Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-13 / 100. szám
6 aj Dunántúlt napló 1993. április 13., kedd Erősítés a német keleti határon Az idei év első három hónapjában Németország keleti határain közel 13 ezer illegális határátlépőt fogtak el. Tavaly egész évben 30 ezer ember bukott le a zöld határon, a lefülelt ember- csempészek száma pedig 218 volt. Ezt a Die Welt című bonni napilap közölte a keleti határőrség berlini központjára hivatkozva. A lap értesülése szerint a megnövekedett feladatok miatt megerősítik a keleti határőrizeti szerveket, de ez egyelőre csupán annyit jelent, hogy még több írnokot alkalmaznak: öt- venen máris szolgálatba léptek. Április 15-ével újabb kétszáz kisegítő munkatársat vesznek fel, június elsején további 300-350-et. Mindez valószínűleg összefügg azzal, hogy Németország szigorítani fogja me- nekültbefogadási gyakorlatát. A biztonságosnak minősített harmadik országba már a határról visszaküldhető az illető, s ilyen országnak számít Csehország és Lengyelország is. A készülő szigorításokkal magyarázható, hogy az év első három hónapjában tovább növekedett a Németországba áramló menedéket keresők száma: mindenki megpróbálja kihasználni a kapuzárás előtti utolsó pillanatot. Fenyegetünk valakit? Kis ország vagyunk - mondjuk, írjuk lépten-nyo- mon, essék szó akár gazdasági, kereskedlemi lehetőségeinkről, a magyar piac korlátozottságáról vagy a nemzetközi ügyekben játszható szerepünkről. Az sem jellemző, hogy a magyar vezetők hajlamosak lennének túlzásokba esni, ha katonai potenciálunk kerül szóba: nemigen akad olyan összevetés régiónk országaival, amely ne a mi hátrányunkat jelezné. Miért a sok aggódás a „gyanús magyar szándékok” miatt? Miért érződik néha ma már nemcsak bukaresti, hanem belgrádi vagy pozsonyi kijelentésekből is az, hogy valamiféle fenyegetést éreznek ki a magyar politikából? A kinyújtott kéz politikáját folytatjuk - fogalmazott a minap egyértelműen Jeszenszky Géza külügyminiszter, ám a deklarációk - tapasztalhatjuk - nem mindig oszlatják el a gyanakvást.Helsinki elvek ide vagy oda, Romániát nem elégíti ki az alapszerződésükben javasolt magyar formula a határok erőszakos megváltoztatásának tilalmáról. Me- ciar szlovák elnök ha nem is fenyegetést, de „nyugtalanító tényt lát a tervezett, 800 millió dolláros orosz fegyver (jórészt pótalkatrész) behozatalban. Jogosak ezek a fenyegetettség-érzések? Vagy csupán eltúlzott, mesterségesen felfújt problémákkal állunk szemben? Esetleg olykor a magyar lépések vagy nyilatkozatok tűnnek „félelem- keltőnek”? De akaratlanul az is eszébe jut az embernek, vajon az ország címére olykor külföldről elhangzó zord nyilatkozatok nem inkább belpolitikai használatra szolgálnak-e a „fenyegetett” országokban? A jelek sokszor erre utalnak. De arra is, hogy ez régi, de a hazai problémák megoldására igazán még sehol be nem vált „recept”. Szegő Gábor Kétéves egyeztetés után április 14-én kerül az Országgyűlés elé a törvényjavaslat Baranyai képviselők a kisebbségek jogairól A három együttélő nemzetiség szobra Mohácson Aligha van még egy olyan megye, amelynek lakosságát annyira érintené a nemzetiségek és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény, mint éppen Baranya, ahol a nemzetiségi népesség aránya többszörösen meghaladja az országos átlagot. Ez a törvény két éves egyeztetés után és a hat parlamenti párt megállapodása nyomán - ahogy azt törvényjavaslat előterjesztőjétől, Nagy Ferenc József tárca nélküli minisztertől hallhattuk - április 14-én kerül az országgyűlés elé részletes vitára. S mivel a pártok között létrejött a konszenzus, talán nem merész prognózis, hogy a törvény még a parlament nyári szünete előtt megszületik. E törvényjavaslat kapcsán nem túlzás tehát azt állítani, hogy különösen időszerű, nagy jelentőségű, nemzetközi vonatkozásokkal is bíró témája volt a pécsi Lenau Házban tartott sajtóbeszélgetésnek, amelyen hat baranyai országgyűlési képviselő vett részt: Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter (FkgP), Pap András és dr. Bíró Ferenc (MDF), dr. Wekler Ferenc és Werner József (SzDSZ), Trombitás Zoltán (FIDESZ). A törvény jelentősége A baranyai képviselőknek hagyományos vitafórumán ritkán fordult ez eddig elő, mint most legutóbb, hogy résztvevők a főbb kérdésekben többnyire közeli, vagy azonos álláspontot foglaltak el, de az esetenként eltérő nézetek sem mutatkoztak végletesen szemben állónak. Más-más módon ragadták meg például a képviselők a tervezett törvény jelentőségét. Nagy Ferenc József örömét hangsúlyozta, hogy a hat-párti egyeztetés eredményeként részletes vitára lehet beterjeszteni a törvényjavaslatot. Annak a reményének is hangot adott, hogy a pártok között létrejött konszenzus révén a részletes vita nem fog hosszan elhúzódni, s így az eddigi időveszteségből visszanyerhető valami és májusra megszülethetik a törvény, amelyet már türelmetlenül várnak nemcsak itthon, de külföldön is. Ezzel kapcsolatban rámutatott: a törvény remélt hatásai, következményei közül azt, hogy a szomszéd államoknak is követik a példáját, most már nem kellene tovább tupirozni, mert az a feladat azoknak az országoknak a dolga. A miénk pedig az, hogy a hazai kisebbségeink valójában úgy érezzék, mint ahogy az Alkotmányra hivatkozva szerepel a törvényjavaslat szövegében: államalkotó, államépítő tevékeny polgárai az országnak. Egy állameszmény körvonalai Hasonló véleményt hangoztatott Pap András is. Mint mondotta, számára a törvény első és legfontosabb eleme, hogy abban egy nagyon fontos állameszmény körvonalai látszanak, amely példát állítva elismerten államalkotónak deklarálja a kisebbségeket. Utalt arra is, hogy ennek Magyarországon Szent Istvánig kimutatható történelmi hagyományai vannak. Dr. Wekler Ferenc az egész mostani törvénykezésben viszont azt tartotta legfontosabbnak, hogy a jelenlegi támogatás mértékét meghaladó anyagi fedezetet is sikerült felszabadítani nemzetiségi célra, s nemcsak a deklarációk jelennek meg. Dr. Bíró Ferenc a törvény kiemelkedő jelentőségét abban látta, ami az óriási létszámú hazai cigányság minősítésével függ össze. A cigányságot ugyanis eddig etnikumnak kezelték, gyakorlatilag nem számított nemzetiségnek, holott mind számarányában, mind az aktívan anyanyelvűket beszélők számát tekintve a legjelentősebb kisebbség Magyarországon. A törvényjavaslat előremutató, mert végre jogilag rendezi a cigányok helyzetét. A többi nemzetiség körében - különösképpen a németeknél - a törvényi rendezetlenség ellenére is folyamatként már régebben megindult az egyesületek szerveződése, gyakorlatilag senki sem gátolta ezt, mint ahogy azt sem, hogy anyanyelvűket tanulják, külön iskolát létesítsenek. A javaslat szerint a tövény most ugyanezeket a jogokat garantálja, de a legnagyobb létszámú kisebbség számára is. A szociális problémák és a nemzetiségi kérdés A kérdések kérdése, hogy hogyan lehet majd a törvényben garantált jogokkal élni, milyen tartalommal lehet majd megtölteni a kereteit. A beszélgetés során többször és sok oldalról megerősíttetett véleményként hangzott el: ez főként a nemzetiségek öntevékenységén, önszerveződésén, s nem utolsó sorban az anyagiakon múlik. Éppen dr. Bíró Ferenc vetette fel a cigánysággal kapcsolatban, hogy az kulturális színvonalában messze elmarad a többi nemzetiségtől. Ezt a legsúlyosabb nemzetiségi problémának minősítette abban a vonatkozásban, hogy vajon a cigányság milyen határig és milyen gyakorlati tartalommal tudja megtölteni a jogi kereteket. Lehet-e például számukra anyanyelvi oktatást biztosítani? Pap András ehhez a témához csatlakozva azt fejtegette, hogy bár nem szívesen használja ezt a kifejezést, de végül is mégiscsak arról van szó: kísérletként demokratikus lehetőség elé állítunk egy közösséget. Ugyanakkor a világban mindenütt ismeretes: bizonyos szociális szint szükséges ahhoz, hogy a demokratikus intézményrendszerek működni tudjanak. E törvény gyakorlati megvalósulásához az is alapfeltétel, hogy a rossz helyzetű kisebbségek anyagi felemelkedése is megtörténjen. Dr. Wekler Ferenc a probléma felvetését jogosnak tartotta, viszont azt a meggyőződését hangoztatta, hogy a nemzetiségi törvénynek nem az a feladata, hogy szociális kérdéseket oldjanak meg vele. A cigányság képviselőinek nagy része ugyan éppenséggel a ne- mezetiségi törvénytől várja a cigányság szociális problémáinak megoldását, ugyanakkor ezt ez a törvény nem tudja vállalni. Többségi kisebbség, kisebbségi többség Dr. Bíró Ferenc egy a sajátos problémára is felhívta a figyelmet: több olyan nemzetiségi település van éppen Baranyában, ahol az országban abszolút többségben lévő magyarok éppenséggel kisebbségnek számítanak. A kisebbségi önkormányzatisággal és a saját képviseleti joggal ilyen furcsa paradoxonokat is teremtenek majd a tövény egynéhány rendelkezései. Előfordulhat, hogy egyes településeken a kisebbségi sors a magyarokat érinti. Azokban a településekben, ahol a nemzetiségek élnek többségben, kisebbségi ön- kormányzatuk valójában a tényleges önkormányzatiságot is vállalhatja, hiszen nyilvánvalóan ők alkotják majd az ön- kormányzati testület nagyobb részét. Az ott lévő magyaroknak lehetőségük lesz-e arra, hogy ragaszkodjanak az anyanyelvi oktatáshoz? Azt, hogy ebből feszültségek is támadhatnak, csak elvi síkon vetette fel, mint aminek eshetőségéről mégis csak kell beszélni. Dr. Wekler Ferenc ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy amennyiben az a hat-párti egyeztetés eredményeként született megállapodás belekerül a törvénybe, amely szerint, ha nyolc szülő igényli, be kell vezetni a nemzetiségi anyanyelvi oktatást, ez egyértelmű válasz lesz a felvetett kérdésre. Ez minden nemzetiség esetére érvényes, s akkor is így kell, hogy legyen, ha egy adott településen a magyarok élnek kisebbségben. Kulturális autonómia A baranyai képviselők disputájában tulajdonképpen egyedül dr.Wekler Ferenc fejtette ki szinte globálisan az észrevételeit a törvényjavaslattal kapcsolatban. Némi helyzeti előnnyel is bírt, hiszen az SZDSZ képviseletében résztvevője volt a hatpárti egyeztetésnek. Az ott elfogadott, vagy elvetett megállapodásokra is kitért. A törvényjavaslat legnagyobb problémáját abban látta, hogy az egyértelműen a települési önkormányzatok feladatává akarta tenni a létrejövő helyi kisebbségi önkormányzatok és az országos ön- kormányzatok működésének biztosítását. Ez elfogadhatatlan kényszer és hátrány azon települések számára, amelyekben nemzetiségek élnek. Az SZDSZ kulcskérdésnek tekintette ennek a feloldását, de kompromisszumok során sem sikerült ezt maradéktalanul elérnie. Pártjának álláspontja szerint politikai feszültségek származhatnak abból, ha a helyi kisebbségi önkormányzatok túlzott mértékben vállalnak közigazgatási feladatokat. Elsősorban a kulturális autonómia keretei között kell maradniuk a nemzetiségi szerveződéseknek: a kulturális autonómia intézményeit működtessék, ehhez kapják meg a feltételeket, főképpen állami forrásból. S ne keveredjen össze a települési önkormányzati a helyi nemzetiségi önkormányzati funkcióval. Egymilliárd forintos pénzalap A hatpárti tárgyalásokról szóló beszámolóból kiderült, hogy az SZDSZ kezdeményezésére sikerült elérni, az eddig is gyakorolhatott nemzetiségi jogok aprópénzre váltásához az eddigieknél lényegesen több anyagi fedezetet lesz, ha a megállapodást az országgyűlés is elfogadja. A valószínűsíthető viták, feszültségek megelőzésére olyan javaslat született, hogy a kisebbségi önkormányzatok legyenek a címzettjei a nemzetiségi iskolák, óvodák fenntartásához nyújtott állami normatíváknak. Ezen felül két év alatt létrejön kétszer 500 millió forint összegű alap, amelyet a nemzetiségi önkormányzatok beindulásához, intézményi rendszerük biztosításához használhatnak fel a települési önkormányzatok. Nem talált viszont elfogadtatásra az a javaslat, hogy magasabb arányú személyi jövedelemadó-visszatérítésben részesüljenek azok a települések, amelyekben nemzetiségek is élnek. Kisebbségi pártok? Teljes volt a jelenlévők egyetértése annak a kérdésnek a megítélésében, hogy van-e létjogosultságuk nálunk a nemzetiségi alapon szerveződő pártoknak? Erről elsőként Werner József fejtette ki véleményét: a nemzetiségek nemzetiségi alapon ne alakítsanak pártot, függetlenül attól, hogy erre a törvényben - alkotmányos jog is - lehetőséget kell adni. A képviselő különösképpen veszélyesnek minősítette a nemzetiségi alapon való politizálást, s azt olyan megoldásnak nevezte, amihez csak végszükség esetén lehet nyúlni. Ilyen helyzet pedig nincs most Magyarországon. Pap András is hasonlóképpen nyilatkozott, rámutatva, hogy ez nálunk nem megoldás. A szomszédos országokban a magyar nemzetiségnek pártként való fellépése is csak a hátrányos megkülönböztetésükből fakadó kényszer. Trombitás Zoltán szerint is nagyon rossz irány lenne, ha a pártosodás felé haladnának a nemzetiségek, hiszen attól, hogy valaki német, horvát, szerb, szlovák, román vagy cigány, még bárhol elhelyezkedhet a politikai skálán. Parlamenti díszképviselet Tökéletesen azonos álláspontot foglaltak el a honatyák abban is, hogy a nemzetiségek számára sok haszna, értelme nem lenne a törvényjavaslat szerinti parlamenti képviseletüknek. Tizenhárom helyen osztozhatnának nagyjából létszámuk arányában, de sem egyenként, sem összeségükben nem számítanának politikai tényezőnek. Fennállhatna annak a veszélye - ahogy erre Trombitás Zoltán utalt -, hogy kénytelenek lennének parlamenti pártfrakciókhoz csatlakozni, amiből a megosztásuk következne: képviselőjük alapján kormánypárti, illetve ellenzéki nemzetiségek alakulnának ki. Nagy Ferenc József a nemzetiségi képviselők pártok által való kisajátításának a lehetőségét említette veszélyként. Egyebek közt azért is előnytelen lenne a nemzetiségek efféle díszképviselete a parlamentben, mert annak jelenlegi összetételében a különböző pártok soraiban most 20 nemzetiségi képviselő található. Mint ahogy dr. Wekler Ferenc rámutatott: akik komolyan gondolják a politikai szereplést, azok a jelenlegi választási rendszerben is indíthatnak nemzetiségi jelöltet. Egyebekben a nemzetiségek képviseletét a kisebbségi szószóló intézményének létrehozásával látja megoldhatónak. Hasonlóan nyilatkozott Trombitás Zoltán is, megemlítve azonban, hogy ehhez meg kellene előbb alkotni az ombudsmann-tör- vényt, az pedig csak az Alkotmány módosításával születhet meg. Ő egyébként nemzetiségi minisztérium felállítását is elképzelhetőnek tartja. Pap András szerint viszont a kétkamarás parlament létrehozása lehetne az ideális megoldás a nemzetiségek megfelelő képviseletéhez. Vele együtt Nagy Ferenc József miniszter is megerősítette: az erről való gondolkodás már a következő parlamenti ciklusban megkezdődhet. Dunai Imre A Lenau-házi sajtóbeszélgetés résztvevői Fotó: Szundi György
