Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-06 / 5. szám
10 iij Dunántúli napiö 1993. január 6., szerda Felejthetetlen percek estéről estére Oktatás - nevelés Egész korán, már a XV-XVI. században is fellelhetők voltak a jeles napok, naptári ünnepek színjátszással való kapcsolódásai. Legtöbbször a farsangról emlékeztek meg, de hasonló színjátékszerű előadások az év más ünnepeihez (karácsonyhoz, húsvéthoz, pünkösdhöz) és a nyári napfordulóhoz is fűződtek. A paraszti szokásokhoz kötött népi színjátszáson kívül a múltban, de a jelenben is megtaláljuk az öntevékeny falusi színjátszást. Itt az előadott szöveg már nem a népköltészet része, hanem irodalmi vagy „félnépi” alkotás. A szokások és népi színjátékok bemutatása nem igényelt színpadot (pl. a betlehemezés). A színpadot igénylő jeleneteknél pedig a szín sokszor az utca, • • Örömre ébredve Taizé-Bécs 1992-1993 Fogvacogtató hideg volt. Sokan iskolákban és óvodákban aludtak, de a Találkozások, a közös imádságok, és annak öröme, hogy ilyen sokan haladunk együtt a bizalom zarándokútján, mindenért kárpótolt. A bécsi ifjúsági találkozó rengeteg ember áldozatos munkájának köszönhetően több, mint százezer európai fiatalnak adott lehetőséget az egymással való beszélgetésre, a tapasztalatok kicserélésére. így kereshette a közös utat svéd, lengyel és magyar, így költhette el vacsoráját köhösen német, horvát és skót. Mindenki a másikért volt ott. A vendéglátók, akik a szálláshelyeket biztosították, a fogadók, akik térképpel és hasznos információkkal látták el az óriási hátizsákokkal érkezőket, az ételosztók, akik mindig mosolyogva állták a végeláthatatlan sorok rohamát, a tolmácsok, akik minden nemzet számára a bibliai bevezetőket, imádságokat fordították, maguk a taizéi testvérek, akik az egész találkozót előkészítették és megszervezték, és mi résztvevők is, akik elindultunk egymás felé. A nehézségeket, mint például az egész találkozót ellátó kenyérgyár pár nappal előbbi leégése, vagy a tömegközlekedés életben tintása, a szervezők, a helyi fiatalok és a közlekedési vállalat dolgozóinak extra munkája segített leküzdeni. A bécsi vásár, a Messegelände hatalmas pavilonjai adtak otthont a közös imádságoknak. Amikor teljesen átfagyva, a lábunkat alig érezve beléptünk az imádság helyére, hogy a földre telepedve együtt énekeljünk, úgy tűnt, hogy a taizéi kereszt körül mécsesek fénye ragyogóbb, mint az újévet váró Bécs összes villanylámpája. Még most is fülemben csengenek Roger testvér szavai, ahogy a jelenlévő hatvanezer lengyel fiataltól az alábbi szavakkal kért elnézést amiatt, hogy sokezer társuknak a testvérek már nem tudták biztosítani a találkozón való részvételt: „Hát ennyire nem tudjuk komolyan venni Jézus szavait, hogy ültessétek le őket és adjatok nekik enni?”. Weiling Zsolt Dénes Pécsi Iparos Színkör udvar, csűr, istálló, hodály stb. volt. Nemrég Magyarlukafán léptek fel ilyen színpadon a néptáncosok, amatőr színjátszók. 45 előtt szinte minden településen fellelhetők voltak a népi, ipari, paraszti színjátszók, színkörök. Az idősebb korosztály még ma is emlékszik ezekre az előadásokra, a meghitt, családias hangulatra, estékre. E csoportok részben mesterséges elsorvasztása igen nagy űrt hagyott maga mögött. Öt éve szerveződött újjá a KPVDSZ jogutódjaként Pécsett egy öntevékeny, önfenntartó csoport, a Pécsi Iparos Színkör. A Szentgyörgyi Miklós vezette kabarét játszó társulat a tagok pénztárcáját sem kímélve igyekszik, munkálkodik az ősi hagyomány felélesztésén. Az Iparosok előadásai stílusában, hangulatában az igazi népi színjátszókkal vetekszik, ugyanakkor művészi teljesítményükön nem látszik az amatőrizmus - részleteiben kidolgozott, igényes művészi alakítást nyújtanak. Mivel az előadásokat nem lehet színházi manipulációkkal befolyásolni, az arcmimikát fényeffektekkel kiemelni, ezért itt a szereplők a kontúrosabb, erőteljesebb játékra törekszenek. A nézőkkel való közelség életszerűvé, mozgalmassá teszi a játékot, s egyben lehetőséget teremt a rögtönzésre. A dramaturgiában nem kis jelentősége van a kellékeknek.' A színházban előadott darabokban a színész szerepének megfelelően a kellékek rendelkezésre állnak, a tájolások alkalmával sokkal kevesebb, de meghatározó díszletekkel dolgoznak, amelyek „nem nyomják agyon” a produkciót, mint ahogy néhány színházi előadásnál megfigyelhettük. „ A megújult, műfajilag kabarét (Nóti-, Garai-, Vadnai-, Kel- lér-írásokból készített összeállítás) játszó csoportot újra felfedezték a művelődési házak, vidám műsorukkal estéről estére több száz embernek szereznek felejthetetlen perceket. Mácsik Erika Az Urbanitas Kamarazenekar Jó, hogy ilyen is van! Kamarazenekar alakul, s a résztvevőket nem az érdekli, hogyan lehetne innen vagy onnan pénzt kisajtolni, hanem csak egy dolog: hogy saját örömükre, szinte „szabadidős tevékenységként” muzsikálhassanak. Ez a nemrégiben alakult Urbanitas Kamarazenekar „ars poetica”-ja, s minderről meg is győződhettek azok, akik hallották őket karácsonyt köszöntő koncertjükkel. Erdélyi Zoltán a zenészek ifjú vezetője elmondja:- Az Urbanitas a Pécsi Szimfonikus Zenekar fiatal tagjaiból alakult. Persze, ez a „cselekedetünk” semmiféleképp nem frakciózás, csupán arról van szó, hogy ebben a szűkebb társaságban valamelyest másképp, más művészeti koncepció szerint játszunk együtt. Ez már abban is megmutatkozik, hogy számunkra is új műveket tanulunk meg, pont olyanokat, melyek alkalmasabbak kamarazenei megszólaltatásra, mint nagyzenekarra.- Semmiféle téren nem volt sértődés a megalakulásuk miatt?- Nem, nem, ezt tényleg még egyszer nyomatékosan le kell szögezni. Sőt, azt mondhatom, hogy a szimfonikusok kifejezetten jó szemmel nézik tevékenységünket, hisz tisztában vannak vele ők is, hogy a kamarazenélés csak pluszt adhat nekünk és általunk nekik is. Mindenkinek jót tesz, ha művészi hajlamait többféle irányban éli ki, mert ez a látszólagos megosztottság egy nagyobb egészben ötvöződik. Arról nem is szólva, hogy a napi, már-már szakmánybán végzett munka mellett effajta „kiruccanás” mindig megúju-' lást, felfrissülést eredményez.- Mit játszanak általában, és ki szervezi műsoraikat?-Mindenféle stílusból válogatunk, és ez nagyon sikeresen működött karácsonyi koncertünkön is, amit a Rába Mária vezette Művészeti Szakközép- iskola Leánykarával együtt adtunk. A sikert örömmel vesszük tudomásul, ki tagadná, hogy ez serkentőleg hat a jövőre. Azt továbbra sem szeretnénk, hogy ebben a kis társaságban a kemény professzionizmus, az üzlet legyen a mozgatórugó, azonban szükségünk van némi segítségre, háttérre. Ehhez szerencsére sikerült megnyerni egy tapasztalt, jó partnert Bornemissza Géza menedzser személyében. ő mindig is zenei közegben mozogott, s tisztában van vele, hogy a miénkhez hasonló magánkezdeményezések csakis a város, Pécs kultúrális életét színesítik - s erre egy jó értelemben vett lokálpatrióta nem mondhat nemet. Szerencsére. M. K. A tanév közepén célszerű végiggondolnunk, mit is várhatunk gyermekeink világnézeti, erkölcsi nevelését illetően az oktatási intézményektől, a pedagógusoktól. Figyelembe kell vennünk azt az objektív tényt, hogy jelenleg még átmeneti időszakban élünk, amikor az iskolákban a materialista-ateista pedagógiai elvek már fellazultak ugyan, de a vallásos alapelvekre épülő erkölcsi nevelés még nem bontakozhatott ki. Az erre irányuló igények még csak az óhaj szintjén fogalmazódhattak meg a szülők többségének körében is. Egyre nagyobb a disszonancia, pro és kontra érvek ütköznek, vita folyik a vallásos szellemben történő oktatás igényéről, szükségességéről, lehetőségeiről. Az erkölcsi jó A múlt negatív eszmei-etikai öröksége még minden téren érzékelhető. A pedagógusok jelentős része vívódik önmagával is, hogyan tanítson, milyen erkölcsi normatívák szerint nevelje tanítványait. Még köti a múlt pedagógiai gyakorlata, beidegződése. Szent István fiához, Imre herceghez intézett erkölcsi intelmei ma is időszerűek, átgondolásra késztetnek pedagógust, szülőt egyaránt. A magyar király intelmei, törvényei is kemény ellenállásba ütköztek őseink körében, de végül is diadalmaskodott a kor szellemének megfelelő erkölcsi jó, amely elősegítette hazánknak az európai nemzetek sorába történő integrálását. Sajnálatos, hogy a múlt rendszer káros gyakorlata miatt sokan nem is ismerik - hisz egy generáció nőtt fel úgy, hogy nem is ismerhették meg - a vallásos szellemiségű nevelési módszereket, gyakorlatot. Felvetődik a kérdés: szükséges-e, hasznára válik-e gyermekeinknek a valláserkölcsös iskolai nevelés? Ebben kell állást foglalnia minden szülőnek, mielőtt megfogalmazná igényét, elvárásait az iskolai nevelés módszerét illetően. De abban is döntenie kell - és ebben a kormányzat döntési szabadságot biztosított hazánk minden állampolgárának -, hogy szükséges jónak tartja-e az iskolai hitoktatást, a valláserkölcsi nevelést, és az mennyiben szolgálja gyermeke lelki épülését, társadalmi beilleszkedését, élete sikerét. A mögöttünk hagyott közel fél évszázados eszmei-erkölcsi zűrzavar után kezd a nemzet eszmélni, szabadságával élve újra talpraállni. Azonos jelenségek tapasztalhatók a volt szocialista-kommunista eszKi a munkáltató? Tisztázásra szoruló paragrafusok M integy egymillió munka- vállalót érint a közalkalmazottak jogállásáról szóló, 1992. július 1-jén életbelépett törvény. A régi Munka Törvénykönyv helyét átvevő új jogszabály az önkormányzati és állami költségvetési intézményekben dolgozó közalkalmazottak, az egészségügyi, a kultúra, a művészet, az oktatás, a tudományos igazgatás területén dolgozók valamint a fegyveres testületek polgári alkalmazottainak munkajogi viszonyait rendezi. Van a törvénynek néhány olyan sarkalatos pontja, amelyet kezdettől fogva vitattak a szakszerveztek.- Ilyen például a munkáltató meghatározása - mondja Vadász János, a Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezetének országos titkára. - Vegyünk egy példát: Kaposvárott a levéltár igazgatója a munkáltató és a vele kollektív szerződést kötő szakszervezet a munkavállalók képviselője. Csakhogy, ha a levéltárat fenntartó önkormányzat nem biztosítja azokat a költségvetési forrásokat a levéltár számára, amelyek a kollektív szerződésben rögzített megállapodás teljesítését lehetővé teszik, akkor rögtön kiderül: a munkáltató nem valóságos munkáltató, mivel jogai korlátozottak. Ám ha összefüggésben nézzük a dolgokat, kiderül, hogy végülis a kormány a munkáltató, hiszen az önkormányzatok működéséhez szükséges anyagi eszközöket, normativákat és céltámogatásokat a központi költségvetés, illetve a parlament biztosítja. Tehát a munkáltató ebben a szakmában nem egyenlő a helyi intézmény vezetőjével. Ebből a megoldatlan kérdésből aztán a dominóelv alapján adódik a többi gond. Ugyanis ha olyanról feltételezzük, hogy munkáltató, aki nem az, attól kezdve a munkáltatói megegyezések mindegyike labilissá válik.- Mint tapasztalható a politikai ígéretek és a valóság ellentétéből is adódnak gondok.. .- így igaz. Nagy Ígéret volt a stabil közalkalmazotti jogviszony és a költségvetés területén dolgozók foglalkoztatási biztonsága, amely lehetetlenné tette volna, hogy bármiféle személyi ellentét vagy fiktív indok alapján el lehessen bocsátani a közalkalmazottat anélkül, hogy az alkalmasság kritériumait körvonalazták volna a jogalkotók. De említhetném a fegyelmi szabályrendet is, amely számtalan szubjektív intézkedésre ad lehetőséget a munkáltató számára. A foglalkoztatás biztonságát érinti a törvénynek az a rendelkezése is, amely szerint „a köz- alkalmazottnak a munkahelyén kívül is közalkalmazotthoz méltó magatartást kell tanúsítania”. Ez azt jelenti, hogy a köz- alkalmazott magánéletében névtelen, vagy nevesített feljelentéssel bárki, bármikor beleszólhat.-A törvény másik nagy ígérete volt a bérbiztonság . . .- A jogalkotók azt ígérték, hogy az alacsony, rossz bérviszonyok megváltoznak. A törvény már életbelépett, a bérmei-etikai elvekre berendezkedett szomszédos országokban, azok népei körében is. Az új élet, új eszmék, életideálok iránti vágy ébredez, és szilárd alapot keresnek egy emberibb, szellemileg is egészségesebb jövő iránt. Ezek a nemzetek is igyekeznek a valláserkölcsi alapra építkezni, illetőleg ahhoz visszatérni (pl. Lengyelország, Horvátország, Szlovénia, a volt NDK). Szent István után a legnagyobb magyarnak tisztelt és elismert Széchenyi István is lángoló hazaszeretetből áradó éleslátásával hangoztatta: „a keresztény vallás zavartalan forrásánál megtisztult erkölcsi jó a nemzetnek legegészségesebb, leghosszabb életidőt ígérő alapja”. Minden jó szándékú nevelő fáradozása hiábavalónak bizonyul, ha a reá bízott tanítványok nem teszik magukévá az erkölcsi normák nemesítő, jobbító szándékát, és jobb belátással nem törekednek maguk is a hitből fakadó erkölcsös életre. A szülők példája A cél tehát az, hogy minden magyar ifjúból derék ember váljék. Ahogy Széchenyi írta Béla fiának: „Soha ne felejtsd el, hogy jó keresztény, és a mi fiunk vagy.” (Napló). Nem volt nehéz Széchenyi Bélának e nemes célra törekednie, hisz apja élete ragyogó példája volt mindannak, amire fiát oktatta. Tehát a szülői magatartás, a példamutatás a legdöntőbb minden fiatal életében. Nagy jellemek mindig nagy célokat tűztek maguk elé, s e cél szolgálatának szentelték minden tehetségüket és lelki energiájukat. E célra való következetes törekvés tette naggyá őket, a haza tántoríthatatlan, megingathatatlan hőseivé. „Nem az-e az emberi jellem lényege, hogy egész életen át ugyanazt akarjuk, szakadatlanul egyetlen cél irányába dolgozzunk és semmitől se engedjük magunkat eltéríteni” - írja a továbbiakban Széchenyi „Napló”-jában. A mai magyar ifjúságnak is Szent István és Széchenyi István nemzetet jobbító, nemesítő eszméit kell követnie annak érdekében, hogy immár szabad hazánk méltó állampolgárai lehessenek, és így önmagukkal és polgártársaikkal békességben, harmóniában élve alkotóan, a nemzet erkölcsi felemelkedésének nemes célkitűzésein fáradozhassanak. Csak ez a szellemi megújulás és hiten alapuló tiszta erkölcs vezethet el bennünket az európai nemzetek nagy közösségébe. Szászi Tibor rendszerre vonatkozó rendelkezések viszont csak 1994 január 1-jétől érvényesek. Ami persze korántsem jelenti azt, hogy ebben az időpontban mindenki számára kötelező bevezetni a kormány által előírt bértarifákat, inkább azt, hogy ettől az időponttól kezdik el a végrehajtást. Az illetmény pótlékot, a 13. havi fizetést, a jubileumi jutalmat 1992 július 1-jétől írja elő törvény, viszont az ehhez szükséges anyagiakat a kormány általánosan nem bocsátotta rendelkezésre. A kormányszintű végrehajtási utasítások nélkül a törvény megvalósíthatatlan, de ha kiadják, akkor azonnal ki kell fizetni a járandóságokat, amelyekkel a közalkalmazottak helyzetén javítani lehetne. Szerintünk ezek azok a makroszintű problémák, amelyeknek a megoldása a parlament feladata. (újvári)
