Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-09 / 39. szám

1993. február 9., kedd aj Dunámon napló 7 Szakad a „plutónium-sorompó”? „Évente 6 hónapot távol vagyunk a családtól a kezelés és utazás miatt” Gyengélkedik a vesebeteg-szállítás Ismerősként üdvözlik egy­mást a betegek a pécsi urológiai klinika dializáló osztályán (mű­vese állomásán), hisz minden másnap találkoznak, amikor az elégtelen veseműködésük miatt jönnek kezelésre. Minden alka­lommal 4-5 órát vannak gépre kötve, amely kiválasztja szer­vezetükből a különböző - egészséges állapotban a vizelet­tel ürülő - méreganyagokat. Pizsamára vetkőzve, külön női és férfi kórtermekben vár­nak a kezelésre, közben beszél­getnek, tévét néznek. A főnővér elsőként a férfiakhoz kalauzol, akik elég szűkszavúan fogad­nak, azonban amikor megtud­ják, hogy a szállításukkal kap­csolatban érdeklődöm, egyből megered a nyelvük. Keserű autózás- Hetente háromszor jövünk ide kezelésre, a mentősök szállí­tanak be minket a megye egész területéről. A beszállítással szinte semmi probléma nincs, adott időre mindig itt vagyunk. Sőt van olyan is, hogy előbb érünk ide, mert egy órával ko­rábban jön értünk a mentőautó. A kezelés utáni hazaszállítás azonban sokkal rosszabb, mert nem tudjuk, hogy mennyit kell vámunk a kocsira. Általában 1-2 óra a művese állomáson töl­tött „kényszerpihenő”, azonban többször előfordult, hogy 6-8 órát is vártunk a mentőre.- Ha összeszámoljuk az órá­kat, a beszállítást, a kezelést, a várakozást, a hazaszállítást, ki­jön közel 12 óra. Azon a napon, amikor kezelésre jövünk ennyit, vagy még több időt töltünk tá­vol a családunktól. Ez minden másnap megismétlődik. Az asszonyok szinte ott foly­tatták, ahol a férfiak abbahagy­ták. Elmondták, hogy a kezelés után jobban érzik magukat, azonban mire hazaérnek, a sok idegeskedés miatt annyira le­romlik az állapotuk, hogy akár fordulhatnának is vissza.-Már félek, ha a mentőben hazaszállítás közben megszólal a csipogó, hogy milyen „sür­gős” esethez riasztják a kocsit. Előfordult már, hogy részeg emberhez hívták a mentőt, akit előbb el kellett vinniük a kijó­zanítóba, aztán kaptak egy má­sik hívást is, végül néhány órás kocsikázás után velem is haza­értek. Jobb lenne, ha külön szál­lítanának minket, a többi beteg­hez semmi közünk ne legyen. Csak az tudja, hogy mit élünk át minden egyes szállítás alkalmá­val, aki ezt végigcsinálta, vagy a nővérek, akiknek panaszko­dunk. Ne értse félre, nem a mentősökre van panasz! Ők be­csületesen végzik a munkáju­kat, kedvesek, segítőkészek, azonban ha a diszpécsertől más utasítást kapnak, menniük kell. Dr. Karátson András, a mű­vese állomás vezetője megerő­síti a betegek által elmondotta­kat a szállítással kapcsolatban. Szinte percnyi pontossággal vannak beosztva a betegek a kezelésre éjjel-nappal, ezért a késés felborítja a menetrendet. A dialízis időtartama nem csök­kenthető, a gépek sterilizálása is szabályozott, így ha valaki ké­sik, utána minden torlódik.- Jelenleg 50-60 betegünk van, akik rendszeresen járnak ide kezelésre, illetve 12-en ott­hon kezelik magukat, ők ha­vonta egy alkalommal jönnek hozzánk. A betegek dialízise hetente 3 alkalommal történik, azonban a tartós várakozás csökkenti rehabilitálhatóságu- kat. Nincs a klinikán e célra megfelelő várakozó, tartózkodó helyiség, így a betegek kése­delmes elszállítása növeli a zsú­foltságot. A fejlett egészség­üggyel rendelkező nyugati or­szágokban a dializált betegeket nem is mentővel szállítják, mert ez ott luxusnak számít. Legtöbb esetben taxin vagy egyéb mó-' dón oldják meg a szállítást. Ezek a betegek nem igénylik és nem is szükséges számukra, hogy a mentőszolgálat képzett­ségét és szolgáltatásait vegyék igénybe, a legtöbb esetben ez orvosilag sem indokolt. Betegszállítás vállalkozókkal A Vesebetegek Baranya Me­gyei Egyesületének elnöke Kö- rösztös Vince elmondta, hogy a tagok fele a megye különböző pontjairól jár be kezelésre. Elvi­leg nem lehetne probléma a szállítás, mert a legnagyobb tá­volság is csak 50 kilométer. Ezek a betegek nem igényelnek azonnali szállítást, ezért ha van szabad, vagy adott irányba köz­lekedő kocsi viszik őket, ha nincs, várakoznak a betegek.-Nem az a mentőszolgálat célja, hogy ezeket a betegeket szállítsa. Ä kocsik számát nem lehet megduplázni, a betegeket viszont nem lehet állandóan vá­rakoztatni. Megoldás lehetne, ha taxin történne a szállítás, azonban meglehetősen körül­ményes lenne az utak elszámo­lása a társadalombiztosítás felé. Egyszerűbb megoldást is talál­tak, Magyarország több városá­ban már működik is, vállalko­zók végzik a vesebetegek szállí­tást. Természetesen ez nem he­lyettesíti a mentők munkáját, ezek a járművek kizárólag ülő­betegeket szállíthatnak. Baranyában másképp működik Baranyában is megalakult az Autodepo Bt., amely a vesebe­tegek szállítását végezné a me­gye területén. Még tavaly, feb­ruár 27-én elkezdték gyűjteni a különböző igazolásokat, meg­fogalmazták a kérvényt amit el­juttattak a Társadalombiztosí­tási Igazgatósághoz és a Népjó­léti Minisztériumhoz, azonban a működési engedélyük a mai na­pig nem érkezett meg. Mint Tirk Zsolt és Kerepesi Tibor vállalkozók elmondták, már nem mernek mit mondani az érdeklődő betegeknek a kö­zel egy éves huzavona után. A legtöbben talán őket okolják, hogy még mindig nem oldódott meg a szállítás kérdése.- A közel két éve, Budapes­ten működő Rendepo Bt.-től kértünk tanácsokat az engedé­lyeztetéssel kapcsolatban. Első­ként kell egy bejegyzett cég, amelynek a tevékenységi köré­ben szerepel az általános egész­ségügyi szolgáltatás is. Meg­alapítottuk az Autodepo Bt.-t. Örültek a kezdeményezésünk­nek a Társadalombiztosítás Pé­csi Igazgatóságánál, ahol azt mondták, kéijünk egy igazolást a POTE gazdasági főigazgatójá­tól, mert csak ezen az intézmé­nyen keresztül számolhatjuk el a kilométereinket. Megkaptuk az igazolást, valamint a művese állomás vezetőjétől és a vesebe­tegek egyesületétől is kaptunk egy-egy támogató levelet. Ezt követően kértünk egy igazolást a Tisztiorvosi Szolgálattól, amelyben engedélyezik nekünk az ülőbeteg szállítást. Kedvez­ményes bankhitelt is kaptunk volna a Szigetvár és Vidéke Ta­karékszövetkezettől az autók vásárlásához, már csak a Tb en­gedélye hiányzott. Elvesztek az iratok- Több hónapos várakozás után, júliusban a minisztérium kérte a gazdaságossági számítá­sokat, illetve a mentők igazolá­sát. Az Országos Mentőszolgá­lat főigazgatója kiadta volna a szakvéleményt, ha a Tb iga­zolja, hogy nem a mentők költ­ségvetéséből fizeti ki a beteg- szállításra a pénzt. A társada­lombiztosítás ezt nem igazolta, a mentőszolgálat nem adta ki nekünk a véleményt, azonban írtak egy levelet a Tb-nek, amelyben megalapozatlan ér­veket hoztak fel a betegszállító vállalkozás ellen. Közben a tár­sadalombiztosításnál „elvesz­tek” a papírjaink, élőről kellett kezdeni mindent. Ugyanakkor a Foglalkoztatási Alaptól munka­helyteremtés címén több milliós pályázatot nyertünk el. Á hivatali átszervezés után egy független orvosi kuratóriu­mot hoztak létre, amely a finan­szírozási kérdésekben jogosult dönteni. A kuratórium szakmai­lag indokoltnak tartotta a beteg- szállító vállalkozás létrehozá­sát, amit csak a mentőszolgálat költségvetéséből tudtak volna fedezni. Ugyanazon a napon két leve­let is kaptak a Népjóléti Minisz­térium ugyanazon osztályáról, az egyik szerint engedélyezték a vállalkozást, a másik szerint nem.- Ezek után megbíztunk egy ügyvédet az ügyek intézésével. Mint kiderült idén körzetesítik a társadalombiztosítást, nem kell Budapestre szaladgálni az en­gedélyekért, hanem mindent helyben intéznek. A Tb ígérete szerint január végén kellett volna megkapnunk a szerződés- tervezet, azonban február 1 -jéig nem küldték meg. Amennyiben megkapjuk és aláírjuk, egy hó­napon belül indulhat a szállítás. Hajdú Zs. Amitől tartott a világ, most bekövetkezhet: az ex-Szovjet- unió két legnagyobb utódál­lama, Oroszország és Ukrajna fegyvervitája január közepén már visszatartotta a kijevi veze­tést a FÁK alapszerződésének elfogadásától. Most pedig - lo­gikus következő lépésként - az ukránok bejelentették: fontolóra veszik a területükön tárolt nuk­leáris robbanófejek plutónium­készletének világpiaci értékesí­tését, ha nem sikerül dűlőre jut- niok az oroszokkal a Bush és Gorbacsov által még 1991-ben aláírt START-1. leszerelési megállapodás végrehajtásának feltételeiben. Magyarán: Uk­rajna inkább eladja a plutóniu­mot, mert nem érzi magát kellő biztonságban, ha - szerinte - túl sok rakéta marad orosz kézben. Érthető érdek- és nézetkülönb­ség? Mindenestre 1993 egyik realitása. Nyomás a Kreml-re? Nyomás Az embargó-politika, vagyis kiterjedt kereskedelmi tilalmak életbe léptetése egy adott ország ellen ritkán hozza meg a remélt, teljes sikert. A rendelkezéseket általában kijátsszák - példa erre az egykori Rhodesia éppúgy, mint mondjuk a Dél-afrikai Köztársaság és az Öböl-hábo­rúból vesztesként kikerült Irak. Vagy most épp Szerbia, amely- lyel szemben immár hosszú hó­napok óta szigorú ENSZ-szank- ciók vannak érvényben. Elvileg. Mert hogy gyakorlatilag a gö­rög határszakasztól Romániáig sehol nem tudták „légmente­sen” lezárni a (fekete) kereske­delem csatornáit. S ne tagadjuk, számos jelen­tés adta hírül, hogy nem mindig sikerül kiszűrni a tiltott szállít­mányokat a magyar határátke­lőhelyeknél sem. Folyik a me­netlevél-manipuláció, s nem apadt el még a fegyver- és lő­szerutánpótlás sem Belgrád felé. Ám mit lehet tenni? Lehet-e minden kamionnyi áru útját rendőrökkel nyomoztatni? S mi a teendő, amikor a jugoszláv uszályok a Dunán szép lassan, másokra is a volt szovjet part­nerországokban, sőt azokon kí­vül? Például Amerikára, ami­kor Clinton, az új elnök Jelcin orosz államfővel tárgyal? Tény, az ukrán bejelentés joggal vált­hat ki nyugtalan érzéseket vi­lágszerte, hiszen ez azt jelent­heti, hogy átszakadhat az 1968-ban megkötött s mintegy száz ország által elfogadott atomsorompó egyezmény által felépített akadály a nukleáris fegyverek gyakorlatilag ellen­őrizhetetlen elterjedése előtt. Mi ebben a plutónium sze­repe? A 94-es rendszámú, mes­terségesen előállítható radioak­tív elemet nukleáris tüzelő­anyagként használják atomreak­torokban vagy másutt. Az em­beriség számára az a veszély, ha nem békés célra alkalmaznák. S ki tudja - ha eladják - merre visz az ukrán plutónium útja? Marad tehát a megegyezés. Kocsis Tamás árral szemben felfelé haladva, minden felszólításnak fittyet hányva juttatják el kőolaj-ter- hüket Szerbiába? Ha erőszakkal feltartóztatják a vontatóhajókat, nem kockáztatnak-e környezeti katasztrófát? A vétkes hajókapi­tányok ugyanis azzal fenyege­tőznek, felgyújtják vagy a fo­lyóvízbe eresztik az olajszállít­mányt. S ha nem lépnek közbe? Ak­kor úgy tűnik, hogy a most „át­csúszott” uszályok veszélyes precedenst teremthetnek. Ha az ökológiai zsarolás egyszer be­vált, miért ne lenne jó legköze­lebb is? Tehát az ENSZ-nek és az USA-nak lenne igaz, hogy „minden eszközzel” érvényt kell szerezni az embargó-intézkedé­seknek? Úgy, ahogy az Adrián tesszük - sugallják és sürgetik Washingtonból. Csakhogy azon a szakaszon amerikai hadihajók cirkálnak, a Dunán pedig a partmenti orszá­gok hajói. S ezek az országok, köztük Magyarország a háború sújtotta ex-Jugoszlávia szom­szédai, amelyek éppen ezért másért aggódnak, mint az Egyesült Államok. Művese-kezelés a POTE urológiai klinikáján Fotó: Läufer Nincs lopásbiztos kocsi A 6 évre ítélt autótolvaj sze­rint, ha a saját autóját kellene biztonságosabbá tennie, nem a riasztóberendezést választaná. Szerinte ezek az egyre drá­gább szerkezetek, ha meg is szólalnak, senki nem figyel fel rájuk. Ugyanígy nevetséges­nek tartja a kormány-pedál közötti lakatot. Egyszerűen kiakasztható, nem okoz gon­dot. Csak két módszerben hisz, ami lelohasztja az autótolva­jok kedvét. Az egyik, ha be van gravírozva a rendszám az összes ablaküvegbe, azok cse­réje ugyanis időben és pénz­ben egyaránt kérdésessé teszi a lopás értelmét. A másik: egy rejtett megszakító beépítése. Az autótolvajnak ugyanis nincs ideje - és idege - egy ismeretlen helyen rejtőző főá- ramkör-megszakítót megke­resni. Végül ugyancsak prak­tikus tolvajriogató lehet egy külön áramforrásról, külön dudával működtetett vész­jelző. De ehhez is az kell, hogy az emberek odafigyelje­nek a riasztó jelére. S' Árral szemben? Egyetem és expo A lágymányosi Duna-part je­lentős részét már a 70-es évek­ben egytem-fejlesztési területté nyilvánították. Azóta - mint ismeretes - ezt a területet jelöl­ték ki az 1996-os világkiállítás helyszínének. A „kettős rendel­tetés” zavarba hozta az expo rendezőit és az egyetemi város építőit is. Most azonban megszületett a modus vivendi. A beruházáso­kat úgy tervezik meg, hogy azok ne csak az első „beköl­töző”, az expo, hanem - esetleg némi korrekcióval - a későbbi tulajdonos, a felsőoktatás célja­inak is megfeleljenek. A mun­kálatok során elsőbbséget kap­nak azok az épületek, amelyek testre szabottak a kiállítóknak és az egyetemeknek egyaránt.- Keressük az optimális, leg­korszerűbb megoldásokat. Erre a területre a Budapesti Műszaki Egyetem építőipari tanszékének és az ELTE épületeinek kell majd kerülniük - ez meghatáro­zója a tervezésnek- mondja Somogyi Botond építészmér­nök, a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium tanácsosa, aki a felsőoktatási intézmények in­gatlan-ügyeivel foglalkozik. - Ami a helyszíneket illeti: tisztá­zódott, hogy a Duna-part felőli részekre álmodott két épület az ELTE, az expo főterére néző két épület pedig a műszaki Egytem otthona lesz. Jelenleg több anyagi forrásunk nincs - ilyen­formán a többi épület kivitele­zését egyelőre ennek a sajátos társbérleti koncepciónak a kere­tében, azaz előhasznosításként nem tudjuk fölvállalni. A dunai oldalon tető alá ke­rülő építmények földszinti része tematikus kiállításoknak adhat majd otthont; az emeleti szinte­ken a központi adminisztráció és a kiállítók irodái helyezhetők el. Lesz korszerű étterem és tár­salgó is, amit az expó után az egyetemisták örökölehtnek majd meg. A világkiállítás és a műegy- tem „közös lovát” a kettős funkcióra olyan módon kíván­juk alkalmassá tenni, hogy a fa­lak és egyéb térelválasztó ele­mek nagy része könnyen moz­dítható lesz - a belső terek tehát az igényeknek és az alkalomnak megfelelően átalakíthatok. A lágymányosi terület jelen­tős részét most az egyetemisták sportpályája foglalja el. Ezen a helyen 4500 nézőt befogadó úgynevezett sokfunkciós csar­nok épül. A modern intézmény az expo után a felsőoktatás mel­lett a fővárosi kultúrális élet kü­lönféle eseményeinek is otthont ad majd. Megrendelem az Új Dunántúli Naplót ..........................................példányban. A példányonkénti lapvásárláshoz képest havonta 3 lapszámot, éves előfizetésnél 60-at ingyen kap! Előfizetési díj 1 hónap 319 Ft, negyedév 957 Ft, 1 év 3388 Ft EGYÉNI ELŐFIZETŐ KÖZÜLETI ELŐFIZETŐ ESETÉN ESETÉN Név:........................................................ Cég neve:..................1............................. C ím:........................................................ Címe:......................................................... Az előf izetési díjat a nyugtával jelentkező kézbesítőnek fizetem ki. Az előfizetési díjat a....................................számú banki betétszámláról egyenlítem ki. al áírás 1 cégszerű aláírás az Új Dunántúli Napló előfizetésére Új előfizetőink között értékes ajándékokat sorsolunk ki. Nem kell mást tenni, mint előfizetni és a hónap 25-ig beküldeni a hírlapkézbesítőtől kapott nyugtakönyvi hírlapnyugtát vagy másolatát. Cím: Axel-Springer Magyarország Kft. Pécs 7601 Pf.: 134.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents