Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-30 / 87. szám
1993. március 30., kedd tu Dunántúli napló 9 Az Eötvös utcai lakóházakon javában folyik a munka Foto: Löffler Gábor Vállalkozásban lakásokat építenek Reprezentatív épületek a belvárosban Mohácsi körkép Sorbanállók a Földhivatalban Valamennyi településre a földkiadó bizottságokhoz március 24-ig kellett eljuttatniuk az igényüket mindazoknak, akik részaránytulajdonnal rendelkeznek az adott gazdaságoknál. A négyféle kijelölési lehetőség közül választók döntését, illetve a kérelmi lapjuk kitöltését a megyei Földhivatal igyekezett segíteni, minden bizottsághoz időben eljuttatták azokat a termelőszövetkezeti különlapokat, amelyen az aranykoronában nyilvántartott részarány kimutatásokat megtekinthették. A hitelesített fénymásolatok azonban számos esetben hiába álltak a bizottságok rendelkezésére, a határidőt megelőző két hét alatt ismét tömegesen keresték fel Mohácson a Földhivatalt. Többnyire azok jöttek személyesen érdeklődni, akik nem tudták pontosan, mennyi földjük van a közös használatában, akik nem voltak biztosak abban, megváltották-e korábban a bevitt területüket és emiatt kárpótlásnak erre a formájára nem jogosultak, illetve, akiknél a közelmúltban örökösödési eljárás volt folyamatban és ennek végeredménye felől érdeklődtek. Az év eleje óta eltelt két és fél hónap alatt közel 800 teljesen új kárpótlási igényt is benyújtottak a hivatalnál, ezek kezdeményezői a törvénynek az őszre ígért rövid megnyitási idejére várnak, amikor jogosulttá válnak utoljára rendez- tetni a jussukat. A Földhivatalnál április 5-ig, a második kárpótlási törvényben meghatározottak körének igénybejelentési határidejének lezárulásáig változatlanul. a megszokott ügyfélforgalom többszörösére számítanak. Ruhavásár A Vöröskereszt mohácsi szervezete ma és holnap reggel 8 órától délután 5-ig jótékony- sági használtruha vásárt rendez a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében. A különböző külföldi adományokból származó holmit kilónként 200 forintért adják el. Mohácson csakúgy mint az ország legtöbb városában évtizedeken át a lakásépítések beruházója döntő mértékben az OTP volt. Terjeszkedett is jócskán a település, évente tucatszám adták át az új otthonokat, s miután az ingatlanforgalomba a különböző kedvezményekkel és a mérsékelt kamatozású hitelekkel bekapcsolódott az akkoriban második legnagyobb pénzintézetnek számító takarékszövetkezet, a piacnak ezen a területén igazán élénk kereslet-kínálat alakult ki. Az önálló otthonra vágyók számára a 80-as évek végétől viszont egyre romlottak a feltételek. Az OTP utoljára 1988- ban adott át lakásokat a belvárosban, s bár egy évvel később a székházuk mögött kialakított lakótelepen az utolsó tömb építése is befejeződött, ezt még nem értékesítették, mert az IMS szerkezetű házak megerősítésének idejére a kényszerűségből kiköltöző családok egy részét ott helyezik el. Időközben a vásárlás hitelfeltételei jócskán megváltoztak, ráadásul a bankok is teljesen kivonultak e területről, mint vásárlók, így hiába maradt egyfelől számos eladó, a vevők nem tolonganak. A lakásépítések üteme országosan jelentős mértékben visz- szaesett, Mohácson mégis adnak át évente egy új tömböt. Ezek beruházója és egyben kivitelezője a Városgazdálkodási Vállalat. Az alaptevékenységük mellett számításból fogtak ilyen jellegű vállalkozásba és elsőnek 1989- ben a tulajdonukban lévő, egykori kertészet területén négy félkész családi házat adtak el. Miután az önkormányzati lakások felújítására fordítható pénzkeret ekkorra már a minimálisra zsugorodott, hogy a szakembereik egy részét ne kényszerüljenek utcára küldeni, lebontható ingatlanokat, beépíthető területeket vettek és folyamatosan dolgoznak. A vállalkozás indításakor a Liget utcai családi házakhoz hasonlóan félkész lakások értékesítését tervezték, de ez a konstrukció a pénzügyi feltételek miatt nem lett volna kifizetődő a vállalatnak. A vásárlóik szerencsére ettől függetlenül a lehető legnagyobb kedvezményeket élvezik. Sikerült partnernek megnyerniük a Budapest Bankot, ahonnan egy éves időtartamra támogatott kamatú hitelt kapnak, az értékesítésbe pedig közreműködő a Mohács és Vidéke Takarékszövetkezet. 1991- ben e kétoldalú segítség tette lehetővé, hogy a Szent István utcában elkészült a kétlakásos társasház és az ADRIA üzletház, amelyben a földszinti kereskedelmi egységek helyiségein kívül a KIOSZ irodaegyüttese, garázsok és hét lakás kapott helyet. Ezek tervezője Bártfai István építészmérnök volt, akinek a munkáját abban az évben a „Települési építészeti kultúráért” megyei pályázat első helyezésével ismerték el. A KIOSZ a reprezentatív főutcai épületben kapott irodákért cserébe a Színház utcai öreg székházát és egy Eötvös utcai telket adott a vállalatnak. Közben megvettek egy szanálásra ítélt házat is az önkormányzattól a Szentháromság utcában és 1992- ben ez utóbbinak a helyén átadtak kilenc lakást, a földszinten vendéglátóegységgel és üzlethelyiségekkel, a Színház utcában pedig további hat lakást. Idén ősszel az Eötvös utcai ház készül el. 13 különböző alapterületű lakás leendő tulajdonosával kötötték meg az előszerződést és e tömb földszintjén hét garázst is eladásra kínálnak. Mohácson a lakásigénylők száma meghaladja a 350-et. A sorbanállók fele önkormányzati bérlakásra* tart igény és hozzávetőleg 160-an lennének vevők pénzért lakásra. Ha nem is minden új lakásba közülük költöznek, 13 család mégis reménykedhet, hogy otthonhoz jut, ugyanis az Eötvös utcában vásárlók által másutt leadott lakásokat a takarékszövetkezeten keresztül meg lehet vásárolni és ezáltal szociálpolitikai kedvezményhez jutni. Az Önkormányzati KFT-vé alakult Várogazdálkodási Vállalat az áraival eddig verseny- képes volt Mohácson. Az OTP beruházásában épült lakásokhoz viszonyítva a négyzetméterenkénti áraik 1500-2000 forinttal kerültek kevesebbe. Hogy idén mennyiért fogják eladni, azt egyelőre nem árulták el. Az anyagárak minimális emelésén túl 25 % áfa is terheli a kivitelezőt, tehát ennyivel biztos kénytelenek majd növelni a vételárat. Nehezíti a helyzetüket az is, hogy a tervezett megemelt hitelkonstrukcióról semmilyen hivatalos pénzügyminisztériumi állásfoglalás nincs a birtokukban. A jelenlegi bizonytalanság ellenére hosszabb távon előre ütemezték a feladatokat. Úgy számítják, hogy a Dózsa György út 2. számú saroképületet már az ősszel lebontják, s a már rendelkezésre álló tervek alapján az igényes megjelenésű házban ott jövőre egy mini ábécét, egy cukrászdát, további három kisebb üzlethelyiséget, valamint az emeleten és a tetőtérben lakásokat építenek. Szemet vetettek a szemközti, igencsak lepusztult saroképületre is, ahol viszont jövőre kívánnak startolni a munkával és a városképbe illő külső homlokzattal az elképzeléseik szerint ide egy belvárosi fedett piac illene. B. M. A fotórészlegen az utolsó simításokat végzik Fotó: Löffler Gábor Nyit a könyvesbolt A könyv, szóljon az bármilyen érdeklődési körű felnőttnek, vagy gyereknek, egyetlen percig sem számított hiánycikknek Mohácson. Igaz, december óta a megszokott, főtéri bolt kiürítve, gazdára várva árválkodott, de az utcai árusoknál csakúgy, mint a két Szabadság úti ízléses kis pavilonban hozzáértő szakemberek kínálták. Mégis aggódva figyeltük, megmarad-e a város egyetlen ilyen profilú boltja? Marad! Bár a nemes irodalom társaságában márkás fényképezőgépeket, többféle fotós cikket, elektronikus termékeket, karórákat is fognak árusítani, de ahogy a nyitás előtti napokban a privatizáció útján bérlő-tulajdonossá lett Friedl Ferenc mutatta, a bolt háromnegyed részében a polcokat a könyvek töltik meg ismét. A családi vállalkozásban tíz évre bérbe vett üzletbe egy külföldi partner is társult. Nehéz évek elé néz a tulajdonos, mint mondta, a licitálásnál jócskán felverték az árat, s ehhez még számolnia kell a minden bizonnyal növekedő lakbérrel és az egyéb rezsiköltséggel. Ettől függetlenül a könyvesbolt volt dolgozói közül mindjárt az indulásnál foglalkoztatja Appl Gáspárnét, s ha a forgalma megengedi az eladók létszámát a szakemberekkel bővíti. Egy üzleti vállalkozásba nincs beleszólás. A város ön- kormányzata is csupán azt az óhaját fogalmazhatta meg, miszerint szeretné, ha megmaradna a könyvesboltja. Ez a kívánság egyelőre teljesült. Tavaszi munkák utcákon, tereken Mohácson a parkok gondozását országosan az elsők között adták át magánvállalkozóknak még a tanácsrendszer idejében. A módszer bárki által megítélhetően bevált, rendezettek, tiszták egész éven át a közterületek. A város szépítéséhez ugyancsak hozzájárult az, hogy a frekventált területeken és a főutcán rendszeresen kézi söpréssel takaríttat az önkormányzat. * Az esztétikus környezet kialakításáért és megtartásáért sokat tesz a város - de sajnos az értelmetlen rongálok okozta károk minden felé láthatóak. Az autóbusz pályaudvar szomszédságában például tavaly májusban állították föl a fa hintákat, a tetszetős játékokat, de decemberig két alkalommal cserélni kellett a hinták ülődeszkáit, mert letördelték őket. Most, miután néhány napra már megenyhült az idő, a pici gyerekek sírva toporognak a lengőhinták mellett, sehogy sem értik meg, miért nem használhatják őket! A gyerekek megválaszolhatatlan kérdéseihez hasonlóak számos városlakóé, akik értetlenül állnak az összetört padok, a derékbatört facsemeték, kitépett, letaposott örökzöldek, virágok láttán. Tettest persze elvétve lehet csak elcsípni és magyarázatra nem is érdemes várni. Én őszintén szólva inkább arról faggattam Bártfainé Kövesdi Katalint, városi főkertészt, hogy a rendelkezésére álló kicsinyke költségvetési keretből hogyan tudja minden évben újra meg újra beültetni a kőedényeket virágokkal, pótolni az elpusztított növényeket és megtalálni a módját a fasorok fiatalításának? Mint mondta, igyekezik nagyon takarékosan gazdálkodni, olcsó, de szép növényeket venni. így jut idén is, a 900 éves évfordulóra tekintettel minden eddiginél több törpemuskátli, begónia és petúnia a virágágyásokba, edényekbe. A lakótelepen kitört hársfák, a belvárosi gesztenyefák helyére is kerül másik és százasával számolja a pótolandó cserjéket. Viszont azon már gondolkodik, hogy a belvárosi tömbbelső járdái mellé kétszer elültetett fasort harmadszor is pótolja-e. Rendeltek új padokat is, házilagos kivitelezésben készül a nagyobb része, ugyanakkor a főutcán látható fehér padokból további tíz darabot számít venni az öntődétől. * Folytatják a parkosítást a Duna parton a Tímár utcáig, az Árok utcai fasort fiatalítják és egyben cserélik, ezen kívül nagyobb mennyiségű csemetét a Bégpatak, a Kazinczi és a Szúk utcákban fognak kiültetni. A lakótelepen még a nyáron a belvárosihoz hasonló fa játszótéri játékokat helyeznek el és mint ígérte, a meglévő játékok kijavítása is néhány nap múlva megtörténik. B. M. Balázs Balázs szobrászművész kiállítása látható a mohácsi filmszínházban Fotó: Löffler Gábor Hiába a rendelet Mármint az állattartásról szóló, máig érvényes 1981-ben született tanácsrendelet, amelyet egyáltalán nem azért nem tartanak be a kutyájukat az utcán szabadon kóborolni hagyó gazdik, mert régi! Arról van szó, hogy a legutóbbi önkormányzati ülésen Kunovszki István képviselő, lakossági bejelentés alapján tett interpellációjában szóvá tette: nagytestű kutyákat rendszeresen futtatnak a Duna parti sétányon, ott, ahol kisgyerekekkel naponta sétálnak a szülők. Eddig komolyabb baj nem történt, még egyetlen jószágnak sem jutott eszébe beleharapni az őt megcsodáló apróságba, viszont az megesett, hogy a rohangáló eb fellökte a gyereket. A panasznak ez a része a rendelet alapján könnyen rendezhető lenne, hiszen csak a kötelességére kellene rábírni a kutya gazdáját és megkövetelni, pórázon vezesse az állatot - de mindjárt itt a következő része a panasznak: a kutyák „taposóaknáitól” is illene megtisztítani a területet! Azt hiszem, ez utóbbit nem mostanában fogjuk megérni. Várhatóan egy hónapon belül a képviselőtestület elé kerül az önkormányzat leendő állattartási rendelet tervezete, mely az említett témában szinte semmiben sem tér el a korábbitól, viszont garanciát sem adhat arra, hogy amint megszavazzák, egycsapásra öntudatosakká válnak a mohácsi kutyatulajdonos polgárok, aztán az ebeket a futtatásra kijelölt téglagyári gödörbe menesztik, míg a belvárosi és dunaparti sétára kizárólag lapáttal, kisseprővel, zacskóval felszerelkezve indulnak és „szükség” esetén ezeket az eszközöket használják is!
