel a csökkenő be­fizetési kedv még nem igazán lenne magyarázható. Sokkal in­kább azzal, hogy a „közcélú” minősítésre esélytelen alapítvá­nyok be sem adva kérelmüket, megszüntették működésüket - márpedig a kedvezmények többségét valószínűsíthetően az ezekbe befizetett pénzek után vették igénybe a pénzesebb kö­zülünk valók.) APEH-nyomozók a láthatáron(?) A fenti trükk mellett persze léteznek egyéb trükkök is - a manapság leginkább alkalma­zottak közül élen jár a költségek halmozása. A legegyszerűbb módja ennek újra a kilométer­pénz lett, hiszen azt még a szak­emberek sem tagadják, hogy - legalábbis az országon belül - szinte megfoghatatlan, ki mennyit ír be, s mennyit autózik valójában. (Más kérdés, hogy a külföldi utak esetében egyes hí­rek szerint már ellenőrizhető a dolog. Mint hallani, a határál­lomásokon rögzítik a kilépő au­tók rendszámát, s ez akár az APEH-ellenőrzés alapja is le­het. Hogy mindez rémhír, vagy valóban így van, s ha igen, ak­kor az mennyire sérti, s egyálta­lán sérti-e alkotmányos szabad­ságjogainkat - már egy újabb vizsgálódás tárgya lehet.) A trükkök - „magasabb szin­ten”: adócsalások - hathatósabb ellenőrzése végett a Heti Világ- gazdaság információja szerint egyébként nyomozói, hatósági jogosítványok megszerzésére törekszik az APEH. Aszmann József nem hárítja el a feltételezést, mondván, a dolguk igencsak könnyebb lenne így az ellenőrzés terén:- Ma, ha kimegyünk mondjuk K. Jánoshoz, nyugodtan az el­lenőrzést végző szemébe mond­hatja, hogy ő nem is ő. Még ak­kor is, ha tudjuk, hogy igenis K. Jánossal van dolgunk - hiszen igazoltatni nincs jogunk az ille­tőt. Vagy egy másik példa: ha kiszállunk ellenőrzésre, azt jó előre egyeztetjük az ügyfelekkel. Házkutatási jogunk nincsen. S mire kiérünk, az illető eltünteti a bizonyítékokat... Ebből fizetjük a pártokat is Legyen mindez az APEH baja - gondolhatnánk, az érem másik oldala viszont egyre ke­vésbé tetszetős: a költségvetési - tehát adóbevételekből szár­mazó - pénzekből gazdálkodó intézmények, kórházak lassacs­kán a csőd szélére kerülnek. (Igaz viszont, hogy például a csökkenő népszerűségnek „ör­vendő” pártok is a költségvetés terhére szavazzák meg saját, eu­rópai szinten sem elhanyagol­ható, éves állami támogatásukat a parlamentben. Ami, ugye, megint más megvilágításba he­lyezi mindezt. Főként, ha mond­juk a német Alkotmánybíróság határozatát vesszük alapul, mely már jó néhány évvel ez­előtt alkotmányellenesnek mi­nősítette a - hazánkban jelenleg is virágzóval megegyező, azóta megszüntetett németországi - gyakorlatot. Szóval, van mit megfontolni adófizetési ügyben . ..) Mindent összegezve: az adó­zási morál egy-egy társadalom­ban sok mindentől függhet. Az állam feladata nyilvánvalóan a közpénzek előteremtése - hi­szen a polgárok többek között ezért is hozták létre, és tartják fenn. Ennek a feladatnak a végzé­sére viszont az állam létrehozta és fenntartja az APEH-et. Mely viszont immár az állampolgárt ellenőrzi: vajon teljesíti-e az egykori „társadalmi szerződés­ben” vállalt kötelezettségeit? S a kör itt be is zárult. Végső soron, előbb-utóbb minden visszaüt ránk. (Kire jobban, kire kevésbé: ez persze már ügyes­ség kérdése is.) Pauska Zsolt Évente mintegy 2,5 millió ember veszíti életét balesetek­ben, egymillióan pedig gyil­kosság vagy öngyilkosság mi­att halnak meg - olvasható az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által Genfben kiadott jelentésben. Az öngyilkosságok arányát tekintve még mindig a magya­rok vezetnek: a WHO-adatok szerint százezer magyar férfi közül 48,4 követ el öngyilkos­ságot, a nők esetében ez az arány 14,6. A magyarok után a finn (41,7) és a volt Szovjetuni­óbeli (32,4) férfiak következnek az öngyilkosok gyászos világ­listáján. A nők esetében a második he­lyet a szingapúriak (12,3), a harmadikat pedig a dánok (11,5) foglalják el. A magyarok még egy statisztikai kategóriá­ban állnak az élen: közülük hal­nak bele legtöbben zuhanás vagy esés következtében el­szenvedett sérülésekbe. Száze­zer magyar lakosra számítva 24,4 férfi és 16,9 nő veszti így az életét. A WHO-jelentést ismertető AP hírügynökség szerint a leg­frissebb adat 1990-es, ám né­hány ország 1987 óta nem közöl információkat a nemzetközi egészségügyi szervezettel. Más­felől a WHO a háborús halále­seteket sem vette figyelembe. Az egészségügyi világnap al­kalmával kiadott jelentés szerint az iparilag fejlett országokban a fiatal férfiak és nők tekintetében a sérülések jelentik a leggyako­ribb elhalálozási módot. Az emberölések számát ille­tően Saint Lucia vezet a vi­lágon. A karibi szigeten száze­zer ember közül évente 22,6 vá­lik gyilkosság áldozatává. Má­sodik és harmadik helyen Ecua­dor és Peru szerepel 21,8 embe­röléssel. Ebben az összesítésben az Amerikai Egyesült Államok a hetedik helyen áll: 100 000 lakosra 13,3 gyilkosság jut. A WHO szerint évente 30 000 amerikait gyilkolnak meg, ami tízszerese a nyugati országok rátájának. Évente 700 000 ember veszíti életét az autósztrádákon történt balestekben. A sebesültek száma 10-15 millió. A halálos kimenetelű közle­kedési balesetek száma növeke­dőben van a fejlődő országok­ban, Kelet-Európábán pedig ki­emelkedően. Etiópiában minden tízezer személygépkocsira 150 halále­set jut (a szegény afrikai or­szágban csak minden ezredik embernek van autója.) A világ leginkább motorizált országá­ban, Amerikában (771 autó 1000 emberre) alig 2,5 haláleset esik 10 000 autóra. A WHO megállapítása sze­rint nagyon sok baleset és sérü­lés okozója az alkohol. New Yorkban például az öngyilkos­ságok 30, az emberölések 40 és a halálos kimenetelű közúti bal­esetek 70 százaléka tudható be szeszesital fogyasztásának. A minőségi italok mindenhol eladhatók A borban van igazság és üzlet is Az igényes piac is nyitott a minőségi borok előtt Az előre látható borválság kibontakozásának időszaká­ban, tavaly július 1-jén indí­tották útjára a villányi szék­helyű Szőlő és Bor Kft.-t. A Pannonvin Rt. tulajdonában lévő gazdasági társaságot leg­főképpen azért hozták létre, mert a csődbejutott élelmi- szeripari nagyvállalat mentve a menthetőt - meg­próbálta a még működőképes egységeit „helyzetbe hozni”, önálló vállalkozással biztosí­tani számukra a nyereséges gazdálkodás lehetőségét. A Pannonvin valamikori vil­lányi gazdaságból alakult korlá­tolt felelősségű társaság 300 hektár szőlőterületet, pincét, va­lamint palackozó üzemet örö­költ, szőlőtermelésre, szőlő- és borfelvásárlásra, valamint bor­kereskedelemre szakosodott. A vállalati adósságokból megkap­tak 210 milliót, ami már eleve nagy terhet jelentett a vállalko­zásnak, amelynek alapját csak igen szigorú gazdálkodással le­hetett megteremteni. Ráadásul az év közbeni átalakulás meg­zavarta az amúgy is zilált álla­potban lévő termelő-felvásárló kapcsolatot. Ezen a helyzeten igen sürgősen kellett változ­tatni, hiszen szüret előtt már mindenki tudni szerette volna, hová tudja eladni szőlőjét, egyáltalán érvényesek még az év elején kötött szerződések. Nehéz helyzetből startoltak tehát, de - mint ahogy azt Óhe­gyi János, a kft. ügyvezető igazgatója elmondja - végül is sikeresnek könyvelhetik el az elmúlt évet. Terveik szerint 150 millió nettó árbevételt kellett volna elérniük, ezzel szemben 210 milliót kasszíroztak, amelyből már szerény, 600 ezer forintos nyereséget is elköny­velhettek. Persze dicsekvésre semmi okuk, hiszen ebből a gazdaság­ból ügyes marketing akciókkal, a termelés racionalizálásával, a piac igényeinek megfelelő ter­mékstruktúra kialakításával többet is ki lehet hozni. Azt az igazgató is elismeri, a nagy tö­megben gyártott, folyó borként vagy palackozva felkínált kommersz borokat vissza kell szorítani, s a nemzetközileg is ismert, minőségi villányi vörös borok exportját kell növelni. Tavaly is leginkább a külföldre szállított termékek hasznából sikerült a felszínen maradniuk, az idén pedig az összetermelés 30 százalékát szánják exportra. Óhegyi János szerint az eddigi üzletkötések erre alapot is ad­nak. Hogy csak egy példát em­lítsünk: a vörös bort kedvelő Angliába 1992-ben 40 ezer kar­ton palackos bort szállítottak ki, az idei megrendelésük ennek csaknem négyszerese, 150 ezer karton. A nyugat azonban nagyon igényes piac, a bor minőségével ugyan nem volt baj, annál in­kább a csomagolással. A villá­nyi gazdaságban- éppen ezért már tavaly megkezdték az új ar­culat kialakítását, új formájú pa­lackokba töltik a vörös nedűt, szakavatott grafikusokkal ter­veztették meg az üvegeken lévő ismertetőket. Igyekeznek min­den olyan seregszemlén részt venni, ahol bemutathatják ter­mékeiket, ebben az évben önálló kiállítási standdal jelent­keznek a new-yorki és a londoni borvilágkiállításon. A kft. irányítói úgy tartják, a borban még mindig jó üzlet van, meg lehet élni belőle. Per­sze az sem jött rosszul a vállal­kozásnak, hogy az örökölt 210 milliós hitelt a Magyar Hitel Banknak kamatos részletekben 6 év alatt kell visszafizetni. Azt viszont még nem tudják, mit fog eredményezni a tulajdonos- váltás. A Pannonvin adósságai­nak nagy részét ugyanis átvál­lalta a hitelkonszolidációs alap, a Szőlő és Bor Kft. vagyonának 73 százaléka szintén az alaphoz került. A környék termelőinek viszont már nincs mit aggód­niuk: az idén is 6 ezer tonna szőlőt vásárolnak fel. B. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents