Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-27 / 57. szám

1993. február 27., szombat

aj Dunámon naplő

9

Osztrákmagyar

pályázatok

Az Osztrák-Magyar Tudományos és Oktatási Akcióprogram Alapítvány ez évben is meghirdeti a két ország egyetemi oktatási és kutatási kapcsolatainak elmélyítését szolgáló pályázatait. Az alapítvány ösztöndíjakkal segíti egyetemisták, frissen diplomázottak, tudományos kutatók és a felsőoktatási intézményekben oktatók cseréjét, tudományos és kulturális programokban való részvételét. A pályázatokat az alapítvány kuratóriuma évente négy alkalommal bírálja el. A benyújtási határidők: március 25., május 15., szeptember 15. és november 15. Az Osztrák-Magyar Akció Iroda címe: Budapest IX. kerület Fővám tér 8. (MTI)

Nemzetközi

hegedűkészítő

verseny

A Magyar Hangszerész Szövetség - Magyarországon először - nemzetközi hegedűkészítő versenyt és kiállítást rendez március 12-től - jelentette be Semmelweis Tibor elnök, a szövetség sajtótájékoztatóján.

A versenyre eddig tizenhárom ország mesterei jelezték érkezésüket, így többek között olasz, német, kubai és szingapúri hangszerkészítők is megmérettetnek majd. A rangos nemzetközi zsűri - amelynek munkájában Karl Roy, az Európai Szövetség alelnöke és Gio Batta di Morassi, az Olasz Hegedűkészítő Szövetség alelnöke is részt vesz - külön bírálja el a hegedűket, a brácsákat és a csellókat, az esztétikai kivitelt és a hangzás minősége alapján. A magyar állam mindhárom kategória „dobogós” hangszereit megvásárolja a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola számára.

A hegedűversennyel egyidő- ben emlékeznek az utódok Ne- messányi Sámuelre, a legnagyobb magyar hegedűkészítőre. A múlt században élt „magyar Stradivari” munkásságát március 12-én és 13-án előadásokban ismertetik az érdeklődőkkel a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében. Ugyanott látható majd az a tárlat, amelyen többek között egy eredeti Stradivarit is kiállítanak.

Az I. Budapesti Nemzetközi Hegedűkészítő Verseny és Kiállítás a szervezők szándéka szerint egyben főpróba is. Tárgyalásokat folytatnak ugyanis arról, hogy a budapesti EXPO kulturális programjának részeként világversenyt rendezzenek a magyar fővárosban, „A zene nem ismer határokat” jelmondattal.

B

ora néni, a szomszédasz- szonyunk, jól megtermett asszonyság volt. Egyszer kihallgattam a felnőttek beszélgetését. Pista bácsi, a fuvaros azt mondta rá, olyan, akár egy muraközi ló. Józsi bácsi, az öccse meg azt felelte, hogy egyesben is elhúzná a hármas ekét. Alkalomadtán meg is kérdeztem tőle, szo- kott-e szántani, de azt válaszolta, hogy nem. Minek is szántana, hiszen az férfi munka, neki meg szülésznő a tanult mestersége. Ez igaz, mert nagyanyám mondta, hogy engem is ő segített a világra. Volt ugyan néhány hold földjük, de miután meghalt a férje a háborúban, kiadta valakinek felesbe. Kacsát, libát, tyúkot tartott az udvarban, meg gyöngy tyúkokat fenn a fán.

És mindig nagyokat tudott

Húszezren a Ki mit tud?-ban

Sok Ede van

Maár Gyula forgatás közben

Találkozás Maár Gyulával

A Ki mit tud? szignálja 1962-ben csendült fel először és olyan elsöprő volt a siker, hogy a Televízió a következő évben, majd 1965-ben és 1968-ban is megrendezte. A tehetségektől pezsgő amatőrmozgalom évei azonban elmúltak, azóta csak ötévenként láthatjuk az izgatott fiatalokat és bírálóikat.- Azt. hihetnénk, egyszerű a dolgunk, miért lenne gond a nyolc verseny után egy kilencediket megrendezni - teszi fel önmagának a kérdést az idei versenyt előkészítő háromtagú stáb feje, Gál Mihály. - Márpedig mindennek ellenére a semmiből indulunk. A Televízió abban a kellemes helyzetben volt, hogy „csak” műsorokat kellett csinálnia a legjobbakkal.- És most, hiszen az önök szakmája a televíziózás?- A dolog nem ilyen egyszerű. Először is minden ön- kormányzatnak írtunk, arra kértük őket, rendezzenek előválo- gatókat, hafontosnak tartják.- Tényleg, mennyire fontos ma a Ki Mit Tud? - hiszen any- nyi más fórum - iskola, verseny, pályázat, ösztöndíj - van, ahol megmutathatják magukat a jövő' tehetségei.- Valóban, ma már nem a tehetségkutatás a Ki mit tud? egyetlen célja. Persze erről sem mondhatunk le, hiszen lehet, hogy éppen itt fedezhetünk fel valakit. De talán az is eredmény lesz, ha az öntevékeny művészek, fiatalok révén megmozgattunk jónéhány önkormányzatot. Meghirdették a versenyeket, - négyezer produkció nevezett be, s ha mindegyikben átlagosan négy előadóval számolnak, ez húszezer közreműködőt jelent - helyet adtak, lebonyolították a válogatókat. Mindezt ingyen, hiszen a Ki mit tud? itt, a Televízióban sem olyan kiemelten támogatott program, mint valaha. Azt azonban nagyon fontosnak tartjuk, hogy amire a képernyő elé kerülnek a versenyzők, már a helyükön álljanak a legkiválóbb televíziósok.

Mintha éppen e kijelentést akarná igazolni, megjelenik Szó'nyi G. Sándor, a majdani adások rendezője, és Mártha István, a szignálzene szerzője. És ki lesz a műsorvezető?-Ez egyelőre még titok. Ő ugyanis a mi felfedezettünk, és akár pedagógiainak is nevezhetnénk azt a folyamatot, amíg erre a feladatra felkészítjük. Megzavarná, ha korán nyilvánosságra kerülne a személye.- Es a zsűri? Ők legalább annyira nevezetességei voltak a versenynek, mint a versenyzők. Major, Pernye, Rábai Miklós után volt már egy következő nagy nemzedék is ...-Még nem tárgyaltunk senkivel, de biztosan lesznek nagy tekintélyek. Persze egészen új műfajok is születtek azóta - például a táncban - s ezekhez meg kell találni az új szakembereket is.-Most kezdődtek a megyei döntők. Sejthető már kik kerülnek képernyőre?- Sejthető, igyekszünk mindenütt ott lenni, hogy a jókat lássuk, de kevesen vagyunk. Annyi bizonyos, hogy a határon túl élő magyarok művészetművelő fiataljai közül sokakat látunk majd a tévében. Ahol nagyobb tömbben él magyarság, Erdélyben, Kárpátalján, Szlovákiában, mindenütt megrendezték már a válogatókat, - tehát nem meghívások alapján jönnek a versenyzők. A Vajdaságból csak találgatjuk, hogy érkeznek-e művészek, ahol pedig kisebb magyar közösségek léteznek, Amerikától Finnországig, ott nemigen sikerült felkeltenünk az érdeklődést. Többnyire nem is tudják, milyen hagyománya van nálunk ennek a versenynek.- Mi lesz a győztesek jutalma?- Reméljük, a támogatók ugyanúgy mellénk állnak, mint az önkormányzatok. Jó lenne, ha éppen azokra a távolabbi magyarlakta területekre tudnánk elvinni a győzteseket, ahol - majdani Ki mit tud?-okra gondolva - népszerűsíteni kell ezt a mozgalmat. És a legfontosabb az lenne, ha - vállalva egy ilyen verseny megszervezésével járó felelősséget - továbbra is segíteni tudnánk a legjobbaknak. Szóval ez már nem csak egy tévéműsor. Aláírás előtt áll alapítványunk, mely szeretne odaállni a kezdők mellé a Ki mit tud? után is.

Molnár Gabriella

Ez a beszélgetés a véletlen gyümölcse. A 24. Magyar Filmszemle sajtóközpontjában futottunk össze Maár Gyulával, Hoppá című filmjének ünnepélyes bemutatója után. Gratuláltam új művéhez, ő pedig megkérdezte, milyennek tartom a közönség reagálását. Mivel tudom, mennyire fontos számára, hogy a nézők megértsék szándékait, megjegyeztem, a fel-fel- csattanó nevetés bizonyára nemcsak a tetszés kifejeződése volt, hanem az együtt gondolkodás és elfogadás jelének is tekinthető. Tovább fűztük a szót, s ennek során a rendező felidézte alkotói élményeit, s beszélt a lepergett film arculatát meghatározó törekvéseiről. Fejtegetéseit hallva elhatároztam, hogy gondolatait tolmácsolom a Napló olvasóinak. Szándékomat örömmel fogadta. így hát most felidézem beszélgetésünk néhány motívumát.-A film egy nyugdíjas házaspár mostani hétköznapjait idézi fel, s ez a történet mindvégig kettős szólamé, humorba mártott szomorúság hatja át. A cselekmény dramaturgiájának legfőbb értéke épp a derű és a bánat hangjának egyensúlyban tartása. Ön is elégedett az eredménnyel?- Az vagyok, hiszen a történet felépítése során mindvégig ezt a kettőshangzatot próbáltuk érvényre juttatni. Én egyszerűen így látom az életet, sőt egyre inkább így látom ebben a kettős fénytörésben. De el kell ismernem, a színészek megbízható alkotótársaim voltak ennek az egyensúlynak a megteremtésében.-A Garas Dezső által megformált főhősnek, Edének nemcsak a jelen gondjaival kell megküzdenie, de egy negyven éve nem látott nő, azaz Lázár Kati személyében betör életébe a múlt is. Ez a szál komikus lelepleződést ígér, ám a „nagyjelenet”, az anyós születésnapi ebédje alatt ez nem következik be. Ügy vélem, a „mulasztást” a fentebb jelzett hangulatbeli ellenpontozás magyarázza.-Pontosan. így elejét vettem annak, hogy a személyes múlt, a magánélet efféle, egyébként csakugyan kínálkozó lelepleződésével hagyományos vígjátékká alakuljon a film. Szándékosan épp ott vágtam el a jelenetet, ahol ez bekövetkezett volna. Lehet, hogy a nézők számára ez a „kihagyás” megnehezíti a történet értelmezését, mivel az emberek általában szeretik különválasztani a komédiát és a „drámát”, én azonban, s azt hiszem, valóban ebből fakad a film sajátos stílusa, mindig egyszerre mutatom e két minőséget, s így tartózkodnom kell a szélsőséges helyzetektől.-A képeken nemcsak a mosoly és a bánat vegyül, hanem az álom és a való is egymásba olvad. A hősnő, a Törőcsik Mari által játszott feleség naplójának képzelt világa, a fiatalon meghalt apa szellemalakjának meg- idézésével, ironikus ellenpólusát alkotja a filmben elénk táruló hétköznapok nagyon is reális gondjainak.-Ez is tudatos. Gondoljon arra a jelenetre, mikor a hősnő halott apjával léghajóba száll. Ekkor mintha az álmok győzedelmeskednének, hiszen az asz- szony menekülni akar a gondoktól, s itt, mintha inkább a halált választaná. Visszatérése viszont nagyon is valóságos, az élet, a kisemberi sors vállalását jelenti.-Azt hiszem, ezek az egymásba játszások képileg is érvényre jutnak. Főként a betétjelenetekre gondolok. A bogotai álomjelenetet különösen fontosnak tartom. A helyszínen készítették?-Igen, de nem e film forgatásakor. Törőcsik Mari korábban Szolnokon eljátszotta Gabriel García Márquez Száz év magány-ának hősnőjét, s ezzel az előadással kapcsolatban jártunk Bogotában. Akkor készültek a felvételek, amelyeket beillesztettem a filmbe. E megoldásnak, persze, takarékossági oka is volt. A képek kísérőzenéje is eredeti latin-amerikai folklórmuzsika, annak idején sokat hallgattam, még autózás közben is. De más zenei idézetek is felcsendülnek. Például Suppé Könnyűlovasság-indu- lója a kilencvenéves nagymama érkezésekor, századfordulós hangulatot idézve, meg hát ironikusan is.- És a többi képi betét? Szerepel egy idézet a Déryné hol van? című korábbi művéből.- Igen, az apa emlékképe kapcsán. Az a jelenet pedig, amelyben Törőcsik Mari megpróbálja igazi hősnek elképzelni férjét, a Lement a hold című Ste- inbeck-feldolgozásból való. Tehát a film önvallomás is, motívumok idézése a múltamból. A tegnapok nemcsak Edét, a főhőst kísérik, hanem engem is.- Sok Ede van, mondja rezignálton Garas Dezső a Hoppá végén. Bizonyára azokra gondolt, akik mindig, minden rendszerváltásnál alulmaradnak, míg filmbeli ellenpólusaikat, mindig nyerésben találjuk. Hol a politika, hol az üzlet nyergében, hiszen váltott lovakkal utaznak.-Igen, nagyon sok Ede él köztünk. Nekik, a kisembereknek készítettem művemet - vigasztalásul. Mintegy végszóra megjelenik Törőcsik Mari, a film hősnője. Kedves mosollyal nyugtázza, ahogy férjével az Edékről elmélkedünk, s bekapcsolódik beszélgetésünkbe. Maár Gyula elmondja még, hogy elutazik, előbb Monte Carlóba, majd Berlinbe, ahol a Hoppá szerepel a fesztivál programján. Reméljük, Pécsre is eljut. Nagy Imre

Rózsa Endre:

Gyertya

Az éjszaka nagy madara megszívja a láng pici csőrét - ellobban az élet.

Utolsó fényével is eteti a fióka a szörnyeteg anyát, a falánk, tátogó sötétet, mely lassan kihízza a mindenséget. Halál Úrnő! Éhséged éhhel étet.

A

T. Ágoston László:

Bora néni kacsái

nevetni. Ha úgy igazán belejött a kacagásba, még a térdét is csapkodta. Azon is nevetett, amikor nagyapám körbemérte a collostokkal és azt mondta neki: - Nem csoda, hogy senki se akar feleségül venni, Bora, hiszen neked kétszer annyi szövet kell egy szoknyához, mint a feleségemnek egy egész ruhához.

Én megígértem neki, hogy feleségül veszem, de azon is csak nevetett. Azt viszont megengedte, hogy a tyúkólban összeszedjem a tojásokat, meg fölmásszak a gyöngytyúkokhoz a nagy eperfa tetejébe. Volt is hadd-elhadd, amikor megráztam az ágat alattuk. Vijjogva szálltak át a fa másik felére. Én meg csak úgy tömtem magamba az édes, fekete eperszemeket.

Egy nap látom ám, hogy a

kacsák föleszik a fa alól a lehullott epret, aztán egy kis idő elmúltával dülöngeni kezdenek, meg a kacsaúsztatóban is úgy hápognak, bukdácsolnak, mintha nem lenne ki a négy kerekük. Megijedtem, hogy valami rossz fát tettem a tűzre, beszaladtam hozzá a konyhába.- Bora néni, jöjjön gyorsan, nagy baj történt a kacsákkal!-Mi baj lehet, no, vőlegényem? - fölkapott az ölébe és megcsókolta az arcomat.- Én nem tudom, de gyorsan tessék jönni!

Amikor meglátta őket, hatalmasat kacagott, még a kendő is hátracsúszott a fején.- Nincs ezeknek semmi bajuk, csak berúgtak az epertől. Annyi baj legyen, legalább jobban nő a májuk. No várj csak, mindjárt csinálunk egy jó viccet! - Ezzel bement a kamrába, kihozott egy üveg pálinkát és beletöltötte az itatóba. Aztán kukoricát szórt a kötényéből, és odahívogatta még a gyöngytyúkokat is.

Leültünk a farakásra és vártunk. Ő már előre mosolygott, és az utcán sietőket is megállította, mondván, hogy érdemes várni egy kicsit, mert rögtön kezdődik az ingyencirkusz.

Először az öreg kakas húzott egy nagyot az itatóból. Fölegyenesedett, körüljártatta a szemét a tyúkjain, megrázta a

taraját és kacsázva elindult a szemétdomb felé. Háromszor is nekirugaszkodott, mire sikerült följutnia. Ott aztán rekedt hangon kukorékolt egyet és lebukfencezett a domb tövébe. Hamarosan ott kapálóztak mellett a tyúkok is, égnek emelt lábbal.

Bora néni meg a térdét csapkodta nevettében, és a kerítésnél ácsorgó, nevetgélő férfiakra mutatott.- Pont ilyenek vagytok ti is esténként a kocsmában.

Rövid idő múlva bábeli zűrzavar lett úrrá az udvarban. A tyúkok beleugráltak a kacsaúsztatóba, a kacsák fel akartak mászni a fára, a gyöngytyúkok pedig szédelegve hullottak le a fa tetejéről. Egyedül a kutyát nem engedte lefetyelni a pálinkából.- Eredj onnét, Betyár! Ha te

is berúgsz, nem lesz aki rendet teremtsen köztük. - Aztán hozzám fordult. - Látod, vőlegényem, ilyenek a férfiak is mind, ha berúgnak. A csirke úszni akar, a kacsa fára mászni. Mind megbolondul.- Nevetett, nevetett, de mintha ez a kacagás már nem jött volna úgy a szíve mélyéről, mint máskor.

R

észeg baromfiakat azóta se láttam, de mindig eszembe jut ez az ingyencirkusz, meg Bora néni kesernyés nevetése, ha szesztől bűzlő, réveteg tekintetű embereket látok kibotorkálni egy-egy kocsma ajtaján. És ilyenkor eszembe jut a beváltatlan ígéretem. Régen felnőttem már, de Bora nénit soha nem vettem feleségül. Pedig megkerestem a szoknyára való szövet árát is.