Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-16 / 73. szám
1993. március 16., kedd aj Dunántúli napló 9 Pro Regio Díj Ormánság Alapítvány Lantos Tamás A területfejlesztés, a térségi együttműködés elősegítése, a társadalmi, gazdasági környezet összehangolt fejlesztése érdekében végzett kiemelkedő tevékenységéért a Pro Regio Díj-at ítélte a kormányzat a baranyai Ormánság Alapítványnak. Az alapítvány a nevében nevezett, egyre lejjebb csúszó, elmaradott térség lakói érdekében próbál cselekedni. Pontosabban: értelmes életre késztetni sok lecsúszott egzisztenciát, megadni ehhez a felemelkedés feltételeit. Lantos Tamás, az alapítvány kuratóriumának elnöke, aki a kitüntetést Budapesten átvette, így fogalmazott: Alapítványunk segítségével olyan vállalkozásokat kívánunk beindítani, melyek a fönntartható fejlesztés kategóriájába sorolhatók, melyek nem felszínes, idővel hamvába hulló kezdeményezések. Azaz: megtanítják az embereket gazdálkodni, együtt dolgozni, értéket teremteni. Például: sajátos farmergazdálkodást létesítenek a nagyüzem mellett azok számára, akik nem ismerték eddig soha sem a paraszti gazdálkodás csínját-bínját. (Gondolnak itt a cigányetnikumra.) Vagy ipart, szakmát tanítani annak, aki sohasem tanulta azt. S minderre van idő bőven, hiszen a tanítványok mindegyike vagy munka- nélküli segélyen, vagy egyéb segélyen tengődik, állás híján a napot tölti. Egyelőre Gilvánfa és Drávátok községekben leltek igazán otthonra, de ott vannak Ormánság sok-sok településén. Gil- vánfán a helybéli, gazdálkodást nem ismerő cigányság számára próbálnak segíteni: saját gazdaságot szerveznek, inkubátorház jellegű kisipari termelőegységet hoznak tető alá többek között. Drávátokon 60-70 hektár földet szeretnének művelés alá fogni, felújítani egy romos kúriát, ahol népfőiskola kaphatna otthont, s egy botanikuskertet is kialakítanak erdélyi, marosvásárhelyi segítséggel. Mint ahogyan azt Lantos Tamás említette: az alapítvány elsődleges célja az emberek mentalitásának, életvitelének megváltoztatása, melyhez a gazdálkodás - a teljes vertikumok kialakítása - útján szeretnének elsődlegesen közelíteni. Az itt élők fogadókészek: min a két előbb említett önkormányzat vezetői értik és messzemenően támogatják az alapítványi célok megvalósítását. Az ormánsági kezdeményezést sok szempontból segítik különböző intézmények, vállalatok és magánemberek, köztük is dicséretre méltóan a Megyei Munkaügyi Központ és az ugyancsak a lecsúszott egzisztenciák megmentésére létesült budapesti Jóléti Szolgálat Alapítvány. Lantos Tamás szerint az Ormánság Alapítvány sokat tehet e régióért, de nem mindent. Nem vállalhatja föl az állam helyett a teendőket, legfeljebb célokat és azok megvalóításának útjait vázolhatja fel. Perspektívákat adhat. K. F. • • Ünnep Pécsett a 48-as téren és a Kossuth-szobornál (Folytatás az 1. oldalról) Egyben utalt arra, hogy mivel március 15-e nemzeti ünnep, ma legföljebb azt kívánhatjuk, hogy a határainkon kívül élő magyarság is hasonlóképpen szabadon ünnepelhessen s szabadon fogalmazhassa meg törekvéseit, vágyait. Végül beszédét így fejezte be:- Mit kívánhatnánk ma, ezen az ünnepen? A szabadsághoz talán egy kis belső nyugalmat és jólétet is, melyek nem a forradalmakban születnek, hanem magunknak kell megteremteni. A Petőfi-szobor előtti megemlékezés záróakkordjaként Besenczi Árpád, a Pécsi Nemzeti Színház művésze szavalta el Petőfi Bizony mondom, győz a magyar című versét, majd koszorúzás következett; s az estébe nyúló ünnepen erőkerültek a fáklyák, s az ünneplők közösen vonultak a Kossuth-térre, a megemlékezések másik színhelyére. A tér is ünnepélyes arculatot öltött, azzá tette a többszáz ember jelenléte és a fáklyák fénye. Kossuth Lajos szobránál a ko- szorúzási ünnepség a Himnusz hangjaival kezdődött a Pécsi Vasutas Koncert-fúvószenekar közreműköfdésével, majd Besenczi Árpád mondott el egy részletet Petőfi Sándor Naplójából. Ezt követően Bakó Attila elénekelte a „Ha én rózsa volnék” kezdetű dalt. Petőfi „Egy gondolat bánt engemet” című versét Bánki Gábor szavalta el. A szavalat után kezdődött a koszorúzás, önkormányzatok, pártok, fegyveres erők és testületek, társadalmi szervezetek és egyesületek hozták el virágaikat. A kezdeti izgalom után, amit az okozott, hogy nem tudták kinyitni a szobrot védő kerítés kis kapuját, a virágokat a honvédség tagjai helyezték el ünnepélyesen a szobor talapzatánál. A koszorúzás a Szózat eléneklésével fejeződött be. B. A.- K. F. Komló A megye városai közül Komlón az esti órákban került sor a március 15. megünneplésére. A város lakói 18 órakor gyülekeztek a Városház téren, ahonnan égő gyertyákkal a kezükben vonultak át a Petőfi szoborhoz. Tóth József, Komló polgármestere az itt elmondott ünnepi beszólt arról, hogy Komló különösen nehéz gazdasági helyzetbe került, mert itt a rendszer- váltással együtt szerkezetváltás is lezajlott. Épp ezért most van a legnagyobb szükség az összefogásra, a kivívott szabadságot csak ezzel lehet megerősíteni. Ezt követően helyezték el koszorúikat a városi önkormányzat, megyei közgyűlés, pártok és egyéb szervezetek képviselői. Tóth József polgármester mondott beszédet Fotó: Löffler Mohács Ragyogó időben, gazdag programmal ünnepelték a mohácsiak március 15-ét. A Városháza dísztermében tegnap délelőtt a helyi általános és középiskolás tanulók vers- és prózamondó versenyét rendezték. Délután, a Szepessy park melletti Bíróság épületének falán elhelyezett Petőfi domborműnél Bánki Erik fideszes képviselő- testületi tag emlékezett 1848-ra. A forradalmár költő emléktáblájánál Csizmadia Sándor dalénekes adott műsort. A Deák téren álló Hősök emlékművénél Mohács több száz lakója hallgatta Erdős László honvéd ezredes beszédét, majd az Ifjúsági Fúvószenekar közreműködésével a város, a megyei közgyűlés, a pártok, több intézmény helyezett el virágot a talapzaton. A Kossuth Filmszínház emeleti Kamara-termében Balázs Balázs szobrászművész alkotásait bemutató tárlat nyílt. Siklós Nagytófaluban vasárnap délelőtt tartották a megemlékezést. A közös isten tiszteletet követően előbb a Tájháznál lévő I. és II. világháborús emlékművet koszorúzták meg, majd a szépszámú közönség a kulturházban ünnepi előadást tekintett meg. Siklóson hétfőn délután a Városházán a Batthyány Kázmér Általános Iskola növendékeinek előadásával indult az ünnepi program, ezt követően dr. Máté János polgármester emlékezett meg a 145 évvel előbb történtekről. Az ünnepi műsor után a Vár és Múzeum Barát Egyesület konferenciájának előadásait hallgatták meg az érdeklődők. A helytörténeti konferenciát követően előbb a 48-as emlékműnél történt koszorúzás, majd a résztvevők a Várkápolnába vonultak, ahol a szabadságharc külügyminiszterének Battyhány Kázmér nyughelyénél helyezték el az emlékezés virágait. Szigetvár Szigetváron a Tinódi kórus énekével kezdődtek és zárultak az ünnepi események. A 48-as emlékműnél tartott megemlékezés során a helyi Zrínyi Gimnázium diákjai tartottak előadást, felelevenítve 1948 emlékeit, majd Vas István, a gimnázium igazgatója emlékezett meg a hősökről. Ezután a város nevében Darázsi Mátyás polgár- mester és dr. Kapronczay Józjsej országgyűlési képviselő, a megyei közgyűlés nevében dr. Fekete István és Mester Józsej rótta le kegyeletét, majd a pártok képviselői helyezték el koszorúikat az emlékműnél. Sásd Üde színfoltja volt a sásdi ünnepélynek az első nyilvános szereplésükön felvonuló általános iskola mazsorett-műsorá- nak. A Himnusz és a Nemzeti Dal elhangzása után Szent-Ivá- nyi István országgyűlési képviselő, a parlament külügyi bni- zottságának elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet, méltatva a nap jelentőségét, s nem kis hangsúlyt fektetve a még napjainkban is folyó átalakulásra. A régi temető kápolnájának falán lévő, Bedenicz József 48-as honvéd tiszteletére állíttatott emléktáblánál helyezték el az emlékezés virágait az ünnepély befejezéseként. Széchenyi Díj Dr. Horvát Adolf Olivér A Botanikai Közlemények jócskán megkésetten, 1990-ben megjelent számában egyik tanítványa és munkatársa írta róla 80. születésnapja alkalmából tisztelegve: dr. Horvát Adolf Olivér személyében olyan ember áll előttünk, aki botanikai intézetektől távol, anyagi ösztönzés nélkül, benső elhivatottságból küzdötte fel magát az élvonalba. Hogy a Mecsek növényvilágának híres kutatója egyik nemzetközileg is legismertebb, legjelentősebb élő botanikusunk, az nemcsak hogy néhány évvel, de évtizedekkel ezelőtt sem volt kétséges. Tudósi rangját így inkább csak megtetézte - ha úgy tetszik, hivatalosan is megerősítette - , az 1991. tavaszán „A Mecsek és környéke florisztikai és cönológiai kutatásainak eredményei” című nagydoktori értekezésének fényes sikerű megvédésével. A mostani magas állami elismerés, a Széchenyi-díj - amit március 15-én vehetett át, alig egy héttel 86. születési évfordulóját követően - már régen megérdemelt volt. Hogy hasonló súlyú kitüntetésben korábban nem részesülhetett, abban minden bizonnyal döntő szerepet játszott az elmúlt évtizedekben az a körülmény, hogy dr. Horvát Adolf Olivér a harmincas években a ciszterci rend tagjaként kezdte tanári és tudósi pályáját. Ennek tudható be, hogy bár már 1948-ban a Szent István Akadémia tagjai sorába választatott, a kandidátusi fokozatot csak 1958-ban kapta meg és felsőfokú oktatási intézményben soha nem taníthatott. Több, mint 60 éve él Pécsett. Most már címzetes egyetemi tanár és 1991. őszétől Pécs díszpolgára. A város ezzel a címmel ismerte el Pécs tudományos életének szervezésében szerzett érdemeit, amelyek közt csak az egyik, hogy társalapítója a pécsi múzeumnak.- Tudósi életpályámat jó néhány szerencsés momentum alakította - emlékezik vissza. - Két vonzalmamat sikerült ösz- szekapcsolni, amikor egy tanító szerzetes rendbe léptem be. Eredetileg általános biológiával szerettem volna foglalkozni, s 1931-ben azért jöttem Pécsre, mert akkor az itteni egyetemen volt egyedül tanszék általános biológiából. Ez a vonal végül is nem vált be, de új távlatot nyitott számomra, hogy a ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziumában fiatal tanárként reám bízták a természetrajzi múzeum, tudós elődeim munkájának rendezését. Jávorka Sándor ösztönzésére az itteni növénygyűjtemény feldolgozása indított el botanikai kutató pályámon. Furcsa módon az is előnyömre szolgált, hogy volt szerzetestanárként nem lehettem főiskolai tanár. E kötöttség nélkül nyílott mód arra, hogy elmélyedjek a kutatásban. Magánkutatóként volt lehetőségem arra, hogy 30 botanikai világkongresszuson vegyek részt szerte a világon, szoros kapcsolatot építhessek és ápolhassak neves külföldi kollégákkal. Hatalmas ívű tudományos életpályájának eredményeit másfélszáz publikáció tartalmazza. Az utóbbi években a növényföldrajz izgalmas rejtélyeinek feltárása foglalkoztatja. Nyolcvanhat évesen is határozottan azt vallja: a lehető legkorszerűbben kell a fejlődő tudománnyal együtthaladni. Dunai Imre Ferenczy Noémi Díj ✓ Kertészfi Agnes Ha azt halljuk, üvegművészet, a békebeli Budapest pompás polgárházai jutnak eszünkbe, a Gresham-palota: művészi famunkák, kovácsoltvasak, kerámia, stukkó és pazar üvegablakok. Mert élt valaha Magyarországon egy polgárság, amely megrendelő volt minderre. A mai iparművész vajon kibírja-e addig, mire ismét megjelennek e tájon a pénzes és igényes megrendelők? Ezekkel a kérdésekkel érkeztem Kertészfi Ágnes üvegtervező iparművész otthonába, kevés, de válogatott bútor, szép tárgyak, fehér, kék, zöld, drapp színek közé. Hogyan kezdődött? A véletlen vezette az üvegművészethez. Kerámiára járt a pécsi Művészeti Gimnáziumban, s közben „áttanult” a szövőkhöz, ötvösökhöz. A főiskolához érve a számára addig teljesen ismeretlen üveggel kezdett foglalkozni. Kísérletező, hiszen nem a munkától fél az alkotó ember, annál sokkal nagyobb benne a kíváncsiság. így jött a főiskola után a siklósi szimpozion betonprogramja, aztán a műanyagbeton. Ennek a révén került Barcsra a Kemikál gyár tervezőjének. És csak mindezek után, a nyolcvanas évek elején tért vissza ismét az üveghez itt, Pécsett.-Van aki a szakma, a mesterség felől közelít az üveghez. Én inkább a képzőművészet felől. Amit meg tudok vele mutatni, az jobban érdekel, mint a szakmai része - persze lehet ugyanaz a végeredmény. Mégis hosszú időn át dolgozott a nagykanizsai Pannonglas Rt. üveggyárának ipari forma- tervezőjeként:- Ez már nagyon kemény feladat, igen speciális terület. Eddig ugyanis mindegy volt, milyen küllemű árut adott ki egy gyár - ez a piaci viszonyokkal megváltozott. - A nagykanizsaiakkal megszakadtak a kapcsolatok, de most úgy fest, a gyár magához tért. Munkát kémek, és ez nagy szó, mivel jó két év óta nem kaß megrendelést sem Kertészfi Ágnes, sem a hazai művészek többsége. Hogy ilyenkor miből él az, akinek eközben Japánban, Amerikában állítják ki a munkáit, s Hamburgban lesz önálló kiállítása, a nyáron pedig Szentendrén? Ilyen ünneprontó kérdés is előkerül a szép díj kapcsán, lévén hogy a művészeket éppen úgy adóztatják, mint a szériát gyártó kisiparosokat, ami azért példátlan. Az a bizonyos igényes megrendelő, a gazdag magyar polgár (az sem baj, ha újgazdag) most van születőben. A nyolcvanas évek második felében ugyan felbukkantak Kertészfi Agnes munkái a nekilendülő pécsi magánépítkezéseken: a Capri-cukrászda sárga üvegei, a Kossuth utcai OTP ólomkeretes ablakai, az egyik év lakóháza rogyasztott üvegablaka az ő munkája. De ilyen megrendelések sincsenek mostanában:- Ma az a vállalkozó kap meg egy építkezést, aki a legolcsóbb ajánlatot teszi. Nem érdekli, hogy az épület szép lesz-e, őt az érdekli, minél nagyobb haszna legyen, ami természetes. De ebben a haszonban egy szép üvegmunka ma még nincs benne. Egyszer talán ismét benne lesz. Gállos Orsolya 4 t \ i i
