Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-20 / 77. szám
1993. március 20., szombat aj Dunántúli napló 7 Villany bojlerrel ritkán próbálkoznak Kérem, ne kiáltson tolvajt! Az épülő garéi égetőmű Fotó: Läufer László Garé-Kökény-Bosta Rpviden egy túl hosszú ügyről Szinte egyszerre kaptuk fel a fejünket az ABC pénztáránál: egy tizenéves fiú két gondolasor között kétségbeesetten, remegő hangon, szándéka szerint nyilván suttogva, de ahhoz, hogy a boltban többen meghalljuk, meglehetősen hangosan szólt a kezét elkapó férfihoz.- Kérem, ne kiáltson tolvajt! Egy pillanatra síri csend lett, minden tekintet az eseményre szegeződött, a fiú lehajtott fejjel bámult maga elé, az áruházi detektív pedig diadalittasan, átérezve szerepének jelentőségét nézett körbe, kezében egy díszdobozos desszerttel. A biztonsági ember nem kiáltott tolvajt, de magyarázva a helyzetet a sebtében ott termett egyik eladónak, megtudhattuk, a gyerek, a táskájába dugta a bonbont, s ő onnan emelte ki. S mindezt előttünk, vásárlók előtt. Kik lopnak? Szociológiai vizsgálatok szerint, ha egy társadalomnak „rosszul megy”, akkor a bűnelkövetések száma is nagyobb. S ezen belül az úgynevezett bolti lopások is növekednek, aminek sem megelőzése, sem büntetése nincs igazán megoldva. így aztán az ebben a „műfajban” tevékenykedők nem éppen szemérmesen dolgoznak, nagy károkat okozva a kereskedelemnek.- Azt hogy mennyit, igazából nem is lehet megmondani - magyarázza Ledvina János, a pécsi FEMA-bevásárló központ kereskedelmi igazgatója -, már csak azért sem, mert az az áruérték, amit a bizonyíthatóan tolvajoktól elveszünk - ez tavaly 158 000forint volt - korántsem azonos a tényleg ellopott áruk értékével.- Ezt hogyan kell érteni?- Mondok egy példát: a híradástechnikát áruló osztályunkon hét hónap alatt 254 000forint hiány keletkezett a CD-le- mezeknél. Elszámolásból, rossz könyvelésből nyilván ennyi nem lehetett, viszont lopásokból igen! De csak feltételezni tudjuk ezt, csakúgy mint a szervezett bűnelkövetést: ami tény, a biztonsági szolgálatunk elkapott néhány embert kabát alá, táskába eldugott lemezekkel, de azt nem tudtuk rájuk bizonyítani, hogy ők hordták el a negyedmilliós készletet... Kik lopnak? Az ember kellő naivitással azt hinné, hogy az arra rászorulók dugdosnak el kifliket, szalámikat. Boli Attila a bevásárló központ ellenőrzési csoportjának vezetője ezt rögvest cáfolja, mint ahogy azt is, hogy az elfogottak többsége cigány lenne.- Havonta általában 10-12 lopást érünk tetten, tapasztalataink szerint az elkövetők többnyire fiatalok. Persze előfordul, hogy idősebbeket is elkapunk, de ez nagyon ritka. Olyan pedig egyáltalán, hogy úgynevezett rászoruló lopott volna, s a közhiedelemmel ellentétben nem a cigányok vannak többségben. Ami meglepő, az utóbbi időben viszont nem egy külföldi állampolgárt értünk tetten. Nemrég két leányt kaptak el, akik 27 000 forint értékű ruhával, cipővel - magukra húzva akartak angolosan távozni. Előfordult az is, hogy egy úr mikrohullámú sütővel indult kifelé az alsó szinten fizetés nélkül . . . Mi kelendő? Jellemzően milyen cikkeknek van keletjük? Mint megtudom, a nagy értékű kis dolgoknak. Mit lehet tenni ez ellen? Nem sokat. A bevásárló központban alig néhány „detektív” figyel, biztonsági rendszer még nincs - tervezik, hogy nagyon gyorsan kiépítik -, így az ő feladatuk az áruvédelem. Egyikük elmondta, igyekeznek diszkréten intézkedni, ha történik valami, de a jellege eleve olyan, hogy ez nehéz. Az eladókat is „motiválják”, hogy kevesebb lopás történjen, elfogás esetén a tolvajnál megtalált áru értékének húsz százaléka illeti a jószemű munkatársat. Mit kap a tolvaj? Minden esetben jegyzőkönyvet vesznek fel, de 2000 forint alatt tulajdonképpen semmi nem történik. Ha nagyobb összegről van szó, akkor a rendőrséget is bevonják, ők vizsgálják ki az ügyet, eddig azonban semmilyen értesítést nem kaptak, hogy valakit is elítélt volna bíróság. Az áruvédelem árát ki fizeti? A minap arra vitt jósorsom, hogy egy műanyag teaszűrőt vásároljak. A Konzum Áruházban meg is leltem a megfelelő portékát, egy dolog azonban nagyon furcsa volt. A piros szűrő nyelén valamilyen szürke, ugyancsak műanyag „hosszabí- tás” volt. Gondoltam, milyen jópofa, az ember nem önti le a kezét a forró vízzel... No, de ha az, akkor miért nem piros? Az elárusítók felvilágosítottak, az az ’’izé” nem hosszabító, hanem áruvédő elem. Azaz, ha fizetés nélkül vinném el ezt a 85 forintos szűrőt, akkor lenne aztán purparlé. Tessék elképzelni, egy áruház arra kényszerül, hogy ilyen filléres darabra is áruvédőt tegyen! Megéri ez? Az eladók szerint bármilyen hihetetlen, de ezekből a kis dolgokból lopnának a legtöbbet. Villanybojlerrel ritkán próbálkoznak. A pécsi Konzum Áruházban „él” a biztonsági rendszer, aki nem akarja, az is észre veszi, hiszen bizonyos helyeken kapukon halad át a vásárló.- A ruházati szinten majd két éve alakítottuk ki a biztonsági „hálót”, a vegyesiparcikk és a háztartási-vegyiáru részlegünknél néhány hete fejeződött be a munka, az ABC-nél pedig egy hónapon belül kezdjük, - mondja Zentai. Ferenc ügyvezető igazgató- A teljes beruházási költség meghaladja a 3 millió forintot, de kétség nem fér ahhoz, az áruk védelmét manapság csak így tudjuk hatékonyan megoldani. Megoldásra pedig szükség volt: a Konzumban tavaly 367 személyt értek lopáson tetten, a megtalált áruk értéke 340 000 forint volt. Már ezek a számok is indokolttá tennék a rendszer kialakítását, de az igazgató hozzátette, a tavalyi leltárhiány - hazai és nemzetközi tapasztalatok szerint ennek a 60 százalékát a külső emberek és az áruházi személyzet lopásai okozzák - a teljes rendszer bekerülési költségének többszöröse volt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a védelem kiépítése nagyon hamar megtérül: a ruházati osztályon például elenyésző mértékűvé zsugorodott a leltárhiány. Ha megszólal a riasztó Az áruvédelem megbízhatóvá vált, de az igazgató elismeri, előfordultak kellemetlenségek: például amikor megszólalt az éles jelzőhang, majd kiderült, nem tudni miért. Ugyanis lopásról szó sem volt.- Tanulva a tapasztalatokból, most olyan amerikai biztonsági megoldást helyezünk üzembe, amelyik például nem „ indul be ”, ha mondjuk mágneses tekerccsel a táskájában jön hozzánk vásárolni egy szerelő.- Az ártatlan, a jelzés megszólalása után a placcon szégyenkező vevők követeltek már kártérítést?- Ilyen még nem fordult elő. Az viszont igen, hogy saját dolgozójukat érték lopáson, aki természetesen már másutt keresi kenyerét. Egyébként a rendszer teljes kiépülése után a Konzum alkalmazottakat is „szűrik”, figyelik, de marad az a gyakorlat is, hogy ha az eladó idegent leplez le, akkor a megtalált áru értékének 20 százaléka, amennyiben áruházi munkatársat, a 100 százaléka illeti.- Mi nem elfogni akarunk, nem az a feladatunk, hogy bűnözőket kutassunk fel, hanem korrekt és udvarias módon kiszolgálni a vásárlókat. Éppen ezért, a prevenciót helyezzük előtérbe: a vevőket táblákon figyelmeztetjük, hogy elektromos riszatórendszer működik, az ABC-ben a monitorokat a mozgólépcsők alá tesszük, lássák a területre belépők, hogy kamerával is dolgozunk. S rendésze- ink csak akkor lépnek, ha muszáj. Ä kereskedők pedig reménykednek, hogy minél kevesebb- szer mondja bárki: „kérem, ne kiáltson tolvajt!” Roszprim Nándor Legutóbb a Transdanubia Kft. által Pécsett tartott sajtótájékoztató kapcsán foglalkoztunk a garéi veszélyeshulladék-égetővel. Akkor a Kft. ügyvezető igazgatónője azt állította, hogy a garéiakon kívül a bostaiak is belegyeztek a létesítmény felépítésébe. Már másnap tiltakoztak az utóbbiak, majd egy levél is érkezett szerkesztőségünkbe a bostai alpolgármester aláírásával: „Mi az égetőmű megépítése ellen vagyunk ...” A levél szerint „kalózakcióban”, még csak nem is bostai ember vette rá a nyugdíjasokat - megtévesztő ígéretekkel - az engedményező nyilatkozat aláírására. Azóta járt szerkesztőségünkben a Transdanubia ügyvezető igazgatónője is, aki úgy vélte: érdemes lenne még egyszer megpróbálkozniuk azzal, hogy az érintett községekben élőknek elmagyarázzák: miért és miért sürgősen van szükség az égetőmű megépítésére, illetve azt, hogy valóban veszélytelen üzemről van szó. Időközben egy írásunk a Kökénybe tervezett égetőművel is foglalkozott, amelyik eredetileg a kórházi veszélyes hulladékok elégetését szolgálná. (Azóta feladatára, kapacitására nézve is változtak az elképzelések.) Mindkét létesítményre vonatkozóan meglepő információt tett közzé a Dél-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség: sem a garéira, sem a kökényire semmilyen létesítési engedélyt nem adtak ki, csak egy előzetes hozzájárulást, ez a kökényi esetében az infrastruktúra kiépítésére vonatkozik, az égetőmű megépítésére nem. A létesítési engedélyt még kérelmezni kell, s ha a beruházó betartja a környezetvédelmi hatóság megfogalmazta elvárásokat, az építést csak akkor lehet elkezdeni. Érdekes fejleménye az ügynek: amíg csak Garéról volt szó, a környéken lévő tíz település élénken tiltakozott. Kökény esetében ez elmaradt - holott ez is a térségben van. A görcsönyi körjegyzőségen - itt koordinálják a megoldás megtalálását kereső községek együttes fellépését - kértünk erre magyarázatot. Elzárkóztak a nyilatkozat elől. A kökényi égető egy - eddig be nem jegyzett - részvénytársaság beruházásában épülne. Néhány (?) homályos folt még van a folyamatot figyelők előtt. Például: mi lesz majd az égéstermékkel, a visszamaradó salakkal? Ha Kökényben égetnék el a garéi veszélyes hulladékot is, vállalják-e az üzemeltetők a szennyezett föld ártalmatlanítását is? A beruházásban részt vevő egyik céget most perli egy kisszövetkezet. Álláspontjuk szerint a tervek elkészítésére megbízást adó partner becsapta őket, többmillió forinttal. Teljes a zűrzavar. Eközben az emberek az érintett falvakban félinformációkra, olykor nem igaz állításokra kénytelenek hagyatkozni. S mert ezt a szellemet tapasztalják immár évek óta - az őszinte tájékoztatás elmarad a lobbik harca miatt - végképp nem tudják: ki mond igazat, ki nem. De azt sem: mi lesz már végre ezekkel a veszélyes anyagokkal, amelyek évek óta terhelik közvetlen környezetüket, s a közelsége immár félelemben ölt testet? Mészáros A. A legtöbb áruházban már áruvédelnii kapuk is vigyázzák az értékesebb cikkeket Fotó: Szundi György Hol tart ma a magyar ipar? A volt KGST piacok elvesztése, a hazai kereslet beszűkülése és az ezzel együtt megjelenő importtáradat a magyar gazdaság különböző ágai közül a legsúlyosabban az ipart rázta meg. Hol tart ma a magyar ipar e tényezők ismeretében? Az ipar termelése 1992-ben nem érte el az 1988. évinek még a 64 százalékát sem, s bár a legjelentősebb visszaesés 1991-ben következett be, a tavalyi adatok további 10 százalékos csökkenést mutatnak. A termelékenység színvonala 14 százalékkal alatta maradt a négy évvel korábbinak. Ennek számtalan oka van, de leginkább a rendeléshiány és a privatizáció körüli bonyodalmak számlájára írható ez a visszaesés. Az ipar nagy és középvállalatai évek óta elsősorban a külföldi piacból próbálnak megélni, a volt keleti üzleti partnereket nyugat-európaiakkal, vagy Európán kívüliekkel igyekeznek pótolni. Ezt a legeredményesebben a bérmunkát vállaló könnyűipari cégek teszik, amelyek négy év óta első ízben 1992-ben tudták növelni az exportjukat. Az ipar egésze a négy évvel korábbi mennyiségnek csupán 62 százalékát tudta külhonban értékesíteni. Igen jelentős visz- szaesés tapasztalható a korábban kifejezetten jó nyugati piacokkal rendelkező műszeriparban, gyógyszeriparban, gumiiparban is. Az iparvállalatok tavaly az 1988-as árumennyiségnek csupán kétharmadát tudták itthon értékesíteni, mert annyira megcsappant a vásárlóerő, illetve olyan erős versenyt támasztott az importárú, amivel már nem tudtak megbirkózni. És ebben a versenyben már nemcsak az áru minősége, hanem sokszor a termékek külső megjelenése is döntő lehetett. Számtalan vegyesvállalat, kisvállalkozás is alakult az elmúlt négy évben, amelyek termelése kétségtelenül dinamikusan növekszik, de ma még- aligha tudják ellensúlyozni a csődbe ment, vagy feloszlott korábbi nagyvállalatok miatt kialakult visszaesést. Az 50 főnél kevesebbet foglalkoztató ipari szervezetek adták az ipar exportjának 7 százalékát, ezek foglalkoztatták a dolgozók 14 százalékát. Ezzel szemben ott áll egy másik adat: a felszámolás alatt álló nagyvállalatok 31 százaléka feldolgozóipari cég! Mindez jelzi, hogy a gazdasági kibontakozás az eddiginél gyorsabban és hatékonyabban megújuló ipart igényel. Ny. V. Április elsejétől új szelvények Kedvezményes utazás Március végén lejárnak a kedvezményes utazásra jogosító utalványok, a nyugdíjfolyósító igazgatóság azonban már postázta az új szelvényeket, amelyeket ez év április 1- jétől 1994. március 31-éig lehet majd felhasználni. Az utazási kedvezmény a MÁV, a GYSEV vonalaira, illetve a helyközi menetrend- szerű VOLÁN autóbuszjáratokra érvényes. Az utalvány birtokosai 50 vagy 90 százalékos árengedményt vehetnek igénybe - de ha ez utóbbival élnek, a 16 alkalomra szóló 16 karikából (ablakból) esetenként 2- 2-t bélyegeznek le. Hivatalosan egyébként a kedvezményezettség tizennégy 50%-os és két 90%-os utazásra szól - vagyis az utalványon két alkalommal a 90% igénybe vételé esetén is csak egy-egy ablakot bélyegeznek le. Az utalványt kézhez kapják azok a 70 éven felüliek is, akik különben ingyen utazhatnak. Az ingyenesség azonban vonaton csak a II. osztályra szól. Elvileg az utalvány át nem ruházható, de a szokásjog már szentesítette azt, hogy a házaspárok, élettársak egymás szelvényét használják. , Az érvényes rendelkezések most úgy szólnak, hogy az „átruházás” akkor szabályszerű, ha a házastárs, élettárs elérte a nyugdíjkort. A nyugdíjasokon kívül kiterjed a kedvezményezettek köre azokra is, akik árvaellátást, rendszeres szociális, átmeneti és rokkantsági járadékot kapnak. Kiterjed továbbá a külföldről hazatelepült és onnan nyugellátásra szorult magyar állampolgárokra és az olyan egyházi személyekre, illetve Képzőművészeti Alap-tagokra, akik nyugsegélyben részesülnek. Mivel az elmúlt hetekben több mint 2,5 millió utazási szelvényt kellett postázniuk az illetékeseknek, lehetséges, hogy nem minden jogosult kapta kézhez az utalványt. Ez főként akkor fordulhat elő, ha az illető lakcíme megváltozott, s mivel nyugdíját lakossági folyószámlára utalták, a változás eddig nem okozott gondot. A reklamálók tehát új címüket feltétlenül jelentsék be a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak. (FEB) * i A
