Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-09 / 97. szám

10 üj Dunántúli naplö 1993. április 9., péntek Öröknaptár a XIX. és a XX. századra • • On milyen napon született? Két évszázad bármely dátu­máról néhány másodperc alatt megmondhatja, hogy a hét me­lyik napjára esett - a mellékelt új öröknaptár segítségével. A tabella felső sorában a hét nap­jai, alattuk az úgynevezett kulcsszámok sorakoznak. Ez alatt a 7x15 kockából álló táb­lán 00-tól 99-ig az évszámok, az első két tabellán pedig a hó­napok, illetve a napok kulcsz- számai kereshetők ki. Lássunk példát a naptár használatára. Keressük meg mondjuk azt, hogy milyen napra esett 1990. december 6. Az évek táblájáról kikeressük a 90-es szám fölötti kulcsszámot: 1-es. írjuk alá a XII. hónap kulcsszámát a 4-est, végül az adott nap, vagyis 6-ika kulcsszámát a 6-ost. Adjuk ösz- sze a három számot. Az ered­mény: 11. Ha ezt elosztjuk 7-tel a maradék 4, s immár leolvas­hatjuk a tábláról, hogy a 4-es fö­lött a „Cs” betű áll, tehát 1990. december 6 csütörtökre esett. Megtörténhet, hogy az első, második és a harmadik kulcsz- szám összegében a 7 maradék nélkül megvan (13 vagy 21 az összeadás eredménye), ilyen esetekben a keresett nap vasár­napra esik. Még egy fontos sazbály: ha januári, vagy februári dátum napját akarjuk megtudni, ne a szóbanforgó év, hanem az előző esztendő kulcsszámát vegyük figyelembe. Az előző példánál maradva: ne 1990, hanem 1989 kulcsszámával számol­junk. Öröknaptárunk a szökő-, és az 1800-as évekre is használ­ható. Ha múltszázadi dátumot keresünk, azzal a módosítással kezeljük a táblázatot, hogy a ki­keresett kulcsszámok összegé­hez minden esetben adjunk hozzá kettőt. Folyómeder a sivatag alatt A bostoni egyetem geoló­gusa dr. Faruk el-Baz közölte, műholdas felvételek alapján minden kétséget kizáróan meg­állapítható, hogy Kuvait és Szaud-Arábia területén a siva­tagi homok alatt, 700-1600 mé­ter mélyen 11 000 évesre tehető folyómeder húzódik. Azt ugyan ma még nem tud­hatni, hogy mennyi víz maradt a folyómederben, de elképzel­hető, hogy a mederben időnként összegyűlik a környék hegyei­ből lezúduló víz egy része. A felvételek tanúsága szerint két, ma már kiszáradt völgy va­lamikor egymásba kapcsolódva 850 kilométer hosszúságú fo­lyót alkotott, amelynek széles­sége egyes pontokon elérte az öt kilométert is. A felfedezés lehetővé teszi, hogy kutak fúrásával megpró­báljanak vizet a felszínre hozni öntözés céljaira. Másfél óra a túlvilágon - orvosi segédlettel Az orvoslás történetében elő­ször kell pácienseknek átmene­tileg meghalniok, hogy tovább élhessenek. Színhely: Bécs, 2. Sebészeti Klinika. A műtőben a 65 éves Walter R., akinek mell­kasában a főverőér szétrepedés- sel fenyeget. A diagnózis: 9 centiméteres átmérőjű tágulat az aortán.-Az arterioszklerózis miatt deformálódott aortát a lehető leggyorsabban pótolni kell egy mesterséges főverőérrel - jelen­tette be dr. Michael Havel do­cens, ismertetve az új műtéti el­járást. A pácienst rákötik a szív-tüdő-gépre. Egy speciális berendezés a vért hideg vízzel mindaddig hűti, amíg a testhő­mérséklet 12 Celisus fokra nem csökken. A hibernált embernél meg­szűnik az agyműködés: elektro­nikus tevékenységének mérése nulla-vonulatot mutat, akár egy halottnál. Ezután az egész vér­mennyiséget (csaknem 6 liter) a betegből a szív-tüdő-gépbe ve­zetik át. Dr. Havel: „Ekkor az ember gyakorlatilag halott”. A további eseményeket a „Medical Tribune” c. orvosi szaklapban így írta le: „A hűtés csökkenti a sejtanyagcserét. Ezért kell maximum másfél óra alatt - teljes vérhiány mellett, szívműködés és vérkeringés hi­ányában - kicserélni a főűtő- eret.” Walter R. esetében a sebé­szek elválasztották az egész aor­tát a nyaki erektől a hasi elága­zásig. Azután a két metszéshez hozzávarrtak egy speciális anyagból készült, át nem eresztő albuminnal bevont mes­terséges aortát. Ezenkívül a ge­rincvelőt és a hasi szerveket el­látó artériákat a műaortához kapcsolták. Mikor ez csaknem 90 perc alatt megtörtént, a vért vissza­pumpálták a szervezetbe. A férfi a műtőasztalon egészen lassan melegedni kezdett és to­vábbi 70 perc után a hőmérő a normális 36,8 Celsius fokot mu­tatta. Dr. Havel közölte: „Az anyagcserefolyamatok gyógy­szerek nélkül, újra maguktól megindultak és az agy elektro­mos tevékenységét jelző görbe megjelent a monitoron”. Ez a legveszélyesebb operá­ció, amit a sebészek ismernek. 100 operákból 8-nál a gerinc­velő károsodása miatt harántbé­nulások lépnek fel. A bécsi sebészek három év alatt csaknem 300 embert men­tettek meg, akiknek a főverőere különben előbb vagy utóbb megrepedt volna. Óriásbaktérium Akinek eddig kétségei vol­tak, most már egészen biztos lehet abban, hogy a világ legna­gyobb baktériumaként számon- tartott Epulopiscium Fishelsoni, valóban baktérium, nem pedig egy különösen nagyra nőtt amőba. A Nature című brit szaklap legutóbbi számában megjelent cikk szerint ugyanis a biológusok, a baktérium örökí­tőanyagait vizsgálva, perdöntő bizonyítékot találtak erre. Az óriásbaktérium - amely az ausztrál partok mentén honos bizonyos halfajták testében él parazita módjára - fél millimé­teres hosszával mintegy egymil- liószor nagyobb mint az egyéb baktériumok. Riboszómáikban az RNS örökítőanyag vizsgálata viszont immár nem hagy kétsé­get, hogy a rejtélyes óriáskép­ződmény valóban baktérium - közölték kutatásaik alapján ausztrál és amerikai biológusok. Kéthetes a víziló bébi. A mama védelme alatt most tájékozódik a világban. Diepholzban (NSZK) a Stroehen állatkertben várja látogatóit. Mióta van harisnyanadrág? A női harisnyák diadalme­nete 1860 körül kezdődött, amikor néhány merészebb kán­kán táncos hölgy mutogatni kezdte az addig takargatnivalót. Ahogy a ruhák rövidültek, úgy jutott egyre fontosabb szerep a lábaknak és az őket befedő kö­tött anyagoknak. Azt viszont, hogy a harisnyából, hogyan le­het derékig felkúszó, testre si­muló, vékony és mégis rugal­mas, szinte láthatatlan, mégis erős „nadrágot” készíteni, csak a XX. század közepén találták ki. Wemer Uhlmann lippstadti vállalkozó eljárását és az annak nyomán született eredményt - a harisnyanadrágot - a francia di­vatdiktátor, Christian Dior már az első perctől kezdve korszak- alkotónak találta. A szabadalom bejelentése után néhány hónap­pal Lippstadtba utazott és Uhl- mannal licencszerződést kötött. Ekkor a feltaláló már jó úton ha­ladt, hogy harisnyakirály legyen belőle. Amikor 1946-ban egy gőzmozdony fűtőjeként Auer- bachból az Erchegységbe me­nekült, egy hátizsákban talál­mányát is magával vitte. A szovjetek a szülők eredeti harisnyaüzemét szétszerelték, majd Moszkva közelében ismét felépítették. Uhlmann viszont még háború előtti jó amerikai kapcsolatait felhasználva a Marshal 1-terv segítségével gé­pekhez jutott, s így Németor­szágban megkezdhette haris­nyái, majd 1953-tól harisnya- nadrágai tömeges gyártását. Uhlmann hagyományosan varrott harisnyáival szemben a jobb gépekkel felszerelt konku­rencia már varrás nélküli mo­delleket dobott piacra - nagy sikerrel. A feltaláló azonban - a divat hatalmát rosszul mérve fel- ragaszkodott a varrott válto­zathoz. Ez is lett a veszte: a lippstadti Uhli-műveket így né­hány évvel később - 1958-ban- bekebelezte egy másik német harisnyagyártó. A hatvanas-hetvenes évek minikorszakának harisnyanad- rág-boomját Uhlmann már nem érhette meg gyártulajdonosként, de találmányának robbanás- szerű elteijedtsége és az a tény, hogy Németországban például a harisnyákhoz képest ötszörte több harisnyanadrág fogy, mégiscsak találmánya és a maga nagyszerűségét igazolják. Napi két liter folyadékot, de mit? Hogy a bőr simaságát és ru­galmasságát megőrizzük, sok folyadékra van szükségünk. Kí­vülről és belülről egyaránt. „A bőr külső jelzése annak, milyen az egész test vízháztartása” - mondotta dr. Rachelle Scott és New York-i Cornell Egyetemi Klinika bőrgyógyásza. lava- solja, hogy egy felnőtt naponta legkevesebb két liter folyadékot fogyasszon. De nem mindegy, hogy mit iszik. Ajánlott például az ásványvíz, a gyümölcslé, a gyógytea, vagy a koffeinmentes kávé. Azok az italok, amelyek al­koholt, koffeint, sok sót vagy cukrot tartalmaznak, kevésbé javasoltak. Ezek növelik a víz- veszteséget. Hogyan gyógyítják önmagukat az állatok? Az állatok nem ritkán saját maguk orvosai vagy patikusai és gyógymódjaikat egyre gyak­rabban veszik át az emberek. Két majomkutató, Michael Huffman és Mohameidi Seifu megfigyelt Tanzániában egy csimpánzt, amelynek bélfertő­zése és súlyos hasmenése volt. A csimpánz elvonszolta magát egy növényhez, a vemonia amygdalina-hoz. Tépett fiatal hajtásaiból, de nem ette meg, csak a nedvességet szívta ki be­lőlük, majd a fán lévő fészkén lenyugodott. 24 órával később újra egészséges volt. Más alkalommal a majmok összecsavarták az aszpilia leve­leit és rágás nélkül, egyben le­nyelték. A vegyi analízis kimu­tatta, hogy a növény Thiraru- bin-A nevű antibiotikumot tart­lamaz, amely bakteriális fertő­zések, gomba és féreg ellen ha­tásos, de még a bőr horzsolt sé­rüléseinek gyógyulását is meg­gyorsítja. De nemcsak az emberszabású majmoknál, hanem más állatfaj­táknál is bizonyított egyes gyógyszerek használata. A far­kasoknál megfigyelték, hogy csalánt fogyasztanak hánytatás céljából gyomorrontás esetén. Kandai farkasok a csörgőkígyó marását úgy kezelik, hogy egy bizonyos Aronvessző elneve­zésű növényt esznek. Az állatok külsőleg is alkal­mazhatnak gyógyszereket: in­diai tigrist figyeltek meg, ahogy sebeit iszappakolással kezelte. Sebesült rénszarvasok zuzmó­val benőtt talajfelületeket ke­resnek fel és a sebükkel rá­feksznek, A pézsmapockok sé­rüléseiket gyógyító fenyőgyan­tával ragasztják le. Némely állatfaj maga készíti el gyógyszereit. A legismertebb közülük a méhek által gyártott propolisz. Háziállataink is tehetséges gyógyszergyártók. Mivel vala­mennyi emlősállat nyála haté­kony fertőtlenítőszer, ezért nyalják a kutyák és macskák sebeiket hosszan és türelmesen. Mivel háziállataink a termé­szetes patikához gyakran nem férnek hozzá, ezért rendkívül kiegyensúlyozottan kell őket táplálni. Esetleges vitamin- és ásványadalékokat az állatorvos­sal kell megbeszélni. Zöldta­karmányt is kell a kutyáknak, macskáknak, rágcsálóknak és madaraknak kapniok. Fürdőszoba-fürdetés Csaptól a csempéig A lakás talán legnehezebb tisztán tartható helyisége a tisz­tálkodás „szentélye”, a fürdő­szoba. Makulátlanságát a gőz, a pára, a rozsda, a vízkő vagy ép­pen a nedvesség nyomában je­lentkező gombásodás egyaránt kikezdheti. Néhány egyszerű módszerrel azonban segíthe­tünk a bajnokon. Az elszíneződött, megsárgult kádnak és mosdónak visszaad­hatjuk eredeti fehérségét, ha a foltokat tömény hypóval 10-15 percigáztatjuk, majd erőteljesen átkeféljük és bő vízzel lemos­suk. A rozsdafoltokat citrom­mal tüntethetjük el; „radírnak” kitűnő a kifacsart citrom héja. Ha a fürdőkádat régi szeny- nyezés csúfítja, tegyünk hidro- génperoxidhoz porrátört borkö­vet és vízzel keverjük péppé. Ezzel keféljük át a kádat, majd meleg és hideg vízzel öblítsük le. A piszkos porcelán-mosdó­nak speciális fürdővíz kell: re­szeljünk háziszappant egy vö­dör forró vízbe, keveijük el, míg sírna szappanoldatot ka­punk. Tegyünk hozzá egy pohár tiszta benzint és ebbe mártott kefével dörzsöljük át a piszok­foltokat. Nyitott ablaknál dol­gozzunk, nyílt láng ne legyen a közelben! A csempéket gyakran szap­panos vizfoltok, poros párale­csapódások, stb. fakítják meg. Letisztogatásuk előtt nyissuk meg a meleg-csapot - a kelet­kező gőz oldja, lazítja a szeny- nyet. A vízfoltok ellen legjobb a folyékony általános tisztítószer­rel átitatott dörzsi-kendő vagy szivacs. A fényét vesztett csempe ismét csillogó lesz, ha szalmiákoldatba mártott újság­papírral dörzsöljük le. Ha csempén el nem távolít­ható sötét foltok jelennek meg, valószínűleg penészgomba te­lepedett meg alatta. Öntsünk 20%-os ecetből 1 decit 1 liter forró vízbe és kefével erősen dörzsöljük végig a csempe fu­gáit, a helyiség sarkait. A műve­letet 2-3 naponta ismételjük meg, míg a penészfoltok eltűn­nek. A csaptelepeket tisztává va­rázsolhatjuk, ha puha, petróle­umba mártott ronggyal dörzsöl­jük át. Széppé teszi a csapokat, ha citromlével „mosdatjuk meg”, majd száraz ronggyal fé­nyesre dörzsöljük őket. Az el- tömődött, vízköves csapokat csavarozzuk le, rakjuk egy éj­szakára ecetes vízbe, illetve at­tól függően, hogy műanyagból vagy fémből készültek - forral­juk rövidebb-hosszabb ideig őket. így süt-főz a mikrohullámú szakács A mikrohullámú sütő a konyhatechnika viszonylag fia­tal terméke, de népszerűségben és elteijedtségben már vetek­szik minden más főző- és sütő­alkalmatossággal. Motorja, fű­tőanyaga a rádió és tévéhullá­mokhoz hasonlatos magas frek­venciájú elektromos hullám, amelyet a szerves anyagok, így az élelmiszerek befogadnak. A „mikroszakácsnak” pusztán annyi a titka, hogy a hullámok az anyagba belépve súrlódási hővé alakulnak: hatásukra moz­gásba lendülnek a víz-, zsir- és cukormolekulák. A sütők a frekvencia-tarto­mányban a 2450 Megaherzes terrénumot kapták meg, tehát másodpercenként 2450 hullám­zással ostromolják a főzni-, süt- nivalót. Az adott szerves anyag jellegzetességeitől függő mély­ségig (húsba például 2,5 cm-ig) hatolnak be az élelmiszerbe, ezért nagyobb mennyiségek, vastagabb húsdarabok esetében nagyobb teljesítményt kell al­kalmazni. Maguk a sütők telje­sen biztonságosak - erről az egymástól függetlenül működő biztonsági berendezések (ajtó záródása, biztonsági kikap­csoló) gondoskodnak. A magas frekvenciájú hullá­mok sajátos tulajdonságai miatt a sütők használatában néhány speciális szabályt be kell tar­tani. Tojást például mikrohul­lámú sütőben ne főzzünk héjas­tól - a héj t.i. nem tudja olyan gyorsan továbbítani az energiát, ahogyan érkezik és a tojás szét­pukkad. Alkoholtartalmú italo­kat sem ajánlatos túl magas hő­fokon melegíteni, mert fennáll az öngyulladás veszélye. Ha vi­zet, italt csészében vagy üveg­ben forrósítunk, állítsuk az edényt a sütőtér közepére és te­gyünk bele egy fém-kávéskana­lat. A héjas élelmiszereket (alma, paradicsom, virsli, stb.) villával vagy fogpiszkálóval szúrkáljuk meg, hogy ne puk­kadjanak szét sütés közben. Az ételek föl melegítéséhez, sütéshez-főzéshez célszerű tű­zálló üvegből, üvegkerámiából készült tálakat használni: aka­dálytalanul átengedik a mikro­hullámokat és az edény magától az ételtől melegszik fel. Ugyan­akkor fémedények - lábas, fa­zék, zománcozott edény - nem alkalmazhatók és faedények sem ajánlottak, mert a mikro­hullámok hatására teljesen ki­száradnak. A sütőkhöz az utóbbi időben speciális edénye­ket is kifejlesztettek - ezek nem csupán a felolvasztáshoz vagy a főzéshez, hanem a frissen, me­legen tartáshoz, felszolgáláshoz is használhatók.

Next

/
Thumbnails
Contents