Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-09 / 97. szám

1993. április 9., péntek új Dunántúlt napló 9 Mennyit politizáljon az író? Konrád György hatvana­dik születésnapjának megün­neplése alkalmat adott, hogy megvitassanak egy fontos kérdést: mennyit politizáljon az író? (Feltehető, hogy a „mennyit”) minőséget, és nem mennyiséget jelent.) Az ünnepi vitát a házi­gazda, Farkasházy Tivadar nyitotta meg. Konrád György kellemes, mély zengésű hangjával a tőle megszokott nyugodt modorban válaszolt. Őszinte­ségére jellemzők, hogy szó szerint idézett egy neki kül­dött levélből: „Maga dülledt szemű, fasiszta zsidó, menjen már el Izraelbe!” Ezt Konrád éppen olyan fölényes nyuga­lommal adta elő, mint aho­gyan vázolta álláspontját, és beszélt a PEN-beli szerepé­ről, a kongresszus helyének megválasztása nehézségeiről. Az élénk, érdekes vitában Farkasházy a „Hócipő”-stí- lust, Mészöly Miklós a ko­moly irodalmat képviselte. „Hittem és féltem - vallotta meg őszintén - az Aczél-kor- szak alatt”. Annak idején, a „legvidá­mabb barakkban” a szocia­lizmust kellett lakályosabbá tenni, a vöröset „bíborosítot- ták”, most a „demokrácia otthonosabbá tétele” volna a feladat. Ez a felfogás körvo­nalazódott a mindvégig érde­kes vitában. K. T. A. Rangadó vagy helyosztó? Rághatják a ceruza végét a politikai totó kedvelői, mit tippeljenek a Torgyán-Bo- ross mérkőzésre. Mert a meccs háromesélyes. A kis­gazda miniszterelnökjelölt heves támadást indított a rendőrség legfőbb vezetőinek megengedhetetlen üzelmei okán - a kormány „erős em­bere” azonban megőrizte há­lóját a góltól. A törvényho­zók -igaz, jószerével a tar­tózkodók révén - kiszavazták önmagukat a partjelző vagy a bíró szerepéből, az ügy ki­vizsgálása most már a leg­főbb ügyészre vár. Rangadó vagy helyosztó? Lassan kezdjük megszokni, hogy nincs béke a közéleti olajfák alatt, s hajiunk arra, hogy kézlegyintéssel intéz­zük el a politikai csetepaté­kat. Most azonban sajnos nem a „tizenkettő egy tucat” kategóriájába tartozó konflik­tusról van szó. A csatározás ugyanis az ország belső nyu­galmáért, rendjéért felelős belügyi, rendőri szervek kö­rül zajlik. Senki számára nem lehet közömbös, hogy köz- biztonságunk letéteményesei a pártatlanság talaján, a tör­vényesség keretein belül mű­ködnek vagy sem. Persze az is túlzás, hogy ezen az ügyön áll vagy bukik a rendszervál­tás sikere, holnapi reménye­ink megvalósulása vagy szer- tefoszlása. Nem mindent el­döntő rangadóról, de nem is afféle tét nélküli mérkőzésről van tehát szó. Partvonalon kívülről...? A direkt-politikától elfordu­lok vélhetik úgy, hogy nyüs­tölje kedvére egymást kis­gazda és MDF-es, pártelnök és belügyminiszter, ellenzék és koalíció ... Az azonban a lelátóról is kivehető, hogy keményedik a játék, kezde­nek „vérre” menni a mérkő­zések. Bajnok Zsolt Profi vállalkozók profi kampánya Kiskunsági tanulságok Nagy Tamásnak, az Agrár- szövetség és a Köztársaság Párt közös jelöltjének a győzelme a vasárnapi kunszentmiklósi idő­közi választáson legfeljebb azoknak a politikusoknak és po­litológusoknak a számára lehe­tett meglepetés, akik makacsul hirdetik, hogy a jelenlegi hat parlamenti párton kívül mások számára nincs esély a követ­kező választásokon sem. Ideológiai viták helyett Furcsa módon nem akartak tudomást venni például arról, hogy Palotás János Köztársa­ság Pártjával tavaly ősszel olyan párt jött létre, amelyet a politikai népszerűségi listák egyik állandó éllovasa vezet. Palotás meg tudta őrizni a ta­xisblokád napjaiban kivívott népszerűségét. Van, aki ezt - a vonzó megjelenés mellett - csak a demagógiának tulajdo­nítja, de végül is a demagógia is a politikai kampányok bevett eszköze, és e téren nálunk is aligha vethet bárki is bármit a másik szemére. Másrészt vi­szont 1990 őszén Palotás János egy kiélezett helyzetben árult el politikai kvalitásokat, s ezért neki sokan elhiszik azt, amit va­lójában szeretnének elhinni, de amit másoktól - bármilyen ok­ból kétkedve fogadnak. Elhiszik neki hogy nem ideológiai viták­kal, „gyűlöletfélórákkal” akarja az időt tölteni, imponál, ahogy hirdeti, hogy lehet fel- emelkedés Magyarországon, jó bízni a vállalkozóknak megígért hitelekben és adókedvezmé­nyekben, a rászorulóknak ígért szociális gondoskodásban. Egy profi vállalkozó profi kampánya „adja el” a szakszerűség, tárgy- szerűség politikai jelszavait - néhány évvel idősebben, gya­korlati tapasztalatokkal vérte- zettebben, ezért megbízhatób­ban, mint a hasonló imázsra tö­rekvő fideszesek. Felkészült szakemberek Politikai profizmusát - és ideológiai előítélet-mentességét- bizonyította Palotás, ahogy partnerként megtalálta az Ag­rárszövetséget és annak elnökét, Nagy Tamást. A rendszerváltás „hajnalán” - a néhai MSZMP-s reformkörökkel párhuzamosan- alakult agrár-reformkörökből 1989 decemberében jött létre az Agrárszövetség. A vidéken nagy befolyású agrárértelmiség, elsősorban a tsz-vezetők új, 40-es éveibe lépő nemzedéke alkotja, amelyet nem terhel az erőszakos tsz-szervezés, amely már nem megbízható kinevezet­tekből, hanem felkészült szak­emberekből áll. S mint ilyenek természetesen nemcsak a ko­rábbi évtizedek politikai indítta­tású, centralizált „szocialista” nagyüzem-szemléletével, ha­nem a nem kevésbé ideologi­kus, múltat idéző kisparaszti el­képzelésekkel is szembenáll- nak. Az Agrárszövetség az 1990-es választásokon Buda­Nagy Tamás pesten nem indult, s ezt később nagy taktikai hibának értékel­ték, mert valószínűleg ezen múlt, hogy nem sikerült elérni a parlamentbe kerüléshez mini­málisan szükséges 4%-os kü­szöböt. így a területi listákon országosan 154 ezer szavazatot - 3,13%-ot - szerzett az Agrár- szövetség. A párt kilenc me­gyében végzett az 5- 7. hely va­lamelyikén, „másfél” jelöltje pedig egyéni képviselőként szerzett mandátumot. Vargáné Piros Ildikó Fehérgyarmaton ju­tott mandátumhoz. A „fél” mandátum Wekler Ferencé, akit Mohácson az - általa alapított - Faluszövetség és az Agrárszö­vetség közös jelöltjeként válasz­tottak meg, s aki később a sza­baddemokratákhoz csatlako­zott. Figyelmeztető jel Nagy Tamás - és Palotás Já­nos - kunszentmiklósi győ­zelme mindenekelőtt annak kö­szönhető, hogy az urnákhoz tudtak csábítani olyanokat is, akik tavaly ősszel távol marad­tak. E kiábrándult, ellenzéki „hangoltságú” szavazópolgárok mellett az Agrárszövetség és a Köztársaság Párt jelöltje felte­hetőleg elfogadható volt olya­noknak is, akik az első forduló­ban kormánypárti jelöltre sza­vaztak, s nem akarták, hogy vé­gül a favorit szocialista induló győzzön. A MSZP támogatásá­val ringbe szálló Komáromi Ist­ván ugyanis ősszel mindkét for­dulót nagy fölénnyel nyerte, s első volt két héttel ezelőtt is, de az alacsony részvételi arány mindháromszor elütötte a man­dátumtól. A Nagy Tamás és Komáromi István által együtte­sen elért 72,5 százalékos szava­zati arány figyelmeztető jel kell legyen azok számára, akik még mindig kommunistázással, „vö­rös bárózással” próbálnak tá­mogatást szerezni. Az külön pofon a kormány- koalíció számára, hogy Bemáth Balázs Torgyán-hű, ellenzéki kisgazda. A három kormány- párti jelölt - KDNP, MDF és If­júsági Demokrata Fórum - megalázó vereséget szenvedett, s az, hogy az első forduló után visszaléptek, felkeltette azt a gyanút, hogy valójában a máso­dik fordulóban híveik távoltar­tására, s ezzel a választás ér­vénytelenné tételére töreksze­nek. Kiderült továbbá az is, hogy a liberális pártok gyakor­latilag nincsenek jelen a Kis­kunságban. Az SZDSZ a tavalyi 4,3% után most már nem is pró­bálkozott. Folytatódik a tendencia A Bács-Kiskun megye 4. számú választókörzetében va­sárnap elért eredmény összes­ségében megerősítette az elmúlt két év időközi választásainak tendenciáit, tehát a kormánypár­tok rohamos térvesztését. 1991 áprilisában Budapest-Erzsébet- városban a szocialista Fiiló Pál, 1992. júniusban a kisbéri kör­zetben az ugyancsak MSZP-színekben induló Keleti György győzött. Tavaly május­ban Békéscsabán az SZDSZ-es Lukovics Éva szerzett mandá­tumot (itt Kádár Béla miniszter csak harmadik lett.) A „kakukk­tojás” 1991 szeptemberében Kupa Mihály akkori pénzügy- miniszter szerencsi győzelme volt, de ez sokkal inkább sze­mélyes vonzerejének, mint - a közelmúltban megtagadott - MDF-támogatásnak volt kö­szönhető. S még egy érdekes­ség: sehol egy fideszes. Hajdú András Április 3-án, szombaton Debrecenben az Aranybika Szállóban tartotta ülését a kormány. A debreceniek virágkosárral fogad­ták a kormányfőt. A parlament „nehéz emberei” Kétségtelen, hogy a magyar parlament legérdekesebb cso­portja a függetleneké, ahol együtt ül a tűz és víz. Hogy egyebet ne mondjunk: Dénes Jánostól Pozsgay Imréig a poli­tikai paletta úgyszólván minden árnyalata jelen van!- A függetlenek parlamenti csoportja sok tekintetben eltér a hat politikai pártétól - mondja dr. Fodor István, a függetlenek frakcióvezetője - Alapvetően abban különbözünk, hogy a mi képviselőink politikailag is füg­getlenek egymástól. Hozzászó­lásokban, vitákban, önálló in­dítvány tárgyalásánál, vagy a módosító indítványok • során semmilyen kérdésben nem ala­kítunk ki többségi álláspontot. Együttműködésünk kizárólag technikai jellegű részletekre szorítkozik.-Minden képviselő csoport­nak van elnöksége. A függetle­neknél?- Nálunk nincs. Egysze- mélyben vagyok az elnök.- A képviselőház első ülésén, csak öten képezték a függetle­nek csoportját, ma már húsz fö­lött van a létszámuk. Nem kö­zömbös sem a kormánynak, sem az ellenzéknek, hogy adott eset­ben ezek a képviselők miként szavaznak.- Ez igaz. Hatpárti egyezte­tésről van szó, akkor hetediknek mi is ott vagyunk. Példa erre a honvédelmi alapelvek egyezte­tése, vagy legutóbb az Oroszor­szágból és Németországból vá­sárolandó fegyverek ügye.- A függetleneknek 11 ál­landó és 2 rendkívüli bizottság­ban van képviselőjük. Rendsze­resen részt vesznek a bizottsá­gok munkájában?- Véleményem szerint a pár­tok képviselői a bizottságokban egy kicsit túlzottan is a pártjaik álláspontját képviselik. A füg­getlenek helyzete szerencsé­sebb e tekintetben, mert ők mindenkor a saját maguk szak­mai álláspontját képviselik. Ugyanez vonatkozik a Házbi­zottságban végzett munkára is, ahol azért kardinális kérdések is napirenden vannak.- Annyira laza a csoport szervezete, hogy nincs is frakció ülésük?- Minden hétfőn, az ülésszak előtt tartunk csoportülést, ahol mindenki beszámol a saját bi­zottságában történtekről. Mint tudjuk, az országgyűlésen is­mert a vezérszónoki rendszer, amikor egy bizonyos törvényja­vaslatról a frakciók képviselői kifejthetik álláspontjukat. Mi ezeken a hétfői megbeszélése­inken döntjük el, hogy ki szólal­jon fel részünkről. Nyilvánva­lóan azt a társunkat bízzuk meg ezzel, aki a legjobban ért az adott témához és így kifejtheti szakmai álláspontját.- Egymásközti beszélgetése­ken gyakran úgy emlegetik a függetleneket, mint a Képvise­lőház „nehéz embereit”.- - Van is ebben valami! Ed­dig 16-an ültek át hozzánk a hat párt soraiból. Nyilván ezek mindegyike valamiféle konflik­tusba került pártjával. Vagy azért, mert karakteresebbek, vagy azért, mert kevésbé tole­ránsak, egy kissé „nehezebb” emberek, mint a többiek. Koós Tamás / • • AVU-válasz a kereszténydemokratáknak Se pénz, se érdeklődés Szinte az egész élelmiszer­ágazat rendkívül nehéz pénz­ügyi helyzetben van, a még nem privatizált egységek túlnyomó­rész jelzáloggal terheltek, a cé­gek a hitelezők kezében van­nak, a folyamatos termelés biz­tosítása, a forgóeszközök előte­remtése is hitel felvételét igényli. Az élelmiszeripari cé­geket és az új tulajdonosokat egyaránt megnyomorítaná, ha ezen társaságok a termelők tu­lajdonává válnának, hiszen a magyar szövetkezetek nem ren­delkeznek elegendő pénzügyi forrással - mondotta Rácz Ernő, az ÁVÜ ügyvezető igazgatóhe­lyettes az ÁVÜ-ben tartott szűkkörű sajtóbeszélgetésen. Rácz Ernő a Keresztényde­mokrata Néppártnak (KDNP), az élelmiszeripar privatizációs gyakorlatát erősen bíráló állás­pontjára reagált. Ismeretes, hogy a KDNP pontokba foglalta az élelmiszeripar privatizáció­jával kapcsolatos kifogásait. Ezek között kiemelt helyen sze­repel a hazai tulajdonlás, ponto­sabban az élelmiszeriparhoz kapcsolódó alapanyag-terme­lők tulajdon szerzésének sürge­tése. A mezőgazdasági termelők egyelőre - és ez ténykérdés - nem rendelkeznek elegendő szabad pénzügyi forrással, már­pedig az élelmiszeripart a jelen­legi helyzetben csak úgy lehet talpra állítani, ha a forgóeszköz forrásainak előteremtésén túl invesztícióra, műszaki fejlesz: tésre is jut pénz - vallja az ÁVÜ igazgató-helyettese -, a mező- gazdasági termelők tulajdonhoz jutását segíti, hogy az élelmi- szeripari cégek privatizációja során az ÁVU-nek húsz száza­léknyi tulajdonrészt kárpótlási­jegy ellenében kell tartalékol­nia. Ezt a keretet azonban mindez idáig a szövetkezetek és a kárpótlásijegy tulajdonosok nem használták ki. Igaz, hogy a kárpótlásijegy Ígérvény rend­szere még nem működik, de fo­lyamatban vannak a szakértői egyeztetések és a kárpótlási hi­vatal tájékoztatása szerint máris 40 milliárd forint értékű ilyen típusú értékpapír van a piacon. Ezzel - ha lenne érdeklődés az élelmiszeripar iránt - a fél élel­miszeripart meg lehetne vásá­rolni - fejtette ki Rácz Ernő. A gabonaiparról elmondta: a kis és közepes kapacitású üze­meket már leválasztották, azok értékesítése megkezdődött. A szakágazat talpra állítását segí­tik, az úgynevezett vagyonvé­delmi ügyek. Ez azt jelenti, hogy a vállalat maga értékesít­heti - az ÁVÜ hozzájárulásával - a vagyonelemet, s a befolyt bevételt saját céljaira használja. Igaz, hogy ezekben az esetek­ben egzisztencia-hitel nem ve­hető igénybe, mert a befolyt be­vétel a vállalathoz kerül és nem az államadósságot csökkenti. A gabonaiparban ennek ellenére megteremtődik a széles hazai tulajdonlás lehetősége. A jelen­legi, egyébként a Földművelé­sügyi Minisztérium által készí­tett és az Országgyűlés Mező- gazdasági Bizottsága előtt meg­vitatott koncepció több regioná­lis társaság létrehozását is ter­vezi. Erre azért van szükség, hogy a magyar gabonaipar megőrizze súlyát a nemzetközi piacon. A tejiparról szólva az ÁVÜ ügyvezető igazgatóhelyettese közölte: francia és osztrák be­fektetők is érdeklődnek például a Budapesti Tejipari Vállalat iránt. Itt sem az a cél azonban, hogy minél hamarabb túladja­nak a BTV-n, hanem, működő­képes szervezetet értékesítse­nek. Amennyiben a Vagyonpo­litikai Irányelvek úgy dönt, az ÁVÜ előnyben részesíti a hazai tulajdonlást, ám erről egyelőre a szervezetnek nincs tudomása, így tehát a hazai tulajdonlás már említett húsz százalékos mértékén felül továbbra is a nyilvános versenyeztetés útján kiválasztott befektetőé lehet a korábbi állami tulajdon. Ugyanez érvényes a hús­iparra, ahol a cégek nagy része már átalakult, ám az érdeklődés a kelendők kivételével - ame­lyeket viszont már megvásárol­tak - gyenge. A konzervipar nagy része fel­számolás alatt áll, a cégek hite­leiket nem tudták fizetni, piaca­ikat elvesztették, a maradék né­hány jól működő tartósítóipari cég iránt viszont van kereslet. Az ÁVÜ azt szeretné, ha az élelmiszeripari cégek privatizá­ciója során minden esetben megtalálná azt a tulajdonost, aki a legjobban működteti a megvá­sárolt vagyont, miközben siker­rel összeegyezteti a mezőgazda- sági termelők és az élelmiszer- gazdaság különböző területein dolgozók érdekeit. Egyetért a hazai tulajdonlás minél na­gyobb arányával, ám ehhez a pénzügyi feltételek megterem­tése is szükséges - mondotta Rácz Ernő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents