Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-06 / 36. szám

1993. február 6., szombat tu Dunőntait napiö 7 Felelősségünk! A lazulás, mint lehetőség Lány csók libbenő lépései A kályha - ahonnan most el kellene indulnunk - meglehető­sen közel van: 1988. áprilisa. Mégis illő messzebb mennünk, mert egy valami biztos: a tele­pülésen élők döntő többsége a kitartó szorgalmúak közé tarto­zik. Ezért ha felfigyelünk arra, hogy Lánycsók szívósan, ám könnyed lépésekkel fejlődik, igazságtalanok lennénk, ha en­nek gyökereit csak 1988-ig ku­tatnánk. A polgármester, a fiatalem­ber Hadra József mégsem megy az időben messzebbre vissza. Amikor erről beszélgettünk, nagyon fontos körülményre hívja fel a figyelmemet: 1988-ban tapasztalhatták elő­ször, hogy „kezdődött a lazu­lás”. Ez alatt pedig azt a lehető­séget értette, hogy az önkor­mányzatoknak módjuk nyílt gazdálkodni, a pénzzel bánni. Addig keretek és ukázok voltak. Tulajdonképpen minden a szennyvízvezeték építésével kezdődött. Most már a község teljes területét behálózza a csa­tornarendszer, s mert csatla­kozni tudtak a mohácsi tisztí­tóműre, létesítésének költségeit megtakaríthatták. Az 1990-ben befejezett munka részben állami támogatásból, részben lakossági hozzájárulásból lett készen. A siker kedvet szült az önkor­mányzati testületben. A megta­karításaikat rögvest a Népház felújítására fordították - és en­nek van némi szimbolikája is: Lánycsókon jobban érezni a falu népének igényét az együvé tartozásra, mint a legtöbb más településen. A Népház azóta is számos közös program befoga­dója, s a 10 millió forintért va­lóban szépen helyrehozott épü­letben nem egyszer tartanak la­kodalmat tősgyökeres mohá­csiak is. Ha már a mohácsiak szóba kerültek: Lány csókon nem egé­szen egy év alatt elkészült az új Sportcsarnok. A sorrendre talán érdemes felfigyelni: szennyvíz, Népház, Sportcsarnok!- A 60-as években egy régi présházból alakították ki az is­kola tornatermét - mondja Hadra József. - Azóta életve­szélyessé vált, 1988-ban be kel­lett zárni. Márpedig a lánycsóki általános iskolában 350 kisdiák tanul! Ezek a gyerekek most itt hancúroznak az utcákon, végre jó tapadós hó esik. Ők persze nem foglalkoznak az önkor­mányzat „Gazdálkodj okosan!” szemléletével. A hógolyótól tényleg messze esik: mikor kell egy pályázatot benyújtani. Min­denesetre a lánycsóki képviselő- testület időben kapcsolt, s még akkor pályáztak - az elsők kö­zött amikor a támogatás a megépítendő sportlétesítmény teljes alapterületére vonatko­zott. A múlt évben már meg is nyitották a 850 négyzetméter alapterületű Sportcsarnokukat, amelyhez 10 milliót kaptak a pályázat révén, további 20 mil­lió már a saját terhük volt. Nem valószínű, hogy a mohácsiak irigyelnék, de azért meg-meg- kérdik: hogyan, miből, ráadásul ennyi idő alatt? ... A kulcs: maga a képviselőtes­tület. Lánycsókon egy párt, a kisgazdák vannak jelen. A tíz tagú testületben természetesen ott a képviselőjük. A községi szervezet elnöke minden képvi­selőtestületi ülésre meghívást kap. A többiek: függetlenek. így a pártpolitika nem rombolja a közérdeket. Meghívást kap egyébként az ülésekre az iskola igazgatója, vagy például a falu plébánosa is.- Nem jó módszer az, hogy valakiket, valamilyen szerveze­teket évente beszámoltatunk: na, hogyan dolgoztatok? Ezer­szer hasznosabb a közvetlen és azonnali kapcsolat: ha gondjuk van, akkor mondják, frissiben könnyebb rajta segíteni - mondja a polgármester. És hozzáteszi: sajnálja azokat a településeket, ahol egyéb ér­dekek a köz elé tolakodnak, s csak azért vesznek el hasznos, okos és az emberek javát szol­gáló ötletek, javaslatok, mert azt valamelyik párthoz tartozó képviselő vetette fel. . . Lánycsók libbenő lépéseinek újabb bizonyítéka: évről-évre több a fejlesztésekre fordítható pénzük. Idén a terv szerint 15 millió forint - ami lehetne több, de a 13. havi fizetés miatt a polgármesteri hivatal által fi­nanszírozott intézmények mű­ködési költsége most emelke­dett. Az iskoláról, az általános művelődési központról, a Nép­házról, a Sportcsarnokról, az idősek otthonáról, illetve a gyermek- és felnőtt háziorvosi szolgálatról van szó. Végül is: miből gazdálkodik Lánycsók? A normatív támoga­tásból és a saját bevételeiből. Ebben az évben az előbbi 50 milliót jelent, az utóbbi össze­tevői: a kommunális adó 1,2 milliója, a gépjárműadó 50 szá­zaléka 700 000 forintot tesz ki, 3,5 millió az intézményi bevéte­lük, a pénzforgatásból-kamat- ból 1 milliójuk van, pénzma­radvány 4,5 millió és egyéb, úgynevezett folyóbevételeik is vannak. Ez utóbbi mögött most a gázvezeték-építéssel kapcsola­tos lakossági közműfejlesztési hozzájárulás van. Mert éppen most épül - sőt: felerészben már készen is van­nak ezzel - a gázvezeték a köz­ségben. A képviselőtestület ajánlata a polgároknak a kezdés előtt ez volt: 1992. július 31-ig 27 000, ezt követően november 30-ig 32 000, innen pedig 37 ezer forint a hozzájárulás. Per­sze, 10 000 forint megtakarí­tása érdekében nagyon sokan az első körben befizették. Ezt a pénzt megforgatta az önkor­mányzat. Maga a gázvezetéképítés egyébként csak a múlt évben vetődött fel. Pályázatot írtak ki, a jelentkező 13 cég közül választották a generálkivitele­zőt, amelyik 20 milliót kért a munkáért. A 830 lánycsóki háztartásból 600-ban igényel­ték a bekötést - és már csak a falu öreg része van hátra. Van itt azonban mód szólni fiatal dolgokról is. Nem any- nyira a település átlagos élet­korára gondolunk - bár ez is érdemes az említésre, annak köszönhetően, hogy a lány­csóki újtelepen számosán vá­sároltak telket, jobbára élet­kezdő fiatalok. Ezért a sok kisgyerek, s ezért, hogy még 1991-ben is 17 építési enge­délyt adtak ki. Tavaly már csak kettőt.- Aki ma építeni kezd, az vagy milliomos, vagy őrült! - magyarázza meg Hadra József. Mindenesetre Lánycsók azon kevés települések közé tartozik, ahol az utóbbi időben emelkedett a lélekszám. Ami tényleg fiatal: a Falu­szövetkezet. A múlt év decem­berének elején alakították meg a szajki tsz-ből kiváltak. A két község termelőszövetkezetét 1976-ban egyesítették - nem örültek neki a lánycsókiak. Most - egyelőre 700 hektáron- újra kezdik. A Faluszövetke­zetnek tagja az önkormányzat is.- Az elején bizonyára segít­ségre, támogatásra szorulnak majd - mondja a polgármester.- Ezt meg kell tennünk, mert - talán már két év múlva - a Fa­luszövetkezet látja el szolgálta­tásokkal a községet a húsbolt­tól a tápboltig. Jk Hirtelenjében még két, „fia­talos dolog”. Lánycsókon 150 óvodáskorú kisgyerek van - ez sokat mond. Mint ahogy ez is: eddig, a kárpótlás első forduló­jában a helybeliek 10 000 aranykorona értékű földet igé­nyeltek vissza. És még nem je­lentették be igényeiket a falu arculatát komoly mértékben meghatározó, szorgalmas és dolgozni szerető németajkúak. Lánycsók lakóinak több mint a fele. Márpedig a környékben egészen kiváló minőségű - 30 aranykorona körüli - földek vannak. Lendületet követelők. Mészáros Attila Járva megyénk határát kese­rűen tapasztaljuk, hogy jóminő­ségű, gazdaságos termelést biz­tosító földterületek hevernek műveletlenül. Ismerve az élelmiszerellátás­sal járó felelősséget, félelem tölt el ennek láttán. Félelem és érthetetlenség e felelőtlenség miatt. Ugyanis a tulajdonviszo­nyok rendezése nem járhat együtt termelői bizonytalanság­gal, mert akkor még az is elő­fordulhat, hogy nem lesz kenye­rünk. Ezért első a kenyér, azaz a termelés. Ennek megvan a jogi háttere is, hiszen a kárpótolt földterüle­tek műveléséért, ha 1992 októ­ber 1-jéig nem mondott le a ko­rábbi földhasználó, akkor ő a felelős, ha lemondott, akkor a földrendező bizottság. Tehát van felelős, csak sok helyen megértés nincs. Javasoljuk a használóknak és a bizottságoknak: tegyenek meg mindent, hogy a földek művelve legyenek. Annál is inkább kell foglalkoznunk ez­zel a kérdéssel, mert 92/11. tv. létrehozta a földkiadó bizott­ságokat. E bizottság a bevitt, azaz földjáradékos, 20-30 AK-ás és a maradék földeket rendezi. Tehát újabb kettősség a használó és tulajdonosok kö­zött, s bizonyára újabb konflik­tusok keletkeznek. A konflik­tusok nem oldanak meg prob­lémát, azt csak tettekkel és megértéssel lehet megoldani. Ezért igen fontos feladata lesz a bizottságnak. Ismerjük az emberek jogos türelmetlenségét, hiszen sokan szeretnék használatba venni sa­ját tulajdonukat. Nem értik: Meglehet, véletlen egybee­sés, de az utóbbi pár napban jó néhány olyan esemény történt és nyilatkozat hangzott el, amely óvatos bizakodásra adhat okot szűkebb régiónkkal kap­csolatban. Mintha a korábbinál nagyobb józanság jellemezné a magyar és a szlovák tárgyalófe­let, amikor a Bősről folyó ma- rathoni vita újabb menetének nekigyürkőzik. Újabb, regioná­lis integráció lehetőségét vá­zolta fel egy magyar politikus Bécsben: a Horn-javaslat sze­rint Ausztria, Szlovénia, Szlo­vákia és hazánk partnerségét kellene erősíteni. Göncz Árpád egy „megújuló Visegrádról” szólt Prágában, sőt, Havel beik­tatása kapcsán Magyarország és Csehország „tiszteletbeli szom­szédságáról” is szót ejtettek. Fokozódó realitásérzék? A józanság parancsa ? Lehet, hogy pusztán a kölcsönös ér­dekek jobb felismeréséről van szó, ám ez távolról sem lenne lebecsülendő eredmény. A párválasztásban persze a sze­ntiért kell még várni? Ugyan­akkor látni kell, hogy e bizott­ságok március 23-ig várják, il­letve fogadják az igényeket. Ezt követően rendezik, cso­portosítják (ez is 1-2 hét), ami azt jelenti, áprilisban mérhető ki a terület annak, aki maga akarja művelni. Közben vé­gezni kellene a simítózást, a műtrágyázást, talaj­előkészítést, kora tavasziak vetését, de már a tavasziakét is. Látható: milyen sok gond és feladat adódik a törvény vég­rehajtásánál. Ezért az első és legfontosabb a megértés. Meg­értés abban, hogy kenyerünk­ről van szó, nehogy az egy­másra várás miatt műveletlen maradjon a terület. Ez a földki­adó bizottságok felelőssége is amellett, hogy rendezi a tulaj­donosok helyzetét. Úgy kell tehát ezt tennie, hogy meg­őrizze a termelést. Javasoljuk: kezeljék külön azokat, akik már most tavasz- szal birtokba akarják venni földjeiket. Ha lehet, oldják meg ezek ügyét elsőként! A tu­lajdonosok zöme nem tudja, de nem is kívánja maga művelni a földet. Ezek rendezése folya­matos lesz. Úgy gondoljuk, itt lesz a kevesebb probléma. Várhatóan sok vitát vált ki az, hogy aki kiveszi a földjét, annak ki kell fizetni a művelési költséget. Felhívjuk a figyel­met, hogy egyes művelési költ­ségekre a termelési rendszerek rendelkeznek tarifarendszerrel, vegyék ezt figyelembe, így bi­zonyára kevesebb lesz a vita. Bíró Imre a Bm-i Földművelésügyi Hivatal vezetője relmi kötelék nemesebb az ér­dekházasságnál, de ami a nem­zetközi kapcsolatokat illeti - különösen, ha szomszédokról vagy regionális együttműkö­désről van szó az érdekek követése egyáltalán nem meg­vetendő. Sőt, épp az egymásra utaltság tudomásulvétele ve­zethet el az érdekek szerződé­sekben és kapcsolatokban is ki­fejeződő kölcsönös figyelem- bevételéig. „Érdekházasságokat” tehát a politikában ? Miért ne, ha az valamennyi fél javát szolgálja? Ha marakodás helyett közelít? A napokban emlékeztünk meg a német-francia együttműkö­dési szerződés 30. évfordulójá­ról, s a kommentárok joggal idézték fel: Bonn és Párizs du­ója ma talán az európai egység fő záloga, pedig ki hitte volna ezt a történelmi szembenállá­suk hosszú korszakai után ? Az ő érdekük is a közeledés volt - akárcsak most és itt a miénk a szomszédainkkal. Szegő Gábor Nemrég avatták fel a község Sportcsarnokát Fotó: Proksza Érdekházasságok? Pécs - Seattle testvérvárosi klub Szálkák Szervezésből, az öntevé­kenység bátorításából példát kaphattak az érdeklődők, akik összejöttek a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában, hogy résztvegyenek a Pécs - Seattle testvérvárosi klub alakuló ülé­sén. A két város egymásratalá- lásában nagy szerepet vállaló, egy évet Pécsett töltő Karády Carmen „megmozgatta” az egybegyűlteket. Kész tervezetet hozott a klub leendő bizottságaira, amelyeket természetesen a résztvevők ér­deklődési körüknek megfele­lően alakíthatnak, módosíthat­nak. Az egymás számára isme­retlen emberek, diákok az első alkalommal meg tudtak egyezni, dönteni arról, ki hol szeretne tevékenykedni, kit bíz­nak meg különböző vezetői, szervezői feladatok ellátásával. Létrejött többek között a művé­szeti, építészeti, az üzleti, ke­reskedelmi bizottság, megala­kultak a cserekapcsolatok, a kö­zönségszolgálat szervezésével foglalkozó csoportok. A klub célja, hogy a testvérvárosok polgárai tudjanak megismer­kedni egymással, barátságok, szakmai kapcsolatok alakulja­nak ki, hogy a testvérvárosi le­hetőség a lakossághoz is közel kerüljön, ne csak a vezetők ren­delkezésére álljon. Szeretnék kapcsolataikat szorosabbra fűzni a pécsi egyetemekkel, is­kolákkal. Felmerült egy alapít­vány megfogalmazásának a gondolata is. A klub végleges helye, a találkozások időpontjai, a tagdíj összege még mindent eldöntve, ám aki szeretne a ta­gok sorába lépni, a klub elnö­kénél, Pál Zoltánnál (tele­fon: 15-734) jelentkezhet és kérhet felvilágosítást. B. A. s Ármozgások Jó hír: hétfőtől egy forinttal olcsóbb a benzin literje. Még se vagyunk önfeledten boldogok, mert megszoktuk, hogy a benzin ára kiszámíthatatlan szeszélyes­séggel hol forintokkal emelke­dik, hol meg egy-egy forinttal csökken, mint most. Mondják is az üzemanyag előállítók és for­galmazók, hogy alkalmazkodnak a világpiaci ármozgáshoz, vi­szont vétlenek az útalap és az ál­lami többletbevételi igény miatt az üzemanyag árát irreálissá tevő döntésekben. Rossz hír: hétfőtől többe kerül a kenyér, a péksütemény. Azt már megírtuk lapunkban, máshol is elhangzott, fogcsikorgatva va­gyunk kénytelenek tudomásul venni milyen kivédhetetlen ár­emeléseket kell áraiba bekalku­lálni a sütőiparnak. Az árak egyre dagadó vitorláit a szél­csend is feszíti. Csak győzzük követni valamennyit! Titkon már nagyon várjuk, hogy az árak ne csak nőjenek, hanem maradja­nak már legalább nyugton, egy helyben, hogy jövedelmünkkel ismét utolérhetők legyenek. Az lenne csak az igazi árváltozás! Szánkózás A tél a gyerekek örömére ke­véske havat is hozott, boldogsá­guk határtalan, szánkózhatnak. Lakásunkhoz legközelebb a Ko­vácstelep nyugati szélén elterülő Béke park kínálja erre a legjobb és talán a legveszélytelenebb le­hetőséget: a „stadion” meredek partján tényleg jól siklik a szán és a síléc. Gyerkőcök, apák, anyák és kutyák békés-boldogan élvezik a havon siklás és szalad­gálás semmi mással nem helyet­tesíthető örömeit. Nem tudom, kedves szülőtár­saim, például a ródlipályán meg­figyelték-e: mennyire szervezet­ien a gyermektársadalom, s mennyire nincs meg bennük a veszélyérzet? Felnőttként, apa­ként még nézni is rossz, hogy a kicsik és nagyobbak mennyire nincsenek egymásra tekintettel. Ugyanazon a sávon húzzák visz- sza a szánkót, ahol lesiklottak imént, a felbukónak meg esze ágában sincs gyorsan elhagyni a számára immár ezer veszélyt rejtő pályát. A fentről siklani ké­szülők pedig nem igen törődnek az élő akadályokkal, joggal tü­relmetlenek, hisz ritka a hó mife­lénk, és indulnak is eszeveszett száguldásukra. Ez a különbség a gyerek és a felnőtt között. Ok mindennek örülnek, látszatra szervezetlen életük egy pillana­tig sem hozza zavarba őket, sik- lanak, esnek, felállnak és kezde­nek mindent élőről. Mi meg örö­kösen rettegünk értük, s talán eszünkbe se jut őket látva, hogy mi felnőttek se cselekszünk mindig ésszerűbben. Csak ők még nem érzékelik úgy a ve­szélyt, s tán épp ezért is csak az örömökre, az élményre fogéko­nyabbak. Váratlan hívás Amióta csak létezik a telefon, mérgesek vagyunk, ha a legrosz- szabbkor csörren, vagy ha kel­lemetlen, sőt kifejezetten rossz hírt közvetít, s örülünk, hajó hírt kapunk, főként, ha rég elérhetet­len rokon, barát, ismerős jelent­kezik. Az egyik legutóbbi Szál­kákban bánatosan említettem, hogy a - de régen is - érettségiző osztályunkból Töcsinek végképp nyoma veszett, Johann meg megtal álhatatlan. Majd eldobtam a kagylót, amikor Johann bejelentkezett New-York-ból. Régen örültem ennyire, annyi szent. Él, jól van, dolgozik és nagyon elfoglalt. Évek óta nem találkoztunk, s örömmel nyugtáztam, hogy fa­nyar humora mit sem változott. Remélem, a harmincöt éves érettségi találkozónkra el tud jönni. Murányi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents