Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-30 / 87. szám

1993. március 30., kedd tu Dunántúli napló 9 Az Eötvös utcai lakóházakon javában folyik a munka Foto: Löffler Gábor Vállalkozásban lakásokat építenek Reprezentatív épületek a belvárosban Mohácsi körkép Sorbanállók a Földhivatalban Valamennyi településre a földkiadó bizottságokhoz már­cius 24-ig kellett eljuttatniuk az igényüket mindazoknak, akik részaránytulajdonnal ren­delkeznek az adott gazdasá­goknál. A négyféle kijelölési lehetőség közül választók dön­tését, illetve a kérelmi lapjuk kitöltését a megyei Földhivatal igyekezett segíteni, minden bi­zottsághoz időben eljuttatták azokat a termelőszövetkezeti különlapokat, amelyen az aranykoronában nyilvántartott részarány kimutatásokat meg­tekinthették. A hitelesített fénymásolatok azonban számos esetben hiába álltak a bizottságok rendelke­zésére, a határidőt megelőző két hét alatt ismét tömegesen keresték fel Mohácson a Föld­hivatalt. Többnyire azok jöttek személyesen érdeklődni, akik nem tudták pontosan, mennyi földjük van a közös használa­tában, akik nem voltak bizto­sak abban, megváltották-e ko­rábban a bevitt területüket és emiatt kárpótlásnak erre a for­májára nem jogosultak, illetve, akiknél a közelmúltban örökö­södési eljárás volt folyamatban és ennek végeredménye felől érdeklődtek. Az év eleje óta eltelt két és fél hónap alatt közel 800 telje­sen új kárpótlási igényt is be­nyújtottak a hivatalnál, ezek kezdeményezői a törvénynek az őszre ígért rövid megnyitási idejére várnak, amikor jogo­sulttá válnak utoljára rendez- tetni a jussukat. A Földhivatalnál április 5-ig, a második kárpótlási törvény­ben meghatározottak körének igénybejelentési határidejének lezárulásáig változatlanul. a megszokott ügyfélforgalom többszörösére számítanak. Ruhavásár A Vöröskereszt mohácsi szervezete ma és holnap reggel 8 órától délután 5-ig jótékony- sági használtruha vásárt rendez a Bartók Béla Művelődési Köz­pont nagytermében. A külön­böző külföldi adományokból származó holmit kilónként 200 forintért adják el. Mohácson csakúgy mint az ország legtöbb városában évti­zedeken át a lakásépítések be­ruházója döntő mértékben az OTP volt. Terjeszkedett is jócs­kán a település, évente tucat­szám adták át az új otthonokat, s miután az ingatlanforgalomba a különböző kedvezményekkel és a mérsékelt kamatozású hite­lekkel bekapcsolódott az akko­riban második legnagyobb pénzintézetnek számító taka­rékszövetkezet, a piacnak ezen a területén igazán élénk keres­let-kínálat alakult ki. Az önálló otthonra vágyók számára a 80-as évek végétől viszont egyre romlottak a felté­telek. Az OTP utoljára 1988- ban adott át lakásokat a belvárosban, s bár egy évvel ké­sőbb a székházuk mögött kiala­kított lakótelepen az utolsó tömb építése is befejeződött, ezt még nem értékesítették, mert az IMS szerkezetű házak megerő­sítésének idejére a kényszerű­ségből kiköltöző családok egy részét ott helyezik el. Időköz­ben a vásárlás hitelfeltételei jócskán megváltoztak, ráadásul a bankok is teljesen kivonultak e területről, mint vásárlók, így hiába maradt egyfelől számos eladó, a vevők nem tolonganak. A lakásépítések üteme orszá­gosan jelentős mértékben visz- szaesett, Mohácson mégis ad­nak át évente egy új tömböt. Ezek beruházója és egyben kivi­telezője a Városgazdálkodási Vállalat. Az alaptevékenységük mellett számításból fogtak ilyen jellegű vállalkozásba és elsőnek 1989- ben a tulajdonukban lévő, egykori kertészet területén négy félkész családi házat adtak el. Miután az önkormányzati laká­sok felújítására fordítható pénz­keret ekkorra már a minimálisra zsugorodott, hogy a szakembe­reik egy részét ne kényszerülje­nek utcára küldeni, lebontható ingatlanokat, beépíthető terüle­teket vettek és folyamatosan dolgoznak. A vállalkozás indításakor a Liget utcai családi házakhoz ha­sonlóan félkész lakások értéke­sítését tervezték, de ez a konst­rukció a pénzügyi feltételek mi­att nem lett volna kifizetődő a vállalatnak. A vásárlóik szeren­csére ettől függetlenül a lehető legnagyobb kedvezményeket élvezik. Sikerült partnernek megnyerniük a Budapest Ban­kot, ahonnan egy éves időtar­tamra támogatott kamatú hitelt kapnak, az értékesítésbe pedig közreműködő a Mohács és Vi­déke Takarékszövetkezet. 1991- ben e kétoldalú segítség tette lehetővé, hogy a Szent Ist­ván utcában elkészült a kétlaká­sos társasház és az ADRIA üz­letház, amelyben a földszinti kereskedelmi egységek helyi­ségein kívül a KIOSZ irodae­gyüttese, garázsok és hét lakás kapott helyet. Ezek tervezője Bártfai István építészmérnök volt, akinek a munkáját abban az évben a „Települési építé­szeti kultúráért” megyei pályá­zat első helyezésével ismerték el. A KIOSZ a reprezentatív fő­utcai épületben kapott irodákért cserébe a Színház utcai öreg székházát és egy Eötvös utcai telket adott a vállalatnak. Köz­ben megvettek egy szanálásra ítélt házat is az önkormányzat­tól a Szentháromság utcában és 1992- ben ez utóbbinak a helyén átadtak kilenc lakást, a földszin­ten vendéglátóegységgel és üz­lethelyiségekkel, a Színház ut­cában pedig további hat lakást. Idén ősszel az Eötvös utcai ház készül el. 13 különböző alapterületű lakás leendő tulaj­donosával kötötték meg az elő­szerződést és e tömb földszint­jén hét garázst is eladásra kínál­nak. Mohácson a lakásigénylők száma meghaladja a 350-et. A sorbanállók fele önkormányzati bérlakásra* tart igény és hozzá­vetőleg 160-an lennének vevők pénzért lakásra. Ha nem is min­den új lakásba közülük költöz­nek, 13 család mégis remény­kedhet, hogy otthonhoz jut, ugyanis az Eötvös utcában vá­sárlók által másutt leadott laká­sokat a takarékszövetkezeten keresztül meg lehet vásárolni és ezáltal szociálpolitikai kedvez­ményhez jutni. Az Önkormányzati KFT-vé alakult Várogazdálkodási Vál­lalat az áraival eddig verseny- képes volt Mohácson. Az OTP beruházásában épült lakások­hoz viszonyítva a négyzetméte­renkénti áraik 1500-2000 forint­tal kerültek kevesebbe. Hogy idén mennyiért fogják eladni, azt egyelőre nem árulták el. Az anyagárak minimális emelésén túl 25 % áfa is terheli a kivitele­zőt, tehát ennyivel biztos kény­telenek majd növelni a vétel­árat. Nehezíti a helyzetüket az is, hogy a tervezett megemelt hitelkonstrukcióról semmilyen hivatalos pénzügyminisztériumi állásfoglalás nincs a birtokuk­ban. A jelenlegi bizonytalanság el­lenére hosszabb távon előre ütemezték a feladatokat. Úgy számítják, hogy a Dózsa György út 2. számú saroképüle­tet már az ősszel lebontják, s a már rendelkezésre álló tervek alapján az igényes megjelenésű házban ott jövőre egy mini ábé­cét, egy cukrászdát, további há­rom kisebb üzlethelyiséget, va­lamint az emeleten és a tetőtér­ben lakásokat építenek. Szemet vetettek a szemközti, igencsak lepusztult saroképületre is, ahol viszont jövőre kívánnak star­tolni a munkával és a város­képbe illő külső homlokzattal az elképzeléseik szerint ide egy belvárosi fedett piac illene. B. M. A fotórészlegen az utolsó simításokat végzik Fotó: Löffler Gábor Nyit a könyvesbolt A könyv, szóljon az bármi­lyen érdeklődési körű felnőtt­nek, vagy gyereknek, egyetlen percig sem számított hiány­cikknek Mohácson. Igaz, de­cember óta a megszokott, főtéri bolt kiürítve, gazdára várva ár­válkodott, de az utcai árusoknál csakúgy, mint a két Szabadság úti ízléses kis pavilonban hoz­záértő szakemberek kínálták. Mégis aggódva figyeltük, megmarad-e a város egyetlen ilyen profilú boltja? Marad! Bár a nemes irodalom társa­ságában márkás fényképezőgé­peket, többféle fotós cikket, elektronikus termékeket, karó­rákat is fognak árusítani, de ahogy a nyitás előtti napokban a privatizáció útján bérlő-tulaj­donossá lett Friedl Ferenc mu­tatta, a bolt háromnegyed ré­szében a polcokat a könyvek töltik meg ismét. A családi vállalkozásban tíz évre bérbe vett üzletbe egy kül­földi partner is társult. Nehéz évek elé néz a tulajdonos, mint mondta, a licitálásnál jócskán felverték az árat, s ehhez még számolnia kell a minden bi­zonnyal növekedő lakbérrel és az egyéb rezsiköltséggel. Ettől függetlenül a könyvesbolt volt dolgozói közül mindjárt az in­dulásnál foglalkoztatja Appl Gáspárnét, s ha a forgalma megengedi az eladók létszámát a szakemberekkel bővíti. Egy üzleti vállalkozásba nincs beleszólás. A város ön- kormányzata is csupán azt az óhaját fogalmazhatta meg, mi­szerint szeretné, ha megma­radna a könyvesboltja. Ez a kí­vánság egyelőre teljesült. Tavaszi munkák utcákon, tereken Mohácson a parkok gondo­zását országosan az elsők kö­zött adták át magánvállalko­zóknak még a tanácsrendszer idejében. A módszer bárki ál­tal megítélhetően bevált, ren­dezettek, tiszták egész éven át a közterületek. A város szépí­téséhez ugyancsak hozzájárult az, hogy a frekventált terüle­teken és a főutcán rendszere­sen kézi söpréssel takaríttat az önkormányzat. * Az esztétikus környezet ki­alakításáért és megtartásáért sokat tesz a város - de sajnos az értelmetlen rongálok okozta károk minden felé lát­hatóak. Az autóbusz pályaud­var szomszédságában például tavaly májusban állították föl a fa hintákat, a tetszetős játé­kokat, de decemberig két al­kalommal cserélni kellett a hinták ülődeszkáit, mert le­tördelték őket. Most, miután néhány napra már megeny­hült az idő, a pici gyerekek sírva toporognak a lengőhin­ták mellett, sehogy sem értik meg, miért nem használhatják őket! A gyerekek megválaszol­hatatlan kérdéseihez hason­lóak számos városlakóé, akik értetlenül állnak az összetört padok, a derékbatört facseme­ték, kitépett, letaposott örök­zöldek, virágok láttán. Tettest persze elvétve lehet csak el­csípni és magyarázatra nem is érdemes várni. Én őszintén szólva inkább arról faggattam Bártfainé Kövesdi Katalint, városi főkertészt, hogy a ren­delkezésére álló kicsinyke költségvetési keretből hogyan tudja minden évben újra meg újra beültetni a kőedényeket virágokkal, pótolni az elpusz­tított növényeket és megta­lálni a módját a fasorok fiata­lításának? Mint mondta, igyekezik nagyon takaréko­san gazdálkodni, olcsó, de szép növényeket venni. így jut idén is, a 900 éves évfor­dulóra tekintettel minden ed­diginél több törpemuskátli, begónia és petúnia a virágá­gyásokba, edényekbe. A lakó­telepen kitört hársfák, a bel­városi gesztenyefák helyére is kerül másik és százasával számolja a pótolandó cserjé­ket. Viszont azon már gon­dolkodik, hogy a belvárosi tömbbelső járdái mellé két­szer elültetett fasort harmad­szor is pótolja-e. Rendeltek új padokat is, házilagos kivitelezésben ké­szül a nagyobb része, ugyan­akkor a főutcán látható fehér padokból további tíz darabot számít venni az öntődétől. * Folytatják a parkosítást a Duna parton a Tímár utcáig, az Árok utcai fasort fiatalítják és egyben cserélik, ezen kívül nagyobb mennyiségű cseme­tét a Bégpatak, a Kazinczi és a Szúk utcákban fognak kiül­tetni. A lakótelepen még a nyáron a belvárosihoz ha­sonló fa játszótéri játékokat helyeznek el és mint ígérte, a meglévő játékok kijavítása is néhány nap múlva megtörté­nik. B. M. Balázs Balázs szobrászművész kiállítása látható a mohácsi filmszínházban Fotó: Löffler Gábor Hiába a rendelet Mármint az állattartásról szóló, máig érvényes 1981-ben született tanácsrendelet, ame­lyet egyáltalán nem azért nem tartanak be a kutyájukat az ut­cán szabadon kóborolni hagyó gazdik, mert régi! Arról van szó, hogy a leg­utóbbi önkormányzati ülésen Kunovszki István képviselő, la­kossági bejelentés alapján tett interpellációjában szóvá tette: nagytestű kutyákat rendszere­sen futtatnak a Duna parti sétá­nyon, ott, ahol kisgyerekekkel naponta sétálnak a szülők. Ed­dig komolyabb baj nem történt, még egyetlen jószágnak sem ju­tott eszébe beleharapni az őt megcsodáló apróságba, viszont az megesett, hogy a rohangáló eb fellökte a gyereket. A panasznak ez a része a rendelet alapján könnyen ren­dezhető lenne, hiszen csak a kö­telességére kellene rábírni a ku­tya gazdáját és megkövetelni, pórázon vezesse az állatot - de mindjárt itt a következő része a panasznak: a kutyák „taposóak­náitól” is illene megtisztítani a területet! Azt hiszem, ez utóbbit nem mostanában fogjuk megérni. Várhatóan egy hónapon belül a képviselőtestület elé kerül az önkormányzat leendő állattar­tási rendelet tervezete, mely az említett témában szinte semmi­ben sem tér el a korábbitól, vi­szont garanciát sem adhat arra, hogy amint megszavazzák, egycsapásra öntudatosakká vál­nak a mohácsi kutyatulajdonos polgárok, aztán az ebeket a fut­tatásra kijelölt téglagyári gö­dörbe menesztik, míg a belvá­rosi és dunaparti sétára kizáró­lag lapáttal, kisseprővel, zacs­kóval felszerelkezve indulnak és „szükség” esetén ezeket az eszközöket használják is!

Next

/
Thumbnails
Contents