Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-31 / 88. szám

1993. március 31., szerda aj Dunántúli napló 9 Zúgonyi Ervin, a pécsi Szé­chenyi Gimnázium ma- gyar-orosz-német szakos tanára a közelmúltban kapta meg a művelődési és közoktatási mi­niszter kitüntetését, az Arany Katedra oklevelet, mely peda­gógusi és irodalomtörténészi pályájának elismerése. Ebből az alkalomból kérdeztük magát a kitüntetettet: milyen pályát is tudhat maga mögött? 1934-ben születtem, még másfél évem van nyugdíjig - mondja Zágonyi Ervin. - Pé­csett végeztem a tanárképző fő­iskolát, 1957-ben diplomáztam. Az akkori időkre jellemző mó­don, nem engedték a tanszéken, hogy a „dekadens” Babitsból ír­jam a szakdolgozatomat, így az­tán Berzsenyit választottam. Az első nyolc évben általános iskolában tanítottam, többek között a Gyárvárosi Iskolában is, ami nekem azért is volt na­gyon kedves, mert annak az is­kolának édesapám volt az egyik Arany Katedra kitüntetés Zágonyi Ervin alapítója a 20-as években. Majd 1964-ben kerültem a Széchenyi Gimnáziumba, s itt vagyok az­óta is. Először magyart, majd hosszú ideig csak oroszt tanítot­tam. Ez, mint mindannyian tud­juk, bizonyos értelemben favá­gás volt, hisz a gyerekekben hagyományos orosz nyelv elle­nesség volt. Ezt persze, kedély- lyel, tréfával, játékossággal tud­tam ellensúlyozni, de igazán nagy eredményeket nem lehe­tett elérni. Orosz tagozat itt so­sem volt, viszont évekig műkö­dött egy B. osztály, matema­tika-fizika tagozatosok, s azok mindenből jók voltak, így oroszból is.- Később, 1968-72 között az ELTE-n elvégeztem először a magyar, majd az orosz szakot is. Az kétségtelen, hogy nálunk sokkal többet kellett dolgozni, több energiát belefektetni, hogy valamiféle eredményt elérhes­sünk. De az ide jövő gyerekek alapjai, előképzettsége is gyen­gébb, mint esetleg más iskolák­ban. Ez nem jelenti azt, hogy a hosszú évek alatt ne lett volna számtalan olyan derék, igyekvő tanítványom, akikkel öröm volt együtt dolgozni.- A tanítás mellett ön komoly irodalomtörténészi munkába is kezdett, melynek több tucat pub­likáció és egy könyv - „Koszto­lányi és az orosz irodalom ” - az eredménye.- Már a doktorátusomat is a magyar-orosz irodalmi kapcso­latokból írtam, aztán ezt kezd­tem el kutatni Kosztolányi De­zsővel kapcsolatban, akiről tud­juk, hogy rendkívül széles ér­deklődésű volt, s műfordítás ré­vén, majd az egész világ iro­dalmával kontaktusba került. Kandidátusi értekezésemet - Németh G. Béla tanácsára - ki­csit kibővítve már Kosztolányi és a szláv irodalomból írtam. Legújabban pedig azt vizsgá­lom, hogy milyen közvetítőkön át jutott el a költő a kínai és ja­pán versekhez, melyekből szin­tén több százat ültetett át ma­gyarra. Azt lehet mondani, hogy én sose akartam kérkedni ezzel a tevékenységemmel, hátor­szágnak tartottam fenn, azon­ban az biztos, hogy ahhoz is kedvet, derűt és energiát adott, hogy az iskolai munkámat is hasonlóan végezzem. M. K. Zágonyi Ervin német órát tart a gimnáziumban Fotó: Läufer Sajátos kínálat az „oktatás piacán” Tanórára készülnek a hatosztályos gimnázium elsőévesei Fotó: Läufer László Hat osztály a tehetségekért Jó ideje foglalkoztatja a szakmai ambíciókkal megáldott pedagógusokat a tehetség-gon­dozás mikéntje. A kérdés így vetődik fel: hogyan lehet az okosabb, gyorsabb felfogású, és emiatt talán sietősebb tempóban is haladni képes gyerekeket a tanév és tanmenet kényszerei alól kimenteni, számukra sajá­tos kínálatot nyújtani az oktatás piacán? (A szándék a másik végletre gondolva is megfogal­mazódik: mit lehet tenni azért, hogy a lassabban érő gyerekek, lassabb tempóban kapják a tu­dás injekcióit?) Megannyi választ fogalma­zott meg a fenti kérdésre a re­formokkal átitatott oktatásügy. Különböző kísérletekbe fogott megfelelő minisztériumi áldá­sokkal megannyi hazai oktatási intézet. Köztük egy a pécsi Ja­nus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola, melynek igazgatónője, dr. Hetesi Ist­vánná elöljáróban leszögezte: az iskola falain belül is megannyi embert foglalkoztatott az okta­tás megújításának lehetősége és mikéntje. így voksoltak próba­képpen a hatosztályos gimnázi­umi oktatás bevezetésére 1992 őszén, s egy bő félév tapasztala­tai azt mondatják velük, siker­rel. (Erről próbált meggyőzni Kozma Béla, a kísérlet beindítá­sáért felelős tanár és a kicsik osztályfőnöke, Ornódy Zsu­zsanna is.) A gimnáziumban úgy gon­dolkodtak: éppen itt az ideje, hogy bizonyos szakmai önálló­ság keretében saját utat válasz- szanak. Szerintük: az általános iskola nyolc osztálya és az utána következő gimnáziumi évek óhatatlanul bizonyos pár­huzamosságok jegyében telnek. Több tantárgynál - történelem, matematika, földrajz, stb. - rendkívül sok az ismétlés, az új­ratanulás. (Ezt egyébként a nyolcosztályos gimnázium megalapozói is állították.) Ép­pen emiatt, a gyorsabban ta­nulni és haladni tudó, értelmi­ségi létre készülő gyerekek számára jobb, ha a hatodik osz­tály után azonnal a gimnázi­umba kerülnek, s bizonyos érte­lemben nem pazarolnak el két esztendőt. Úgy vélekedtek: a gyerekek éppen 12 éves korukra érnek el fejlődésük azon szakaszába, ahol a legkönnyebb a váltás, ahol már orientálásuk elkez­dődhet. Azaz ekkorra, a gyerek képességei és szülői háttér fi­gyelembe vételével kiderül: ér­demes továbbtanulásra inspi­rálni, érdemes tehetségét meg­fogni, kiaknázni. A gimnáziumban az első bő félesztendő tapasztalatait sokfé­leképpen összegezhetjük. Leg­szembetűnőbb: igen jó tanul­mányi átlagot produkál a 30 fős osztály, a gyerekek rendkívüli érdeklődést tanúsítanak a ta­nulni valók iránt. (Bizonyítva: e korban nyitott, mindenre kíván­csi a gyerek.) Ugyanakkor a pe­dagógusokra is visszahat a ki­csik magatartása. Szó szerint: megizzasztják tanáraikat. A mosonmagyaróvári szisz­téma alapján elkészített tanme­net és oktatási rend a hat osz­tályos gimnáziumot két-két-két jól elhatárolható egységre bontja. Az első két esztendő az alapozás éve, ahol bizonyos ér­telemben a tanulás megfanulása is cél, a második két év a terhe­lés és az egyes gyerekek irá­nyultságának felmérése - hu­mán vagy reál érdeklődés? -, míg az utolsó két év a magas szintű érettségire való felkészí­tés éve. Ekkor már speciális többlet-képzést is kapnak, emelt szintű stúdiumok nyomán. Mindenesetre a Janus Panno­nius Gimnázium és Szakközép- iskola hat osztályos osztálya minden jó ellenére is felveti: mi lesz avval a gyerekkel, aki idő­közben meggondolja magát és más oktatási intézménybe sze­retne menni. (Netán más vá­rosba költöznek szülei?) Hiszen a tanterv speciális, minden más iskola tantervétől eltér. A gimnázium vezetői látják e problémát. Szerintük a gond nem olyan nagy, mint az elsőre látszik: a tanintézetek közti át­járhatóság kulcsa bizonyos kü­lönbözeti vizsgákban rejlik, melyre diákjukat a gimnázium falain belül fölkészítik. Más­részt azért a megtanulni valók­ban olyan nagy eltérés azért nincs: az amúgy is jófejű diák könnyen venné az esetleges is­kolaváltást. Amúgy is csak fel­vételivel lehet a Janus hatosztá­lyos gimnáziumába bejutni, magyar, történelem, matema­tika és fizika megmérettetés, majd sajátos szóbeli felvételi után. (Az idén április 30-ig vár­ják a város és a városkörnyék általános iskoláiból a jelentke­zők jelentkezési lapjait.) A hatosztályos gimnáziumi forma - Baranyában ezt vállalta föl kísérletképpen a siklósi gimnázium is -, egyel több szín az oktatás megszokott palettá­ján. Egyelőre szűk körben ter­jedt el. (Hasonlóképpen, mint a nyolcosztályos gimnázium.) S ezt is a tehetségesebb, értelmi­ségi létre készülő fiataloknak ajánlják. Kozma Ferenc Átképzés két szakaszban Tízezer tanárból - tízezer tanár 1989-ben, amikor megszün­tették az orosz nyelv kötelező oktatását, mintegy tízezer orosz szakos tanár vált munkanélkü­livé. Milyen lehetőségei voltak, illetve vannak az akkor munka- nélülivé váló tanároknak az el­helyezkedésére? A Művelődési és Közoktatási Minisztérium az orosztanárok átképzését szervezett formában teszi lehetővé, illetve központi támogatással szervezi az átkép­zési programot mondotta dr. Kézdi György miniszteri biztos. Az átképzési program két fő szakaszból áll: a kezdő szintről induló orosztanárok valamely nyugati nyelvből kétéves tanfo­lyam szakasz elvégzésével kö­zépfokú állami nyelvvizsgát tesznek, a második szakaszban egyetemen vagy főiskolán má­sodik diplomát szereznek az adott nyelvből. Az átképzés első részprog­ramjában különféle nyelvisko­lák és nyelvoktató kft-k vállal­tak szerepet. Meg kell említeni jó példaként a Budapest Nyelv­iskolát, amely elsősorban a fő­város nyelvtanár-igényét hiva­tott kielégíteni. Kiemelést ér­demelnek még a Goethe Intézet, a British Council szervezésé­ben, illetve a Budapesti Francia Intézet és Olasz Intézet szerve­zésében folyó nyelvtanfolya­mok. Az angol nyelvoktatásban vidéki kirendeltségeivel jelen­tős szerepet vállal az Internatio­nal Language School (ILS), az ország egyik legnagyobb ha­gyományokkal rendelkező nyelviskolája. Az ILS 1987 óta működő tanárképző részlegé­nek legjelentőseb eredménye éppen az önállóan kifejlesztett program alapján történő orosz­tanár átképzés, valamint a két- tannyelvű gimnáziumok tanár­gárdájának megfelelő színvo­nalú képzése. (Ez a program 1989-ben megnyerte az Angol Királyi Nyelvi Akadémia világ­pályázatát!) Az átképzés anyagi fedezetét pedig az évenként jóváhagyott államháztartási törvény bizto­sítja. Ez az idei naptári évben több mint 400 millió forint és a következő célokat szolgálja: a tanfolyami, illetve a felsőokta­tási oktatókat ebből a keretből lehet óradíjhoz juttatni. A kép­zésben részt vevő pedagóguso­kat bizonyos kedvezmények il­letik meg, nevezetesen heti 5 óra kedvezmény a kötelező óra­számból. Utazási költségek, szállásdíj, esetleg a taneszközök árának 65 százaléka. Ez utóbbi abban az esetben, ha a központi keret szétosztása során egy-egy pedagógusnak juttatható ré­szösszeg lehetővé teszi a költ­ségek fedezését. A pénzeszkö­zök kezelését az átképzési prog­ram első szakaszában a megyei pedagógiai intézetek, a felsőok­tatási szakaszban pedig maguk a pedagógusképző egytemek, főiskolák végzik. A program első szakaszáról még nincsenek pontos adataink. Annyi bizonyos, hogy a legke­resettebb két nyelv az angol és a német. Mivel azonban a felső- oktatási intézmények ezen a két nyelven nem tudnak minden je­lentkezőt befogadni, ezért so­kan „várakozó listára” kerül­nek. Ez is indokolja, hogy a fel­sőoktatási intézmények felvé­teli vizsgát szerveznek. Az orosztanárok átképzése azon­ban nem a szokásos felsőokta­tási felvételi rendben indul, ha­nem külön felvételi eljárásban. A közeljövőben a Köznevelés c. hetilapban jelenik meg az 1993-94-es oktatási évre vonat­kozó felvételi felhívás, illetve a felsőoktatási intézményekben, a megyei pedagógiai intézetek­ben. A művelődési tárca tervezi, hogy a bevezetőben említett problémák megoldása érdeké­ben általában a nyelvta­nár-szükséglet kielégítését so­rolja előbbre, és a közeljövőben nagyobb számban teszi lehe­tővé, illetve támogatja a nem orosz szakos pedagógusok nyelvtanárrá történő átképzését. Szabó Tünde Teljes szívemből drukkolok a kormánynak Beszélgetés Meszléry Judittal A kapuban vár vendéglátóm. Meszléry Judit színművésznő bekísér a lakásba, kávét készít, s elindul a beszélgetés; mintha évek óta ismernénk egymást.- Az utóbbi évek változato­sak voltak. Az ügyvéd férjből - Horváth Balázsból - képviselő lett, majd belügyminiszter, sportminiszter, s most ismét képviselő. Hogyan érintette ez a feleséget?-Borzalmasan. A világ leg­természetesebb dolga lenne mindenféle cikk, telefon és egyebek nélkül, mert a munka nem befolyásolta soha az éle­tünket. Most annyit érzékelek az egészből, hogy éppen más te­rületen dolgozik. Talán nem is gondolkodtam volna el a válto­zásokon, ha nem' figyelmeztet­nek rá. Amikor először készítet­tek velem interjút, mint bel­ügyminiszter-feleséggel, már kaptam egy szúrást azért, mert bár két és három óra között be­széltük meg a találkozót, én csak fél háromkor érkeztem. Szerintem ez belefért az időbe, mégis, mint belügyminiszterné kikaptam. Nekem szérencsém van, én lerázhatom magamról a sértéseket, de egy politikus nem tehet így.-Miután ebben a családban is az időből van legkevesebb, hol vannak a találkozási pon­tok?-Soha nem voltunk hagyo­mányos család, nincs meghatá­rozott program, hogy na, most leülünk, beszélgetünk, minden természetesen zajlik. Nagyon keveset találkozunk, de ez nem változás a korábbiakhoz képest.-Most még Szolnokról be­szélünk, ha a színházat említ­jük, de a Művész Színház új tár­sulatában ott láttam Meszléry Juditot is.-A Filmgyárban is, Vesz­prémben is, Szolnokon is hosz- szú időt töltöttem. Szolnok meghatározó számomra, mert új társulat szerveződött, amikor odakerültem Schwajda igazga­tósága alatt. Minden színháznak kívánnám azt a társulatot. A ^Művész Színház még előttem van, ismét Schwajdával, akivel nagyon jó éveket töltöttem el. A kollégáim többségével is dol­goztam már.-Mi lesz az első szerep a Művész Színházban?- Schwajda dramatizálja az Üvöltő szeleket, s ezt a munkát ő már eleve úgy végzi, hogy színészben is gondolkodik. Eb­ben már vár rám is feladat.- És a parlamenti választások után ... ?- Nem szoktam előre ter­vezni. Ha például külföldre utaztunk, a férjem tervezi meg, mikor indulunk, s azt is, hogy Körmenden tojásrántottát eszik majd. Én sohasem tervezgettem aprólékosan. Természetesen tel­jes szívemből drukkolok ennek a kormánynak, s jobban örülnék a folytatásnak, de ha változik valami, állunk elébe. Nemrég olvastam Luthernek egy monda­tát, ami valahogy úgy szól, hogy ha tudnám, hogy holnap meghalok, ma még fát ültetnék. Jávor Ágnes 1 1

Next

/
Thumbnails
Contents