Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-27 / 84. szám
10 aj Dunántúli napiö 1993. március 27., szombat A gyertyaöntéstől a nemezkészítésig Népismereti tankönyv készül Somogybán Amikor a Somogy Megyei Művelődési Központ munkatársai néhány éve óvónőknek és tanítónőknek népismereti tanfolyamot szerveztek, maguk sem gondolták, hogy annak anyaga - kiegészítve - írásos formában is megjelenik majd. Mi több: része lesz a tantervnek. Márpedig ha az anyagot elfogadják, országszerte tanítanak majd e tematika szerint. Elküldték a pályázatot A tanfolyam két főszervezője, Csikvár József és Vida József látva a sikert, elküldte a pályázatot a Művelődési és Közoktatási Minisztériumba. S tették mindezt azért, mert a népismeret szerteágazó tevékenység rendszerét akkor még nem vállalta fel a felsőfokú pedagógusképzés. Elméletben ugyan okították, de gyakorlatban csak Somogybán. A tanfolyam résztvevői többek közt megtanulták: miként kell gyertyát önteni, álarcot, nemezt készíteni, hogy süssék és díszítsék a mézeskalácsot, melyek a tojásfestés titkai, s hogy ismerhetők fel a mozgásszervi betegségek. A hároméves kurzus elegendő volt arra, hogy a 74 pedagógus elsajátítsa a hónapok tevékenységrendszerét. Mindazt, amit nem nélkülözhet egy-egy tanórán, szakköri vagy klubfoglalkozáson. A pályázat ezt vette számba, s a minisztérium a múlt évben 420 ezer forintot adott, hogy a tanfolyam tematikáját a szakembergárda elkészítse, és február végéig eljuttassa az Országos Közoktatási Intézet kuratóriumának. A múlt év ősze óta ezen dolgozik több mint harminc somogyi és a budapesti szakember. Kocsis Mihály a hónapok tevékenységeit vetette papírra, dr . Winkler Ferenc a néprajzzal, a színjátékszerű népszokásokkal foglalkozik, Katona Kata a papírhajtogatást népszerűsíti, Gosztonyi Zoltán a famunkák, Csikvár Tímea a gyöngyfűzés fortélyaival ismerteti meg a pedagógusokat. A tervezetből nem hiányozhatnak a ter- ménybábkészítés, a bőrművesség, a szövés alapjai sem. És helyet kapnak benne Gab- nai Katalin drámapedagógiája, Békési Margit gyermekjátékai is. Nem teljes a felsorolás, hiszen a népismeret tárgyköre felettébb gazdag, szerteágazó. Kotta, rajz, feladatlap A tervezet sok kottát, feladatlapot, rajzot tartalmaz. Készítői úgy osztották meg ismereteiket, hogy azok mindenki számára érthetőek legyenek. A szakemberek abban bíznak, hogy a tervezett népismereti tankönyv anyagáról hamarosan megérkezik a vélemény, s a kiadvány mielőtt eljut majd az óvodákba, iskolákba. Lőrincz Sándor Tisztelet a katonaeszményeknek Nemeskürty István ismét a doni katasztrófáról Megörvendeztettek Sarlós Endre grafikusművész „Requiem egy hadseregért” című könyvemhez készített illusztrációi. A kitűnő képek, a kor hangulatát sikerrel érzékeltető színes rajzok méltók az események tolmácsolására. 1962-ben kezdtem el foglalkozni a 2. magyar hadsereg doni katasztrófájának írói feldolgozásával. Öt éven át kutattam, javarészt a várbeli katonai levéltárban, egykori parancsokat, jelentéseket és az addig megjelent néhány emlékiratot tanulmányoztam. Könyvem megírásához 1967 őszén fogtam hozzá, tömérdek hiteles iratanyag birtokában. 1972. őszén jelent meg. Munkámat sok - főleg politikai jellegű - bírálat érte. Azzal vádoltak, hogy a régi hadsereg becsületét igyekszem helyreállítani. Ez lényegében igaz volt. Tíz év során, mely idő alatt könyvem - 1972-1982 között - öt kiadást ért meg, és német nyelven is többször megjelent, többszáz magyar faluban és városban találkoztam olvasóimmal a doni harcok hőseivel és azok gyermekeivel, szívemet máig melegíti szeretetük. Ok megérették, hogy értük mondattam requiemet, és nem a vezérkar mentegetése volt a célom. Könyvem megírása óta, több emlékirat és hadtörténeti értekezés látott e témából napvilágot. Ezek számos olyan részletet tártak fel, amelyeket a hatvanas évek elején én még nem ismerhettem. Gallyas Ferenc: Hősi halálom után című, 1987-es emlékiratában feltárta a fogságba esettek történetét, ezzel feleslegessé téve saját művem utolsó fejezetét, melyet épp ezért egy netán újabb kiadásban elhagynék. _ Alapvetően fontos írás Lajtos Árpád: Emlékezés a 2. magyar hadseregre című 1989-es könyve. A szerző vezérkari századosként szolgált a hadsereg- parancnsokságon. Mind szakmailag, mind íróilag kiváló munka. Hadtörténetként sok közül Gosztonyi Péter és Szakály Sándor idevágó könyvei és tanulmányai jelentősek. Ezeket az érdeklődő olvasó figyelmébe ajánlom! A hadtörténeti tanulmányok általában a magasabb vezetéssel foglalkoznak, a közkatonák sorsa alig érdekli őket. Én az elesetteket gyászolom, akik, ha életben maradnak, mert a hazát nem a Donnál, hanem a Kárpátoknál védelmezik, talán enyhíthették volna Magyarország háború utáni sorsát. Véleményem szerint a könyvem megjelenése óta közreadott emlékiratok egyértelműen igazolják felfogásomat. A múlt hibáiból és tragédiáiból tanulni kell, s beismerés és bűnbánat katartikus erő, csak erkölcsi elhatározás kell hozzá. A sok tízezres - végeredményben mégiscsak értelmetlenül elpusztult - magyar hősi halott kötelez a tárgyilagos eseményfeltárásra. Mi volt magának a hadvezetésnek a vétke, a szó szigorúan katonai-szakmai szempontjából is? Az, hogy a váltást fegyver nélkül küldték ki a harctérre, abban a hiszemben, mintha az ott leváltott katona átadhatta volna fegyverét a le- váltónak. Tömegek pusztultak el emiatt. Ugyanekkor - Jány alárendeltje - vitéz Heszlényi József altábornagy, a IV. hadtest parancsnoka ilyen hangon tudott szólni az ellenségtől vereséget szenvedett katonáihoz: „ Emlékezzünk meg hősi ha- lottainkról és sebesültjeinkről, akik vérük hullásával tették lehetővé a hadsereg fennmaradt részének gyülekeztetését, és soha el nem halványuló példáit adták a magyar vitézségnek. Akadtak hősök, akik úgyszólván puszta kézzel harcoltak a világ legjobb harckocsijaival szemben. Ezeknek a hősöknek a példája ihlessen bennünket, mert amig ilyenek lesznek sorainkban, addig nem pusztulhat el nemzetünk.” Katonáink tehát egy felelőtlen hadivállakozás áldozataiként harcoltak, reménytelenül kiszolgáltatott helyzetben, halálukért nem elég a jobban felszerelt, sikeresen támadó ellenséget kárhoztatni, mely végűlis saját hazáját védte ellenük ott a Donnál, hanem a hibákból, a politika és a hadvezetés hibáiból tanulva, lehajtót fővel illenék haló poraik előtt tisztelegni. Könyvem megírásakor a katonaiskola jelmondata lebegett szemem előtt, amely katonaiskolának tízesztendős koromtól kezdve növendéke voltam: Adassék tisztelet a katonaeszménynek, A hazáért megdicsőültek a szelleme töltsö.n el És a magyarok Istene segítsen meg minket. Nemeskürty István Csák Gyula Elcserélt halál Nagy Lajos A disznó Részlet a Képtelen természetrajzból 1. A kilenc emeletes palota liftje a tetőig repítette Baltha- zárt. A csinos liftesnő üvegburával fedett, légmentesen záródó óriási teraszra vezette. A búra alatt mindenfelé trópusi növények buja tenyészete .zöl- dellt, tarka madársereg röpdö- sött, és halak csillámlottak egy mesterséges tóban. Hamarosan rendkívül elegáns férfi lépett az üvegvilágba, leült a Balthazárral szembeni, bambuszból fonott székre, néhány finom kézmozdulattal felkattintotta diplomata-táskája kódolt zárát, rövid ideig szúrósan Bakhazáit tanulmányozta, majd megszólalt:- A kriobiológia leírása fekszik Ön előtt - mutatott a táskából kiemelt és asztalra helyezett papírokra. Hangjában a tudatlanoknak szóló leereszkedés érződött. - Csak nagyon szűk szakmai körökben ismert, hogy ez a tudományág az életműködést vizsgálja, igen alacsony hőmérsékleten. Az erre épülő, úgynevezett krionika a hullák halál utáni, azonnali mélyhűté- ses tárolását jelenti. Az ilyen módon tárolt hullákat bizonyos idő után életre tudják majd kelteni.- És ha ... nem? - kérdezte Barthazár szorongó és mohó kíváncsisággal.- Az ilyen temetkezésből származó bevételek akkor is azok széfjébe vándorolnak, akik ezt a tudományos temetést végzik. Egy ilyen temetés költsége ma tízezer dollárba kerül. Piaci előrejelzések szerint pár évtized múltán ötvenmilliárdot költenek az emberek efféle temetkezési módra. Bíznunk kell, hogy az emberi szellem teljesítményéhez az Istené is társul majd. „Isten szellemére hivatkozol - futott át Balthazáron holott egy disznó szíve lakozik benned”. Hangosan azt mondta:- Az orvosok szerint gyógyíthatatlan beteg vagyok. Igazságtalannak tartom, hogy meg kell halnom. Nagyon szeretek élni, s ezért ébredt bennem halvány remény, amikor az önök hirdetésére bukkantam. Feltámadásos halált szeretnék, de nincsen tízezer dollárom.- Azért vagyunk itt, hogy erről tárgyaljunk - biccentett a gőgös magatartású férfi.- Ha az önök cégének ilyen mérhetetlen hasznot hajt a mélyhűtéses temetés, miért állt egyik hirdetésükben, hogy esetenként ingyen is hajlandók? ...- Kerestünk valakit, aki, íme: rá is akadt a horgunkra.- Mi szükségük van rám?- Ingyen garantáljuk önnek, hogy visszahozzuk a halálból, s azt kérjük cserébe, hogy ön viszont az életből küldjön valakit a halálba.- Bérgyilkosságra akarnak felbujtani?!- Csúnya szavak - biggyesztette le ajkát a fényesre borotvált, brillantintól csillogó hajú férfi. - Üzletről van szó, amelyben miénk a nehezebb feladat. Az embert ugyanis könnyebb megölni, mint megszülni.- Miért nem alkalmaznak hivatásos bérgyilkost?- Terveinknek éppen ön felel meg - mérte végig Balthazárt, aki kopottas, görnyedt és riadt szemű volt. - Nincs több időm; döntse el: mit óhajt?- Szeretnék feltámadni - húnyta le szemeit Balthazár.- Akkor mindenben pontosan kövesse az utasításaimat.- Ha megtudhatnám, miért akarnak valakitől .. . ilyen sajátos módon ... megszabadulni. Visszacsukta táskáját a férfi, és minden korábbinál gúnyosabban, sőt: megvetőbben mosolygott.-Nos, számtalanszor megesik, hogy az erőszak valósítja meg azt, amit az érzelem elindít. A mindenre képes érzelem teszi, hogy egy nőhöz férje holttestén átjussunk el. Mielőtt félreértené: nem én vagyok, akit ez a féktelen szerelmi szenvedély hajt, hanem a megbízóm. - Alsó ajka méginkább megvetővé biggyedt. - Ilyen alacsonyrendű ösztön engem soha nem vezérelne. 2. Kitűnt, hogy az üvegbúra alatt nem őserdei rendetlenség van, amilyennek első pillantásra látta Balthazár, hanem az Ausztrália melletti Új Kaledó- nia mesés természetvilágának egy kicsinyített mása, illetve egy kicsinyített részletének, egy pálmákkal övezett öbölnek a tereprajza, amelyen négyzetcen- timéternyi tereptárgy is helyet kapott. Ézt a részletet bámul- tatta hosszú időn át Balthazárral az elegáns úr, hogy pontos fénykép készüljön Balthazár agyában a látottakról, s hogy ennek nyomán majd jól eligazodjon a valóságban. Le kellett fényképeznie az emlékezetében egy fényképen mutatott férfiarcot, a majdani áldozatét. 3. Repülőjegyekkel, előre fizetett szállodák címeivel s busás költőpénzzel kitömve érkezett Balthazár a nagyon távoli Új Kaledóniába, ahol eddigi életének legszebb három hetét élvezhette. Egyszer ugyan felmerült benne a nyomasztó gond, a „feladat”, aminek végrehajtása érdekében érkezett gazdag turistának álcázva, s már-már hajlott rá, hogy nem hajtja végre, de az ösztön - esetében az életösztön - félresodorta aggodalmait. Más életét kell kioltania, hogy a sajátját majdan kiváltsa vele. Talán . . . Hitt is, meg nem is a különös temetkezési vállalat ígéretében, de olyan pillanatait élte sorsának, amikor nem maradt más számára, mint a remény, s az ilyen helyzetű ember ebbe kapaszkodik minden erejével. 4. Az előírásoknak megfelelően a harmadik hét közepén közelített az üvegbúrában jól megismert házhoz, hatolt be az ismerős ajtón, és lelőtte az ismerős-ismeretlen férfit. Meglepően könnyed volt az a kis mozdulat, amikor meghúzta a parányi pisztoly ravaszát. Annyira nem csinált zajt, hogy bizonyára teljesen véletlenül megjelent egy nő az ajtóban, s azt is lelőtte Balthazár, mert az aktatáskás nagyon a lelkére kötötte, hogy ne hagyjon szemtanút. Nem tudta azt, hogy a hölgy a férje halálán vásárolt feleség volt. (MTI-Press) Kortársai, barátai kedélyte- len, morózus, sértődött embernek ismerték Nagy Lajost. Legendás mogorvasága ellenére írásait a sziporkázóan szellemes, fanyar humor jellemezte. A disznó háziállat. Nevét mindig így írják, hogy sertés, de mindig úgy mondják, hogy disznó. Furcsa dolog, de hát több furcsa dolog is van a világon, különösen mostanában. A disznót az emberek evésre használják, mégpedig úgy, hogy eleinte őt hagyják enni, azután őt eszik meg. A disznónak négy lába van, testnagyságára nézve akkora, mint egy kis borjú, persze mint egy olyan kis borjú, amely nem nagyobb egy disznónál. Nyáron a disznót legeltetik, ami úgy történik, hogy a disznópásztor, akit a falusiak kanásznak, a városi iskoláskönyvek pedig kondásnak neveznek, kihajtja a disznókat a mezőre, s ekkor irigykedve nézi, hogy azok gusztussal eszik a jó friss füvet, neki pedig se kenyere, se szalonnája. A disznó igen lusta állat, fekvésen és evésen kívül semmit nem csinál, legfeljebb egy kicsit turkálja az orrával a földet, s ezt a műveletet kedélyes röfögéssel kíséri. Ezenkívül semmit sem csinál. Az úgynevezett disznóságokat nem ő, hanem az ember követi el. Megjegyezzük itt, hogy ez nemcsak a disznóságokkal van így, hanem a szamárságokkal és a marhaságokkal is. A disznók életkora a tudósok előtt ismeretlen, mert míg a tudósok megfigyelték, hogy a holló kétszáz évig, a teknősbéka ötszáz évig, a ló harminc évig él, s így minden állatnak megállapították az életkorát, addig a disznóról csak annyit mondhatunk, hogy élete leöle- téséig terjed, mert úgy látszik, még az nem fordult elő, hogy egy disznó teljes életét leélve, természetes halállal halt volna meg. A disznók szempontjából ezt bátran disznóságnak mondhatjuk, továbbá általában az állatok szempontjából szamárságnak minősíthetjük, hogy egy állat éppen disznó lett, sőt talán akkor sem esünk túlzásba, ha kijelentjük, hogy valóságos ökörnek kell lennie annak az állatnak, amelyik ilyen körülmények közepette disznó lett. Higgye el minden olvasóm, nem érdemes disznónak lenni. A disznó mesterséges etetését hizlalásnak nevezik. A sertéskereskedő egy csomó disznót összevásárol, s egy telepre beállít, ahol is velük együtt hízik, de míg a disznókat, amikor már iszonyú otrombának híztak, levágják, addig a sertéskereskedőket és hizlalókat rettentő pocakjukkal és tokájukkal tovább is maguk között kell szívlelniük a szegény sovány embereknek. A házi disznónak közeli rokona a vaddisznó, melyről megemlítendőnek tartjuk, hogy a hímjét mindig vadkannak mondják és írják az emberek, aminek, miután ezt más állatokkal nem csinálják, semmi értelme sincs, sőt sajnálatos tévedésekre vezet, például az iskolásleányok egészen felnőtt korukig azt hiszik, hogy van nőstény vadkan is. 4 á a é é
